Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-01 / 82. szám

Ara 2000 k m«iE«i'l*t'T' Deák Ferenc­ u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, Mostakönyvtár és Jegyiroda: Dugonics­ tér 11. Telefon 306. Hraada: Petőfi Sándor-Sugárút 1. szám Telefonszám 10-34. Szeged, 1925 szeptember 1. KEDD Előfizetési órák: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám­ára héthfsznap 2000 kor. vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 82. szám.* MMMmMMMMMAWMMMIMMMflIMMMfMUMIMMMMMMIMMIIIWlMVMMMMS Megkezdődött a rifkabilok elleni offenzíva előkészítői Pátis, augusztus 31. (Havas.) A Petit Párisien jelenti Fezből. Az offenzíva előkészítése és a csapatok átcsoportosítása megkezdődött. Abd el Krím táborában a francia offenzívától való félelem következtében zűrzavar uralkodik, külö­­nösen azért, mert nem tudják, hogy Pétain melyik ponton fogja a támadást megindit Abd el Krim különös gondot fordít a szám védelmére. Maga Abd el Krim Adjir vidéke védelmét biztosítja, míg fivére, aki főb, szállását Ued Lauban ütötte fel, a nyai szárnyat védi. Eladók a nagyatáderek ... „Azon időben az ország latosai a taligát, vagyis a két kerekű kordét László szekeri- nek nevezik vala, mivelhogy az örökös rablátok miatt az igavonó ba­rmok az országban meg­fogy­at­kozának s az emberek barmok módjára kordéba fogván magukat, pótolják vala az álla­tokat“. így mondja ezt az a szép telitarka minia­tűrökkel ékesített meséskönyv, amely Képes Krónika címmel egyik kutforrása a középkori magyarság történetének és egyik kincse termé­szetesen a­­ bécsi Hofbibliotheknek, amiről is nevezte­­k Bicsi Króniká-nak is. Azon időben ... Azon idő vala dicsőségesen uralkodó Kun László királyunk ideje, amelyet tömören úgy jellemez a krónikairó Márk barát, hogy „akkor kezde Magyarország nagyságos dicsőségéből lehanyatlani, kezdenek benne belső háborúk támadni, városok összerombaltatni, falvak tűz által elpusztulni, a béke és egyet­értés teljesen összetapodtatni, a gazdagok meg­fogyatkozni és a nemesek a szegénység szük­sége miatt elparaszto80 dnt“. Bár Márk barát, akár tájékozatlanságbó­l, akár az izmaeliták körülnyiratlan aranyai ál­al megvesztegetve, elhallgatja azt, hogy mindezt a destruktív sajtó okozta, a krónikának ezt a h­anyosságát pótolni lehet és kell is pótolni egy új kiadásban, addig pedig rá lehet bízni az előszóval való pótlást azokra a lelkes honfiakra, akik a modern idők szellemében tanítják a nemzeti történelmet a magyar ifjúság számára. Sokkal nagyobb baj az, h­gy Kun László szekeré­ből egyetlen pél­dány sem maradt az utókorra, holott azt most fölemelt belépődíjak mellett mutogathatná a Nemzeti Múzeum, lényegesen javítván ezzel szerény állami dotációját a magyar kulturfölé­d szolgálatában. Da nem csak Kun László szekere nem talál­ható közgyüjteményeinkben, hanem hiányzik szókból e nemzeti ereklyének török-német kor­­feli kiadása is, a Bdsta szekere, amelyről Bod Péter irji^fogy ,s tal­lga, melyet az emberek Tfekor gondoltak fel a szükség mista, mivel téntelenek voltak a szekeret maguk bújni, ne­­veztetett el Básta szekerének“. Szép volna pe­­l g az erdélyi vebiculum a magyar vehiculum mellé állítva a muz­um történe­ti szekértermé­­en, a rég elomzott századok képviseleté bar, ogy a magyar jelent történelmünk harmadik irűműve képviselhette velük szemben: a nagy­­ló­der. Csinos, könnyű paraszthintó a nagyatáder, mely