Szeged, 1925. április (6. évfolyam, 74-77. szám)

1925-04-01 / 74. szám

2 SZEGED annak, hogy a nemzetgyűlés legkésőbb június végén megkezdhesse a nyári szünetet. Két hónap, május és június állnak rendelkezésre a választójogi javaslat tárgyalására és ez az idő mindenesetre elegendő az ellenzék részvétele mellett is. A rendelkezésre álló idő alatt teht a Ház kényelmesen letárgyalhatja a választójogi és a felsőházi javaslatot. 1926 április 1. Kisebb módosítások a Bethlen cáfolja, hogy a kormány Budapest, március 31. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága Kállay Tibor elnökletével ma délelőtt 11 -kor ülést tartott és megkezdte a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Rakovszky belügyminiszter vettek részt. A címhez Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek. Ő és a szövetkezett ellenzék tagjai, nem a politikai hatalom kérdésének tekintik, hanem elsősorban emberi és állampolgári jognak tartják a szavazati jogot. A miniszterelnök szerint az általános választójog a munkásság uralmát jelentené a polgárság felett, mert a munkásság szerinte többségben van. Mi ezt az állítást kereken tagadjuk és azt állítjuk, hogy Magyarországon a polgárság van többségben, tehát már csak ebből a szempontból sem veszélyezteti az általános választójog megszavazása a polgári társadalmi rendet. A miniszterelnök megállapítása szerint az intelligencia nem foglalkozott eléggé a néppel és ebben látja ő a legnagyobb hibát. Mi ezt mindig emlegettük és figyelmeztettük az intelligenciát, hogy ereszkedjék le a néphez és foglalkozzék vele. A miniszterelnök úr beszédéből megértettük, hogy semmi kilátásunk sincs arra, hogy akár a választójogi bizottság tárgyalásain, akár a plenáris tárgyaláson valami nagyobb jelentőségű indítványunkkal célt érjünk. Ennek dacára részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásain és pontrólpontra végigvesszük az egész választójogi törvényjavaslatot, sőt már, mint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is vegyünk részt, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szilágyi Lajos azt mondja, hogy a mi törekvésünk a politikai hatalom megtartása. Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osztályok törekszenek arra, hogy hatalomhoz jussanak. A szocialista pártnak azzal a törekvésével szemben, hogy osztályharcot hirdet, szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesüljenek és a polgári társadalom vezető szerepét megőrizzék. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányról volt szó és ha ezt így akarják magyarázni, én ez ellen leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelmet szavaimnak nem is lehetett tulajdonítani. — A szociáldemokrata párt Magyarországon és mindenütt osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik. Ezt leszögezem a képviselő úrral és a választójogi javaslaton. törekvése: a hatalom megtartása, szociáldemokrata párttal szemben. Ezután megkezdték a javaslat részletes tárgyalását. Az első szakasznál Szilágyi Lajos nem ért egyet az állampolgárság időtartamának meghatározásában. Nem ért egyet az állandó lakhely, vagy lakás kikötésével sem, mert itt is visszaesést, retrográd irányt lát. Ami az iskolai végzettséget illeti, tagadja, hogy a négy elemi osztály elvégzése biztosítaná az ítélőképességet. Indítványozza, mondja ki a bizottság, hogy országgyűlési képviselőválasztó minden férfi, aki 24. életévét betöltötte, hat éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik, vagy