Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)
1925-10-23 / 126. szám
Klebelsberg Berlinben, Minden magyar ember csak örülhet annak, hogy a magyar kultnizminisztert olyan szépen, melegen és ünnepélyesen fogadták Berlinben a nagy német nép fultlírájának legfőbb képviselői, élükön a német kultnizminiszterrel, ahogy ezt a magyar tudósimokban olvassak. Bennünket mostanában úgyis annyiszor kutyába se vesznek a külföldön, sokszor valóságos vesszőfutás a magyarság képviselőinek külföldi szereplése, dudiumi iga alatt kell elvonulniuk és vezekelniük, gyakran a mások vétkeiért. Rossz hírünk van nekünk ma, mi tagadás, a művet nyugaton és ha a német kulturférfiú Klebht Isbergben a magyar kultúra miniszterét üdvözölve, Petőfi, Arany, Jókai és Kossuth nevére hivatkozott, mint valódi aranyfedezetre, tudja Isten, ebben a hivatkozásban valahogy mintha egy kissé napjaink hazai nagyjainak a hallgatólagos kritikája is lappangana. Mert Petőfi, Arany, Jókai és Kossuth neve, élete és műve, eszméi és érzelmei, ki tűrés, tagadás, nem teljességgel födik azt a szellemet, amely tegnap még erősen belengte és ma már valamivel gyöngébben lengi be a kurzusnak elkeresztelt nemzeti veszedelem kultúrpolitikáját, és ha már alaposan kiürültük magunkat a berlini hiva^los fogadtatáson, akkor eszünkbe jut egy és más dolog, ami természetesen nem jutott eszébe Klebelsberg Kunó grófnak, a Iónért magyar kultuszminiszternek Berlin városában. Mert Klebelsberg szépen beszélt, okosan beszélt, helyesen beszélt, de, valljuk be őszintffj* ÍI‘*J9D» **y ® is fölött, ugyancsak szépia , oho«an lallgatott és Súlyúén banga* tolt. Ez a baligafác Óbbal beszélt — befelé mint amennyit kifelé mondott a nemes gróf aki valamikor Tisza litván liberalizmusának lelkes és hűséges csatlóra volt és most Haller István és társai reakciójának és antiszemitizmusának súlyos és kellemetlen örökségét kellett átvennie és ha nem egészen vállalja is, de megadással és lemondással viseli. Klebelsberg Kunó gróf kétségtelenül kulhm ember, jószándékú ember, csak az a baj, hogy a Halfer Istvánék egy tál lencséje igen megfeküdte a gyomrát. Talán ezért ment most utógurára Berlinbe, ahol bizonyosan sok épületes és fölemelő, sok egészséges és jóravaló dolgot tapasztalt, ha a hazai pápaszemet levette lelki szemeiről és a jó európai nyílt tekintetével nézett körül. A nagy Németországban, mert Németország még mindig nagy, ha legyőzték is és nagyságának éppen az uóbbi eszendőkben adta legszebb és legdicsőbb tanúságát, szóval a nagy Németországban például teljes gondolatszabadság van, mert ott teljes demokrácia van. Annyira ([fm ° xí?pja«^n Németországban, hogy alig lépett német földre és alig időzött ott néhány órát, már Kebelsberg Kunó gróf is egészen jó és egészen buzgó demokrata lett mint ahogy Beihen István gróf is egycsapásra liberális lesz és pacifista lesz, raiffi genfi földet ér a lába és genfi levegőt érez a lelke. Hogy mit is beszélt Klebelsberg Kunó arát Berlinben ? Mindent ami szemi sSS.kragere. Hogy az osztatlan nemzeti kultúrát miként ápolja és fejleszt ö és kulturvezérkmítaogy a műveit nyugattal ismét fölvettük és továbbra is fönntartjuk és fejlesszük a kapcsolatok?0 hogy nincsen szebb dolog a nép művelésénél (Nehogy a boldogult Népre gondoljon valaki !) Mindezek, még egyszer el kell ismernünk szép dolgok, jó dolgok, helyes dolgok. Mindenesetre helyesebbek, mint az az orientáció amer Cuíáék felé fordul testvéri öleléssel és az a mentalitás, amely Ázsia felé terelné a magyar érdeklődést. 3 És hogy mikről hallgatott Klebelsberg Kunó gróf? Hát azokról a dolgokról hallgatott, amelyekről jobb is, ha halgat a mai magyar kultuszminiszter Berlinben. Bár azért így sem úszta meg egészen szárazon a berlini dicsőséget. A diadalkapun áthaladva, néhány kellemetlen kérdést és megszólalást kellett kénytelenkelletlen elszenvednie. A legnagyobb német diákegyesület vezeősége például a numerus clausust vetette szemére. Nem szép ezektől a német diákoktól, hogy így politizálnak. Persze, ha a magyar diákok politizálnak, az egészen más! Az hazafias fölbuzdulás, az a romlatlan ifjú vér fölpezsdülése, azt meg lehet és meg is kell érteni. Petőfinek, Aranynak, Jókainak és Kossuth Lajosnak talán más véleménye lenne egynémely mai hazai ifjúsági ébredés mozgalomról, de Klebelsberg Kunó mindig igyekezett beleélni magát korunk szellemébe, törekvéseibe, ideáljaiba és jelszavaiba. Budapesten éppen úgy, mint Berlinben. Természetesen Budapesten inkább, mint Berlinben. Mert ö magyar S nemesnek születék. ----------------—, —— swiMSMMHt* ■ UtalásWOllblk Cit ueien. IMSMSMSWSIMMSWSMfMMWMSWSMSMMSMSWSMMSIMMSMSMSMSMSIMMMMMmASMSMSMSMIa Az ellenzék összeférhetetlenségi bejelentést tesz Eckhardt és társai ellen. Elégedetten az ellenzék az elnök csütörtöki cnunciációjával és tovább