Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1926-03-02 / 50. szám
4 DÉLMAGYAROKSZAO Miért nem beszélt Apponyi ? Budepest, március 1. Meglehetősen izgalli a képviselők érdeklődését az a körülmény, hogy Teleki Pál gróf háromórás látogatást tett Apponyi Albert grófnál és ezek után Apponyi kijelentete, hogy Bethlen genfi elutazása előtt nem szólal fel. A legitimisták valósággal megdöbbenéssel fogadták azt a hírt, hogy Apponyi más eláll a szótól. Apponyi azonban kijelentette munkatársunknak, hogy Beilen elutazása előtt semmi esetre sem beszél, mert sem akarja, hogy az eseteges genfi eseményekért felelősséget hárítsanak reá. A képviselők arról vannak meggyőződve, hogy Apponyinak ez a megváltozott elhatározása közvetlenül összefüggésben van Teleki Pál gróffal folytatott beszélgetésével. Tizenegy nőt és egy férfit fogtak el a vasárnap hajnali általános razzián* Fantasztikus kvártélyhelyeket fedeztek fel. Szombaton éjszaka pontosan két órakor titokzatos egyenruhás alakok siettek be egyenkint a városházára. Egymás után érkeztek nagysebtiben a bűnügyi osztály izmos rendőrtisztjei. Aki látta a titokzatos sietést, a rendőrtisztek gyülekezését, valami titokzatos, új bűnügyre gondolt, új frankhamisításra, vagy új Leirer Amáliára, hogy minden rendőrtiszt egybegyűlt pontosan két órára hajnalidé. Vasárnapra virradóra gondosan előkészített általános razziát tartott a szegedi rendőrség. Az utolsó időkben ugyanis Szegeden is összegyűltek a rejtelmes akszisztenciák, az éjszaka lovagjai, akik rejtelmes kvártélyokon, elbújtatott odúkban húzódnak meg és éjfél felé rá-rácsapnak a nyugodtan pihenő városra. A legutolsó időkben a trafikokra vetették rá magukat az éjszakai lovagok. „Dohányra“ volt szükségük. Persze nem arra a dohányra, amelyből cigarettát lehet sodorni. De bizalmas jelentések is érkeztek a rendőrségre több ilyen éjszakai lovagról, akiket már régen keres és köröz a rendőrség különböző bűncselekmények miatt. Ezeket akarták kézrekeríteni vasárnapra virradóra. Két óra után néhány perccel teljesen csöndben elindultak az egyes csoportok. Egy egy rendőrtiszt vezetésével detektívek és rendőrök. Külön csoportok vonultak Alsóvárosra, Felsővárosra, Rókusra, a Tiszapartokra, Móravárosrészbe. A csoportok a legnagyobb csöndben mindent átkutattak. A kvártélyokat éppen úgy, mint a titkos éjszakai tanyákat, a lebujokat éppen úgy, mint a temetőket. Mert a sírok között is meg szoktak bújni az éjszakai lovagok. Sőt be-betértek egy-egy éjszaka is dolgozó nyomdába, nehogy véletlenségből itt rejtőzzön el néhány lovag, aki idejekorán ,drótot kapott. Az egyes csoportok végigkutattak egészen a szérüskertekig, mert a boglyák tövében igen sokan meg szoktak húzódni. Elrejtetten itt a boglyák sűrűjében találtak is néhány szerencsétlen, nyomorgó munkanélkülit, de a keresettek nem voltak itt. Még több üres fekvőhelyet is lelt a razzia, amiből arra lehet következtetni, hogy a lovagok neszét vehették a razziának. Fantasztikus kvártélyhelyeket és odúkat fedeztek fel és annyi eredménye már van a razziának, hogy a detektívek ezentúl ezeket a helyeket is figyelemmel fogják kísérni. Egyébként kész listával indultak el a razziázó csoportok, de a keresettek közül csak egyet fogtak el. Hajnali öt órakor igen sok nővel és férfivel tértek vissza a rendőrségre a csoportok, de a legtöbbet igazoltatás után elbocsátották. 11 nőt és egy férfit tartottak továbbra is a rendőrségen, akiknek ügyét még tüzetesebben át kell vizsgálni, mert igen gyanús momentumok merültek fel. Amikor a fiatal fogműves fogat húz. •Emberbaráti kötelességből cselekedtem.