Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-23 / 126. szám

1925 október 23. DELMAGYARORSZAQ Titokzatos halálos történt a Tiszaparton Csütörtökön éjszaka eddig még meg nem ál­lapított körülmények között titokzatos halálos szerencsétlenség történt a Tiszapart alsó sza­kaszán. Egy hatvan év­eiüli munkáskülsejű ember vergődött a sötétben és a jéghideg víz­ben a hailemek között. Hosszas kutatás után még élve mentették ki, de mire a mentők a helyszínre érkeztek, már halott volt. Körülbelül féltizenegy óra lehetett akkor, amikor az Alsóliszapart éjszakai kisértetes csendjét a Wagner-fürdő közelében egy két­ségbeesett, a vízbefulladással harcoló ember jajkiáltása verte fel. A borzalmas kiáltozásra figyelmes lett az az őr, aki a híd közelében vigyáz a halászbárkákra. Az őr azonnal csó­nakba ölt és a szaggatottan föl-fölhangzó kiál­tások irányában evezett. A teljes sötétségben csupán azt tudta kivenni, hogy egy öregebb karú ember kétségbeesetten küzd a hullámok­­kal, de ereje már fogytán van. Percekig tartott, míg a halászbárkák őre meg tudta közelíteni a hullámokkal küzdő em­bert, mivel a víz állandóan sodorta lefelé. A kétségbeesett kiáltások föl-fölhangzottak, végül pedig már csak egészen tompa, rekedt hangok hagyták el a fudokló ember ajkát. Az őr ekkor rászólt a fuldoklóra, aki kétségbeesett erős­ szerencsétlenség csütörtökön éjszaka, ködéssel belekapaszkodott a kinya­tott evezőbe. Az őr ekkor beemelte a csónakba a hatvan év körüli munkáskülsejű­ embert, aki ekkor még élt, de teljesen kimerülten, elaléltan hanyat­lott a csónak fenekére és már nem tudott egy szót sem szólani. Végül is kievezett vele a partra, a megmentett fuldokló még lélekult. Mintegy félórába tartott azonban, míg a nehéz­kes telefonkapcsolás miatt kiérkeztek a mentők a helyszínre. A hatvan éves ismeretlen ember mozdulatlanul feküdt ekkor már a parton, a mentők pedig megállapították, hogy meghalt. Hullakocsi ment érte és a bonctani intézetbe vitték. A nyomozás azonnal megindult ezután. Első­sorban nem lehetett megállapítani azt, hogy mi módon került a folyóba az éjszakai órákban az ismeretlen ember. Semmi momentum nem igazolja azt, hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont arra sincsen adat, hogy beleesett volna a Tiszába. Az a föltevés alakult ki, hogy esetleg bűntényről van szó. A nyomozás tovább folyik. Az éjszakai órákban egyébként a szerencsétlen ember személyazonosságát sem lehe­­tt megállapítani, mivel semmiféle irást nem találtak a rongyos ruhák zsebeiben. SISKMN A vármegyék megtagadták a betegápolási rendelet végrehajtását. Borsod-, Gömör- és Kisf­ontmegyék körirata. Szeged város törvényhatósági bizottsága, mint ismeretes, rendkívüli közgyűlésen tiltakozott az elen a kormányrendelet ellen, amely közel nyolcmilliárd korona évi betegápolási és gyer­mekvédelmi hozzájárulással terhelte meg a város A 101**TM8 kimondotta, hogy fel­ Ä,?rssZi ASE « -Neff figszus­tzs antonom joga alapján tagadja meg a sérelme, rendelet végrehajtását. Ezt az IndUvdnvt áron közgyűlés* nem szavazta meg a Amit a “rebellit" városi tör­vény hatósága nem mert megcselekedni, azt megteszik most a vár­­“egy? «-'° i,Ji,á‘:?.édeM»fyái­. Borsod* Dö­­mör és Kishont közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vár »egyéb törvényhatósági bioSHea körlevélben közölte a társtörvényhatóság­ok a rendkívüli közgyűlésén hozott határozatát és a társtörvényhatóságokat csatlakozásra kér e föl Az egyhangúlag hozott határozatban az «ve­­•Ml M torrtnybatőrtgj biiollEg. kimondja, hogy * a kérdéses rendelet­­ örvényessége m­*r,i súlyos aggályai vannak, aal J“az vé­­ t nem hajtja, hanem visszavonása érdekében ]felterjesztést intéz a kormányhoz!0 Hs s feliratnak nem lenne eredménye akkor szintén a közigazgatási bírósághoz fordul " A határozat indokolása szerint a mandzsi törvény csak arra hatalmazza fel a kormat hogy a