Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
•MffcmxtOstg te kiadóhrv»«I. Deák Ferenc-oica 2. (F6r«áU*kolával szemben J Telein 3 33. A .Szeged" megjelenik hétfő kivételével minden bp. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy nónapra helyben 40000, Budapesten és vidéken 45000 kor. Egyes Szam ára 3080 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 100 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tíz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 0.000,j családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 *-al drágább. VI. évfolyam, Szeged, 1925 február 1. VASÁRNAP, 26-ik szám. NWWMWMMMMIMMÍMIMMMMWIWMÍMMMMMMMMMMMMMaWMMMfMMSMM A miniszterelnök kedden indul Genffbe. (Budapesti tudósítónk idején jeUntése.) Bethlen minisztereinek végleg megállapított terv szerint kedden utazik Genfbe. Genfi útjára az eddigi hirekkel ellentétben nem Bod János, hanem Szalóky pénzügyi államtitkár fogja elkísérni. Bethlen grófot ma felkereste Hadik gróf, Lukács László és Teleszky, akikkel a miniszterelnök az aktuális gazdasági kérdésiről és a mezőgazdaságnak nyújtandó külföldi kölcsönről tárgyalt. Bethlen gróf külföldi útja alatt a politikai életben változás nem várható. Két hét alatt a nemzetgyűlés nem is fog mással foglalkozni, mint apróbb folyó ügyekkel. A miniszterelnök elutazása miatt Rakovszky belügyminiszter a választójogi törvényjavaslatot nem is viszi a minisztertanács elé, hanem megvárja vele Bethlen visszatértét, akit távollétében Vass József fog helyettesíteni. Az ellenzéki képviselők Bethlen estélyén nem vettek részt, távolmaradásukat levélben mentették ki. A mongoloidok. A Földrajzi Közlemények legfrissebb számi ismertetést közöl a legelterjedtebb olasz tankönyvről. Szakkönyvről sziklapban szakkritika: ez rendén való dolog, — de hogy lesz ebből vezércikk egy politikai napilapban, amely előfizetőinek táborában elenyésző csekély percentben tisztelhet tankönyírókat általában és földrajzszakosakat speciálisan ? A kérdésre két felelet van. Az egyik az, hogyha ez a lap nem politikai lap volna, akkor nyilván nem pedagógiai témáról vezércikkezne. De mivel politikai lap vagyunk s az a demokratikus és liberális politika, amelyet szolgálunk, nem dicsekedhetik kormányunk szimpátiájával, sőt több ízben a neheztelését is kiérdemelte, — kénytelenek vagyunk levonni a konzekvenciát. A helyzet ma az, hogy a nem politikai lapoknak, a mindenféle társadalmi, hitbuzgalmi folyóiratoknak, sőt a szaklapoknak is szabad nyiltan, vagy burkoltan a legnyilvánvalóbb politizálás is, csak az a politika ne legyen demokratikus és ne legyen liberális. Tudósoknak, akik tudomány örve alatt a katedráról a bordó-politika útszéli frázisaival bujtogatnak, hatuk szála se görbül, sőt mindenféle elismerésekben részesittetnek. Ellenben politikai napilapok, amelyek a Kossuth Lajos igazságait hirdetik és emberi és magyar kötelességüknek érzik szembeszállni a gyűktölethirdetőkkel, azok a lapok országpusztitók gyanánt kezeltetnek. És mivel nincsen olyan írás, beleértve a Szentírást is mind a két Testamentumával, amelyikbe bele ne lehetne kötni, a liberális politika orgánumainak létérdekek parancsolja, hogy minél kevesebbet foglalkozzanak politikával és engedjék azt át az Uborkatenyésztők Heti Értesítőjének és a Konstruktivi Cipőfényesiifik Társadalmi Szemléjének. így állván a bál, a Szeged olvasói is el lehetnek rá készülve, hogy addig, míg a bajuszos .A Párkák lapjuk élete fonalát el nem vágják, időnként igen szép cikkekkel fognak