Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-02 / 50. szám

4 DÉLMAGYAROKSZAO Miért nem beszélt Apponyi ? Budepest, március 1. Meglehetősen izgalli a képviselők érdeklődését az a körülmény, hogy Teleki Pál gróf háromórás látogatást tett Apponyi Albert grófnál és ezek után Apponyi kijelentete, hogy Bethlen genfi elutazása előtt nem szólal fel. A legitimisták valósággal meg­döbbenéssel fogadták azt a hírt, hogy Apponyi más eláll a szótól. Apponyi azonban kijelentette munkatársunk­nak, hogy Beilen elutazása előtt semmi esetre sem beszél, mert sem akarja, hogy az ese­te­ges genfi eseményekért felelősséget hárítsanak reá. A képviselők arról vannak meggyőződve, hogy Apponyinak ez a megváltozott elhatáro­zása közvetlenül összefüggésben van Teleki Pál gróffal folytatott beszélgetésével. Tizenegy nőt és egy férfit fogtak el a vasárnap hajnali általános razzián* Fantasztikus kvártélyhelyeket fedeztek fel. Szombaton éjszaka pontosan két órakor titok­zatos egyenruhás alakok siettek be egyenkint a városházára. Egymás után érkeztek nagysebtiben a bűnügyi osztály izmos rendőrtisztjei. Aki látta a titokzatos sietést, a rendőrtisztek gyülekezését, valami titokzatos, új bűnügyre gondolt, új frank­hamisításra, vagy új Leirer Amáliára, hogy minden rendőrtiszt egybegyűlt pontosan két órára hajnal­idé. Vasárnapra virradóra gondosan előkészített általános razziát tartott a szegedi rendőrség. Az utolsó időkben ugyanis Szegeden is össze­gyűltek a rejtelmes akszisztenciák, az éjszaka lovagjai, akik rejtelmes kvártélyokon, elbújtatott odúkban húzódnak meg és éjfél felé rá-rácsapnak a nyugodtan pihenő városra. A legutolsó időkben a trafikokra vetették rá magukat az éjszakai lovagok. „Dohányra“ volt szükségük. Persze nem arra a dohányra, amelyből cigarettát lehet sodorni. De bizalmas jelentések is érkeztek a rendőrségre több ilyen éjszakai lovagról, akiket már régen keres és köröz a rendőrség különböző bűncselek­mények miatt. Ezeket akarták kézrekeríteni vasár­napra virradóra. Két óra után néhány perccel teljesen csöndben elindultak az egyes csoportok. Egy egy rendőrtiszt vezetésével detektívek és rendőrök. Külön csoportok vonultak Alsóvárosra, Felsővárosra, Rókusra, a Tiszapartokra, Móravárosrészbe. A csoportok a legnagyobb csöndben mindent átkutattak. A kvár­télyokat éppen úgy, mint a titkos éjszakai tanyákat, a lebujokat éppen úgy, mint a temetőket. Mert a sírok között is meg szoktak bújni az éjszakai lovagok. Sőt be-betértek egy-egy éjszaka is dol­gozó nyomdába, nehogy véletlenségből itt rejtőz­zön el néhány lovag, aki idejekorán ,drótot­ kapott. Az egyes csoportok végigkutattak egészen a szérüskertekig, mert a boglyák tövében igen sokan meg szoktak húzódni. Elrejtetten itt a boglyák sűrűjében találtak is néhány szerencsétlen, nyo­morgó munkanélkülit, de a keresettek nem voltak itt. Még több üres fekvőhelyet is lelt a razzia, amiből arra lehet következtetni, hogy a lovagok neszét vehették a razziának. Fantasztikus kvártély­­helyeket és odúkat fedeztek fel és annyi eredménye már van a razziának, hogy a detektívek ezentúl ezeket a helyeket is figyelemmel fogják kísérni. Egyébként kész listával indultak el a razziázó csoportok, de a keresettek közül csak egyet fogtak el. Hajnali öt órakor igen sok nővel és férfivel tértek vissza a rendőrségre a csoportok, de a leg­többet igazoltatás után elbocsátották. 11 nőt és egy férfit tartottak továbbra is a rendőrségen, akiknek ügyét még tüzetesebben át kell vizsgálni, mert igen gyanús momentumok merültek fel. Amikor a fiatal fogműves fogat húz. •Emberbaráti kötelességből cselekedtem.