Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-23 / 126. szám

Klebelsberg Berlinben, Minden magyar ember csak örülhet annak, hogy a magyar kultnizminisztert olyan szépen, melegen és ünnepélyesen fogadták Berlinben a nagy német nép f­ultlírájának legfőbb képvise­lői, élükön a német kultnizminiszterrel, ahogy ezt a magyar tudósim­­okban olvassak. Bennün­ket mostanában úgyis annyiszor kutyába se vesznek a külföldön, sokszor valóságos vessző­futás a magyarság képviselőinek külföldi sze­replése, d­udiumi iga alatt kell elvonulniuk és vezekelniük, gyakran a mások vétkeiért. Rossz hírünk van nekünk ma, mi tagadás, a műve­t nyugaton és ha a német kulturférfiú Klebht Isbergben a magyar kultúra miniszterét üdvözölve, Petőfi, Arany, Jókai és Kossuth ne­vére hivatkozott, mint valódi aranyfedezetre, tudja Isten, ebben a hivatkozásban valahogy mintha egy kissé napjaink hazai nagyjainak a hallgatólagos kritikája is lappangana. Mert Petőfi, Arany, Jókai és Kossuth neve, élete és műve, eszméi és érzelmei, ki tűrés, tagadás, nem teljességgel födik azt a szellemet, amely tegnap még erősen belengte és ma már vala­mivel gyöngébben lengi be a kurzusnak el­keresztelt nemzeti veszedelem kultúrpolitikáját, és ha már alaposan kiürültük magunkat a berlini hiva^los fogadtatáson, akkor eszünkbe jut egy és más dolog, ami természetesen nem jutott eszébe Klebelsberg Kunó grófnak, a Ió­nért magyar kultuszminiszternek Berlin váro­sában. Mert Klebelsberg szépen beszélt, okosan beszélt, helyesen beszélt, de, valljuk be őszin­­tffj* ÍI‘*J9D» **y ® is fölött, ugyancsak szépia , oho«an lallgatott és Súlyúén banga* tolt. Ez a baligafác­­ Óbbal beszélt — befelé mint amennyit kifelé mondott a nemes gróf aki valamikor Tisza litván liberalizmusának lelkes és hűséges csatlóra volt és most Haller István és társai reakciójának és antiszemitizmu­sának súlyos és kellemetlen örökségét kellett átvennie és ha nem egészen vállalja is, de meg­adással és lemondással viseli. Klebelsberg Kunó gróf kétségtelenül kulhm ember, jószándékú ember, csak az a baj, hogy a Halfer Istvánék egy tál lencséje igen meg­­feküdte a gyomrát. Talán ezért ment most utó­­gurára Berlinb­e, ahol bizonyosan sok épületes és fölemelő, sok egészséges és jóravaló dolgot tapasztalt, ha a hazai pápaszemet levette lelki szemeiről és a jó európai nyílt tekintetével nézett körül. A nagy Németországban, mert Németország még mindig nagy, ha legyőzték is és nagyságának éppen az u­óbbi esz­endők­­ben adta legszebb és legdicsőbb tanúságát, szóval a nagy Németországban például teljes gon­­dolatszabadság van, mert ott teljes demokrácia van. Annyira ([fm ° xí?pja«^n Németországban, hogy alig lépett német földre és alig időzött ott néhány órát, már K­ebelsberg Kunó gróf is egészen jó és egészen buzgó demokrata lett mint ahogy Beih­en István gróf is egycsapásra liberális lesz és pacifista lesz, raiffi genfi földet ér a lába és genfi levegőt érez a lelke. Hogy mit is beszélt Klebelsberg Kunó arát Berlinben ? Mindent ami szemi sSS.kra­­gere. Hogy az osztatlan nemzeti kultúrát miként ápolja és fejlesz­t ö és kulturvezérkmí­­taogy a műveit nyugattal ismét fölvettük és továbbra is fönntartjuk és fejlesszük a kapcsolatok­?0 hogy nincsen szebb dolog a nép művelésénél (Ne­hogy a boldogult Népre gondoljon valaki !) Mindezek, még egyszer el kell ismernünk szép dolgok, jó dolgok, helyes dolgok. Mindenesetre helyesebbek, mint az az orientáció amer Cuíáék felé fordul testvéri öleléssel és az a mentalitás, amely Ázsia felé terelné a magyar érdeklődést. 