Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)
1925-10-23 / 126. szám
1925 október 23. DELMAGYARORSZAQ Titokzatos halálos történt a Tiszaparton Csütörtökön éjszaka eddig még meg nem állapított körülmények között titokzatos halálos szerencsétlenség történt a Tiszapart alsó szakaszán. Egy hatvan éveiüli munkáskülsejű ember vergődött a sötétben és a jéghideg vízben a hailemek között. Hosszas kutatás után még élve mentették ki, de mire a mentők a helyszínre érkeztek, már halott volt. Körülbelül féltizenegy óra lehetett akkor, amikor az Alsóliszapart éjszakai kisértetes csendjét a Wagner-fürdő közelében egy kétségbeesett, a vízbefulladással harcoló ember jajkiáltása verte fel. A borzalmas kiáltozásra figyelmes lett az az őr, aki a híd közelében vigyáz a halászbárkákra. Az őr azonnal csónakba ölt és a szaggatottan föl-fölhangzó kiáltások irányában evezett. A teljes sötétségben csupán azt tudta kivenni, hogy egy öregebb karú ember kétségbeesetten küzd a hullámokkal, de ereje már fogytán van. Percekig tartott, míg a halászbárkák őre meg tudta közelíteni a hullámokkal küzdő embert, mivel a víz állandóan sodorta lefelé. A kétségbeesett kiáltások föl-fölhangzottak, végül pedig már csak egészen tompa, rekedt hangok hagyták el a fudokló ember ajkát. Az őr ekkor rászólt a fuldoklóra, aki kétségbeesett erős szerencsétlenség csütörtökön éjszaka, ködéssel belekapaszkodott a kinyatott evezőbe. Az őr ekkor beemelte a csónakba a hatvan év körüli munkáskülsejű embert, aki ekkor még élt, de teljesen kimerülten, elaléltan hanyatlott a csónak fenekére és már nem tudott egy szót sem szólani. Végül is kievezett vele a partra, a megmentett fuldokló még lélekult. Mintegy félórába tartott azonban, míg a nehézkes telefonkapcsolás miatt kiérkeztek a mentők a helyszínre. A hatvan éves ismeretlen ember mozdulatlanul feküdt ekkor már a parton, a mentők pedig megállapították, hogy meghalt. Hullakocsi ment érte és a bonctani intézetbe vitték. A nyomozás azonnal megindult ezután. Elsősorban nem lehetett megállapítani azt, hogy mi módon került a folyóba az éjszakai órákban az ismeretlen ember. Semmi momentum nem igazolja azt, hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont arra sincsen adat, hogy beleesett volna a Tiszába. Az a föltevés alakult ki, hogy esetleg bűntényről van szó. A nyomozás tovább folyik. Az éjszakai órákban egyébként a szerencsétlen ember személyazonosságát sem lehett megállapítani, mivel semmiféle irást nem találtak a rongyos ruhák zsebeiben. SISKMN A vármegyék megtagadták a betegápolási rendelet végrehajtását. Borsod-, Gömör- és Kisfontmegyék körirata. Szeged város törvényhatósági bizottsága, mint ismeretes, rendkívüli közgyűlésen tiltakozott az elen a kormányrendelet ellen, amely közel nyolcmilliárd korona évi betegápolási és gyermekvédelmi hozzájárulással terhelte meg a város A 101**TM8 kimondotta, hogy fel Ä,?rssZi ASE « -Neff figszustzs antonom joga alapján tagadja meg a sérelme, rendelet végrehajtását. Ezt az IndUvdnvt áron közgyűlés* nem szavazta meg a Amit a “rebellit" városi törvény hatósága nem mert megcselekedni, azt megteszik most a vár“egy? «-'° i,Ji,á‘:?.édeM»fyái. Borsod* Dömör és Kishont közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vár »egyéb törvényhatósági bioSHea körlevélben közölte a társtörvényhatóságok a rendkívüli közgyűlésén hozott határozatát és a társtörvényhatóságokat csatlakozásra kér e föl Az egyhangúlag hozott határozatban az «ve•Ml M torrtnybatőrtgj biiollEg. kimondja, hogy * a kérdéses rendelet örvényessége m*r,i súlyos aggályai vannak, aal J“az vé t nem hajtja, hanem visszavonása érdekében ]felterjesztést intéz a kormányhoz!0 Hs s feliratnak nem lenne eredménye akkor szintén a közigazgatási bírósághoz fordul " A határozat indokolása szerint a mandzsi törvény csak arra hatalmazza fel a