Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-01 / 60. szám

■ MMMMIfMMMMMIfMfMMIMWAMMAMMMWMfMMiMMMMMIMMfMMB Epőditik a riffkabilok fővárosát. Pdtla, Julius 31. Fezből érkező je­lenítsek in ritt I rifkabilt gy III- nik, elállanak azon nine' . 01, hogy U­zx*n irányában ujabb t­ 'list kezd­jenek. Abd el Krím valói .n színi­ a francia csapatok ofd. Íjára ás mintholy spinjol oldalról is támad*­­sok virbalók, egyelőre vádelmi intéz­kedésekre fog szórt hozni. Aidir ló­vá­rost a tittabUok lázas tempóban lát­ják el erődítéseikkel, minthogy arra számítanak, hogy Albazemas kikötőjé­ben partraszálló spanyol csapatok rö­videsen megindulnak a lóváros felé. Lap­jelentések szerint Primo de Ri­vera és Petein tábornok rövid utón belü­l újabb tárgyalást fognak kezdeni közös haditerv megbeszélése céljából. A lefutni imádkozások alkalmával po­zitív munkaprogramot még nem állí­tottak fel és mindkét Ml csupán azon kívánságát fejezi ki, hogy a közös haditerv közös végrehajtását okvetlenül nyélbe kell főni. Ezen alkalomból Primo de Rivera Petain tábornoknak a katonai érdemrend nagykeresztjét, Petain tábornok pedig Primo de Rive­­rának a bí­csőjét reed parancsnoki ke­resztjét adományozta. Target, Julius 31. A larrachei lőpor­­raktár a levegőbe lépált. A kár igen nagy. Azt hiszik, hogy az ellenség keze van a dologban. Cegléd követe. Bort megissza magyar ember, jól teszi. Ezt ír Quinte, Sírfiai kijelentén a Szózat költője telli, aki valóban ma*­a­jár ember volt a javéból, maga is kedvelte a hegy levének, akár tokaji, akár ménesi, akár somlai, akár fóthi volt is az a nedű. A rossz bor ellen ugyan ő maga is erélyesen tiltakozott, méregkeverőnek nevezvén a korcsmá­­rost, aki, hogy­­ Q magyarán !e|ezzü­k ki magunkat — parancsolni szokott. Ha szíhatok borocskát, a gondjaim csíkjai­nak — ezt meg a Lilla dalok poétája mondotta és állotta is annak idején, mér pedig gondja mindig csak akadt a magyarnak, ma pedig tengerré dagadt már a gond és a bánat. Éppen ráért mi nem törüunk pálcát Cegléd viharzó követe fölött, aki meg­fogadta a Fóti dal és az Anakreonidal tanácsát és szorgalmas látogatója — magyarán mondva — stammguzt­a a kies, kellemes kis tabáni korcsáknak, ahol bajor törzsek as Oil trammel ze­nije mellett ai­va vigadóznak és nagy áldomást csinálnak az oleander bokrok és lubafék árnyékában. Lendvainak bizony­osan nagyon a szivére ment a ban­zona, valószínűleg igen nyomja nőke fejét a honfit , és kénytelen a feledés f­alához folyamodni Magyaros vonás ez benne, akiben különben nem túlságosan sok ilyen vonást találhat a szigorított fajelméke, teoretikus és praktikus. Végre valami, ami ezt az erő­sen germán kinyomatú és külsejű honatyát szoroabb kapcsolatba keríti Csokonai Vitézzel és a magyar ebidők más jeles an­yavigadójával és dafidós kedvelőivel Talán még leginkább Liax­­nyay Damó Klímán bátyánkkal tartja az atyafiságot e szokásában Lindvai mester, ázni a Lismyay Damóval, aki árvalánydíjas süveggel,­­ úri bokrétával, piros dolmányban, vagy lenge magyar­ban és rámás csizmában ropta a kállai kettőst és dalolta, no nem az Erger Bergert, sem a Wacht am Rheint, se egyéb fajvédelmi himnuszt, hanem a magyar népkOMssct gyöngyeit. Hát eddig rendben volna a dolor, a baj csak az, hogy Leóéval nem kö­veti a régi nagy költő tanácsát és nem csupán okkal-móddal iszik, hanem úgy, hogy végre is OK fért neki a szesz­, még­pedig alaposan. Mi több, a köz­mondás szerint, hogy borban az igaz­ság,­­ eredeti formáját futja ki ilyen alkalommal Cegléd követ, és ez a forma az, amely már határozottan ellen­érzést ébreszt bennünk és nem egészen alaptalan gyanút kelleget a Jeles tábo­rozó (és távborozó) turáni hjisága és fillege iránt Mert a magyar ember, ha még oly számos pohár borok lángol­nak is kifelétam és tüzelnek u agyá­ban, a valódi magyar ember nem visel­kedik lovagiatlanul, sőt a lovagiasság minden elemi törvénye ellenére, nem sérteget és sem gyalázgat védtelen és ártatlan hölgyek*, mint egy kapatos koplalás