Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-02 / 50. szám

iPHbmCfcigi Dctk Pmenc-a. 2. Ta'afoa 13-38. KiidOWralal, 8iS#Zsk9sjrv&r is jagrirod* i DugunMs-ttr 11. Telelőn 308. nail I PatiHI Siadir-ngirnl i. nini Teleleasiim loot. Szeged, 1926 március 2, KEDD !’!0üi«lé*l Irak: Egy hónapra helyben 40.009 kor., Budapesten H vidéken 45.0110 kor. Egyes szám ára hétköznap 21100 kor mát- él flnnepnap 3000 korona 11. évfolyam, S0. szán Székesfehérvár címére. Nem jól van ez ily, de nem ám, szeretve tisztelt véreink és atyánkfiái, ott Székesfehérvár törvényha­óságában. Az rendben van, hogy a Világ be­iltását mél­áztatnak követelni. Ki mi­ben vétkezik, abban bűnhődjék: ezt kívánja az úgynevezett erkölcsi világrend, amit akkor is tisztelni illik, ha ködmönben és subában jár. Ha a Világ volt az, aki Schultze­nbájmmal egy táiból cseresznyézett, akkor a Világ­ot kell meglövöldözni a cseresznyemaggal. Ha a Világ volt az, aki a más óraláncát ajánlotta föl a basa oltárára, akkor úgy kell vele bánni, mint tolvajjal. Ha a Világ volt az, aki útleveleket hamisított, akkor úgy kell vele bánni, mint köz­­okira hamisítóval. Ha a Világ vo­t az, »ki revol­vert fogott békés járókelők*«, akkor úgy kell vele bánni, mint a gyilkossal. Ha a Világ volt az, aki bankót hamisított, akkor fegyházba vele ! Ha akad Bánhegyestől Gibraltárig és az a«z»ki­­sokig egyetlen egy kereskedő, vagy vállalkozó, vagy tőkepénzes, aki azt mondja, hogy azért rendült meg a bizalma a magyar szolidságban, mert Magyarországon van egy Világ című lap, akkor ezzel a lappal úgy kell bánni, mint rongy és söpredék hazaárulóval. Mert minden és mindenki az, aki akár bo­mibával, akár bottal, akár hamis bankóval, akár gonoszságból, akár butaságból az utolsó idegszálakat is eltépi, amelyek ezt a boldogtalan országot még úgy ahogy hozzákötik a többi Európához. Eb­ben az ese­ben se irgalom, se tekintet senkire és semmire. Franciaország­ban százával bocsátják el a magar munkáso­kat. Párisban lefújták a magyar szobrászok és festők bemutattat­ását. Egy berlini cirkuszban a lisztezett képű bohóc kiölti a nyelvét, amikor a fajtánk nevét kimondja és Csája János díjbirkó­­zónak kell megvédenie a magyar becsületet. Magyar iparosok és kereskedők elképedve be­szélnek róla, hogy külföldi üzletfeleik nem akar­nak velük szóba állni és sloraírozzák az eddig kötött etileteket. Aki oka ennek a sok szégyen­nek, gyalázkodásnak, anyagi kárnak, aminek még nyilván nem vagyunk a végén, annak úgy kell lakolni, hogy kire menjen a föld egyik sarkától a másikig, mint ahogy híre ment a bűnügynek, amelyről a magyar be­ügyminiszter azt mondja, hogy monstruozitásra nem tud hozzáfoghatót. S mivel az az állás­pontunk, mint jogállam­ban élő embereknek, hogy minden bűnt ará­nyos bünteéssel kell megtorolni, megdöbbent bennünket a székesfehérvári határozat. A k­rok és rendek ott megk Hapitolták, hogy mindennek a Világ az oka. ö az útonálló, az óralánc­­rabló, a gyilkosságra uszító, a bankóhemtartó, a garázda gonosztevő. És ennek a bűnhalma­zésnak csak annyi legyen a büntetése, hogy a kormány szüntesse be a lapot ? De hát m csoda bü­ntetésfz lenne az a haramiának, a gyilkosnak és bankóhamisítónak, ha csak az iparigazol­­ványát vennék el tőle ? Például egy