Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-15 / 61. szám

1925 március 15 SZEGED Léderer Gusztáv terhelően vallott a felesége ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) A Léi­er Aronia-féle gyilkosság pillanatra feledtette Üdé­lét­ik rémes tettét, akiinek ülgye az utóbbi nagy szenzációk mellett háttérbe szorult. Lédererék ügyében a katonai törvényszék tegnap küldte meg a Margit kört­ i f­gházban lévő Léderer Gusztáv csendőrfőhadüagy hitelesített vallomási jegyzőkönyveit, amelyek rendkívül terhelőek feleségére. Dr. Bubics Jenő vizsgálóbíró ma délelőtt maga elé vezettéte az asszonyt, aki e­őtt Rigler Bernát hites törvényszéki német tolmács ismer­tette a katonai iratokat, amelyeknek nyomán a vizsgálóbíró fontos kérdéseket intézett Léde­­rernéhez. — Az ön férje — mondotta a vizsgálóbíró — többek között azt vallotta, hogy amikor ön panaszkodott neki Kudelka tolakodó maga­viseletéről s ő megkérdezte öntől, hogy mit csináljon vele, ön ezt felelte neki: „Hát lődd le." — Ez nem igaz — mondotta az asszony. — Én, igaz, hogy panaszkodtam neki, hogy nem bírom ki Kudelkdt, de nem azt mondtam neki, hogy lődd le, hanem azt, hogy szabadíts meg ettől az embertől. — Férje azt is vallja, hogy Kudelka meg­ölésénél ön is tevékenyen részt vett. — Ez nem igaz. Én csak a­kkor mentem be a szobába, amikor az uram lelőtte ezt az em­bert és én, nehogy a padló és a szőnyegek a vértől bepiszkolódjanak, egy lavórt tartottam vérző feje alá. Lédererné tagadta azt is, hogy segédkezet nyújtott volnra férjének Kudelka kirablásában. Azt mondja, hogy ő maga volt legjobban meg­lepődve attól, hogy férje fejbelőtte Kudelkát és szinte meg volt dermedve az ijedtségtől, amikor látta, hogy Kudelka teste halni kezd és pár pillanat alatt meghal. Ettől kezdve, hogy férjét ment­hesse, minden gombo ata az volt, hogy a holt­testet hogyan kellene úgy elrejteni, hogy az ne legyen árulójuk. Mindenféle tervek vetődtek fel, végre abban állapodtak meg, hogy fel­darabolják a hullát és annak részeit apránként fogják eltüntetni. Nem igaz, hogy ő vette ki Kudelka zsebéből a hatvanmiliót és ha férje azt állítja, úgy nem mond igazat. Lédererné végül arra kérte a vizsgálóbírót, hogy ügyében tűzzék már ki a felárnyalást, mert szeretné mér tudni, hogy bírái előtt mi sors várakozik rá. b) 1. A műfajok jelentősége és a líra. 2. A művészi alkotás pszichológiája. 3. Petőfi fejlődése. 4. Petőfi jelentősége: 1. Helye az irodalomban. 2. Petőfi mint pszichológiai erőforrás. Hl. Jókai Mór.­ a) 1. A magyar kritika eddigi álláspontja Jókaival szemben. 2. A regény fogalma. 3. Regény és pszichológiája. 4. Az egyetlen arc. 5. A morális dualizmus. b) 1. Az emberi megváltás Jókai világában. 2. A szerelem romantikus felfogása. 3. Jókai és a régi Magyarország. 4. Jókai mint bíró. 5. Jókai jelentősége: a) Saját korában. b) A jövőben. Az dötdások helyét, a helyárskat és minden egyéb adatot keddi számunkban közöljük. Ugyan­csak kedden f­e­di meg a Szeged jegyirodája a belépőjegyek árusítását. Hangversenyek: Március 22. A bérleti Filharmonikus HANGVERSENY délelőtt fél 11 órakor a Moziban. Vezényel FICHTNER. Műsoron: Mendelssohn, Beethoven, Volkmann, Liszt, Citi Césár művei. Március 27. JÓTÉKONYCÉLÚ h­angverseny a szegedi Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére ja­vára. Közreműködnek: Székelyhídi Ferenc operaénekes, Szegheö János zongoraművész és Fichtner Sándor vezetésével a Szegedi Fi­larmoni­kus Egyesület zenekara Április 2. Bartók Béla zongoraestje. Jegyek HARMONIA (Belvárosi Mozi) pénztáránál. A Maríca grófnő valamennyi előadására