és nem­él vissz aszal a vé­letlen előtagával, hogy ő mentelmi jo­got élvez CegKd város ébredőinek jó­voltából Meg azután az is különös­en feltűnő és nem minden mulatságos és tanul­ságos szimbó­um hijján­való, hogy a turáni tájvédelem haváng hangú vezére, a Roham Szövetésg törzs főnöke, a tudat­ébredés mozgalmi férfia éppen nem valami túlságosan turáni nevű és jellegű korcsmárosokkal mészárosokkal és ko­csisokkal tart fenn szőres atyafiságot, meleg­­arátságot és tőlük száll ki vi­dám és zajos táborozásra a Manda­te­csma kertjébe, miután a visegrádi romoknál már erőt és ihletet merítettek a további küzdelemre. Mi azt hittük eddig, Jámbor laikurok, Jó vidékiek, tévés kibicei a magyar politika nagy vihark­ Játékosainak, hogy Lendvai látván, az árvák atyja, n­­­­gyes gyá­­mola, a uegény magyarok ébresztője és altatója minden szabad idejét top­­tárgyos magyar proletárok, vagonlakó kiüldözöttek, szenvedők és megalázot­­tak lőrében tölti, vigasztalva és báto­rítva őket, megosztva velük betevő fa­­latját és képviselői mpidiját. Míg cak nem is gondoljuk, hogy az átkosan domboroló idegenek eltn villámló és mennydörgő Lendvai István kedélves budai báb­unk ét egyéb tulajdonosok között tölti kedvét, vízisiklókat törölve és tölgyeket rémi­getve. Nem, nem, ezt nem hittek volna. Meg azután az a vízisiklós Miért nem talál Cegléd követe valami turá­­nibb illatot jelképes szertartásai és udvartartásai számára? Például a t­­rulmadarat, bár már erről is kijütölte Hegedüs Lóránt egy nyelvészeti érte­kezés nyomán, hogy orosz eredetű Nurc- párducát próbá­ja melengetni honfikeblén Lendvai uram, vagy a rab oroszlánt, melyről Petőfi legszebb sza­­badságversét irta. Hiába, a turáni fauna mitológiája ebben a tekintetben nem túlságosan gazdag. Lehet, hogy Lendvai úr mitoóját fog teremteni idővel. Pár nap óta ő a tengeri kígyója a magyar publicisztikának. A fiumei cápa meghalt, éljen a budai vízisikló ! Szegények vagyunk, de jól élünk, ki­vált ha képviselők vagyunk a tabáni nyárikertben. A kínai városokban gyilkolják az angolbarát kereskedőket. London, Julius 31. Pekingből jelen­tik, hogy a helyzet Kínában tovább kiélesedik. Több kínai városban azo­kat a kereskedőket, akiket angolbarát­nak ismernek, a csőcselék meggyilkolta. Honkongből jelentik, hogy a sztráj­­kolók, akiknek száma különben mind kevesebb tesz, garázdálkodó tüntetése­ket rendeztek. A tüntetés alkalmával összetűzés volt a rendőrség és a tün­tetők között A rendőrök fegyvert használtak. Több tüntető élesett és sokan megsebesültek. Friedrich István afférja a saját pártjával. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A főváros középitésze­s bizottsági ma ülést tartott. Az ülésen, illetőleg az ülés után igen érdekes dolgok történ­tek. Az ülésnek egyik tárgya volt volt, hogy különböző bizottságokat alakít­son. Az történt azonban, hogy a Wolff­­párt, ame­lnek hívei közé Friedrich István is tartozik, Friedrichet egye­tan egy bizottságba sem jelölte. A demok­­ratikus ellenzék azonban méltányos lé­vén, Friedricht az egyik bizottságba beválasztotta. Az ülés végén azután Friedrich odament a Wolff-pártot kép­viselő Nagy Istvánhoz és a párt el­járásáért szemrehányást tett neki. Nagy István hebegett-habogott, m­re Fried­rich ezeket mondotta: — Szégyelltek magatokat az Uyri eljárásért. Erre a kijelentésre Nagy István ismét zavarba jött. Friedrich azonban így folytatta: — Hívjatok össze pártgyülést! Fü­tyülök rátok ! Nem is bánom, ha a pártból kirúgtok. Nagy Istvánnal folytatott párbeszéde után a demokratikus ellenzék jelen­­léte tagjaihoz fordult és köszönetet mondott azért, hogy legalább egy bi­zottságba bejuttatták. Friedrich ugyanis mérnök ember lévén, szeretett volna legalább is több bizottságba bejutni. immiiHiiHHHHWtwwttmimm London, július 31. A közvélem­ény érthető izgalommal kísérte azokat a tárgyalásokat, amelyek az angol kor­mány, a bányatulajdonosok és bánya­munkások képviselői között folytak. Az ellentétek már á