• Beszámolt nemrégiben a Délmagyarország arról, hogy a hatóságok bevonásával formális fogász-razziát tartottak, mert sok panasz ér­kezett abban az irányban, hogy a miniszteri rendelet határozott utasításai ellenére képesítő nélküli fogászok is végeznek orvosi természetű munkát. Ebből a laikus munkából pedig igen sokszor komoly és rendellenes betegségek szár­mazhatnak a fogfájással jelentkező betegre. Hétfőn délelőtt azután egy ilyen eset került a szegedi büntetőtörvényszék elé. Egy súlyos ki­menetelű foghúzás következményeiképen egy fiatal fogműves került a törvényszék elé. Az elmúlt év júliusában történt — a bírós­ág előtt fekvő adatok alapján —, hogy Petrovics M­orádné, egy huszonkét éves fiatalasszoy napokon keresztül súlyos fogfájdalmakat érzett. Amikor azután ezek a fájdalmak egyre súlyos­bodtak, gyötrő fájdalmai közepette felkeresett egy a köztiben lakó fiatal fogművest, aki fog­műves­ iparengedélyét is csak néhány év előtt kapta meg. A vádirat most azt a tényoz­ást rögzíti le, hogy a fiatal fogműves fogat hú­zott a fiatalasszonynak, annak ellenére, hogy sem képesítése, sem engedélye, még kevésbb­ orvosi diplomája nem volt. Ezzel pedig elő­idézője lett annak, hogy Petrovics M­orádné a foghúzás után súlyosan megbetegedett, hete­kig húzódó csonthártyagyullad is lett­­ szenvedett, ez a betegség pedig még súlyosabb következ­ményeket is vonhatott volna maga után. Az ügyészség ezért gondatlanságból elkövetett sú­lyos testi sértés vétségével vádolta meg a fiatal fogművest. A fogműves a mai főtárgyaláson előadta, hogy nem érzi magát bűnösnek, a fiatal aaz- Exony nagy fájdalomtól gyötörve jelentkezel nála, kérve, hogy azonnal segítsen rajta, ő csibeliszált fcö élességből megtette ezt. A gennyes inről egyébként eltávolított valami f*» né­v, de fogat nem hasott. A foghusi jóddal ecs­tele be. — Ön csak technikai munka elvégzésére van jogosítva — mondta Vild Károly elnök —, nem lája be, hogy működése törvényellenes vol ? — Erre vadóban nem volt jogom, válaszolta a Fatal a fogműves. — Csupán emberbaráti kötelességből akartam rajta segíteni. — Da a szakértői megállapítás szerint ön égésűn helytelenül járt el. Az ön kezelése miatt sugosan megbetegedett Petrovicsné. Azután kihallgatták Petrovics Milorádnét, aki elmondot­a, hogy nem tudta, hogy a fogműves nem orvos. Egyébként pedig odvas fogának letört koronáját távolította el. 50000 koronát fizetett ezért és később, amikor súlyosan meg­betegedett, 350000 koronába került az orvos. Dr Hunyadi Vas Gergely védő ezután a bizonyítás kiegészítésére tett indítványt, mivel dr. Borosa nem jelent meg. A törvényszék ezután nem teljesítette a bizonyítás kiegészítési kérelmet, de elrendelt dr. Borosa meghallga­tását, mert az orvos vallomása nélkül nem tud határozni a gondatlanság kérdésében. A tár­gyalást így félbeszakították. Lugkőoldatot ivott a 88 éves kis cselédleány, mert nagyon elhagyatottn­ak érezte magát. Amerikai igéz­etekkel az öngyilkosságig. Hétfőn reggel a megszokott sablonos és szűkszavú jelentés érkezett a rendőrségre: Csikós Irén 18 éves kis mindenes cselédleány öngyilkossági szálaikból lagkőoldatot ivott; öngyilkosságának oka: elhagyatottság. Súlyos állapotban ápolják a közkórházban. A tizennyolc éves kis cselédleány szomorú öngyilko­sága mögöt szomorú és lefúj­ó szí­nekben hútódik meg a valódi ok: Amerika A kísérletes, vonzó Kánaán, amely csábít, ki­sért és ígérget a szomorú magyar földre, ahol eg­yre nagyobb lesz az öngyilkosok és az örül­tek szí* a... Csikó*1 Irin Ohmban született 18 évvel ezelőtt, szüle 19 évval ezelőtt vándoroltak ki egészen szegényen a szegény magyar földről, ahol nem te­­­t t­enyérre a kis magyar csa­ádnak. Csi­­k sék temetnek a bánya mélyére Ohióban és a kis Csikós Irén nyolc évvel ezelőtt ismeretlen módon visszakerült Magyarországba. Tíz éves 1926 március 2 korában dolgoznia kellett, mert anyátlan-apdi- lan teljesen egyedül maradt. Hova mehetett volna ? — beállott cselédnek. Mindenes cse­lédnek. Két esztendő óta a méltóságos Baday bíró uréknál szolgál. Évek óta egymásután küldözgette összegyűj­tött fillérjeiből a gondosan lepecsételt leveleket Amerikába. Kért, könyörgött édes­apjának, vitesse ki magához, ne hagyja itt egyedül. Egészen egyedül. És jöttek rendre a válaszok. Maradj csak nyugodtan, kis­lányom, nyárra itt leszel... Újabb válaszok: Télire itt leszel... Ezek