némely szaktudósok szerint Makó kör­tékén jött divatba, ab carsa condiió számítva t első esztendőben, mások szerint a Dutiz- Tisza közén keletkezett. Ez teljes bizonyosság­­gal már meg nem állapítható s nyilván ho­mályban fog maradni annak a neve is, aki nagyatádornak keresztelte el a magyar kocsi­­művészetnek ezt a szimbolikus kreációját. Nem éppen szokatlan jelenség ez a találmányok tör­ténetében és talán szegény Nagyatádi Szabó Istvánnak meg fogják bocsátani történelmi pályatársai, a többi Istvánod, hogy a nemzeti hála az ő nevéről formált nevet az új közleke­dési alkotmány számára. Mert ha a puritán kisgazda-miniszter soha nem ült is a róla ne­vezett hintó-kocsiban, neve mégis elválasztha­tatlan lesz a kortól, amely e kocsit a maga képére és hasonlatosságára megteremte­te. — Azon időben — fogja majd olvasni a késő utókor a Nemzeti Múzeumban a nagy­­atolder fejcéduláján — oly hallatlan bősége volt a föld népénél a papirbankónak, hogy ha pi­pi­ba tömi vala, akkor se tudta volna azt el­emészteni. Fekfelé tehát házba, földbe lábas marhába és apró marhába, drágaköves anny­­ezüst kösöntyűkbe, mahagóni fából való nyujtó­­deszkákba és perzs­a­ szoknyákba, ötszáz sze­mélyes disznótorokba és ezerötszáz személyes lakodalmakba és mikor még ezek után is annyi volt a pénzük, hogy nem tudtak vele mit csi­nálni, akkor kitalálták volt a né­gy atoider nevű hintószekeret. A nagyatáder olyan parasztkocsi volt, amely rugóra járt, de megtartotta a régi visiskocsi formáját, ki volt vágva az oldalán, mint a szolgabíró kocsija, de ha a kivágást egy tetolható deszkalappal elzárták, akkor be lehetett rajta fuvarozni a tököt is, amely 1920 körül vasárnapi csemegéül szolgált a nagysá­gos, sőt méltós­ágos úri népeknek is. A kocsik azonban nem váltak be, mert a rágós kocsi nem való tapasztó föld szállítására és vagy násznépet nem lehet rajta hordani, vagy trágyát, holott az élet mind­kettőt megkívánja. Ha azon­ban praktice nem is vált be a nagyatáder nevű kurzus-szekér, mindenesetre érdekesen karak­­terizálja azt a kort, amely kitalálta. Sok-sok pénzbe került a­ korában a nagy­atáder, az bizonyos és akkoriban talán a Nem­zeti Múzeum egész évi dotációjából se lehetett volna egynek az árát fedezni. Most azonban aránylag kis pénzen lehet nagyatádert venni a jövendő okulására, mert napról-napra olvastuk a vidéki újságok hirdetési rovatában, hogy „egy jókorban levő nagyatáder jutányos áron eladó”. Itt aztán el is apad a szatíra és megkeseredik a szánk íze. Az eladó naryatáderek azt jelen­tik, hogy nincs már pénze a parasztnak se. A társadalom többi osztálya után őrá került a pusztu­s sors. Az első volt a lateiner, a tiszt­viselő, aztán jött a munkás, a kereskedő és iparos, most hullik tele a magyar sors meszes gödrébe a paraszt. Más aztán nem is marad most már, csak a nagybirtok, a mágnás, a Nemzeti Kaszinó, — vigyázzon rá a magyarok Istene tovább isi Megkezdődött a az árak aránytalansága. Budapest, augusztus 31. A népjóléti minisz­tériumban Vasa Józse­f helyettes miniszterelnök elnöklésével ma délután 5 ónkor kezdődött az a árdgasági ankét, itniljn­k célja: bevezetni a drágaság letörésére szolgáló intézkedéseket és meghallgatni ezt megelőzőe­­g mindazokat az érdekképviseleteket, amelyek szakszerű véle­ménnyel szolgálhatnak a közszükségleti cikkek mostani áralakulását illetően és esetleg javasla­tokkal léphetnek elő a drágaság enyhítésére