hktalhatatlanoknak látszottak, mert a bányatulajdonosok csak olyan feltételek mellett vol­tak hajlandók a munkásokat tovább is foglalkoztatni és kívánságaiknak eleget tenni, ha a kormány nagy összeget bocsát rendelkezésükre, amelyet Jor­ds perdu- nek tekint és sohasem követel vissza. A kormány vis­zont­­ legfeljebb kamatmentes kölcsönnel volt hajlandó a bányák helyzetén sem­ em A munkástól vezetők már hiszen ál­lok az országos bányászsztrákra, amely könnyen általános sztrájkká nőhetett róla ki, mert a szállítómunkások ki­­jelenttték, hogy szükség esetén ők is beszüntetik a munkát, ha ezzel tár­saikon segíthetnek. Az utolsó pillanatban azután meg­enyhül a helyzet A szénbányászok sz­rájkjának veszedelme — a legille­tékesebb helyről nyert értesülés szerint — elmúlt. A helyzet er­­hűlése már tegnap meg­állapítható volt, amikor a bányamunká­sok Baldwinnal folytatott tárgyalásaik­ban kijelentet­ék, hogy hajlandók részt »»»»»nmwfflfflttmnttmtmm Egyelőre elmúlt es angol bányászsztrájk veszélye. venni az általa javasolt vizsgálatban, amelynek célja utakat és módokat találni az angol szénipar gazdaságosabbá téte­lére. Baldwrin ennek ellenében kijelen­tet­e, hogy hajlandó a bályatulajdono­­soknak a jövő évi tavaszig állami szubvenciót adni Ezek alapján B Idwin kérte a munkaidőkat, hogy a felmon­dásokat vonják vissza. Ma a bunga­­tulajdon­osok szövetsége közölte, hogy a felmondásokat két héttel elhalasztotta. Ez idő alatt újabb tárgyalások indu­lak meg, azzal a céllal, hogy tavaszig ér­vényes bérprovizór­umot lé­ ess­senek. Megszavazták a jugo költségvetési provizo' Belgrád, julius 31. A tegnap éjnakai ülésén vii... után 152­­ zavarial 51 ellenében­ meg­szavazták a költségve­ési provizóriumot. Szíriában is fellázadtak a franciák ellen. London, július 31. A Damaszkusztól délre lakó Aéra> törzs fellázadt a francia kormányzó ellen. A francia hatóságok elindítik a törzsfák kiutasítását. Francia csapatok útban vannak a fel­kelés területére. Bécsi lapvélemény a szombathelyi incidensről. fifes, julius 31. A Menet Al­temeine Zeitung beszámol a szombatheyi inci­densről és a következő megjegyzést fűzi hozzá: A szombathelyi események jellemzők és elgondolkoztatók, mert ez a hábor­gás h­alhatatlan bizonyítéka annak, hogy az úgy­nevezett békeszerződésekkel aligha lehet visszaszerezni a népek elveszett bizalmát s hogy Európa békés fejlő­dése elé új, meg v­­aki­dály­okat gördí­tenek. Meg kellene érteni, hogy az úgynevezett győzők szakadatlan kihí­vásai is zaklatásai a le­fegyverezett né­peket békés fejlődésükben igazságtala­nul megzavarják ■ ezeknek a zaklatá­soknak következményei végül is olyan formában robbannak ki, amilyent ép az úgynevezett győztesek nem szívesen látnak. A cseh szociáldemokraták éles támadása a kormány ellen. Prága, Julius 31. A cseh szociálde­mokraták tegnap gyűlést tartottak, amelyben megbeszélték a legutóbbi poli­tikai eseményeket. Dr. Meissner élesen támadta Benes miniszter kivételes helyzetét. Benes megmaradt hivatalában, holott párttár­­sai lemondottak. Az ötös bizottság megbízta Benest, hogy tárgyaljon a nunciussal az ünnepnap szabályozása ügyében. Tény, hogy Benes ezt nem tette meg. Az ötös bzottság azzal is megbízta, hogy a Vatikán képviselőjé­vel a keltős ünnepnapok újabb beve­zetéséről tárgyaljon. Ennek sem tett eleget. Ha Benes számára túlságosan nehéz a külügyi fák­ terhe, akkor kö­telessége visszalépni A valláshoz való viszonyáról a szónok at mondotta, hogy ellentétben ,az állam és egyház ufórása után* jelszóval, követelni kell az állam elválasztását valamennyi egy­háztól. Aki az elválasztást akarja, an­nak önmagán kell azt megkezdenie. Behhyne képviselő snnak a meggyő­ződésének adott kifejezés­, hogy ismét a szo­ciáldemok­ata pártnak kell a kezdeményezést a kezébe vennie. Ha a mostani koalíció nem való az egy­házpolitikai kérdés megoldására, akkor egy másik kutUaiónak kell jönnie. A szociáldemokrata párt elérkezettnek tartja az időpontot új választásokra.

Next