kormat hogy a költségvetési egyensúly bebtrlülSa érdekében az államháztartás kiadáSt hassa és bevételeit fokozhassa a%LapU2t’ aUtUgmu Er . felhatalmaz/s ZiT, me Mól,míg K állam bártané, , kormány,1 brlyre nem álln0|ffwAn*^! Népszövetséghez intézett kormányjelentésekből és Smith Jeremiás népszövetségi ellenőr 1925. augusztusi jelentéséből a törvényhatósági bizottság azonban arról az örvendetes tényről értesül, hogy kormánynak már az 1925. évre sikerült az állami költségvetés egyensúlyát helyreállítani úgy, hogy az 63 millió aranykorona bevételi többletet tüntetett fel és hogy minden egyes hónap kezelési eredménye többlettel zárul. A kormány a szanálási fövényben nyert felhatalmazását így már nem gyakorolhatta, mivel megszűnt annak szükségessége. Kifejti a határozat indokolása, hogy a kérdéses kormányrendelet megsérti a törvényhatóság autonómiáját is, mivel a törvényhatóság autonóm joga a költségvetés összeállítása és a kiadási, valamint a bevételi tételek szabad megállapítása. A sérelmes rendelet egy megváltozhatatlan kiadási tétel költségvetési előírására kényszerítené a törvényhatóságot anélkül, hogy megjelölné annak fedezetét is, tehát megfosztja a megyét autonóm jogának gyakorlásától. Az egyesített csonkamegyékre kivetett összeg meghaladja az egész megyei költségvetés végösszegét és így a törvényhatóság a fedezetről nem gondoskodhatik. A fedezet csak pótadóemeléssel lenne előteremthető, de a pótadó fölemeléséhez előzetes kormányhatósági engedély szükséges, ezt az engedélyt pedig nem kapták meg a megyék. De abban az esetben, ha meg is kapnák, a pótadóemelést a megye lakossága már nem bírná el, mert az eddigi adóterhek teljesen kimerítik teherbíró képességét, az adóterhek fokozása összeroppantana mindenkit. Borsod, Gömör és Kishont vármegyék törvényhatóságának köriratát Szeged város tanácsa a szerdai közgyűlés elé terjeszti. Valószínü, hogy a megye bátorságának példáján fölbuzdulva Szeged város törvényhatósági bizottsága is megtagadja a sérelmes rendelet végrehajtását. MMMMMMAMMMMMMMffMaMMftMMMMM vallani, csak abban az esetben, ha a földművelésügyi miniszter, néhai Nagyatádi Szabó István és én jelen leszünk a kihallgatáson. Szó sem lehet arról, hogy én azért mentem a főkapitányságra, hogy Esküdttel alkudozásokat folytassak fiam érdekében. Töreky elnök: Nagyméltóságod tehát nem a fia érdekében beszélt a rendőrségen Esküdt Lajossal. — Egy szót sem — válaszolja a miniszterelnök. Vámbéry Rusztem védő kérdi: — Mi volt az indító oka, hogy Excellenciád a főkapitányságon több minisztertársával megjelent ? — Ezt már megmondta ő nagyméltósága — feleli a kérdésre maga Töreky elnök. Esküdt Lajos kívánta a miniszterek megjelenését. Vámbéry Rusztem: Szokatlan dolog, hogy formális minisztertanácsot tartsanak a főkapitányságon. — Van-e tudomása Excellenciádnak arról — folytatta Vámbéry —, hogy Excellenciád nevében, vagy állítólagos nevében a Hungária Bank útján Esküdt számára egymillió koronát, Tömöry Angéla számára pedig 400.000 koronát óvadékképpen letétbe helyeztek? — Nem tartozik ide, — jelenti ki Töreky elnök. Vass József minisztert szólítja most be Töreky elnök a tárgyalóterembe. Az elnök: Nagyméltóságod 1921 őszén jelen volt Esküdt Lajosnak a főkapitányságon történt kihallgatásánál, a miniszterelnök úr és mások „társaság Úgy van — válaszolja Vass miniszter. — Szó volt-e — kérdezi az elnök — a miniszterelnök úr fiáról, Bethlen András grófról akkor, a kiviteli engedélyek kérdésének kapcsán? — Amennyire emlékszem, nem. — válaszolja Vass miniszter. Igyekeztünk rábeszélni Esküdtet, hogy most már nyíltan beszéljen, ha már állandóan emlegeti, hogy adatok vannak birtokában. Én, mint pap próbáltam Esküdt Lajos lelkére beszélni, de ez is hiábavaló kisérlet maradt. Az elnök: Említést tett arról Esküdt, hogy bizonyos személyek protezsáltak kiviteli