ugyanannyi ideig lakása van. Meskó Zoltán hangsúlyozza, hogy sohase hirdette az általános választójogot, sőt a titkosságnak is csak a háború után lett híve. Gömbös Gyula helyteleníti Szilágyi szövetkezését azokkal az elemekkel, amelyekkel a polgári társadalomnak le kell számolnia. Indítványozza, hogy a külföldiek ne tíz, hanem húsz évi magyarországi tartózkodás után nyerhessék el a választói jogosultságot. Patacsi Dénes osztja Gömbös Gyula álláspontját. Indítványozza, hogy a Károly-csapatkeresztes, vagy vitézségi érmes volt frontkatonák iskolai végzettségük igazolása nélkül is szavazhassanak, úgyszintén a hadseregben altiszti rangot viselt magyar állampolgárok is. Szabó József: A szakasz olyan módosítását indítványozza, hogy országgyűlési választójoga van annak a férfinek és nőnek, aki 24. életévét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, írni és olvasni tud. Ha ezt az indítványt nem fogadják el, akkor elejti indítványának a nőkre vonatkozó részét. Vázsonyi Vilmos: A javaslat sorsa már az általános vitánál eldőlt. Indítványozom, hogy országgyűlési választójoga legyen minden férfinak, aki 24. életévét betöltötte és tíz év óta magyar állampolgár. Töröltessék az első szakaszból a domiciliumra vonatkozó rész. A régi Nagy-Magyarországon éppen a magyar faj volt az, amely a legmobilabb volt. A régi törvény csak féléves domiciliumot követelt. Ha már mindenáron meg akarják hagyni a domiciliumot, akkor tíz év helyett elégedjenek meg fél évvel. — A szakaszhoz: olyan értelmű pótlást javasolok, hogy a négy elemi sikeres elvégzésének igazolásán felül azt a jogcímet is vegyék fel, hogy „vagy ezzel egyértékű műveltség megszerzését igazolja“. Bárkinek joga lehet akár városban, akár falun arra, hogy a felnőttek tanfolyamán elvégezze és utólagos vizsgával igazolja, hogy a négy eleminek megfelelő műveltséget szerzett. Különösen fontos ez a női választók szempontjából. Rassay Károly: Az írni-olvasni tudást kívánja a választójog főkellékének és erre vonatkozó javaslatot tesz. Mokcsay Zoltán indítványozza, hogy a 24. év betöltését ne kívánják attól, aki az egyetemen előírt tananyagot elvégezte. Csizmadia András: Helyesebb volna, ha kimondanák, hogy minden 24 évet betöltött férfinak legyen választójoga. Rakovszky Iván belügyminiszter. A négy elemi elvégzése és az írni-olvasni tudás között lényeges különbség van a polgári intelligencia és műveltség szempontjából. Az iskola elvégzése vallásos, erkölcsös nevelést jelent, azonkívül a gyermek bizonyos fokú fegyelmezését, amely a későbbi korban is érezteti hatását. — Honorálni kívánja Patacsinak azt az indítványát, hogy a vitézi széki érmeseket és az altiszti fokozatot elért katonákat mentesíteni kell a négy elemi elvégzésének igazolása alól. A helybenlakás elve mindenütt az egész világon el van fogadva, mert az egyhelyben lakó állampolgárok nagyobb értéket képviselnek, mint a vándorló elemek. — Honorálja Vázsonyinak azt a kívánságát, hogy a négy elemi osztálynak megfelelő képzettség elegendő legyen az iskolai végzettség követelményénél. Ez vonatkozik a tanonciskolákra, tanfolyamokra, stb. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tíz évi állampolgárság kellékét húsz esztendőre emeljék fel, nem fogadhatja el, mert a tíz esztendő nálunk tradíció. (Gömbös Gyula : Indítványom csak a választhatóságra vonatkozott!)Tényleg igaz, hogy a nők választójoga korlátozva van, de a nők az alkotmányos küzdelemben csak a legutóbbi idők óta vesznek részt és számuk túlsúlyt jelenthetne a régi politikai érzékkel bíró férfiakkal szemben. Rassay szóvátette a királyi oklevéllel honosítottak választójogát. Ezek megérdemlik, hogy legalább aktív választójoggal bírjanak. Az a nézete, hogy az utolsó, 1918. évi névjegyzék a helyes és az ebbe a névjegyzékbe történt felvétel állapítja meg a régi jogot. Kéri az eredeti szöveg elfogadását. Puky Endre előadó néhány megjegyzést tett Szabó József észrevételeire.1 Ezután a bizottság az eredeti szöveget fogadta el, Vázsonyi Vilmos egyik határozati javaslatával együtt. Ezzel az első szakasz tárgyalását befejezték. A legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt tartják. Az öreg korcsmáros. — Adatok Az öreg Szegedhez. — Irta: Cserzy Mihály. A mathuzsálemi kort ért Kiss Pál Kölcsey-utcai vendéglőjéről sok érdekes és kedves emlék maradt fönn, melyeknek egynémelyike belejátszik a város 80 as és 90 es éveinek kulturhistóriájába is és részint ezért, részint pedig mert a szereplők az akkori idők különleges emberei voltak, érdemesek arra, hogy halványan megörökíttessenek. Pa’csi bácsi ugyanis nemcsak jó gazda, becsületesen gondolkozó és erősen szókimondó ember, hanem a bohémságot, bár komoly arccal, de bensőleg derűsen fogadó vendéglős is volt. Ő maga is éppen olyan jól mulatott a józanságon túl levő vendégek garabonciáskodásain, mint amilyen szigorral utasította vissza az „öcsém”-et, ha annak mókái az illetlenségig fajultak. Egy alkalommal Borbola Miska, a híres viccgyártó, aki egyébként a városi adóhivatalnak volt kiváló adótisztje, továbbá a két híres tenorista: Szakáll Lajos és Tölcséry Jóska vendégségben voltak Fráter Gyula ügyvéd szatymazi szőlőjében. A Krisztus szakállú, nagy népszerűségnek örvendő, kis prókátor egyike volt azoknak a kiváló szőlőbirtokosoknak, kik a szegedi szőlőkultúrában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Tömérdek kísérletezés, verejtékező munka és szinte hihetetlen földszeretet árán megmutatta, hogy miképpen lehet és kell megkötni a futóhomokot , és abban a legkiválóbb szőlőfajokat tenyészteni. Óriási homokbirodalmat ültetett be, melynek az ő értékes módszere mellett föltétlen ura és parancsolója lett. S az eredmény oly kiváló sikerre vezette a fáradhatatlan embert, hogy elérte a homoki boroknak palackozási képességét. Nagy szó volt ez! . . . Azelőtt, ha palackba fojtották a szatymazi bort, rövid idő alatt fölfordult. Pocsékká lett. Nem kellett az ördögnek sem. Azóta pedig nem csak megőrzi a tiszta színét és zamatos izét, hanem versenyez, sőt legyőzi a hegyi borokat. Ez a méltán fölgerjedt büszkeség aztán arra vezette a jeles szőlőgazdászt, hogy ösmerőseit szívesen invitálta szőlőjébe — borkóstolásra. Mint föntebb említem, a városnak e három bonvivántját is magyaros vendégszeretettel fogadta Fráter Gia és annyira megizlelte velük az akkor hírnévre emelkedő fajborait: a rizenget, a kadarkát, kövidinkát, zöld szeremit, sőt még talán a muskotályt is, hogy a három jóbarát elnézte az időjárását és lekéste az utolsó vonatot, mely — ha jól emlékszem — este 9 órakor indult el Szatymázról a háború előtti években. Akkor még nem volt szokásban Szatymázról gyalogszerrel bejönni Szegedre. Ma már versenyezve is befutják a húsz kilométeres utat azok, akiknek egyéb dolguk nincsen: összedugta a három ember a fejét és azon tanakodott, hogy mit csináljanak. Haza, okvetlen haza kell menni, egyrészt azért, mert nem volt ,,kimaradási engedélyük“ (kelletett