Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

2 SZEGED Minthogy e sorok indokolás nélkül láttak napvilágot, a szociáldemokraták felkeresték Buzáthot és arra kérték, hogy indokolja meg határozatát. Buzáth csak szóbelileg volt erre hajlandó és azt mondotta, hogy mivel a plaká­tok igen éles hangon támadnak személyeket, nem engedheti azok terjesztését. Ellenzéki körökben aztán megállapították, hogy a szent és sérthetetlen Bethlen nevéhez most már Wolff és Ripka nevek is csatla­koznak. 1925 március 17. A tanács csak részleges földbérredukciót javasol a közgyűlésnek. Szeged, március 16. (Saját tudósítónktól.) A város tanácsa hosszú és óvatosságra valló megfontolás után a hétfői tanácsülésen végre letárgyalta azt a javaslatot, amelyet a márciusi közgyűlés elé te­reszt a földbérkérdés rendezé­séről. A földbérrevíziót — mint ismeretes — a búzaárak hirtelen bekövetkezett nagyarányú emelkedése tette aktuálissá és a revízió elinté­zését az késleltette, hogy bizonyos készülő kor­­mányrendelkezésekről kerültek hírek forgalomba. A tanács eleinte a beharangozott kormányren­deletet akarta bevárni, mert nem kívánt a kor­mány intencióival esetleg ellentétbe kerülni, mi­vel azonban a rendelet egyre késett és időköz­ben a búzaárak emelkedése megszűnt, sőt jelen­tékeny olcsóbbodás állt elő a búzapiacon, a tanács elérkezettnek látta a földbérkérdés ren­dezésének az idejét. A hé­fői tanácsülésen — amelynek a szín­helye a polgármester szobája volt, a tanács­teremben ugyanis az adófelszólamlási bizottság helyezkedett el, a bizottsági teremben p­dig a kép­viselő választókat írja össze az erre hivatott küldöttség . Bokor Pál helyettes polgármester ismertette javaslatát. Elmondotta, hogy a jelen­legi gazdasági helyzet rendkívül súlyosan nehe­zedik a kisbérlel egy részére, akik a túl magasra szökött búzaárak miatt képtelenek eleget tenni földbérfizetési kötelezettségüknek. A földbér­­redukció kérdését mégis nagyon megfontolan­dónak tartja, mert könnyen jogsérelem érheti azokat, akik részt vettek a földárveréseken, de legmagasabb ígéretüket is túllicitálta az, aki most esetleg kevesebbet fizetne, mint amennyit a versenytársa megígért. Elmondotta Bokor Pál, hogy az a bizottság, amelyet a tanács küldött ki a kérdés tanulmá­­nyozására és megfelelő javaslat kidolgozására, elkészült munkájával és javaslatát már be is terjesztette A bizottság azt javasolja, hogy a város b­ehrozza a zöldbirkóza, illetve a rozs értékét, még­pedig a búzáét 450.000, a rozsét 350.000 koronára. Javasolja ezenkívül a bizott­ság, hogy a homokföldek bérénél térjen át a város a rozsvalutára. Bokor Pál a bizottság javaslatát csak részben tartja elfogadhatónak. Hozzájárul elvileg a föld bérvaluta értékének fixírozásához, de a megjelölt értéket nem­ tartja elfogadhatónak. A rozsot, szerinte, túl alacsonyra értékelte a bizottság, ezért azt javasolja, hogy a tanács a földbérrozs árát a bizottság által java­solt 350000 f­orint helyett 400.000 koronában határozza meg, de csak erre a földbérnegyedre. Indokolatlannak tartja azt is, hogy a város ki­vétel nélkül minden homokföld bérét rozsban állapítsa meg, mert azok a bérlők, akik a búzá­vá­g­ás bérét bevezetése előtt vették ki a földet, aranykoronában licitáltak és az aranykoronát változtatta át később a város búzabérre. A rozs­valuta csak az 1922 után hasznosított homok­földeknél indokolt. A tanács elég hosszú vita után úgy határo­zott, hogy Bokor Pál javaslata alapján tesz elő­terjesztést a közgyűlésnek. Javasolni fogja, hogy a közgyűlés az 1922 óta hasznosított homok­­földek bérét rozsvalutában állapítsa meg, még­pedig erre a negyedre 400.000 koronában fixí­­rozott rozsát alapján. Ha a rozs ára időközben ennél lejjebb szállna, a bérfizetés napját meg­előző nyolc napi tőzsdei jegyzések középarányosa az irányadó. Az 1922 előtt hasznosított ho­­mokföldek bérét nem kívánja indukáltatni a tanács, a bérlők ezek után továbbra is búza­bért fizetnének 450000 koronás búzaalapon, ugyancsak ennyit fizetnének a tanács javaslata szerint az összes feketeföldek bé­rei, tekintet nélkül arra, hogy 1922 előtt, vagy után vették-e ki a földet. A tanács javaslata a szerdai közgyűlés tárgy­­sorozatára kerül. A közgyűlésen bizonyára nagy vitát provokál majd a javaslat, amely — a