• Beszámolt nemrégiben a Délmagyarország arról, hogy a hatóságok bevonásával formális fogász-razziát tartottak, mert sok panasz érkezett abban az irányban, hogy a miniszteri rendelet határozott utasításai ellenére képesítő nélküli fogászok is végeznek orvosi természetű munkát. Ebből a laikus munkából pedig igen sokszor komoly és rendellenes betegségek származhatnak a fogfájással jelentkező betegre. Hétfőn délelőtt azután egy ilyen eset került a szegedi büntetőtörvényszék elé. Egy súlyos kimenetelű foghúzás következményeiképen egy fiatal fogműves került a törvényszék elé. Az elmúlt év júliusában történt — a bíróság előtt fekvő adatok alapján —, hogy Petrovics Morádné, egy huszonkét éves fiatalasszoy napokon keresztül súlyos fogfájdalmakat érzett. Amikor azután ezek a fájdalmak egyre súlyosbodtak, gyötrő fájdalmai közepette felkeresett egy a köztiben lakó fiatal fogművest, aki fogműves iparengedélyét is csak néhány év előtt kapta meg. A vádirat most azt a tényozást rögzíti le, hogy a fiatal fogműves fogat húzott a fiatalasszonynak, annak ellenére, hogy sem képesítése, sem engedélye, még kevésbb orvosi diplomája nem volt. Ezzel pedig előidézője lett annak, hogy Petrovics Morádné a foghúzás után súlyosan megbetegedett, hetekig húzódó csonthártyagyullad is lett szenvedett, ez a betegség pedig még súlyosabb következményeket is vonhatott volna maga után. Az ügyészség ezért gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségével vádolta meg a fiatal fogművest. A fogműves a mai főtárgyaláson előadta, hogy nem érzi magát bűnösnek, a fiatal aaz- Exony nagy fájdalomtól gyötörve jelentkezel nála, kérve, hogy azonnal segítsen rajta, ő csibeliszált fcö élességből megtette ezt. A gennyes inről egyébként eltávolított valami f*» név, de fogat nem hasott. A foghusi jóddal ecstele be. — Ön csak technikai munka elvégzésére van jogosítva — mondta Vild Károly elnök —, nem lája be, hogy működése törvényellenes vol ? — Erre vadóban nem volt jogom, válaszolta a Fatal a fogműves. — Csupán emberbaráti kötelességből akartam rajta segíteni. — Da a szakértői megállapítás szerint ön égésűn helytelenül járt el. Az ön kezelése miatt sugosan megbetegedett Petrovicsné. Azután kihallgatták Petrovics Milorádnét, aki elmondota, hogy nem tudta, hogy a fogműves nem orvos. Egyébként pedig odvas fogának letört koronáját távolította el. 50000 koronát fizetett ezért és később, amikor súlyosan megbetegedett, 350000 koronába került az orvos. Dr Hunyadi Vas Gergely védő ezután a bizonyítás kiegészítésére tett indítványt, mivel dr. Borosa nem jelent meg. A törvényszék ezután nem teljesítette a bizonyítás kiegészítési kérelmet, de elrendelt dr. Borosa meghallgatását, mert az orvos vallomása nélkül nem tud határozni a gondatlanság kérdésében. A tárgyalást így félbeszakították. Lugkőoldatot ivott a 88 éves kis cselédleány, mert nagyon elhagyatottnak érezte magát. Amerikai igézetekkel az öngyilkosságig. Hétfőn reggel a megszokott sablonos és szűkszavú jelentés érkezett a rendőrségre: Csikós Irén 18 éves kis mindenes cselédleány öngyilkossági szálaikból lagkőoldatot ivott; öngyilkosságának oka: elhagyatottság. Súlyos állapotban ápolják a közkórházban. A tizennyolc éves kis cselédleány szomorú öngyilkosága mögöt szomorú és lefújó színekben hútódik meg a valódi ok: Amerika A kísérletes, vonzó Kánaán, amely csábít, kisért és ígérget a szomorú magyar földre, ahol egyre nagyobb lesz az öngyilkosok és az örültek szí* a... Csikó*1 Irin Ohmban született 18 évvel ezelőtt, szüle 19 évval ezelőtt vándoroltak ki egészen szegényen a szegény magyar földről, ahol nem tet tenyérre a kis magyar csaádnak. Csik sék temetnek a bánya mélyére Ohióban és a kis Csikós Irén nyolc évvel ezelőtt ismeretlen módon visszakerült Magyarországba. Tíz éves 1926 március 2 korában dolgoznia kellett, mert anyátlan-apdi- lan teljesen egyedül maradt. Hova mehetett volna ? — beállott cselédnek. Mindenes cselédnek. Két esztendő óta a méltóságos Baday bíró uréknál szolgál. Évek óta egymásután küldözgette összegyűjtött fillérjeiből a gondosan lepecsételt leveleket Amerikába. Kért, könyörgött édesapjának, vitesse ki magához, ne hagyja itt egyedül. Egészen egyedül. És jöttek rendre a válaszok. Maradj csak nyugodtan, kislányom, nyárra itt leszel... Újabb válaszok: Télire itt