múltak el, az ígéretek egyre jöttek. Csi­kós Irén továbbra is egyedül maradt, egészen egyedül. Hétfőn reggel azután 91 deka marólúgot vá­sárolt (Reggel kapott pénzt, elseje van.) Bete­tőzte feketekávéba és úgy egy hal­ásra megitta, azután összeesett, úgy vitték be a kórházba. Az élet és a halál határain lebeg. Szegény kis Csikós Irén, aki Ohióban született és mindössze 18 éves, mindenes cseléd. Éjszaka, úgy látszik, sokat ad­ható­t, keserves leveleket irt, apjának Amerikába, meg külön­­külön testvéreinek. A levelek sorai egymásba szaladnak, így irta a keserves betűket édes­apjának: — Ne kínozzanak tovább, hogy kisznek Amerikába... Szerető lányuk: Irén... Azután egy másik levél: —■ Jaj, édes anyám, érted haltam meg... És még egy Rozikának: — Légy boldog, Rozika, légy boldog, ne úgy, mint én... Édes becsének is irt néhány keserves sort Csikós Irén, kis mindenes cseléd: — Isten veled, szép öcsém, gondolj rám majd néha... Szerbusz aranyos szép öcsém... Ilyen sorokat irt a kis mindenes cseléd, aki ugyan elhagyatott volt szegény Magyarországon, amely még kenyeret sem adott édes­apjának. Azután reggel szépen megitta a feketekávét, (v.) „Presse“. írta: flomor. Valami csodás májusi napfelkelte, a jó Isten ugy­­látszik a sok esős nap után ragyogó köntösbe akarta öltöztetni a napot. Reá is fér a frortikatonára, a lövész­­árokbani élet amúgy rém jó, hátha még a folytonos eső vízzel tölti meg a földalatti helyet, hol mozdulni is alig lehet. A katonák arcán­, mozgásán nagyon is meglátni az örömet, hogy napsugaras napra ébredtek. Mindjárt mozgalmasabb az élet itt a Karszt legvadabb helyén, akárcsak a budapesti uccákon, mikor mindenki örömmel hagyja el a­­ rengetegbe épített lakását, ha kisütött a nap. Bármilyen nagy is a veszély, az albán fronton úgy gondolkozik a harcos, hogy inkább a szabad ég alatt, a napon, mint odalenn a­ nyirkos, vizes, bűzös földalatti fedezékben lelje hősi halálát. Itt a mai csatákban, bárhol utólérheti a halál, mert a repülőgép mindenhova eljut és bizony leszedi még az egyes em­bert is a lábáról. Odaát a török szövetségesek rajvonalában a szokott­nál élénkebb a mozgás. Távcsövek kerülnek elő, nézik, ügyelik, mi történhetik ott. A kevésbé érdeklődő ma­gyar bakák is ki kidugdossák fejüket, pedig éppen most őket akarja kilőni fedezékéből az előkelő angol tüzérség. De nem is mindennapi látvány van odaát. Tábori zöldfezes törökök, akik a piros szint felcserél­ték a zölddel, fehér lepedőbe burkolnak valakit, ketten vállra veszik és már­is mint a zergék ugrálnak lefelé az albán karszton, átnélkü­l, árkon-bokron át, követi a különös csoportot három-négy ásós török, vörös­keresztes karkötőé katona. Figyelik a látcsövekkel és a török futó csoport a török temetőig meg sem áll. Ott az ásások mintegy vezényszóra megássák a kelet­nyugat irányába a sírt és a hozott fenérlepedős hősü­ket, fejjel keletnek lepedős-fezestől, mindenestől, rövid, hangos ima kíséretében elföldelik. A török bajtársak dolguk végeztével, úgy ahogyan jöttek, futva, hegyen le­ rohanva térnek vissza rajvonalukba. De ki is lehetett a gyorsan, katonásan elföldelt hős ? A távcsövön a honvédek állítólag kivették az elesett karján, a szalagon a szót: .Presse*. És valóban a török-magyar Összekötő, a tolmács tábori telefonjn levette a kora reggeli török eseményt, mely azután a szép májusi napon terjedt szájról-szájra, mint a nap fronteseménye. Az elesett török hadi laptudósító volt. Hivatása áldozata, a török nemzet hőse, szeme fénye. Szerették otthon, szerették a harctéren. Mindenkor szépen és jól irt a török katonáról, szépen azok vitézi tetteiről. Sokat­­ járt kint, ahol egyformán osztogatták a hatért, ott volt, hol a legnagyobb volt a veszély. Büszke volt karszalagjára, melyről minden harcos ol­vashatta a szót: .Presse*. Villamos rövidzárlatok megszü­ntetését és hibás vezetékek kicserélését olcsón és megbízhatóan rögtön eszközli FON­O SOMA 43S világítási vállalata. Kölcsey ucca 4, Telefon 165.

Next