Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

•MffcmxtOstg te kiadóhrv»­­«I. Deák Ferenc-oica 2. (F6­­r«áU*kolával szemben J Tele­in 3­ 33. A .Szeged" megjele­­nik hétfő kivételével minden bp. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy nónapra helyben 40000, Buda­pesten és vidéken 45000 kor. Egyes Szam ára 30­80 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1­00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tíz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként­ 0.000,j családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 *­­-al drágább. VI. évfolyam, Szeged, 1925 február 1. VASÁRNAP, 26-ik szám. NWWMWMMMMIMMÍMIMMMMWIWMÍMMMMMMMMMMMMMaWMMMfMMSMM A miniszterelnök kedden indul Genffbe. (Budapesti tudósítónk idején jeUntése.) Bethlen minisztereinek végleg megállapított terv szerint kedden utazik Genfbe. Genfi útjára az eddigi hirekkel ellentétben nem Bod János, hanem Szalóky pénzügyi államtitkár fogja elkísérni. Bethlen grófot ma felkereste Hadik gróf, Lukács László és Teleszky, akikkel a miniszter­elnök az aktuális gazdasági kérdésiről és a mezőgazdaságnak nyújtandó külföldi kölcsönről tárgyalt. Bethlen gróf külföldi útja alatt a politikai életben változás nem várható. Két hét alatt a nemzetgyűlés nem is fog mással foglalkozni, mint apróbb folyó ügyekkel. A miniszterelnök elutazása miatt Rakovszky belügyminiszter a választójogi törvényjavaslatot nem is viszi a minisztertanács elé, hanem megvárja vele Bethlen visszatértét, akit távollétében Vass József fog helyettesíteni. Az ellenzéki képviselők Bethlen estélyén nem vettek részt, távolmaradásukat levélben men­tették ki. A mongoloidok. A Földrajzi Közlemények legfrissebb számi ismertetést közöl a legelterjedtebb olasz tan­könyvről. Szakkönyvről sziklapban szakkritika: ez rendén való dolog, — de hogy lesz ebből vezércikk egy politikai napilapban, amely elő­fizetőinek táborában elenyésző csekély percent­ben tisztelhet tankönyírókat általában és föld­rajzszakosakat speciálisan ? A kérdésre két felelet van. Az egyik az, hogyha ez a lap nem politikai lap volna, akkor nyilván nem pedagógiai témáról vezércikkezne. De mivel politikai lap vagyunk s az a demo­kratikus és liberális politika, amelyet szolgá­lunk, nem dicsekedhetik kormányunk szimpá­tiájával, sőt több ízben a neheztelését is kiérde­melte, — kénytelenek vagyunk levonni a kon­zekvenciát. A helyzet ma az, hogy a nem poli­tikai lapoknak, a mindenféle társadalmi, hit­­buzgalmi folyóiratoknak, sőt a szaklapoknak is szabad nyiltan, vagy burkoltan a legnyilván­valóbb politizálás is, csak az a politika ne legyen demokratikus és ne legyen liberális. Tudósoknak, akik tudomány örve alatt a kated­ráról a bordó-politika útszéli frázisaival bujto­­gatnak, hatuk szála se görbül, sőt mindenféle elismerésekben részesittetnek. Ellenben politi­kai napilapok, amelyek a Kossuth Lajos igaz­ságait hirdetik és emberi és magyar kötelessé­güknek érzik szembeszállni a gyűktölethirdetők­­kel, azok a lapok országpusztitók gyanánt kezeltetnek. És mivel nincsen olyan írás, bele­értve a Szentírást is mind a két Testamentumá­val, amelyikbe bele ne lehetne kötni, a liberá­lis politika orgánumainak létérdekek paran­csolja, hogy minél kevesebbet foglalkozzanak politikával és engedjék azt át az Uborka­­tenyésztők Heti Értesítőjének és a Konstruktiv­i Cipőfényesiifik Társadalmi Szemléjének. így állván a bál, a Szeged olvasói is el le­­­­h­etnek rá készülve, hogy addig, míg a bajuszos .A Párkák lapjuk élete fonalát el nem vágják, időnként igen szép cikkekkel fognak