leszel... Ezek múltak el, az ígéretek egyre jöttek. Csikós Irén továbbra is egyedül maradt, egészen egyedül. Hétfőn reggel azután 91 deka marólúgot vásárolt (Reggel kapott pénzt, elseje van.) Betetőzte feketekávéba és úgy egy halásra megitta, azután összeesett, úgy vitték be a kórházba. Az élet és a halál határain lebeg. Szegény kis Csikós Irén, aki Ohióban született és mindössze 18 éves, mindenes cseléd. Éjszaka, úgy látszik, sokat adhatót, keserves leveleket irt, apjának Amerikába, meg különkülön testvéreinek. A levelek sorai egymásba szaladnak, így irta a keserves betűket édesapjának: — Ne kínozzanak tovább, hogy kisznek Amerikába... Szerető lányuk: Irén... Azután egy másik levél: —■ Jaj, édes anyám, érted haltam meg... És még egy Rozikának: — Légy boldog, Rozika, légy boldog, ne úgy, mint én... Édes becsének is irt néhány keserves sort Csikós Irén, kis mindenes cseléd: — Isten veled, szép öcsém, gondolj rám majd néha... Szerbusz aranyos szép öcsém... Ilyen sorokat irt a kis mindenes cseléd, aki ugyan elhagyatott volt szegény Magyarországon, amely még kenyeret sem adott édesapjának. Azután reggel szépen megitta a feketekávét, (v.) „Presse“. írta: flomor. Valami csodás májusi napfelkelte, a jó Isten ugylátszik a sok esős nap után ragyogó köntösbe akarta öltöztetni a napot. Reá is fér a frortikatonára, a lövészárokbani élet amúgy rém jó, hátha még a folytonos eső vízzel tölti meg a földalatti helyet, hol mozdulni is alig lehet. A katonák arcán, mozgásán nagyon is meglátni az örömet, hogy napsugaras napra ébredtek. Mindjárt mozgalmasabb az élet itt a Karszt legvadabb helyén, akárcsak a budapesti uccákon, mikor mindenki örömmel hagyja el a rengetegbe épített lakását, ha kisütött a nap. Bármilyen nagy is a veszély, az albán fronton úgy gondolkozik a harcos, hogy inkább a szabad ég alatt, a napon, mint odalenn a nyirkos, vizes, bűzös földalatti fedezékben lelje hősi halálát. Itt a mai csatákban, bárhol utólérheti a halál, mert a repülőgép mindenhova eljut és bizony leszedi még az egyes embert is a lábáról. Odaát a török szövetségesek rajvonalában a szokottnál élénkebb a mozgás. Távcsövek kerülnek elő, nézik, ügyelik, mi történhetik ott. A kevésbé érdeklődő magyar bakák is ki kidugdossák fejüket, pedig éppen most őket akarja kilőni fedezékéből az előkelő angol tüzérség. De nem is mindennapi látvány van odaát. Tábori zöldfezes törökök, akik a piros szint felcserélték a zölddel, fehér lepedőbe burkolnak valakit, ketten vállra veszik és máris mint a zergék ugrálnak lefelé az albán karszton, átnélkül, árkon-bokron át, követi a különös csoportot három-négy ásós török, vöröskeresztes karkötőé katona. Figyelik a látcsövekkel és a török futó csoport a török temetőig meg sem áll. Ott az ásások mintegy vezényszóra megássák a keletnyugat irányába a sírt és a hozott fenérlepedős hősüket, fejjel keletnek lepedős-fezestől, mindenestől, rövid, hangos ima kíséretében elföldelik. A török bajtársak dolguk végeztével, úgy ahogyan jöttek, futva, hegyen le rohanva térnek vissza rajvonalukba. De ki is lehetett a gyorsan, katonásan elföldelt hős ? A távcsövön a honvédek állítólag kivették az elesett karján, a szalagon a szót: .Presse*. És valóban a török-magyar Összekötő, a tolmács tábori telefonjn levette a kora reggeli török eseményt, mely azután a szép májusi napon terjedt szájról-szájra, mint a nap fronteseménye. Az elesett török hadi laptudósító volt. Hivatása áldozata, a török nemzet hőse, szeme fénye. Szerették otthon, szerették a harctéren. Mindenkor szépen és jól irt a török katonáról, szépen azok vitézi tetteiről. Sokat járt kint, ahol egyformán osztogatták a hatért, ott volt, hol a legnagyobb volt a veszély. Büszke volt karszalagjára, melyről minden harcos olvashatta a szót: .Presse*. Villamos rövidzárlatok megszüntetését és hibás vezetékek kicserélését olcsón és megbízhatóan rögtön eszközli FONO SOMA 43S világítási vállalata. Kölcsey ucca 4, Telefon 165.