Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)
1925-12-01 / 157. szám
2 DELMAGYARORSZAG A Vilmos császár-könyv szerzője, Ludwig Emil nyilatkozik a német monarchista törekvésekről. A porosz és bajor monarchisták lankadatlanul dolgoznak. — Hindenburg loyálisan viselkedik, környezete azonban részt vesz az aknamunkában. Bécs, november 30.4 Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Dr. Ludwig Emil, a jelenlegi Németország egyik legjelentékenyebb publicistája, a szenzációs leleplezéseket tartalmazó és nagy feltűnést keltett császárkönyv szerzője néhány nap óta Bécsben tartózkodik. Ludwig röviddel ezelőtt megtámadta dr. Gessler német birodalmi hadügyminisztert, hogy tűri, sőt elősegíti a monarchisták üzelmeit és a heves polémia során az adatok egész sorozatát hozta nyilvánosságra annak bebizonyítására, hogy a német birodalom republikánus államformája veszélyben van. Ludwig Emil, aki itten Bécsben a minap előadást tartott az aktuális politikai kérdésekről, ma igen érdekes nyilatkozatot tett a német monarchista mozgalomról, amelyet a Délmagyarország bécsi szerkesztőségének módjában van a következőkben reprodukálni: — A jobboldali puccs veszélye Bajorországban és Poroszországban mind erősebbé válik. A hangulat jelenleg épp oly válságos, mint a Kapppuccsot megelőzőleg.„Nem szabadna a bajor restaurációs kísérleteket oly elnézően tűrni és arra az álláspontra helyezkedni, hogy hadd legyen meg Bajorországnak a maga árnyék-királya. A bajor kérdés igen nagy veszélyeket rejt magában. Egyáltalán nincsen kizárva, hogy a most következő esztendőben Bajorországban kikiáltják a királyságot. Rupprecht az egyedüli trónpretendens. Ha a bajor államforma csupán Bajorország belügye lenne, úgy a Németbirodalomnak nem kellene a dologgal törődnie. Sajnos azonban a birodalom fennállásáról van szó. Franken, a jelenlegi Bajorország területének egyharmada, feltétlenül köztársasági érzelmű és nem fog belenyugodni a bajor királyságba. Ennek következménye polgárháború lenne, hacsak Franken nem szakadna el Bajorországtól és nem csatlakozna közvetlenül a német köztársasághoz. Ebben az esetben egy csonka bajor királyság maradna. A német nép nem rajong a dinasztiák visszahívásáért, nem kívánja vissza a régi „erős kezet,“ mindazonáltal a monarchista mozgalom úgy Bajorországban, mint a birodalom többi részeiben, veszélyezteti a német egységet. — Világos, hogy Észak- és Középnémetország húszmillió munkása nem fogja tétlenül nézni a restaurációs törekvéseket. Ha ma Bajorországban a monarchista eszme erősebb is, mint a köztársasági, úgy bizonyos, hogy az egész birodalmat tekintve, a köztársaság hivei vannak többségben és a birodalom kétségkívül szétesik, ha Bajorország élére újra király kerül. A készülő vihar jeleit csak nehezen lehet felismerni, azonban ennek ellenére megállapítható, hogy a közigazgatás egyáltalán nem republikánus, hanem ellenkezőig, Hindenburg elnökké való megválasztása óta kimondottan reakcionárus. Hindenburg maga ártatlan ebben. Lojális öregúr, környezete azonban erősen dolgozik azon, hogy Németország felett ismét az a 3000 ember uralkodjék, akik az összeomlás előtt intézték a birodalom kormányzását. A reakciós puccs körökben nem gondolnak véres forradalomra, hanem békésen akarják visszaállítani a régi állapotokat. Meg akarják változtatni a weimári alkotmányt olyan módon, hogy a birodalom elnöke régens legyen és mint ilyen, helytartója az eksztrónörökös legidősebb fiának. Az ekszcsászár és az eksztrónörökös ma már a legorthodoliszabb legitimisták számára is elintézett egyének. — A német nép minden barátjának erélyesen állást kell foglalnia a dolgok ilyeténképen való fejlődésével szemben. Mi értelme van annak, hogy néhány árnyuralkodó kedvéért veszélyeztessük a lassú újjáépítést. Az ellenakció azonban csak igen nehezen vihető keresztül. A Ruchsbanner Schwarzrotgold