3 És hogy mikről hallgatott Klebelsberg Kunó gróf? Hát azokról a dolgokról hallgatott, ame­lyekről jobb is, ha hal­gat a mai magyar kul­­­­tuszminiszter Berlinben. Bár azért így sem úszta meg egészen szárazon a berlini dicsősé­get. A diadalkapun áthaladva, néhány kelle­metlen kérdést és megszólalást kellett kénytelen­kelletlen elszenvednie. A legnagyobb német diákegyesület vezeősége például a numerus clausust vetette szemére. Nem szép ezektől a német diákoktól, hogy így politizálnak. Persze, ha a magyar diákok politizálnak, az egészen más! Az hazafias fölbuzdulás, az a romlatlan ifjú vér fölpezsdülése, azt meg lehet és meg is kell érteni. Petőfinek, Aranynak, Jókainak és Kossuth Lajosnak talán más véleménye lenne egynémely mai hazai ifjúsági ébredés­ moz­galomról, de Klebelsberg Kunó mindig igyeke­zett beleélni magát korunk szellemébe, törek­véseibe, ideáljaiba és jelszavaiba. Budapesten éppen úgy, mint Berlinben. Természetesen Buda­pesten inkább, mint Berlinben. Mert ö magyar S nemesnek születék. ----------------—, —— swiMSMMHt* ■ UtalásWOllblk Cit u­eien. IMSMSMSWSIMMSWSMfMMWMSWSMSMMSMSWSMMSIMMSMSMSMSMSIMMMMMmASMSMSMSMIa Az ellenzék összeférhetetlenségi bejelentést tesz Eckhardt és társai ellen. Elégedetten az ellenzék az elnök csütörtöki cnunciációjával és tovább folytatja akcióját a fajvédők ellen. (Budapesti tudósítónk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés mai ülése után a parlamentben megenyhült a helyzet és megállapíttható, hogy a pártok egyhangú állásfoglalása után a faj­­védők kisded társasága teljesen izoláltan, egye­dül maradt. Az atmoszféra enyhülése azonban legkevésbé sem jelenti azt, hogy az ellenzék ne tartaná fenn azt a követelését, hogy a mi­niszterein­­knek ebben a kérdésben rövidesen nyilott­aznia kell és azért ez ellenzék ezt a kérdést továbbra is napirenden fogja tartani, annál is inkább, mert a nemzetgyűlés elnöké­nek, Scitovszky Bélának mai enunciációját az ellenzék nem tartja kielégítőnek. Az ellenzéknek feltett szándéka, hogy a mi­niszterelnök rövidesen bekövetkezendő felszólal­­ásának megtörténte után az új választójogi törvény alapján további akciót indít meg és ennek ma már Horváth­ Zoltán, a Kossuth-párt tagja is kifejezést adott, amikor kijelentette, hogy a románokkal folytatott tárgyalások után a fajvédő képviselőknek nem lehet tovább he­lyük a parlamentben. Értesülésünk szerint az ellenzék arra készül, iMMWMMMMWMMMMMMMMmWMMeiatlMMMMMMMMMMMMAMMMMMW ___________ .... nwiv, | CUUIiUHID]ira. ____ ____— —” o r •«»••www • n ifsiyar" hogy az Eckhardt—Caza tárgyalásból kifolyó­ Jam __L ■ i . > . . w * log­a i'összeférhetetlenségi bejelentést tesz azokkal fajvédő képviselőkkel szemben, akik a tanács­kozásokon részt vettek, valamint azok ellen is, akik Eckhardttal azonosították magukat. Az ellenzék felfogását az Eckhardt—Cuza ügyben pregnánsan fejezi ki Baross Jánosnak • Dél­­magyarország munkatársának tett következő nyilatkozata: — A