folytatja akcióját a fajvédők ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülése után a parlamentben megenyhült a helyzet és megállapíttható, hogy a pártok egyhangú állásfoglalása után a fajvédők kisded társasága teljesen izoláltan, egyedül maradt. Az atmoszféra enyhülése azonban legkevésbé sem jelenti azt, hogy az ellenzék ne tartaná fenn azt a követelését, hogy a minisztereinknek ebben a kérdésben rövidesen nyilottaznia kell és azért ez ellenzék ezt a kérdést továbbra is napirenden fogja tartani, annál is inkább, mert a nemzetgyűlés elnökének, Scitovszky Bélának mai enunciációját az ellenzék nem tartja kielégítőnek. Az ellenzéknek feltett szándéka, hogy a miniszterelnök rövidesen bekövetkezendő felszólalásának megtörténte után az új választójogi törvény alapján további akciót indít meg és ennek ma már Horváth Zoltán, a Kossuth-párt tagja is kifejezést adott, amikor kijelentette, hogy a románokkal folytatott tárgyalások után a fajvédő képviselőknek nem lehet tovább helyük a parlamentben. Értesülésünk szerint az ellenzék arra készül, iMMWMMMMWMMMMMMMMmWMMeiatlMMMMMMMMMMMMAMMMMMW ___________ .... nwiv, | CUUIiUHID]ira. ____ ____— —” o r •«»••www • n ifsiyar" hogy az Eckhardt—Caza tárgyalásból kifolyó Jam __L ■ i . > . . w * loga i'összeférhetetlenségi bejelentést tesz azokkal fajvédő képviselőkkel szemben, akik a tanácskozásokon részt vettek, valamint azok ellen is, akik Eckhardttal azonosították magukat. Az ellenzék felfogását az Eckhardt—Cuza ügyben pregnánsan fejezi ki Baross Jánosnak • Délmagyarország munkatársának tett következő nyilatkozata: — A nemzetgyűlés mai egyhangú állásfoglalása örömmel tölt el, mert katasztrófának tartanám, ha a magyar társadalom egységét az antiszemiták szervezkedése meg tudna bontani. Tessék csak Eckhardtnek elolvasni a mai lapokat, amelyek megírják, hogy a felvidéki magyar milyen egységes frontba tömörült Szenti József és Süllő Géza képviselők zászlaja A felvidéki magyarság tehát magtalálta az igazi fajvédelmi politikát, amelynek alapján az elszakíott magyar területeken újból felépülhet a rombadőlt magyar kultúra és magyar nemzeti gondolat. Ez a feleletem Eckhardtnak és válaszom a nemzetgyűlés elnökének mai enunciációjára. Az egységes párt egyhangúlag elfogadta a 12.500-as osztószámot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen Bod János pénzügyminiszter nagyobb beszédet mondott és védelmébe vette a 12 500-as osztószámot, amely szerinte nem komplikáltabb, mint a 10.000-es. Kijelentette, hogy a 14 500-88 érték annyit jelent, hogy az 1892-ben létesített koronának 1/14.000-ed része a mai korona. Az uj pémegységnek az egyszerüartés a célja, hogy a csillagászati számokból térjünk át a reális számok világába. A 12 500-as osztószám kényszeríti az embereket a számolásnál való erős megfontolásra, ami szerinte feltétlenül kívánatos... Ez olyan osztószám, amely mindig kerek számot ad. A miniszterelnök is védelmébe vette az osztószámot, majd Patacsi Dénes, Marschal Ferenc, Dréhr Imre és Mándy Samu kijelentették, hogy ez a szám nagyon komplikált és sokkal jobb a 10.000-es osztószám. Erődi Harrach Tihamér azonban ezek után azt indítványozta, hogy a párt egyhangúlag foglaljon állást a 12.500 mellett. A párt pedig egyhangúlag meg is szavazta ezt, mondván, hogy ez nem is komplikáltabb a 10.000-nél. Ezzel pedig az osztószám kérdése véglegesen elintéztetett. A nyugati szerződés: lemondás a támadó háborúról és az erőszakról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlínből jelentik: A birodalmi gyűlés külügyi bizottsága ma délután tárgyalta le a Locarnoban kötött egyezményeket és vitatta meg az új külpolitikai helyzetet. Stresemann külügyminiszter részletesen vázolja a locarnoi szerződéseket és a bekövetkezendő eseményeket, majd Westarp gróf a német nemzeti párt parlamenti frakciójának nevében kijelentette, hogy a német nemzeti párt a locarnoi tárgyalások eredményében nem látja biztosítottnak azokat az elsőrendű kérdéseket, amelyek a német nép életfeltételével kapcsolatosak. A német nemzeti párt nem lát semmi alapot olyan szerződések megkötésére, amelyekben a többi hatalmak által nyújtott ellenszolgáltatás nincsen arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket Németország hoz. Ilyen körülmények között a nemzeti párt parlamenti frakciója nevében már most kijelenti, hogy a párt nem fog hozzájárulást adni olyan szerződésekhez, amelyek szdmi dson kívül hagyják Németország létérdekeit is nem zárják ki a német területekről való lemondás lehetőségét. Stresemann azonnal válaszolt Weslarp grófnak és kijelentette, hogy a nyugati szerződés nem tartalmaz mást, mint a támadó háborúról és az erőszak alkalmazásáról való lemondást. — A nyugati szerződés — mondotta a külügyminiszter — a népek önrendelkezési jogit nem érinti.