szervezet derekasan dolgozik, mindazonáltal fennáll a veszély, hogy az egész nép ujjongva fogja köszönteni a régenst, ha az egyszer fehér paripán bevonul a bradenburgi kapun át Dr. Gessler birodalmi hadügyminiszter igen gyanúsan viselkedik. Seeckt generális, a hadsereg parancsnoka republikánus szempontból megbízhatóbb, azonban az ő személye sem garancia arra, hogy a tisztikar egy szép napon nem rendezi meg a puccsot. Ezeket mondotta Ludwig Emil a küszöbön álló monarchista akciókról. Előadás a kényszeregyezség reformjáról. Dr. Weiszberger Imre, a budapesti hitelező védegylet ügyésze, héfőn délután hat órakor a Lloyd üléstermében előadást tartott a kényszeregyezség reformjáról a nagyszámban megjelent kereskedők és ügyvédek előtt. Dr. Weiszberger Imre kijelentette, hogy a kényszeregyezség mai formájában nem állja meg a helyét. Vagy a hitelező, vagy pedig az adós feltétlen kárát vallja az egyezségnek Itt támad az a gondolat, hogy a kényszeregyezség helyébe a magánegyezséget kell léptetni és azt államilag megkonstuálni. A régi kényszeregyezségnél a vagyonfelügyelők kerestek a legjóban. Mellettük a szakértőgárda működött s közöttük az egyezkedők furakodtak még, akik jelentékeny részét felélték a fizetésképesenné vált kereskedő megmaradt aktíváinak. Az új magánegyezségi eljárás az Országos Htelvédelmi Egyesület védelme alatt áll s így minden fizetésképtelen adós oda köteles bejelenteni fizeetésképtelenségét. Az egyezkedés igen érdekes pontja az, hogy a hitelező, aki szándékosan kiprovokálja a kényszeregyezséget, csak legutoljára nyer kielégítést a megmaradt akti•vükből, vagy pedig teljes igényét elveszti követelésére. A jövőben kényszeregyezség csak akkor lehet, ha a hitelezők többsége nem tud megegyezni, vagy pedig ha az adós szabálytalan módon vált fizetésképtelenné. A vagyonfelügyelő a magánegyezségnél a kvóta négy százalékát kapja tisztele díjul. Az előadó végül azzal fejezte be nagy érdeklődéssel kíséri előadását, hogy a magánegyezkedés leltélen jobb gazdasági viszonyokat hoz maga után. Zárt tárgyalás után újabb bizonyítást rendelt el a Tábla a Rökk Szilárd utcai családi dráma ügyében. Kosztkáné férje elítélési napján ünnepi vacsorát rendezett? Budapest, november 30. A budapesti ítélőtáblán hétfőn délelőtt tartották meg d . Kosztka István bűnügyének felebbviteli főtárgyalását. Öt perccel a tárgyalás megnyiása előt érkezik meg a szabadlábon lévő vádlott, dr. Kosztka István. Fekete zsakett van raja, csiros nadrág, arcs már nem oly földult és fakó, mint a törvényszéki főtágyaláson volt, az idő és a szanatóriumi ápolás láthatólag jót tettek neki. A szenzációs csaádi dráma többi szereplői közül egyedül az áldozatul esett Valérián Zsigmond alezredes felesége jelent meg talpig gyászban. Féltíz órakor Káldy Mikós kúrai bíró tanácsenöke jelenti: . ~ Tárgyalni foglák szándékos emberölés bűntettével vádolt dr. Kosztka István büngyit. Kosztka István álljon elő! A vád ott fölemelkedik a helyéről és az elnök kérdésére bemondja személyi adatait. Ezuán az tinik átadja a szót az előadónak, aki minden bevezetés nélkül, rögtön a bűnügy ismertetéséhez kezd. Az 1924 szeptember 3- án este 10 óra tájban — kezdi az előadó — dr. Kosztka István vádlott Valérián Zsigmond alezredest egy ismétlő pisztolyból a fejére irányzott lövéssel szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte és a tanuk vallomásából, Kosztka előadásából, a főtárgyaláson lett vallomásának ismertetéséből a hallgatók előtt rekonstruálódik az egész tragikus eset története. Fölújulnak az emlékezetes részletek, hogy kezdett gyanakodni a férj, mint adta becsületszavát Valérián alezredes, hogy többé nem találkozik az asszonnyal, azután a kihallgatott telefonbeszélgetés tragikus véletlene, a töltött revolver az éjjeli szekrényen és a fojtott indulatu jelenet a Rökk Szilárd uccában, amely a végzetes revolverlövéssel