kaphatók jegyek a Szeged jegyirodájában, Dugonics-tér 11. szám. Telefon 306. Szabó Dezső előadást tart Adyról, Petőfiről és Jókairól. Szeged, március 14. A jövő hónap első nap­jaiban egészen kivételes, nagyérdekű irodalmi esemény fog lejátszódni. A Szeged­nek sikerült ugyanis megnyernie Szabó Dezsőt három elő­adás tartására, amelyek bizonyára a legszéle­sebb körökben fogják a legnagyobb érdeklődést felkelteni. Szabó Dezső merész, színes, erősen egyéni és mélyjáratú írásait Szegeden is min­denki ismeri, értékeli és kedveli. Előadni még nem hallották, pedig, ha lehet, előadásában még írásainál is érdekesebb és vonzóbb Szabó Dezső. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is mindenütt, ahol előadott, sokáig emlékezetes, hatalmas sikert aratott. Meg­történt egy két helyen, különösen régebben, hogy első előadásával szemben, nem a re­mélt teljes mértékben nyilvánul meg a közön­ség érdeklődése. A második előadást azonban mindig zsúfolt teremben tartotta meg Szabó Dezső. Amikor ugyanis elterjedt a híre annak, hogy milyen pompás előadó, 24 óra alatt el­kapkodták az összes jegyeket. Szegeden három előadást tart Szabó Dezső. Az elsőt április 1-én Adyról, a másodikat ápri­lis 4-én Petőfiről, a harmadikat április 7-én Jókairól. A három előadás egységes, de mind­egyik külön is érthető. Egy-egy előadás 2—3 óra hosszáig tart, közben van szünet. Az elő­adások összefoglaló címe és programja ez : Három arc. /. Ady Endre. a) 1. Ady Endre istenkeresése. 2. Ady morálja. 3. Ady és a magyarság: a) Ostor és jeremiád. b) Konstruktív vagy destruktív? b) 1. Az érthetetlen Ady 2. Ady szimbolizmusa. 3. Ady és a népköltészet. 4. Összefoglalás: Ady jelentősége. II. Petőfi Sándor: a) 1. Van-e Petőfi probléma? 2. A zseni lényege és társadalmi funkciója. 3. A tömeg Petőfi — a gyermek Petőfi. 4. Petőfi irodalmi megjelenése. 5. A népdal Petőfi költészetében. 1 5 Legszebb női harisnyák legnagyobb választékban Pollák Testvéreknél Széchenyi­ tér 17. #12 Csekonics­ utca 6. Nincs logika az árak alakulásában írta: Dr Kovács József. Azt mondják, hogy a varjú, ha nem éri valami baleset, elér száz évig is. Nem irigylem a varjú magas életkorát, de azt én is szerettem volna megérni, hogy azokban a próféták által többször megjövendölt olcsósági hullámokban kéjeleghessek. Úgy nézem azonban, hogy a ma született gyermek sem éri azt meg, ha az emberi kor legvégső ha­táráig él is. Tagja voltam a boldogult árvizsgáló bizottság­nak, de ott sem tudtunk elérni semmi eredményt, mindig meglágyult a szívünk, ha panaszkodni jöt­tek a termelők. Üléseink után, mikor hazatértem, úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, ha valami csínyt követtem el. A feleségem rendszerint azzal fogadott: mit drágítottatok már megint? Mikor a tejárak már felül voltak az aranypari­táson, a tejcsarnok akkor is folyton emelte az árakat, a korona drágulásával indokolta meg a szájgerolást. Egyszer valami szerencsés véletlen folytán esni kezdett a korpa ára, de rögtön be­bizonyult, korpát a tej árára nézve nem lehet elfogadni értékmérőnek, így voltunk a pucerájosokkal is. A „Hattyúmosó és fényvasaló intézetek“ tulajdonosai ha egy kiló szappannak, vagy a vasaláshoz szükséges kiló szénnek az ára egy koronával feljebb ment, rög­tön készek voltak minden darab gallér tisztításá­nak az árát egy koronával­­ emelni. Hát a szikvízgyárosok milyen szívrehatóan tud­ták ecsetelni szomorú helyzetüket. Minduntalan azzal a panasszal jöttek, hogy fi­­­úságos munká­juknak se­­mi gyümölcsét nem élvezik, r­ szikvizet fuvarozó lovak meg éhen puszt úlnak­­ a meg­fizethetetlen