Í3 ez akkor), másrészt meg mi lesz az alvással, ha a schlaftrunkot nem isszák meg a Kiss Palcsinál. A régi hivatalnokok és egyébfajta mesteremberek tudvalevőleg hivatal- vagy műhelyzárás után megindultak egy kis mozgás okáért szokásos körútjukra. És hogy, hogy nem, az ütjük rendszerint arra vitte öttel, amerre ösmerős korcsma volt. Ide persze be kellett menni egy spriccerre, vagy az se baj, ha kettő lesz belőle. Az alkalmatos sétaút vagy a Petőfi Sándor-sugárút, vagy Felsőváros, vagy Alsóváros felé kínálkozott. Az elsőn útba esett Bokor Jánosnak a „Vasmacská“ hoz címzett vendéglője, ahol igen jóízű és erős hatású ital volt, melynek malmás fokáról János bácsinak testi egyensúlya után győződhetett meg legjobban a vendég. Mert János gazdának az volt a szokása, hogy ahányszor lement a pincébe egy pohár, vagy egy üveg borért a vendégek részére, annyiszor fölhajtott egy kis pohárral a javából. (Ezt is alkalmasint azért tette, hogy a pince hűvösségét ellensúlyozza valami melegítővel) így azután estefelé már teljesen el is készült. Ekkor fölhozott a maga részére félliter bort, leült valamelyik ösmerőse Alkalmi házeladási egyik szép emeletes ház, a városháza mögött, földszinten üzletekkel, ára 410 millió, másik hatalmas emeletes ház, nagy pincével, nagy gyárépülettel, a Valéria-térnél, most jövedelmez tisztán évi 40 milliót és megvehető potom <10 millió koronáért. Kedvező fizetési d —jm ki r* JEz r Bástya utca 19. szám. feltételekkel OTE4LEIUEftJf (Kultúrpalotánál.) 133 mellé és kijelentette, hogy neki már elég volt a dolog, dolgozzon akinek muszáj. A pincébe való le-föl járkálást értette ökigyelme s ennek magyarázására türelmetlenül simogatta a lába szárát, hogy fájnak a csikók. De a borra is érthették azok, kik tisztában voltak János bácsi szokásai felöl. Ebben a korcsmában igen jól ápolt, naponkint gondosan föllocsolt és időnkint marhavérrel áztatott tekepálya volt. Úgy nevezték akkor, hogy nyerges kuglistadt, „jó dobó“-nak való. Tehát ide jöttek az urak. Ide iratkoztak be törzsvendégnek, kiknek illetlen volt az elmaradás, akár csak egy napra is. A másik út Felsővárosra Csányi Ágóhoz, vagy Bárónéhoz vezetett. Ez utóbbi igen pompás paprikáshalat tudott főzni, amiből másnapra halkocsonya is maradt s ehhez a szegedi különlegességhez olyan finom bort szolgált föl a férjeuram, hogy csakhamar kikivánkozott a fáradt emberből is a nóta. Felsővároson akkoriban sok jóhangu ember volt, de mégis a legszivhezszólóbb Tombác Lajosé volt, akivel Báróné, a fekete bőrű, tüzesszemü asszony pár esztendő múltával Pesten társaságban halászcsárdát nyitott. A leghosszabb uton Alsóvárosra kellett lebandukolni a Katona féle bormérésbe, mely arról volt nevezetes, hogy sok úri vendége volt a korcsmának, kiknek András, vagy Pali — testvérek voltak — rendszerint a „hordó közepéből“ hozták a 10— 12 fokos zöldes-sárga italt. Ez a „hordó közepéből” való merítés annyit jelentett és jelent ma is, hogy nem abból ad az italmérő a vendégének, amit a csapon a kancsóba kiereszt, hanem lopótökkel szív a hordóból és ebből ad a kiváltságos, úgynevezett „napi vendégeknek“. Ebben a korcsmában meg azért ragadtak le az akkori emberek, mert nagyon messze esett a város közepétől. Tehát jól meg kellett gondolni az embernek, hogy útnak induljon-e, vagy sem ?. . . Hazafelé azután az utolsó stáció Kiss Palcsi vengéglője volt (ha ugyan nyitva találták), mert itt jutottak az alváshoz való legjobb arkánumhoz: a sláttrunkhoz. (Folytatjuk.)