költségvetési egyensúly bebtrlülSa érdekében az államháztartás kiadáSt hassa és bevételeit fokozhassa a%LapU2t’ aUtUgmu Er . felhatalmaz/s Zi­­T, me Mól,­­míg K állam bártané, , kormány,­1 brlyre nem álln­0|ffwAn*^! Népszövetséghez intézett kormányjelentésekből és Smith Jeremiás népszövetségi ellenőr 1925. augusztusi jelentéséből a törvényhatósági bizott­ság azonban arról az örvendetes tényről érte­sül, hogy kormánynak már az 1925. évre si­került az állami költségvetés egyensúlyát helyre­állítani úgy, hogy az 63 millió aranykorona be­vételi többletet tüntetett fel és hogy minden egyes hónap kezelési eredménye többlettel zárul. A kormány a szanálási fövényben nyert felhatal­­mazását így már nem gyakorolhatta, mivel megszűnt annak szükségessége. Kifejti a határozat indokolása, hogy a kérdéses kormányrendelet megsérti a törvényhatóság autonómiáját is, mivel a törvényhatóság autonóm joga a költ­ségvetés összeállítása és a kiadási, valamint a bevételi tételek szabad megállapítása. A sérel­mes rendelet egy megváltozhatatlan kiadási tétel költségvetési előírására kényszerítené a törvényhatóságot anélkül, hogy megjelölné annak fedezetét is, tehát megfosztja a megyét autonóm jogának gyakorlásától. Az egyesí­tett csonka­megyékre kivetett összeg meghaladja az egész megyei költségvetés végösszegét és így a tör­vényhatóság a fedezetről nem gondoskodhatik. A fedezet csak pótadóemeléssel lenne elő­teremthető, de a pótadó fölemeléséhez előzetes kormányhatósági engedély szükséges, ezt az engedélyt pedig nem kapták meg a megyék. De abban az esetben, ha meg is kapnák, a pótadóemelést a megye lakossága már nem bírná el, mert az eddigi adóterhek teljesen ki­merítik teherbíró képességét, az adóterhek fo­kozása összeroppantana mindenkit. Borsod­, Gö­mör és Kishont vármegyék tör­vényhatóságának köriratát Szeged város tanácsa a szerdai közgyűlés elé terjeszti. Valószínü, hogy a megye bátorságának példáján fölbuz­­dulva Szeged város törvényhatósági bizott­sága is megtagadja a sérelmes rendelet végre­hajtását. MMMMMMAMMMMMMMffMaMMftMMMMM vallani, csak abban az esetben, ha a földműve­lésügyi miniszter, néhai Nagyatádi Szabó István és én jelen leszünk a kihallgatáson. Szó sem le­het arról, hogy én azért mentem a főkapitány­ságra, hogy Esküdttel alkudozásokat folytassak fiam érdekében. Töreky elnök: Nagyméltóságod tehát nem a fia érdekében beszélt a rendőrségen Esküdt Lajossal. — Egy szót sem — válaszolja a miniszterelnök. Vámbéry Rusztem védő kérdi: — Mi volt az indító oka, hogy Excellenciád a főkapitányságon több minisztertársával megjelent ? — Ezt már megmondta ő nagyméltósága — fe­leli a kérdésre maga Töreky elnök. Esküdt Lajos kívánta a miniszterek megjelenését. Vámbéry Rusztem: Szokatlan dolog, hogy for­mális minisztertanácsot tartsanak a főkapitány­ságon. — Van-e tudomása Excellenciádnak arról — folytatta Vámbéry —, hogy Excellenciád nevében, vagy állítólagos nevében a Hungária Bank útján Esküdt számára egymillió koronát, Tömöry Angéla számára pedig 400.000 koronát óvadékképpen le­tétbe helyeztek? — Nem tartozik ide, — jelenti ki Töreky elnök. Vass József minisztert szólítja most be Töreky elnök a tárgyalóterembe. Az elnök: Nagyméltóságod 1921 őszén jelen volt Esküdt Lajosnak a főkapitányságon történt kihall­gatásánál, a miniszterelnök úr és mások „társasá­g Úgy van — válaszolja Vass miniszter. — Szó volt-e — kérdezi az elnök — a minisz­terelnök úr fiáról, Bethlen András grófról akkor, a kiviteli engedélyek kérdésének kapcsán? — Amennyire emlékszem, nem. — válaszolja Vass miniszter. Igyekeztünk rábeszélni Esküdtet, hogy most már nyíltan beszéljen, ha már állan­dóan emlegeti, hogy adatok vannak birtokában. Én, mint pap próbáltam Esküdt Lajos lelkére be­szélni, de ez is hiábavaló kisérlet maradt. Az elnök: Említést tett arról Esküdt, hogy bizo­nyos személyek protezsáltak kiviteli engedélyeket? Vass: Igen. Az elnök: Említette-e ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök úr fiát, András grófot? Vass: Nem. Tomcsányi Vilmos Pál volt igazságügyminiszter szintén jelen volt a szeptember 1- iki kihallgatáson. — Semmit sem tudok arról — vallja a volt miniszter —, hogy akkor a miniszterelnök fiának kiviteli ügyeiről tárgyalás, vagy formális alkudozás folyt volna. Egyáltalán nem történt semmi kapaci­­tátás, sem a miniszterelnök úr fia dolgában, sem más irányban. • Nádasy Imre országos főkapitányt szólítja most tanúvallomásra az elnök. — A budapesti kapitány jelentette nekem, — mondja az elnök kérdésére az országos kapitány, — hogy Esküdt csak a miniszterelnök és a föld­művelési miniszter jelenlétében hajlandó vallani £ n azután erről jelentést tettem a miniszterelnök­nek, így történt a szeptember 10- iki kihallgatás. Ennek során Esküdt említést tett arról is, hogy a miniszterelnök úr fiának is voltak kiviteli dolgai. Az elnök: Mikor Esküdt a fiát előhozta, hogyan reagált a miniszterelnök? A tanú: Azt mondta, hogy ez lehetetlen. Erre Esküdt megnevezte az illetőt, aki a miniszterelnök fiával nála járt. Vámbéry védő azt kérdezi az országos főkapitány­tól, hogy miért nem Esküdhet szállították a mi­niszterelnökségre ? Nádasy: Akkor valamennyi miniszternek, aki a rendőrségen jelen volt, fel kellett volna menni a Várba. Vámbéry: így pedig a minisztereknek a főkapi­tányságra kellett menni. Hegyi Sándor dr. rendőrtanácsos kihallgatása következett. A tanácsos vezette a szeptember 10-iki kihallgatáson a jegyzőkönyvet. Az elnök: Ugyebár, a protekciós kérvények so­rán mondta, hogy a miniszterelnök úr egyik fia is protezsált, de még a nevét sem említette. Az elnök: Akkor nem mondott pozitívumot. Marinovich Jenő kapitány elmondotta, hogy ami­kor Esküdt a rendőrségen megtagadta a vallomás­tételt, jelentették neki, hogy csak a kormányelnök és más miniszterek jelenlétében hajlandó Esküdt vallani. Az elnök: Azt kérdem, volt-e alkudozás a mi­niszterelnök úr és Esküdt között a miniszterelnök úr fia körül? Nem igaz, szó sincs róla­­, válaszolja a fő­kapitány. Ezután Munkácsy Artur detektívfel­ügyelőt hall­gatták ki. Vallomásában elmondotta, hogy a mi­niszterelnök egyáltalában nem alkudozott vele. Vámbéry védő: Más esetben is megtörtént, hogy a miniszter urak lejöttek a főkapitányságra a gyanúsítotthoz ? A detektívfelügyelő nem ad választ. Ezzel a bizonyítási eljárás véget ért és a pár­beszédekre került a sor. Sztrache Gusztáv főügyész: Ez a bűnpör iker­testvére annak, amelyet a törvényszék a napokban tárgyalt le. Mind a két per vádlottja a miniszter­­elnök becsületét tűzte ki célpontjául. Ez a körül- Tiz hónap és harmincmillió. A Töreky-tanács ítélete a miniszterelnök rágalmazási perében. — A törvény­­szék megállapította, hogy Bethlen fia ügyében nem alkudozott Esküdttel. Budapest, október 22. A Töreky-tanács ma foly­­azt a rágalmazási pert, amelyben a sértett osthlen István gróf miniszterelnök, a vádlott pe­­dig Strém László, a Népszava tisztviselője. Két­rendbeli sajtó utján elkövetett rágalmazással vá­­­nija az ügyészség Strém Lászlót, mert a Nép­ 1924 november 21. és 22-iki számában „Ki a tetemnézőbe“ és­­ Némaság ” cimen ”ikrkokpt irt és a november 21-iki cikkben többek köz­ött az állott hogy amikor Esküdt a rendőrség­ , Kén István gróf végre is fontos alkudozásokat kezdett Esküdttel. A cikk megemlítette azt is, hogy Bethlen András gróf, Bethlen István fia is kapott ló- és repce­­szállításra engedélyeket. Pontban negyedtíz órakor vonult be Töreky el­nök szavazóbíráival. Elsőnek Bethlen István miniszterelnök tanúval­lomása következett. — A Népszava állítása — jelenti ki a minisz­terelnök — légből kapott. Azt sem tudtam, hogy járt e a fiam kiviteli ügyekben a földmívelésügyi minisztériumban. Amikor Esküdttel elfogták, tudo­másomra jutott, hogy a rendőrségen nem akar 3

Next