takarmányárak ? uit. Hallom, hogy ennek dacára most, amikor a pénzintézetek leg­­­feljebb egy narancs, vagy pohár sör árát adják a részvényeseknek egy évi osztalékul, a szikvizgyár 70.000 korona osztalékot fizet. Hideg télen a tyúkok sztrájkolni szoktak, ilyen­kor megdrágul a tojás. A kukorica árával arányo­san drágulni szokott a disznóhús és zsír is, de hogy miért van háromszor akkora ára a halnak, mint például a marhahúsnak, nem tudom meg­érteni. A halat etetni sem szokták. Szerény háztartásomban nagyon megfogyott a kávéscsészék száma, mennél jobban vigyáztunk rájuk, annál több törött. Végül már ha eggyel többen voltunk a kelleténél, a parádés nindzsákat kellett elővenni. Egy darabig nem akartam észre­venni, hogy ne kelljen kinyitni a bugyellárist, de aztán a múlt hónap elején, február lakbéres hó­nap lévén, elhatároztam magam egy tucat kávés­csésze bevásárlására. Először állampolgári köte­lességemnek tettem eleget, a beszedett házbér háromnegyed részét beszolgáltattam az adóhiva­talba, a maradékkal beállítottam egy porcellán­­kereskedésbe. Jó reménységgel voltam eltelve, mert azt olvas­tam a lapokban, hogy Csehszlovákiában a por­­cellánr és üveggyárakban annyi áru van felhalmo­zódva, hogy haszon nélkül is túladnak már rajta, csakhogy forgalmat csináljanak. Alku közben elő is hozakodtam én ezzel az üzlettulajdonosnak, de ő meg a horribilis vámokra hivatkozva még fel­árral akarta rám sózni a portékáját, úgy hogy csésze vásárlási igényemet kénytelemn voltam felére redukálni. De nemcsak a magánemberek, hanem az állam és a város is folyton drágítanak, ki kezdje hát meg az árak leszállítását? Az ivóvizünk drágább a francia pezsgőnél. Azelőtt helyiségenként vetet­ték ki a vízdíjat, most hogy ne okozzon ez sem fáradságot, egyszerűen elveszik erre a közüzemi pótlék háromötöd részét, tekintet nélkül arra, hogy miből fedezi majd a háztulajdonos a lépcsőház­­világitás, kéményseprés, szemétfuvarozás költségeit, melyek szintén az aranyparitás fölé emelkedtek. A magas vízdíjak fejében aztán az emeleti lakók nem is részesülnek a magasnyomású vízvezeték előnyeiben. Debreceni mintára most Norton-kutak fúrásával akarnak segíteni a vízhiányon, de ez sem fog célhoz vezetni, csak a vízhiány lesz drágább. A lyukas csöveket kell kicserélni, azo­kon szökik el a víz. Örömmel hallottuk a legutóbbi közgyűlésen, hogy a városi üzemek a múlt évben milyen me­sés hasznot produkáltak, csupán a gőzfürdőn 361 millió haszna volt a városnak. Mikor a szénárak emelkedtek, lépten nyomon emelték a fürdőárakat is, most, hogy az üzemi kiadások kevesebbek, mérsékelni kellene azokat is. A tanács azonban a fürdők olcsóbbá tételéről hallani sem akar, mert a haszonfeleslegből egy ezer méter mélységű ár­­tézi kutat akarnak fúratni a fürdő udvarán, mely­ből remélhetőleg meleg vizet nyernek s elláthatják vele a fürdőt a kazánok igénybevétele nélkül. Ezt én is praktikus gondolatnak tartom, ha megvaló­­sítható, de az ilyen mély fúrásoknál óvatosnak kell lenni. Az első ártézi kutat Szegeden Zsigmondy Vil­mos fúrta, azt, amelyik az üzletvezetőség előtt van, a másodikat, amelyik a Mars téren van, Csikós Ignác itteni lakatos. Ere is pályázott ugyan Zsigmondy is, de a városi közgyűlés úgy határo­zott, hogy a helyi ipart előnyben részesíti. Csikós Ignác egyik oszlopos tagja volt az akkori függet­lenségi pártnak, különben is értelmes iparos, aki végignézte a Zsigmondy munkáját s vállalkozni mert erre a nem es­­sélyn­átszó feladatra. Nagy érdeklődéssel valt, a közönség munkája eredmé­nyét s­­zámi kételyei voltak a siker irányában, kü-

Next