köz­gyűlés hozzájárulása esetén — tekintélyes ös­­­szegekkel csökkentené a város földbérjövedelmét, árusíthatnak postai és kincstári értékjegyeket, ami nemcsak a trafikosokat — köztük hadirokkantakat is — károsítja meg, hanem hihetetlen kényelmet­lenséget okoz a nagyközönségnek is. Jó lenne, ha a közigazgatási bizottság tenne valamit a helyzet megváltoztatásáért. Kolb Árpád pénzügyigazgató szólalt fel ismét és kijelenti, hogy a bélyegárusítást nem lehet bürok­ratikus formák között elintézni. A közönség és a trafikosok indokolatlan sérelméről már jelentést tett a pénzügyminiszternek és a pénzügyminiszter útján felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez is a kérdés rendezése érdekében. A polgármester indítványára elhatározta a bi­zottság, hogy ebben az ügyben szintén felír a kormányhoz. Végezetül Villányi Armand, az államépítészeti hivatal vezetője jelentette be azt a szomorú, de nem váratlan hírt, hogy a kereskedelmi miniszter nem hajlandó Algyőnél a Tiszát közúti híddal át­hidaltatok Ha az érdekelt törvényhatóságok adná­nak hozzá pénzt, akkor lehetne róla beszélni. A bizottság tudomásul vette a hírt és ezzel az ülés véget ért. Van-e adófelebbezési láz a levegőben. Érdekes felszólalások a közigazgatási bizottság ülésén. Szeged, március 16. (Saját tudósítónktól) A A közigazgatási bizottság hétfőn délután tartotta márciusi ülését a polgármester elnökletével a vá­rosháza bizottsági termében. Az ülésen a kereseti adókivetések ügyében érdekes és figyelemreméltó vitát provokált dr. Csere Ede indítványa, aki az állam és az adózó polgárság érdekében bizonyos egyszerűsítést kívánt a hivatalos eljárásoknál. A hivatalfőnökök sablonos havi jelentéseit hozzá­szólás nélkül vette tudomásul a bizottság. Amikor dr. Kolb Árpád pénzügyigazgató terjesztette be jelentését a pénzügyigazgatóság elmúlt havi mű­ködéséről és bejelentette, hogy a kivetett adók behajtása körül még mindig súlyos nehézségek mutatkoznak és azok következményeképen a már befizetett négyszázezer aranykorona adóval szem­ben közel kétmillió aranykorona az elmúlt évi adóhátralék, dr. Cserő Ede jelentkezett szólásra. — Mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük — mondotta dr. Cserő Ede — azt a gazdasági vál­ságot, amely talán nagyobb és súlyosabb, mint az 1873. évi bécsi krach nyomán támadó válság. Az országban százával folynak a kényszeregyezségi tárgyalások és a különböző törvényszékek már közel száz esetben rendelték el a csődöt. Ausztriá­ban és Csehszlovákiában ugyanilyen a helyzet, ha nem súlyosabb. A gazdasági válság egyik tü­nete az, hogy az adók rosszul és nehezen folynak be. Pedig az államnak elsősorban kell megadni azt, ami megilleti, mert különben nem teljesítheti külföldi kötelezettségeit és nem biztosíthatja a korona stabilságát, ami pedig még jobban fo­kozná a válságot. Lelkiismereti kötelessége tehát minden tényezőnek, hogy a terheket egyenletesen ossza szét a teherviselésre kötelezettek között és hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa azok behajthatóságát. Elmondotta ezután dr. Csere Ede, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság dicséretes előzékenységből ön­ként figyelmeztette azokat az adózókat, akik kere­seti adójukat megfelebbezték, hogy a felebbezé­­sükben felhozott indokaikat hivatalos bizonyítvá­nyokkal is igazolják. A pénzügyigazgatóság jó­indulatú figyelmeztetésére az érdekeltek valósággal megrohanták az illetékes hivatalokat a bizonyítvá­nyokért. A városi adóhivatalokban szinte sorfalat állnak az adózók és tömegesen lepik el a pénz­ügy igazgatóság folyosóit is. Ez a körülmény ren­geteg olyan munkával terheli a munkával amúgy is megterhelt hivatalokat, amelyeket nagyon egy­szerű módon el lehetne kerülni. Éppen ezért indít­ványozza, hogy rendelje el a bizottság, hogy az adóívekre az illetékes hivatalok pontosan vezessék rá a tényleg befizetett adókat, mert ebből aztán minden külön utánjárás nélkül megállapíthatnák az adóki­vetők az adózók kereseti és jövedelmi viszo­nyait. Kolb Árpád pénzügyigazgató reflektál az indít­ványra. Elvileg nincs kifogása ellene, mert valóban­­ megkönnyítené a munkát, az indítvány keresztül­vitele azonban nagy gyakorlati nehézségekbe üt­közne. Elismeri, hogy az adóbehajtások elé a nyo­masztó