orgoványi rabló vezérnek sokszoros gyilkosságért elég bün­­tetés volna az, ha megtiltanák neki, hogy ezután ne legeltethessen birkát a saját neve auti ? Pedig hát milyen szel­d, ártatlan kisfiú egy orgoványi főnök a Világ­hoz képest, amely bankót hamisít és térdig gázol a honfivérben ! És most már ennek az ország rosszának, nem­zet szégyenének ne tegyen egyéb büntetése, minthogy ne vi­lágoskodtasson tovább? Hit van annak értelme: széttörni a lámpát, de meghagyni a világító tornyot? Kiütni a fegy­vert a katona kezéből, de szabadlábon hagyni a katonát ? Leverni az almát a sárba, de ki nem vágni az az teafát ? Nem, szeretve tisztelt véreink és afgánkfiai, ez nem jól van így, ennyit tud­ók a vörös rooszkoviták, nekünk már többet kell tudnunk, mint elődeink tudtak. A vörös diktatúrá­nak egyik legsürgősebb fenn­valója pont Világ betiltása és a vörös rendelet nem is­­ indokolatlan, mert mikor mindenek vörösbe öl­tözködik és még a He Jer Istvánék lapja is köszöntve ünnepelte a forradalom „vívmányait", akkor a Viág elég bátor, vagy elég oktalan volt tovább is megmaradni a polgári szabad­ság harcosának. A vörös diktatúra betiltotta azt a polgári lapot, amely nem volt hajlandó még életvédelemből se vörös álarcot feltenni és mi lett a vége? A dikamra összeomlott, mint ahogy végre minden diktatúra összeomlik és a Vilog régi tiszta fegyvereivel megint ki­állt a polgári szabadság védelmére. Azokkal a tiszta fegyverekkel, amelyek a hinduk nagy eposzának fegyvereire emlékeztetnek. Akkor is harcolnak, mikor viselőik már halottan fek­­sz­­nek a csatatér poraiban. A vörös diktatúra ott követte el­­ a hibát, hogy nem próbálta ki, vájjon csakugyan élnek- e és hatnak-e a liberális eszmék akkor is, ha harcosaikat halottul fektetik a csatatér porába. Ezt a hibát nem szabad még egyszer meg­ismételni, azért a székesfehérvári határozatot bővíteni és javítani kell. Nem elég a Világ be­tiltását követelni a kormánytól, hanem olyan itézkedéseket kell kérni, amely­ek valóban meg fogják váltani Magyarországot a l­beralizmustól. Nevezetesen: be kell tiltani az összes liberális újságírókat is, de európ­i formában, például úgy, hogy Coudínál neki kell őket hajtani a Du­ának, próbálják meg, át tudnak-e rajta száradásai menni s a másik parton csak azokat kell­ne megkövezni, akik útközben nem túladnak bele a vízbe. Továbbá: a liberális lapok olvasóinak csak olyan felté­ellel volna szabad megengedni az olvasást, ha az újságjukat ••tóban megérnék, hatósági ellenőrzés mellett. Végül: az ország minden lakosa öt évtől het­venig köteleztessék a Szózat előfizetésére, még­pedi­g úgy, hogy akik liberalismussól gyanúsít­hatták, azok két példányra fizessenek elő. Körü­lbe­ül ez az egyetlen módja annak, hogy a sajtó terén végre rendet csinálhassunk. Re­méljük, lesz olyan törvényhatóság, amely ilyen korrekt ivamokat süvít bele a székesfehérvári határozatba. Ha a helyzet magsalátán áll, ak­kor határozatát március 15-én hozza meg, az indokoltban kiemelvén azt, hogy ha Petőfi Sándor ma élne, akkor őt is mint bankóhami­­sítót fogták volna le Hollandiában. A 8 órás i­lések nem sokáig tartanak. Bethlen elutazása után a"Házat elnapolják. (Budapesti tudósítónk lelt b­e­jelentése.) A nem­zetgyűlés holnap már nyolcórás üléseken