alkalmazandó intézkedések tekintetében. A Vass József minisz­ter­elnök­ tetjetes, nép­jólét­i miniszter által elrendelt s az élelmiszerek és más közszükségleti cikkek áralakulására vo­natkozó adatgyűjtés most már befejeződött és kétségtelenü­l igazolja, hogy a közszükségleti cikkek előállítási és fogyasztási árai között olyan nagyfokú aránytalanság van, amely a fogyasz­tók rovására a legnélkülözhetetlenebb cikkek árát indokolatlan magasságokba szökteti. A drágasági ankét napirendjén elsősorban annak megbeszélése szerepel, miképpen lehetne a legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb élelmi­­cikkeknek: a kenyérnek és a lisztnek drága­ságát csökkenteni. Az ankét során, amely előreláthatólag több napot fog igénybe venni, végigmennek természe­tesen a közszükségleti cikkek hosszú listáján, hogy a mindennapi élet számára szükségelt drágaság­ ankét.­ ­ A liszt- és kenyérárak: elsőrendű élelmi és ruházati cikkekben oly árszínvonal legyen elérhető a mérséklések­re, amely megfelel a fogyasztók vásárlóképesnél­nek és a javult gazdasági helyzetnek. A mai ankét után Vasa József miniszter tanácskozásokról a következőkben nyilatkozol — A bemutatott kenyérmintákból kiválas­zoltam egyet és megkérdeztem, hogy a meg­­lapított liszt-tipus megállipitoU mennyiségre való felhasználásával ezt a kenyérfajtát kg.-ké 5200 K körül elő tudják-e álitani. Tettem­­ azért, mert megvizsgálva és megizlelve a kivi fosztott kenyeret, kiváló minőségűnek lilái­an A kenyér nem is félbarna, hanem fehér éa legkényesebb ízlést is tökéletesen kielégítő pékipartestület jelenlévő képviselői a gondola­tot megvalósthatónak találták és csak azt lé­ték, hogy holnap délelőtt pontos kalkuláció eszközölhessenek és tanácskozzanak a könyv jelzése és elnevezése felől. A magam részét ezt az érvényben lévő liszt- és kenyéráraké viszonyítva kielégítőnek találtam, mert az ennél fehérebb, úgynevezett kalácskenyeret aki fogyasztani, az bizonyára rendelkezni fog s annak megvételéhez szükséges anyagi eszkö­zökkel is. Szerdán délutánra a vendéglősök ipartestü­­e­tének képviselőit kéreti magához a miniszter. Nagy tüntetés volt Bécsben Ausztriának Németországhoz való csatlakozása mellett A hatás Párisban. Bécs, augusztus 31. A városháza előtt teg­nap mintegy tízezer ember részvételével nép­­gyűlés volt, amelyen a Németországhoz való csatlakozás mellett tüntettek. Lelkesen ünnepel­ték Loebe német birodalmi gyűlési elnököt; az ünneplés még fokozódott akkor, amikor az osztrák-német népszövetség elnöke megköszönte neki, hogy nyíltan, ország-világ tudtával vállal­kozott bécsi útjára, noha akadályokban nem volt hiány. Loebe német biro­dalmi gyűlési elnök ezután megtartotta beszédét, amelyben a többi között a következőket mondotta: A német nép akaratának végrehajtását egyet­len belföldi kormány sem ellenezheti sokáig , egyetlen idegen demokrácia sem tarthatja fttn tartósan saját aló­p elvinek megsértését. Tiltako­zott az ellen, amit különösen Olaszországban és francia jobboldali körökben hangoztatnak hogy a csatlakozási mozgalom az imperializ­­musnak, vagy az annexionizmusnak felélesztését jelenti. Hangoztatta a csatlakozási törekvések békés jellegét. — Mi a magunk kívánságának teljesítésére — mondotta — nem ismerünk más utat, mint azt, amely a Népszövetségen át vezet. A st.­­germaini békeszerződés értelmében a Nép­szövetség hivatott arra, hogy Ausztria jövő

Next