Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-01 / 132. szám

■«CiliMiKnigi Deák Ferenc­ u. 2. Telefon 13-33. Kiad­óhivat­al, MtMeakOnyvtár és jegyiroda: Dugonici­ tér 11. Telefon BOB. Hnadai Petőfi Sándor-sugárút 1. izem Telefonszám 10-31 Szeged, 1925 november 1. VASÁRNAP Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten és vidéken 453100 kor. Egyes szám­ára hétköznap 2000 kor, vásár, és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 132. szán Luther: Bármilyen nagy fia Németországnak Hitler és Ladendorf, a reformáció emlékünnepén talán szabad megemlékezni Luther Mártonról, aki min­tán elég nevezetes ember és elég jó német em­ber volt Igaz, hogy talárját nem diszitette ho­rogkereszttel, noha az már akkor is ismert szim­bólum volt, de tudni kell azt is, hogy annak a sötét hatalomnak a szimbóluma, amelyhez tinta­­tartóját vágta oda Junker Georg, a Wartburg foglya. Az is így, hogy nem volt vezérkari főnök, de azért a wormsi gyűlés is volt leg­alább olyan oroszlánbarlang, mint a mahagóni bútoros főhadiszállás, különben az öreg Frunds­­berg, a nagy landsknecht nem veregette volna meg a püspöki palota küszöbén a wittenbergai augustinus vállát: — Barátka, barátka, te most olyan kereszt­tűzbe rohansz, amilyenben még magam sem jártam. Mindent öszevéve, mégis csak lehettek némi érdemei ennek a Luthernak, ha a szigorú és zordon Carlyle azt mondja róla: nagy ember volt, a legbecsületesebb szív dobogott benne, amely német embernek valaha adatott, valódi hérosz volt, akiért a mostani és jövő századok hálaimát zenghetnek v égnek. Egy keresztény Odin volt, egy bátor Thor, az a mennydörgő kalapácsával, hogy szétüssön az ugyancsak rut jölm­ok és óriás szörnyek közt. Lehet, hogy a pogány Thor is odatette kala­pácsát az eislebeni bölcsőbe, de bizonyos, hogy Thor legyőzője, Szent Bonifác is odafektette Luder János bányamunkás újszülött fia mellé a neveze­tű bárdot, amellyel kivágta a geismari tölgy­fát és romba döntötte Odin világát a földön és az égben. Sok hasonlatosság van Németország apostolának és Németország reformátorának pályája közt, akiket időben nyolcvzáz év válaut el egymástól. Winfried, a bencés barát — ez volt a nemzeti neve az angolszáu Bonifácnak— 718 ban indult el Rómából az igehirdetésre és éppen Thüringiában kezdte el Krisztus szelíd igájába fogni Thor keménynyakú nemzetét. Márton barát, az ágostonrendi szerzetes 1518-ban üzente meg Rómába Vio bíboros, a pápa legá­tusa által a thüringiai parant hajthatatlanságá­­val, hogy tételeit meg nem másíthatja, mert nem engedi azt a minden emberi parancsokon felül álló lelkiismrit. Ez volt az a szó, amelyben Thor kalapácsá­nak súlyosságával Bonifác bárdjának élessége egyesült s ez a szó törte fel és hasította meg a középkor Európája számára az újkor kapuját. A geismari tölgy kivágásával kezdődött az "istenek alkonya" és a tekintély kapuján vágott réssel kezdődött a hivatását túlélt középkor összeomlása. Nem volt nagy ez a rés, éppen cak a gondolatszabadság friss szellője süvít­hetett be rajta s az se sokáig, mert a szabad­­kutatás szellemének Genf és Wittenberg nem­sokára csak úgy máglyát rakott, mint Róma, — de a rést többé betömni és beszegezni nem lehetett. Amint Bonifác szent forradalmát nyo­mon követte Germánia állami és társadalmi rendjének átalakulása és az apostol, míg jobb­jával az égre mutatott, baljával Pipinnek, az első Karoling-államfőnek kezét fogta, Luther az első nimtt bibliát magasra emelő jobbjával az ég felé mutatott, baljával pedig a német nép kezét fogta. Luther csak az Istenhez vezető utat kereste, de enélkül nem lehetett volna meg­találni az embert, ő csak hitet mert adni a hitevesztett kornak, de a történelem logikája szerint ennek a hitnek jogokat kellett teremnie. Luther forradalma nélkül nincs francia forra­dalom, nem alakul át állam és társadalom, nem szűnik meg a jobbágyság, nem szabadul fel az ipar és kereskedelem, nem válik az em­beri haladás lendítő kerekévé a tudomány, nem létesülnek a közsabadságok institúciói. Luther teológiai forradalmának mérlegelése az egyház- Népszavazás alá bocsátják a németek a locarnoi szerződések aláírásának kérdését. Így remélik a kormányválság el­ker­ülését. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Német kormánykörökben föl­merült az a gondolat, hogy a locarnoi szerződések aláírásának kérdését népszavazás döntése alá bocsátják. A we­imari alkotmány ehetővé is teszi a német nemzetnek ily módon való meg­kérdezését. Ennek a népszavazásnak az volna az előnye, hogy a német nemzet valóban Locarno fölött mondaná ki a döntő szót és nem lenne befolyásolva egyéb bel- és pártpolitikai szempon­toktól, ami választás esetén elkerülhetetlen. A kormánykörök bizonyosnak tartják, hogy a nép­szavazás óriási többséggel a locarnoi szerződések aláírása mellett fog dönteni, ami egyben elhárítaná a kormányválság veszélyét is. Forradalom tört ki Perzsiában. Oetronizálták a saht. (Budapesti tudósaink tele­fon jelentése.) Tehe­ráni jelentések szerint a köztársasági párt ál­tal hetek óta előkészített forradalom ma kirob­bant és a sah detronizálásában nyilvánult meg. Az állam ideiglenes vezetésével a köztársasági pártiak Riza khdnt az eddigi miniszterelnökit bízták meg. Az osztrák tisztviselők ragaszkodnak követeléseik teljesítéséhez. Ha vasárnap délig nem kapnak pozitív ígéretet, kimondják az általános sztrájkot. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Ma délben összeült újból a köz­­alkalmazottak központi végrehajtó bizottsága, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a sztrájk előkészítése ügyében. A huszonötös bizottság ma is kijelentette, hogy a kormánynak átnyújtott ultimátumhoz feltétel nélkül ragaszkodik és amennyiben a kormány követeléseik teljesítése elől kitérne, úgy proklamálják a sztrájkot. — Dr. Ramek kancellár magához kérette a köztisztviselők megbízottait. A tárgyalások késő este még folynak. Decemberben tárgyalja a Népszövetség a magyar tisztviselők státus- és fizetésrendezését. Bethlent december 5-re Genfbe várják. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség december 5-én folytatja tanácskozásait, amikor is azok az ügyek ker­ülnek tárgyalás alá, amelyekről a tanács nyári ülésszaka nem dönthetett. A népszövetségi tanács — mint beavatott helyről értesülünk — a kisebbségi kérdések mellett a magyar tisztviselők státus- és fizetésrendezésének ügyét is ezen üléseken fogja letárgyalni és a tárgyalásokra Bethlen István miniszterelnököt Genfbe várják. MWMMMMIIIIIVMMMMMMIIMMIMMMMIVNMIMMMMMMVMMMMIMMVMMIMW történetem dolga, de az emberiség történetére tartozik, hogy az eislebeni bölcsőbe volt bepá­lyázva a világot átalakító demokrácia. Sokszor hallani, hogy Luther életében még több szerepe volt a „véletlenének, mint más nagy emberében s hogy neki magának sejtel­me sem volt világtörténeti jelentőségéről. Van­nak, akik azt h­átják, hogy a világtörténelem legnagyobb jelentőségű forradalma kadétben nem volt egyéb, mint egymásra irigykedő do­minikánus és augusliaia barátok skolasztikus csatája . X Leó legátuai voltak azok, akik lokalizálták a wittenbergai tüzet — az egész világra. Hallani azt is, hogy mikor a vallási forradalomból kiaakjadzott a szociális s az egész német birodalmat belángolta a nagy pa­­ra­szt­lázadás s a desnaui és torgaui szövetség katolikus és protestáns részre tépte Germániát, Luther megbánta, hogy elhajította a végzetes követ, smely azóta is egyre gurul. Mondják, utolsó napjaiban úgy nyilatkozott, hogy egye­dül latent illeti meg az emberi dolgok folyá­sának irányítása s ember arra ne avassa ma­gát. Igaz, hogy Luther végrendelete, amelynek eredetije most a budapesti evangélikus egyház konventjének kincse, tele van borús sejtelmek­kel a nagy vallásháború előestéjén. De nem valószínű, hogy az, aki még akkor is elment volna Worm8ba, ha „annyi Ördög lett volna ott, amennyi cserép a ház­ etökön", diadalai után vált volna kishitűvé s aki annyi konzervativiz­­mussal tudta féken tartani a legmerészebb for­radalmat, mint ő, arról nem tehető fel, hogy élete végén szemrehányást tett volna magának élete munkája miatt.­De ha mintha Így volna is , ha Luther olyan Kolombina lett volna is a történetemnek, aki többet kösönhet a He­teknek és a titokzatos tengeriramoknak, mint a maga akaratának s aki mindvégig nem tudta, hogy uj világot fed­ett fel az emberi szrülem számára, mit változtat ez a történelmen? Az új világ felfedezésének meg kellett történnie s az emberiség felett virrasztó végzet bizonyosan tudta, miért éppen az eislebeni vaskos, nagy­­fejű, semmiképpen nem arisztokratikus külsejű parasztgyereket tette az új eszmék hordozójává. Aki nem volt olyan nagy tudós, mint Reachlin, nem volt olyan finom humanista, mint Eras­mus Rotterd­amus, nem volt olyan előkelő ál­­lambölcselő, mint Morus Tamás, de élő hite volt és megvolt benne elnyomott társadalmi osztályának, a német paraufnak szűzi őseréje. ... A demokráciára most rossz idő jár, mert a világon eláradt nyomorúságokért a de­mokráciát teszik felelőssé azok, akik nem tud­ják, vagy nem akarják megérteni, hogy nem az újkor zúdította a mai megpróbáltatásokat az emberiségre, hanem a középkor még eleven hagyatéka. A demokráciát mint a társadalom legvégzetesebb destruktorát kárhoztatják ma legelsősorban azok, akik a demokrácia nélküli ma nem népvezérek, politikusok, publicisták volnának, hanem alázatos jobbágyok, nagy­urak solymáréi, hajtói, ajtónálló), vagy udvari bohócai. Éppen ezért kell a reformáció emlék­ünnepét felekezeti különbség nélkül megülni a

Next