helyzet gördít nagy akadályokat és nagy­részben járult hozzá ahhoz, hogy a szegedi pénz­ügyigazgatóság körzetéből tizenhétezer fölebbezés érkezett be a különböző adókivetések ellen, de va­lami tendenciózus fölebbezési láz is van a levegőben. Dr. Cserő Ede szólalt fel ismét. Kijelenti, hogy nem lehet felebbezési lázról beszélni akkor, ami­kor az általános gazdasági pangás katasztrófális helyzetet teremtett. Ennek a következménye az, hogy az adózók nem bírják ki a rájuk hasból ki­rótt kereseti adókat. Igaz, hogy a revízió során általánosságban elég tekintélyesen redukálták a kivetéseket, de az egyéni sérelmeket ez a revízió csak nagyon kis részben orvosolta. A polgármester erre kijelentette, hogy a revízió előtt sokkal kevesebb volt a felebbezés, mint most, a revízió után, ami azt bizonyítja, hogy mégis van felebbezési láz. A pénzügyigazgató ezután módosítást ajánl. — Szólítsa fel a bizottság a pénzügyigazgató­ságot — mondotta —, hogy a jövőben az adó­kivetéseknél vegye figyelembe ezeket az itt fel­sorakoztatott gazdasági szempontokat is. A bizottság a pénzügyigazgató javaslatát, amely­hez dr. Csere Ede is hozzájrult, elfogadta. Ezután dr. Ujj József szólalt fel a bélyegárusítás­­ körül támadt bonyadalmakról. Elmondotta, hogy­­ március elseje óta csak a külterületi trafikosok Ünnepelték március 15-ét. Szeged, március 16. (Saját tudósítóiktól.) Március idusát az idén is megünnepelték a szegediek — mindenki a maga módja szerint. A szabadságharc forradalmi jelszavait az elmúlt évtizedek nagyon megszelidítették, ma már mindenki kisajátíthatja és lobogójára írhatja, ha az a lobogó nem is azonos Petőfi és Kossuth Lajos trikolórjával. Az elröpült évtizedek nem fakították el ezeket a jelszavakat, aktualitásuk is megmaradt minden időkön és kormányokon keresztül, a szabadság, a testvériség, az egyenlő­ség még mindig lehet program és igére! ás szép szó a márciusi ifjak unokáinak országá­ban, csak valóság, csak igazság nem vált meg belőle. Kossuth Lajos népe, a jó szegediek ismét ünnepeltek. Megünnepelték március idusát éppen úgy, mint közel nyolc évtizede mind­ i évben. De azért volt mégis némi újszerűség az ünneplésben — pártüü­nnepst csináltak belőle némelyek és hadat üzentek a fehér asztal mellől a magyar munkásságnak, Táncsics felszabadí­tott népének, mert nem akar „ébredő" lenni. Március idusán ünnepet ült a „48 as függet­lenségi és Kossuth-pártkör”. Szép, tüzes beszé­dek hangzo­tak el 1848 dicsőségére. Közkívá­natra felszólalt a főispán is. Figyelmeztette a szegedi polgárságot a közelgő törvényhatósági választásokra és internacionalizmus fenyegető rémére. Beszélt az az úr is, aki tavaly ilyenkor ugyanazon a helyen olyan sikerült ünneprontást követett el. Beszélt a tavalyi ünneprontásról és megállapította, hogy igaza volt, mert íme, a munkásság még mindig nem volt be az egységes táborba. A Felsővárosi Iparoskör is ünnepelt és az ünnepélyen Kószó István belügyi államtitkár is megjelent, itt is szép beszédek hangzot­ak el. Dr. Dobay Gyula, a szegedi fajvédő újság fő­szerkesztője az átkos pártoskodást ítélte el. Kószó István arról beszélt, hogy a fionmentés munkájában ne kívánjon mindenki vezér leimi és külön hasznot húzni belőle. A főispán is felszólalt A vörös rém közeledésére hí na fel az ünneplő polgárság figyelmét. Moszkvai kar­mesterekről beszélt, akik ismét dirigálják az Internacionálé titokban fel-fel hangzó gyász­­ütemeit. A II. kerületi Függetlenségi Kör ünnepének szintén a belügyi államtitkár és a főispán volt a szónoka. A Kossuth-szobor lábainál volt vasárnap dél­előtt a hivatalos ünnep, amelyen részt vettek a hatóságok képviselői is. Egy egyetemi polgár a Talpra magyar­t szavalta, a szegedi ébredők alelnöke a pártoskodást kárhoztatta. A városháza közgyűlési termében a Dugo­nics-Társaság és a Mikes­ Társaság közös ünnepséget rendeltek nívós műsorral. A nem­zeti ünnepet megünnepelte a Rókusi Mezőgaz­dák Köre, az Ateóvárosi Népkör is, a VI. ke­rületi Polgári Kör és a Központi Társadalmi Kör is. A szegedi munkásság külön ünnepelt a Munkásotthonban. Olejnyik József Peőfi-verse­­ket szavalt, a Munkásdalárda énekelt, Kitajka Lajos nemzetgyűlési képviselő ünnepi beszéd­ben méltatta a márciusi forradalom jelentőségét. BARTÓK zongoraest HARMONIA |

Next