tár­gya­lj­­a frankügyet. Előre látható, hogy a nyolcórás ülések rövid életűek lesznek, mert ma már bizonyos, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök szerdán elutazik is a nemzet­gyűlés elnapolásának kérdésiben csak azért nem döntöttek, mert azt mérlegelik illetékes helyen, hogy a nemzetgyűlés üléseit kor­mányzói kézirattal napolták-e el, vagy egy­szerű határozattal döntsön a Ház eb­ben a kérdésben. Kézz^te­m­ hogy a miniszterelnök távolléte alatt a fic­­kvk­ot nem folytatják őt I, így az is előrelátható, hogy a parlament a genfi tárgyalások ideje tatt szünetelni fog. A holnapi ülés legérdekesebb fő­szó­rlója Russoy Károly lesz. A demokratikus ellenzéki pártok tiltakoznak a Ház elnapolása ellen és bűnügyi eljárást követelnek a kormányzó megsértéséért Vannay ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A demokratikus ellenzéki pártok bizottsága hétfőn este tartott értekezletén elhatározta, hogy a nemzetgyűlés keddi ülésén tiltakozni fog­nak a Ház elnapolása ellen. Egyúttal Ra­kovszky belügyminiszternek Vannay László ügyé­ben hétfőn tett kijelentései uán követelik, hogy Vannay ellen kormánytós k­icsik­, a nem­­­­zet megbecsülése ellen elkövetett bűntettért, ható­sági személy megfogalmazásá­rt bűnügyi eljárás indíttassik és a szegedi kerületi főkapitánynak Vannay ügyében felterjesztett jelentését terjes­­­­­szik a Ház elé. Mindenféle hírek Clinehant látogatásáról a miniszterelnöknél. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nem­­zegyvé» mára várt szenzációja. Apponyi fel­szólalása elmaradt és épp ezért a *ia megle­hetősen részvétlenség mellett folyt le. A képvi­selők inkább a folyosókon tarló, kodt»k é« első­sorban Clinchont francia követnek Bethlen Ist­ván gróf minisztereit Sktíéi telt látogatásáról volt szó, amely látogatást különféle képen kom­mentálták. Sz­etig tartotta magát az hír, hogy Clinchint kötet a francia kormány demarches adta át és voltak olyan hírek, hogy ennek a demarche­­nak a tartalma súlyos helyzet elé állítja a Bethlen-kormányt. Illetékes helyen azonban az érdeklődő újságíróknak kijelentették, hogy ezek a hírek valótlanok és a francia követ csupán a pótnyomozás újabb adatairól és a bűnügy mai állásáról kért tájékoztatást a miniszterelnöktől. Károlyi aréf ismételt kihallgatása. Bada »est, március 1. A főkapit ényságon hétfőn re­ge 9 órakor a búr megjelent Károlyi Imre gróf, »ki Kutina Rez«ö lendfil­anácsos szobájában tett néhány paces látogatást, majd Lakemis rendőrkepitány szobájába ment. Kihallgatás u u­án rövidesen meg­jelentek a fök apit*nyság épület ében a fr* nca kiküldöttel: Reyere és Ctl­­rd Hasiint ue dr. Auer P l társságában, ök is azonnal Lakatos rendőrkapitány szobájába ■tr­i.tr ihol léin* órakor szoé» megkezdödött i Imre gróf kihallgatása. Ez a kihallgatás csak folytatása a multheti kihallgatásnak. A kihallgatásnak az a célja, hogy a franciák jelen* léében tisztázhassák azt a kérdést, hogy Kát »Ifi Imre grófnak valóban vannak [UNK] e okmány­­szeri »tzl iv adatai a frankhamisítás ügyinek addig míg ki nem derített részleteiről is az e­gybe tűdig be nem vont szert piái­ól. Reggel fén­y órától kezdve megszakítás nélkül folyt a francia kiküldőben jelenlétében Károlyi Imre gróf kihallgatása. /

Next