találkozni e helyen a balkáni rózsatenyésztésről, vagy a belső-ausztráliai górugványok kacsinttó izmairól, vagy a kaméleonok színeváltozásáról. Ezek mindenesetre nagyon tanulságos cikkek lesznek , és bizonyosan minden fórumot kielégítenek. Hát , ha úgy tetszik, tessék ezt a mai cikkünket is ilyen ismeretterjesztő közlemény gyanánt felfogni és tudomásul venni, hogy Mussolini országának legelterjedtebb földrajzi tankönyve a magyarokat mongoloidok- nak nevezi és erre a tankönyv magyar ismertetője azt jegyzi meg, hogy az olasz földrajz ezt mirólunk nagyon szárazon állapítja meg. Holott például finn testvéreinkről is konstatálja ugyan, hogy mon jj golodok, de enyhítő körülményül utána teszi, jj hogy m nagyon kevés köztük az analfabéta! Nagyon helyesen veszi észre a magyar professzor, hogy ránk nézve nem közömbös az, milyen befutásban ismer meg bennünket a serdülő oUbz generáció s jó lenne rá módot találni, hogy a külföldi iskolás gyerekek szimpatikusabbaknak lássanak bennünket a könyveikben, mert az iskolában nyert benyomás meg is marad az egész életre. Videant consulesl — végzi cikkét a magyar professzor és mi feltétlenül igazat adunk neki: az ismeretterjesztő célon kívül ezért is választottuk ezt az esetet cikktémának. Videans consoles, tegyenek róla az illetékesek, hogy a mi mongolságunkra is találjanak a külfödi tankönyvírók valami mentséget. Tessék nekik kezükre járni és tenni róla, hogy nekünk se legyen több analfabétánk, mint finn testvéreinknek, — tehát nálunk is minden száz emberből kilencvenkilenc tudjon olvasni Mert bizony mi e tekintetben nem nagyon tartjuk a rokonságot a finnekkel. Mi az analfabéta statisztikának a derekán képviseljük a mongoloid elemet, a 25-40 százalékos analfabéta régióban, ott, ahol Mussolini nemzete. Minálunk hátrább, illetve analfabétaságban előbb csak Spanyolország, Oroszország és a Balkán jár. Bizonyára véletlen, de nagyon érdekes véletlen, hogy analfabetizmus és politikai reakció összeesnek Európa térképén, amiből azonban mi óvakodunk bármiféle következtetést levonni Szabad legyen azonban végezetül csodálkozásunkat kifejezni azon, hogy a Földrajzi Közlemények kritikusa zokon veszi, hogy az olaszok lemongololdoznak bennünket. Mit szól ehhez a magyar földrajztudomány reprezentánsa, Cholnoky Jenő, úgyis mint turáni nagyvezér ? Hogyan? Hát ha mi éveken keresztül büszkén hangoztatjuk, hogy mi nem tartozunk a bűnös nyugathoz, mert mi igenis tatárok és mongolok vagyunk, csupa mirzák és kánok, akkor van nekünk jogunk felfortyanni rajta, ha az európai iskolás tudomány is mongoloidoknak kezel bennünket ? Ezen nem kell felháborodni, sőt a magyar tudomány diadalát kell benne látnunk: a külföld végre respektálja azoknak a nagynevű luranológusoknak a véleményét, akik minden alkalmat fölhasználnak arra, hogy a nyugattal szemben kidomborítsák a mi kalmük és karacsadás atyafiságunkat. Békéscsabán betiltották a demokratikus ellenzék népgyűlését. (2nd pesti tudósítónk telefonjelentése.) Békéscsabára nyolc órakor érkeztek Szilágyi, Nagy Vince, Szeder Ferenc, Kihly Anna, Esztergályos János és Szabó Imre, akiket a pályaudvaron a polgárok és munkások együttes küldöttsége velt. A képviselők a város díszfogatán hajtottak szállásukra, a Nádor-szállodába. A demokratikus ellenzék vasárnap délelőttre a Nádor-szálló téli kertjében népgyűlést hirdetett, amelyen a vendég képviselők az aktuális gazdasági és politikai kérdéseket tárgyalták volna. Ezt a népgyülést azonban a 20.000— 922. sz. miiszteri rendeletre hivatkozva, nem engedélyezték. A betiltó végzés a fenti számra hivatkozva, többek között a következőket mondja: — .Fenti kérdéseknek a 11 nemzetgyűlési képviselő által népgyűlésen történő tárgyalása túlhaladja a nyilvános népgyűlés kereteit, mert az ilyen kérdéseknek a nagy nyilvánosság előtt való tárgyalása a nemzetgyűlés rendjével összeütközik, minthogy ezeket a kérdéseket a passzivitásban lévő képviselők szándékoznak a nyilvánosság előtt elmondani, a felhozott okok a népgyülés engedélyezését kizárják.