Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-17 / 62. szám
2 SZEGED Minthogy e sorok indokolás nélkül láttak napvilágot, a szociáldemokraták felkeresték Buzáthot és arra kérték, hogy indokolja meg határozatát. Buzáth csak szóbelileg volt erre hajlandó és azt mondotta, hogy mivel a plakátok igen éles hangon támadnak személyeket, nem engedheti azok terjesztését. Ellenzéki körökben aztán megállapították, hogy a szent és sérthetetlen Bethlen nevéhez most már Wolff és Ripka nevek is csatlakoznak. 1925 március 17. A tanács csak részleges földbérredukciót javasol a közgyűlésnek. Szeged, március 16. (Saját tudósítónktól.) A város tanácsa hosszú és óvatosságra valló megfontolás után a hétfői tanácsülésen végre letárgyalta azt a javaslatot, amelyet a márciusi közgyűlés elé tereszt a földbérkérdés rendezéséről. A földbérrevíziót — mint ismeretes — a búzaárak hirtelen bekövetkezett nagyarányú emelkedése tette aktuálissá és a revízió elintézését az késleltette, hogy bizonyos készülő kormányrendelkezésekről kerültek hírek forgalomba. A tanács eleinte a beharangozott kormányrendeletet akarta bevárni, mert nem kívánt a kormány intencióival esetleg ellentétbe kerülni, mivel azonban a rendelet egyre késett és időközben a búzaárak emelkedése megszűnt, sőt jelentékeny olcsóbbodás állt elő a búzapiacon, a tanács elérkezettnek látta a földbérkérdés rendezésének az idejét. A héfői tanácsülésen — amelynek a színhelye a polgármester szobája volt, a tanácsteremben ugyanis az adófelszólamlási bizottság helyezkedett el, a bizottsági teremben pdig a képviselő választókat írja össze az erre hivatott küldöttség . Bokor Pál helyettes polgármester ismertette javaslatát. Elmondotta, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet rendkívül súlyosan nehezedik a kisbérlel egy részére, akik a túl magasra szökött búzaárak miatt képtelenek eleget tenni földbérfizetési kötelezettségüknek. A földbérredukció kérdését mégis nagyon megfontolandónak tartja, mert könnyen jogsérelem érheti azokat, akik részt vettek a földárveréseken, de legmagasabb ígéretüket is túllicitálta az, aki most esetleg kevesebbet fizetne, mint amennyit a versenytársa megígért. Elmondotta Bokor Pál, hogy az a bizottság, amelyet a tanács küldött ki a kérdés tanulmányozására és megfelelő javaslat kidolgozására, elkészült munkájával és javaslatát már be is terjesztette A bizottság azt javasolja, hogy a város behrozza a zöldbirkóza, illetve a rozs értékét, mégpedig a búzáét 450.000, a rozsét 350.000 koronára. Javasolja ezenkívül a bizottság, hogy a homokföldek bérénél térjen át a város a rozsvalutára. Bokor Pál a bizottság javaslatát csak részben tartja elfogadhatónak. Hozzájárul elvileg a föld bérvaluta értékének fixírozásához, de a megjelölt értéket nem tartja elfogadhatónak. A rozsot, szerinte, túl alacsonyra értékelte a bizottság, ezért azt javasolja, hogy a tanács a földbérrozs árát a bizottság által javasolt 350000 forint helyett 400.000 koronában határozza meg, de csak erre a földbérnegyedre. Indokolatlannak tartja azt is, hogy a város kivétel nélkül minden homokföld bérét rozsban állapítsa meg, mert azok a bérlők, akik a búzávágás bérét bevezetése előtt vették ki a földet, aranykoronában licitáltak és az aranykoronát változtatta át később a város búzabérre. A rozsvaluta csak az 1922 után hasznosított homokföldeknél indokolt. A tanács elég hosszú vita után úgy határozott, hogy Bokor Pál javaslata alapján tesz előterjesztést a közgyűlésnek. Javasolni fogja, hogy a közgyűlés az 1922 óta hasznosított homokföldek bérét rozsvalutában állapítsa meg, mégpedig erre a negyedre 400.000 koronában fixírozott rozsát alapján. Ha a rozs ára időközben ennél lejjebb szállna, a bérfizetés napját megelőző nyolc napi tőzsdei jegyzések középarányosa az irányadó. Az 1922 előtt hasznosított homokföldek bérét nem kívánja indukáltatni a tanács, a bérlők ezek után továbbra is búzabért fizetnének 450000 koronás búzaalapon, ugyancsak ennyit fizetnének a tanács javaslata szerint az összes feketeföldek bérei, tekintet nélkül arra, hogy 1922 előtt, vagy után vették-e ki a földet. A tanács javaslata a szerdai közgyűlés tárgysorozatára kerül. A közgyűlésen bizonyára nagy vitát provokál majd a javaslat, amely — a közgyűlés hozzájárulása esetén — tekintélyes összegekkel csökkentené a város földbérjövedelmét, árusíthatnak postai és kincstári értékjegyeket, ami nemcsak a trafikosokat — köztük hadirokkantakat is — károsítja meg, hanem hihetetlen kényelmetlenséget okoz a nagyközönségnek is. Jó lenne, ha a közigazgatási bizottság tenne valamit a helyzet megváltoztatásáért. Kolb Árpád pénzügyigazgató szólalt fel ismét és kijelenti, hogy a bélyegárusítást nem lehet bürokratikus formák között elintézni. A közönség és a trafikosok indokolatlan sérelméről már jelentést tett a pénzügyminiszternek és a pénzügyminiszter útján felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez is a kérdés rendezése érdekében. A polgármester indítványára elhatározta a bizottság, hogy ebben az ügyben szintén felír a kormányhoz. Végezetül Villányi Armand, az államépítészeti hivatal vezetője jelentette be azt a szomorú, de nem váratlan hírt, hogy a kereskedelmi miniszter nem hajlandó Algyőnél a Tiszát közúti híddal áthidaltatok Ha az érdekelt törvényhatóságok adnának hozzá pénzt, akkor lehetne róla beszélni. A bizottság tudomásul vette a hírt és ezzel az ülés véget ért. Van-e adófelebbezési láz a levegőben. Érdekes felszólalások a közigazgatási bizottság ülésén. Szeged, március 16. (Saját tudósítónktól) A A közigazgatási bizottság hétfőn délután tartotta márciusi ülését a polgármester elnökletével a városháza bizottsági termében. Az ülésen a kereseti adókivetések ügyében érdekes és figyelemreméltó vitát provokált dr. Csere Ede indítványa, aki az állam és az adózó polgárság érdekében bizonyos egyszerűsítést kívánt a hivatalos eljárásoknál. A hivatalfőnökök sablonos havi jelentéseit hozzászólás nélkül vette tudomásul a bizottság. Amikor dr. Kolb Árpád pénzügyigazgató terjesztette be jelentését a pénzügyigazgatóság elmúlt havi működéséről és bejelentette, hogy a kivetett adók behajtása körül még mindig súlyos nehézségek mutatkoznak és azok következményeképen a már befizetett négyszázezer aranykorona adóval szemben közel kétmillió aranykorona az elmúlt évi adóhátralék, dr. Cserő Ede jelentkezett szólásra. — Mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük — mondotta dr. Cserő Ede — azt a gazdasági válságot, amely talán nagyobb és súlyosabb, mint az 1873. évi bécsi krach nyomán támadó válság. Az országban százával folynak a kényszeregyezségi tárgyalások és a különböző törvényszékek már közel száz esetben rendelték el a csődöt. Ausztriában és Csehszlovákiában ugyanilyen a helyzet, ha nem súlyosabb. A gazdasági válság egyik tünete az, hogy az adók rosszul és nehezen folynak be. Pedig az államnak elsősorban kell megadni azt, ami megilleti, mert különben nem teljesítheti külföldi kötelezettségeit és nem biztosíthatja a korona stabilságát, ami pedig még jobban fokozná a válságot. Lelkiismereti kötelessége tehát minden tényezőnek, hogy a terheket egyenletesen ossza szét a teherviselésre kötelezettek között és hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa azok behajthatóságát. Elmondotta ezután dr. Csere Ede, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság dicséretes előzékenységből önként figyelmeztette azokat az adózókat, akik kereseti adójukat megfelebbezték, hogy a felebbezésükben felhozott indokaikat hivatalos bizonyítványokkal is igazolják. A pénzügyigazgatóság jóindulatú figyelmeztetésére az érdekeltek valósággal megrohanták az illetékes hivatalokat a bizonyítványokért. A városi adóhivatalokban szinte sorfalat állnak az adózók és tömegesen lepik el a pénzügy igazgatóság folyosóit is. Ez a körülmény rengeteg olyan munkával terheli a munkával amúgy is megterhelt hivatalokat, amelyeket nagyon egyszerű módon el lehetne kerülni. Éppen ezért indítványozza, hogy rendelje el a bizottság, hogy az adóívekre az illetékes hivatalok pontosan vezessék rá a tényleg befizetett adókat, mert ebből aztán minden külön utánjárás nélkül megállapíthatnák az adókivetők az adózók kereseti és jövedelmi viszonyait. Kolb Árpád pénzügyigazgató reflektál az indítványra. Elvileg nincs kifogása ellene, mert valóban megkönnyítené a munkát, az indítvány keresztülvitele azonban nagy gyakorlati nehézségekbe ütközne. Elismeri, hogy az adóbehajtások elé a nyomasztó