találkozni e helyen a balkáni rózsatenyésztésről, vagy a­­ belső-ausztráliai górugványok kacsinttó izmairól,­­ vagy a kaméleonok színeváltozásáról. Ezek­­ mindenesetre nagyon tanulságos cikkek lesznek , és bizonyosan minden fórumot kielégítenek. Hát , ha úgy tetszik, tessék ezt a mai cikkünket is ilyen ismeretterjesztő közlemény gyanánt fel­­­­fogni és tudomásul venni, hogy Mussolini or­szágának legelterjedtebb földrajzi tankönyve a magyarokat mongoloidok- nak nevezi és erre a tankönyv magyar ismertetője azt jegyzi meg, hogy az olasz földrajz ezt mirólunk nagyon­­ szárazon állapítja meg. Holott például finn­­ testvéreinkről is konstatálja ugyan, hogy mon­ jj gol­odok, de enyhítő körülményül utána teszi, jj hogy m nagyon kevés köztük az analfabéta! Nagyon helyesen veszi észre a magyar pro­fesszor, hogy ránk nézve nem közömbös az, milyen befutásban ismer meg bennünket a serdülő oUbz generáció s jó lenne rá módot találni, hogy a külföldi iskolás gyerekek szim­­­­patikusabbaknak lássanak bennünket a könyveik­­­­­ben, mert az iskolában nyert benyomás meg­ is marad az egész életre. Videant consulesl — végzi cikkét a magyar professzor és mi feltétlenül igazat adunk neki: az ismeretterjesztő célon kívül ezért is válasz­tottuk ezt az esetet cikktémának. Videans consoles, tegyenek róla az illetékesek, hogy a mi mongol­­ságunkra is találjanak a külfö­di tankönyvírók valami mentséget. Tessék nekik kezükre járni és­­ tenni róla, hogy nekünk se legyen több analfabé­­t­­ánk, mint finn testvéreinknek, — tehát nálunk is­­ minden száz emberből kilencvenkilenc tudjon­­ olvasni Mert bizony mi e tekintetben nem na­­­­gyon tartjuk a rokonságot a finnekkel. Mi az­­ analfabéta statisztikának a derekán képviseljük­­ a mongoloid elemet, a 25-40 százalékos anal­­­­fabéta régióban,­­ ott, ahol Mussolini nem­­­zete. Minálunk hátrább, illetve analfabétaságban előbb csak Spanyolország, Oroszország és a Balkán jár. Bizonyára véletlen, de nagyon érde­kes véletlen, hogy analfabetizmus és politikai reakció összeesnek Európa térképén, amiből azonban mi óvakodunk bármiféle következtetést levonni Szabad legyen azonban végezetül csodálko­zásunkat kifejezni azon, hogy a Földrajzi Köz­lemények kritikusa zokon veszi, hogy az olaszok lemongololdoznak bennünket. Mit szól ehhez a magyar földrajz­tudomány reprezentánsa, Chol­­noky Jenő, úgyis mint turáni nagyvezér ? Hogyan? Hát ha mi éveken keresztül büszkén hangoztatjuk, hogy mi nem tartozunk a bűnös nyugathoz, mert mi igenis tatárok és mongolok vagyunk, csupa mirzák és kánok, akkor van nekünk jogunk felfortyanni rajta, ha az európai iskolás tudomány is mongoloidoknak kezel bennünket ? Ezen nem kell felháborodni, sőt a magyar tudomány diadalát kell benne látnunk: a külföld végre respektálja azoknak a nagynevű luranológusoknak a véleményét, akik minden alkalmat fölhasználnak arra, hogy a nyugattal szemben kidomborítsák a mi kalmük és kara­­csadás atyafiságunkat. Békéscsabán betiltották a demokratikus ellenzék népgyűlését. (2nd pesti tudósítónk telefonjelentése.) Békés­csabára nyolc órakor érkeztek Szilágyi, Nagy Vince, Szeder Ferenc, Ki­hly Anna, Esztergályos János és Szabó Imre, akiket a pályaudvaron a polgárok és munkások együttes küldöttsége velt. A képviselők a város díszfogatán hajtot­tak szállásukra, a Nádor-szállodába. A demokratikus ellenzék vasárnap délelőttre a Nádor-szálló téli kertjében népgyűlést hir­detett, amelyen a vendég képviselők az aktuá­lis gazdasági és politikai kérdéseket tárgyalták volna. Ezt a népgyülést azonban a 20.000— 922. sz. miiszteri