engedélyeket? Vass: Igen. Az elnök: Említette-e ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr fiát, András grófot? Vass: Nem. Tomcsányi Vilmos Pál volt igazságügyminiszter szintén jelen volt a szeptember 1- iki kihallgatáson. — Semmit sem tudok arról — vallja a volt miniszter —, hogy akkor a miniszterelnök fiának kiviteli ügyeiről tárgyalás, vagy formális alkudozás folyt volna. Egyáltalán nem történt semmi kapacitátás, sem a miniszterelnök úr fia dolgában, sem más irányban. • Nádasy Imre országos főkapitányt szólítja most tanúvallomásra az elnök. — A budapesti kapitány jelentette nekem, — mondja az elnök kérdésére az országos kapitány, — hogy Esküdt csak a miniszterelnök és a földművelési miniszter jelenlétében hajlandó vallani £ n azután erről jelentést tettem a miniszterelnöknek, így történt a szeptember 10- iki kihallgatás. Ennek során Esküdt említést tett arról is, hogy a miniszterelnök úr fiának is voltak kiviteli dolgai. Az elnök: Mikor Esküdt a fiát előhozta, hogyan reagált a miniszterelnök? A tanú: Azt mondta, hogy ez lehetetlen. Erre Esküdt megnevezte az illetőt, aki a miniszterelnök fiával nála járt. Vámbéry védő azt kérdezi az országos főkapitánytól, hogy miért nem Esküdhet szállították a miniszterelnökségre ? Nádasy: Akkor valamennyi miniszternek, aki a rendőrségen jelen volt, fel kellett volna menni a Várba. Vámbéry: így pedig a minisztereknek a főkapitányságra kellett menni. Hegyi Sándor dr. rendőrtanácsos kihallgatása következett. A tanácsos vezette a szeptember 10-iki kihallgatáson a jegyzőkönyvet. Az elnök: Ugyebár, a protekciós kérvények során mondta, hogy a miniszterelnök úr egyik fia is protezsált, de még a nevét sem említette. Az elnök: Akkor nem mondott pozitívumot. Marinovich Jenő kapitány elmondotta, hogy amikor Esküdt a rendőrségen megtagadta a vallomástételt, jelentették neki, hogy csak a kormányelnök és más miniszterek jelenlétében hajlandó Esküdt vallani. Az elnök: Azt kérdem, volt-e alkudozás a miniszterelnök úr és Esküdt között a miniszterelnök úr fia körül? Nem igaz, szó sincs róla, válaszolja a főkapitány. Ezután Munkácsy Artur detektívfelügyelőt hallgatták ki. Vallomásában elmondotta, hogy a miniszterelnök egyáltalában nem alkudozott vele. Vámbéry védő: Más esetben is megtörtént, hogy a miniszter urak lejöttek a főkapitányságra a gyanúsítotthoz ? A detektívfelügyelő nem ad választ. Ezzel a bizonyítási eljárás véget ért és a párbeszédekre került a sor. Sztrache Gusztáv főügyész: Ez a bűnpör ikertestvére annak, amelyet a törvényszék a napokban tárgyalt le. Mind a két per vádlottja a miniszterelnök becsületét tűzte ki célpontjául. Ez a körül- Tiz hónap és harmincmillió. A Töreky-tanács ítélete a miniszterelnök rágalmazási perében. — A törvényszék megállapította, hogy Bethlen fia ügyében nem alkudozott Esküdttel. Budapest, október 22. A Töreky-tanács ma folyazt a rágalmazási pert, amelyben a sértett osthlen István gróf miniszterelnök, a vádlott pedig Strém László, a Népszava tisztviselője. Kétrendbeli sajtó utján elkövetett rágalmazással vánija az ügyészség Strém Lászlót, mert a Nép 1924 november 21. és 22-iki számában „Ki a tetemnézőbe“ és Némaság ” cimen ”ikrkokpt irt és a november 21-iki cikkben többek között az állott hogy amikor Esküdt a rendőrség , Kén István gróf végre is fontos alkudozásokat kezdett Esküdttel. A cikk megemlítette azt is, hogy Bethlen András gróf, Bethlen István fia is kapott ló- és repceszállításra engedélyeket. Pontban negyedtíz órakor vonult be Töreky elnök szavazóbíráival. Elsőnek Bethlen István miniszterelnök tanúvallomása következett. — A Népszava állítása — jelenti ki a miniszterelnök — légből kapott. Azt sem tudtam, hogy járt e a fiam kiviteli ügyekben a földmívelésügyi minisztériumban. Amikor Esküdttel elfogták, tudomásomra jutott, hogy a rendőrségen nem akar 3