helyzet gördít nagy akadályokat és nagyrészben járult hozzá ahhoz, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság körzetéből tizenhétezer fölebbezés érkezett be a különböző adókivetések ellen, de valami tendenciózus fölebbezési láz is van a levegőben. Dr. Cserő Ede szólalt fel ismét. Kijelenti, hogy nem lehet felebbezési lázról beszélni akkor, amikor az általános gazdasági pangás katasztrófális helyzetet teremtett. Ennek a következménye az, hogy az adózók nem bírják ki a rájuk hasból kirótt kereseti adókat. Igaz, hogy a revízió során általánosságban elég tekintélyesen redukálták a kivetéseket, de az egyéni sérelmeket ez a revízió csak nagyon kis részben orvosolta. A polgármester erre kijelentette, hogy a revízió előtt sokkal kevesebb volt a felebbezés, mint most, a revízió után, ami azt bizonyítja, hogy mégis van felebbezési láz. A pénzügyigazgató ezután módosítást ajánl. — Szólítsa fel a bizottság a pénzügyigazgatóságot — mondotta —, hogy a jövőben az adókivetéseknél vegye figyelembe ezeket az itt felsorakoztatott gazdasági szempontokat is. A bizottság a pénzügyigazgató javaslatát, amelyhez dr. Csere Ede is hozzájrult, elfogadta. Ezután dr. Ujj József szólalt fel a bélyegárusítás körül támadt bonyadalmakról. Elmondotta, hogy március elseje óta csak a külterületi trafikosok Ünnepelték március 15-ét. Szeged, március 16. (Saját tudósítóiktól.) Március idusát az idén is megünnepelték a szegediek — mindenki a maga módja szerint. A szabadságharc forradalmi jelszavait az elmúlt évtizedek nagyon megszelidítették, ma már mindenki kisajátíthatja és lobogójára írhatja, ha az a lobogó nem is azonos Petőfi és Kossuth Lajos trikolórjával. Az elröpült évtizedek nem fakították el ezeket a jelszavakat, aktualitásuk is megmaradt minden időkön és kormányokon keresztül, a szabadság, a testvériség, az egyenlőség még mindig lehet program és igére! ás szép szó a márciusi ifjak unokáinak országában, csak valóság, csak igazság nem vált meg belőle. Kossuth Lajos népe, a jó szegediek ismét ünnepeltek. Megünnepelték március idusát éppen úgy, mint közel nyolc évtizede mind i évben. De azért volt mégis némi újszerűség az ünneplésben — pártüünnepst csináltak belőle némelyek és hadat üzentek a fehér asztal mellől a magyar munkásságnak, Táncsics felszabadított népének, mert nem akar „ébredő" lenni. Március idusán ünnepet ült a „48 as függetlenségi és Kossuth-pártkör”. Szép, tüzes beszédek hangzotak el 1848 dicsőségére. Közkívánatra felszólalt a főispán is. Figyelmeztette a szegedi polgárságot a közelgő törvényhatósági választásokra és internacionalizmus fenyegető rémére. Beszélt az az úr is, aki tavaly ilyenkor ugyanazon a helyen olyan sikerült ünneprontást követett el. Beszélt a tavalyi ünneprontásról és megállapította, hogy igaza volt, mert íme, a munkásság még mindig nem volt be az egységes táborba. A Felsővárosi Iparoskör is ünnepelt és az ünnepélyen Kószó István belügyi államtitkár is megjelent, itt is szép beszédek hangzotak el. Dr. Dobay Gyula, a szegedi fajvédő újság főszerkesztője az átkos pártoskodást ítélte el. Kószó István arról beszélt, hogy a fionmentés munkájában ne kívánjon mindenki vezér leimi és külön hasznot húzni belőle. A főispán is felszólalt A vörös rém közeledésére hí na fel az ünneplő polgárság figyelmét. Moszkvai karmesterekről beszélt, akik ismét dirigálják az Internacionálé titokban fel-fel hangzó gyászütemeit. A II. kerületi Függetlenségi Kör ünnepének szintén a belügyi államtitkár és a főispán volt a szónoka. A Kossuth-szobor lábainál volt vasárnap délelőtt a hivatalos ünnep, amelyen részt vettek a hatóságok képviselői is. Egy egyetemi polgár a Talpra magyart szavalta, a szegedi ébredők alelnöke a pártoskodást kárhoztatta. A városháza közgyűlési termében a Dugonics-Társaság és a Mikes Társaság közös ünnepséget rendeltek nívós műsorral. A nemzeti ünnepet megünnepelte a Rókusi Mezőgazdák Köre, az Ateóvárosi Népkör is, a VI. kerületi Polgári Kör és a Központi Társadalmi Kör is. A szegedi munkásság külön ünnepelt a Munkásotthonban. Olejnyik József Peőfi-verseket szavalt, a Munkásdalárda énekelt, Kitajka Lajos nemzetgyűlési képviselő ünnepi beszédben méltatta a márciusi forradalom jelentőségét. BARTÓK zongoraest HARMONIA |