nemzetgyűlés mai egyhangú állásfog­lalása örömmel tölt el, mert katasztrófának tar­tanám, ha a magyar társadalom egységét az antiszemiták szervezkedése meg tudna bontani. Tessék csak Eckhardtnek elolvasni a mai lapo­kat, amelyek megírjá­­k, hogy a felvidéki ma­gyar­­ milyen egységes frontba tömörült Szent­­i József és Süllő Géza képviselők zászlaja A felvidéki magyarság tehát magtalálta az igazi fajvédelmi politikát, amelynek alapján az elszakíott magyar területeken újból felé­pül­het a rombadőlt magyar kultúra és magyar nemzeti gondolat. Ez a feleletem Eckhardtnak és válaszom a nemzetgyűlés elnökének mai enunciációjára. Az egységes párt egyhangúlag elfogadta a 12.500-as osztószámot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tar­tott, amelyen Bod János pénzügyminiszter nagyobb beszédet mondott és védelmébe vette a 12 500-as osztószámot, amely szerinte nem komplikáltabb, mint a 10.000-es. Kijelentette, hogy a 14 500-88 érték annyit jelent, hogy az 1892-ben létesített koronának 1/14.000-ed része a mai korona. Az uj pémegységnek az egy­­szerüartés a célja, hogy a csillagászati számok­ból térjünk át a reális számok világába. A 12 500-as osztószám kényszeríti az embereket a számolásnál való erős megfontolásra, ami szerinte feltétlenül kívánatos... Ez olyan osztószám, amely mindig kerek számot ad. A miniszterelnök is védelmébe vette az osztó­­számot, majd Patacsi Dénes, Marschal Ferenc, Dréhr Imre és Mándy Samu kijelentették, hogy ez a szám nagyon komplikált és sokkal jobb a 10.000-es osztószám. Erődi Harrach Tihamér azonban ezek után azt indítványozta, hogy a párt egyhangúlag foglaljon állást a 12.500 mellett. A párt pedig egyhangúlag meg is szavazta ezt, mond­ván, hogy ez nem is komplikáltabb a 10.000-nél. Ezzel pedig az osztószám kérdése véglege­sen elintéztetett. A nyugati szerződés: lemondás a támadó háborúról és az erőszakról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ber­­línből jelentik: A birodalmi gyűlés külügyi bi­zottsága ma délután tárgyalta le a Locarnoban kötött egyezményeket és vitatta meg az új kül­politikai helyzetet. Stresemann külügyminiszter részletesen vá­zolja a locarnoi szerződéseket és a bekövetke­zendő eseményeket, majd Westarp gróf a német nemzeti párt parlamenti frakciójának nevében kijelentette, hogy a német nemzeti párt a locarnoi tárgyalások eredményében nem látja biztosított­nak azokat az elsőrendű kérdéseket, amelyek a német nép életfeltételével kapcsolatosak. A német nemzeti párt nem lát semmi alapot olyan szerződések megkötésére, amelyekben a többi hatalmak által nyújtott ellenszolgáltatás nincsen arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket Németország hoz. Ilyen körülmények között a nemzeti párt parlamenti frakciója ne­vében már most kijelenti, hogy a párt nem fog hozzájárulást adni olyan szerződésekhez, ame­lyek szdmi­ dson kívül hagyják Németország létérdekeit is nem zárják ki a német területek­ről való lemondás lehetőségét. Stresemann azonnal válaszolt Weslarp gróf­nak és kijelentette, hogy a nyugati szerződés nem tartalmaz mást, mint a támadó háborúról és az erőszak alkalmazásáról való lemondást. — A nyugati szerződés — mondotta a kül­ügyminiszter — a népek önrendelkezési jogit nem érinti.

Next