végződött. így szól az elnök: Van-e az ügyész urnak indítvány« a bizonyitás ki gészilétére vomti.ott van ? Ügyész: Ebben a szomorú pörben, amelynek egy a magaarangu katonatiszt az áldozata, minden kis bizonyíék felhasználását szükséges 1925 december 1 nek tartom. Kérem mindenekelőtt Boér Tiborné kihallgatását, aki a törvényszéki tárgyaláson megtagadta a vallomást, azonban most már hajlandó tanúságot tenni. Azért kérem meghallgatni, hogy bebizonyítsam azt, hogy abban az időben, amikor Kosdkáné és Valérián közöt a sokat emlegetett randevú és szökést megtárgyaló telefonbeszélgetés volt, Kosztkdné betegen, ágyban feküdt is így nem mehetett el a randevúra. Az ügyész ezután még számos tanú kihallgaMsát kéri. Ezután dr. Dry Tibor védő emelkedik szólásra : — Ugyanazon a napon, amikor a vádlottat négy és félévi fegyházra ítélték, a vádlott feleségénél négy ricsaj volt, amely hajnalig tartartott és ugyanazok a tanúk jelentek meg emn, akikre ma a vád terhes tanúkért hivatkozott. Kérem a bíróságot, hogy rendelje el a nyilvánosság kizárását indítványom megindokolására. A bíróság elrendelte a nyilvánosság kizárását. Körülbelül tíz percnyi zárt tárgyalás után a védő folytatta indítványa előterjsztését a bizonyítás kegész lésére vonatkozóan. Dr. Kosztka István állt fel azután és ezt mondta: — Nekem van még előterjesztésem. Ha a bíróság elrendelné Boér Tibor és Boérné kihallgatását, kérem, hogy őket közvetlenül egymás után hallgassák ki is úgy, hogy közben egymással ne érintkezzenek, őket ugyanis keresztkérdések alá akarom fogni, amelyeknek eredményei majd megméltóztatnak látni. Kérem Thomka alezredes újbóli kihallgatását. Vargha főügyész-helyettes a védelem előterjesztésére a következőket feleli: “ Ellenzem a vétlen által előterjesztett indítványnak azt a részét, hogy a vacsorán jelenvolt tanuk hallgattassanak ki. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott elhiltetésinek napján felesége vacsorát rendezett és ott hajnalig mulattak, magára a bűncselekményre semmiféle befolyással nincs. A bíróság szünet után kihirdette, hogy elrendeli a bizonyítás kiegészítését és a tárgyalást elnapolja. Matlekovics Sándor meghalt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Dr. Matlekovics Sándor v. b. t. t. ma délután két órakor váratlanul meghitt. Matlekovics Sándorral a magyar közgazdasági élet egyik legképzettebb vezéralakja távozott az élők sorából. Mint földművelésügyi és kereskedelmi miniszteri álamtitkár rendezte meg az 1885. évi országos kiállítást. A kiegyezést követő évtizedekben irányítója volt a magyar kereskedelmi életnek. Mint gazdaságpolitikus a szabad kereskedelmi Irányzat megvédésén, az ipar fellendítésén és a külkereskedelem felivákoztatásán szerzett hervaáhitatlan érdemeket. Nevét elsőrangú vámpolitikai tanulmányokkal a ópaszere híressé tette. Politikai pályafutását mint a főváros hetedik kerületének képviselője kezde, amikor is Eötvös Károlyt buktatta ki. Matlekovics Sándor 83 éves volt. Két tőzsdebizományos borzalmas öngyilkossága. Janovics Gyula és Sámuel a negyedig emeletről az uccára vetették magukat és szörnyethaltak. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) egyre nehezebbé váló gazdasági élet ma ujr^ áldozatokat követelt. A tőzsdének két régi , köztiszteletben álló tagja: Jisovics Guls *! Sámuel tözsdebizományosok, akiknek a Kitol* ucca 41. számú bálban van tözsdebizomán/^|| todájuk, ma este hét órakor ennek a ház al ®, negyedik emeletiről az uccára vetették magába és szörnyet haltak. A megrázó költői öngyilkosság oka az, a megváltozót gazdasági viszonyok folytán . két testvér nem tudott eleget tenni kötelezettséginek is miután a hitelezőktől is, ember elsejéig kapott haladékot meghosszítani nem tudták, a halálba menekültek. A DÉLMAGYARORSZÁG jegyirodáig egész nap válthat színházjegyet. Tett 6. rendelésre a lakására szállítja. Telefon