“ Az indokolásban azért szerepel 11 képviselő, mert eredeti terv szerint ennyien akartak lerándulni Békéscsabára. Az elmaradt népgyülés helyett pártvacsorát rendeztek, amelyen Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy az ellenzéki képviselők mind tiszta választás útján nyerték el mandátumukat. (Felkiáltások: Nem pedig , tehenekkel!) Kérdezi, hogy mit produkált azóta a nemzetgyűlés, amióta az ellenzék passzivitásba vonult. Alakítanak házszabályokat, amelyek minket a pénzbüntetéstől kezdve egészen a börtönig sújthatnak. A passzivitás eddig határozottan eredményekkel járt. Kéthly Anna rámutatott arra, hogy a kormány sem szociálpolitikai úton, sem más politikával nem mutat fel eredményeket. Egyedüli gyümölcse a kormány munkájának a mostani adózás, amelynél azt az evangéliumi mondást alkalmazták, hogy kedvesebbek a szegények fillérei, mint a gazdagok forintjai. Nagy Vince cáfolja azokat az állításokat, mintha ők külföldi összeköttetéseket akarnának szerezni. Esztergályos János elmondotta, hogy az utóbbi két és fél esztendőben hiába jöttek bármilyen javaslattal, egyiket sem fogadta el a kormány. Szabó Imre a kisegzisztenciákról beszélt. Szeder Ferenc a bécsi tárgyalásokról. Cáfolta Bethlennek a szociáldemokratákra vonatkozó, a tényeknek meg nem felelő nyilatkozatát ■NMMMMAMMWMMIMMMÍMMaMaMMMMMMMMMMMMMMMíMMMIMIVI A miniszterelnök a (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A miniszterelnököt ma délben a szakszervezeti tanács küldöttsége kereste föl és memorandumot nyújtott át a munkanélküliség szomorú fokozódása dolgában. A küldöttség kérte gróf Bethlen Istvánt, hogy a munkanélküliek ügyében sürgősen intézkedjék a kormány és nyújtsa be a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvényjavaslatot. Amennyiben a kormány nem tudná momentán megszüntetni a munkanélküliséget, adja meg annak a módját, hogy a munkanélküliek idegen országban helyezkedhessenek el. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a kormány igyekszik a nehéz problémán segíteni, azonban nemcsak a gazdasági válság, hanem a szanálási program is bizonyos határok közé szorítja ennek a segítésnek a lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy a kormánynak első fél munkanélküliségről, adata most az állam pénzügyi helyzetének biztosítása. Ha ezt a kormány nem tudná elérni, hiába vállalkoznék olyan feladatokra és hiába tenne olyan ígéreteket, amelyeket bár szíve szerint készséggel és örömmel teljesítene, amire azonban a jelen helyzetben képtelen. Kertész Miklós, a Magántisztviselők Egyesületének főtitkára előadta, hogy teljes mértékben átérzik azt, hogy minden megoldás alfája a magyar korona stabilizálódása, de szeretné, ha tájékozódást kaphatnának arra nézve, hogy a főprobémát in concreto hogyan gondolja megoldhatónak a kormány. Ezzel kapcsolatban rámutat arra is, hogy a szellemi munkások munkanélküliségének kérdése rendkívül nehézzé teszi a helyzetet. Bethlen István Kertész szavaira azt jegyezte meg, hogy a kormány nem azért van, hogy