rendeletre hivatkozva, nem enge­délyezték. A betiltó végzés a fenti számra hi­vatkozva, többek között a következőket mondja: — .Fenti kérdéseknek a 11 nemzetgyűlési képviselő által népgyűlésen történő tárgyalása túlhaladja a nyilvános népgyűlés kereteit, mert az ilyen kérdéseknek a nagy nyilvánosság előtt való tárgyalása a nemzetgyűlés rendjével össze­ütközik, minthogy ezeket a kérdéseket a pas­­­szivitásban lévő képviselők szándékoznak a nyilvánosság előtt elmondani, a felhozott okok a népgyülés engedélyezését kizárják.“ Az indokolásban azért szerepel 11 képviselő, mert eredeti terv szerint ennyien akartak le­­rándulni Békéscsabára. Az elmaradt népgyülés helyett pártvacsorát rendeztek, amelyen Szilágyi Lajos hangsúlyozta, hogy az ellenzéki képviselők mind tiszta vá­lasztás útján nyerték el mandátumukat. (Fel­kiáltások: Nem pedig , tehenekkel!) Kérdezi, hogy mit produkált azóta a nemzetgyűlés, amióta az ellenzék passzivitásba vonult. Alakí­tanak házszabályokat, amelyek minket a pénz­­büntetéstől kezdve egészen a börtönig sújthat­nak. A passzivitás eddig határozottan eredmé­nyekkel járt. Kéthly Anna rámutatott arra, hogy a kormány sem szociálpolitikai úton, sem más politikával nem mutat fel eredményeket. Egyedüli gyü­mölcse a kormány munkájának a mostani adó­zás, amelynél azt az evangéliumi mondást al­kalmazták, hogy kedvesebbek a szegények fillé­rei, mint a gazdagok forintjai. Nagy Vince cáfolja azokat az állításokat, mintha ők külföldi összeköttetéseket akarnának szerezni. Esztergályos János elmondotta, hogy az utóbbi két és fél esztendőben hiába jöttek bár­milyen javaslattal, egyiket sem fogadta el a kormány. Szabó Imre a kisegzisztenciákról beszélt. Szeder Ferenc a bécsi tárgyalásokról. Cáfolta Bethlennek a szociáldemokratákra vonatkozó, a tényeknek meg nem felelő nyilatkozatát ■NMMMMAMMWMMIMMMÍMMaMaMMMMMMMMMMMMMMMíMMMIMIVI A miniszterelnök a (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A mi­­niszterelnököt ma délben a szakszervezeti tanács küldöttsége kereste föl és memorandumot nyúj­tott át a munkanélküliség szomorú fokozódása dolgában. A küldöttség kérte gróf Bethlen Istvánt, hogy a munkanélküliek ügyében sürgő­sen intézkedjék a kormány és nyújtsa be a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvény­javaslatot. Amennyiben a kormány nem tudná momentán megszüntetni a munkanélküliséget, adja meg annak a módját, hogy a munka­nélküliek idegen országban helyezkedhessenek el. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a kormány igyekszik a nehéz problémán segí­teni, azonban nemcsak a gazdasági válság, ha­nem a szanálási program is bizonyos határok közé szorítja ennek a segítésnek a lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy a kormánynak első fél­ munkanélküliségről, adata most az állam pénzügyi helyzetének biz­tosítása. Ha ezt a kormány nem tudná elérni, hiába vállalkoznék olyan feladatokra és hiába tenne olyan ígéreteket, amelyeket bár szíve szerint készséggel és örömmel teljesítene, amire azonban a jelen helyzetben képtelen. Kertész Miklós, a Magántisztviselők Egyesü­letének főtitkára előadta, hogy teljes mértékben átérzik azt, hogy minden megoldás alfája a magyar korona stabilizálódása, de szeretné, ha tájékozódást kaphatnának arra nézve, hogy a főprob­émát in concreto hogyan gondolja meg­oldhatónak a kormány. Ezzel kapcsolatban rá­mutat arra is, hogy a szellemi munkások munkanélküliségének kérdése rendkívül nehézzé teszi a helyzetet. Bethlen István Kertész szavaira azt jegyezte meg, hogy a kormány nem azért van, hogy

Next