Délmagyarország, 1926. május (2. évfolyam, 100-124. szám)

1926-05-01 / 100. szám

s WHLMAGYARORSZA« 192« május 1. állításainak valótlanságát. Reicht Rchárd a bortermelés válságáról szól. Ezt addig, amíg a trianoni szerződés fennáll, nagyon nehéz lesz megoldani. Azt kívánja, hogy a bíróságok a jövőben ne a magyar állam nevében, hanem a magyar királyság nevében hozzák meg ítéleteiket. Létay Ernő a trianoni szerződés káros gazdasági következményeiről beszél. A külföldi közvéleményt nem érdeklik a magyar ügyek, csak ha valamilyen szenzációról van szó. Új választójog szükséges, hangoztatja. Kifogásolja a bírálóbizottság működését. A Nagyatádi mandátuma ellen beadott petíció a mai napig sincs elintézve. Somogyi Béla a következő szónok: Meggyőződése szerint, ha a kormányt a frankügyből kifolyólag megbuktatták volna, annak igen súlyos következményei lettek volna. Szabó József szólal fel ezután: A három hónap óta tartó frankhamisítás vitájára az országnak semmi szüksége nem volt, a frankügy után, úgy látszik, a titkos társaságok kérdése az a vesszőparipa, amelyen egyesek lovagolnak. Ez is felesleges szófecsérlés. Eckhardt Tibor a következő szónok: A miniszterelnök optimista, ha azt hiszi, hogy a tikos társaságok elleni akcióval megszűnnek az ország bajai. Az országos válságnak az alapokát a háború, a forradalmakon és megcsonkításokon kívül liberális, önző és rideg üzleti alapon álló tőke hatalmasság kialakulásában látja. Dibia, hogy agrárállam vagyunk, a mezőgazdaság érdekét az ipari érdekekkel szemben háttérbe szorítják. Élesen támadta az egyes trösztök politikáját. Megengedhetetlennek tartja, hogy az ország szennyesét a külföldön kiforgassák. Nincs kifogása az ellen, hogy az emigráns-kérdést minden bosszulól mentesen, de a német érdekeinek figyelembevételével intézzék el. Lénával István azzal a hírrel foglalkozik, hogy Bánffy Miklós gróf, volt külügyminiszter román állampolgár lett. Nem tudja, mi rejlik ennek az ügynek hátterében. Mindenesetre furcsa, hogy egy volt külügyminiszter csak azért, hogy birtokait megmentse, román állampolgár lal. Kifogásolja, hogy Lovászyt és Weltner Jakabot, feledve forradalmi magatartásukat, hazaengedték. A bankügyről szólva, azt a megállapítást teszi, hogy Franciaországgal szemben túladta megengedhető. Az a meggyőződése, hogy a parlamentarizmus mai formájban nem maradhat meg. Több fölszólaló nem lévén, az tűnik a vilát beadrta. Bod János pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott felszólalásokra. Újból kijelenti, hogy nem tartaná magát méltónak helyére, ha nem volna benne optimizmus. A pesszimizmus csak rombolni tud. Határozottan állítja, hogy a szanálási tervek kereteitől nem tért el. Az adókat nem fokozta, ellenkezőleg mérsékelte. A jövedelmi adót eltörölni nem lehet. A tisztviselői illetmények megjavítására szükség volt és azt ne sajnálja 0 iár Oisszon a tisztviselőktől, mert nyugodt lelkiismerettel állítja, hogy a tisztviselői kar bárhol megállja helyét. Nem törekszik feleslegre, mert az a felfogása, hogy az állam csak annyit szedjen be, amennyire feltétlenül szüksége van. De bizonyos forgótőke feltétlenül kell. — Számos kifogás hangzott el a Viktóriamalom szanálása ellen. Kijelenti, hogy az ország hitelképessége érdekében cselekedett, mert külföldi kölcsöneinket legnagyobb részben épp azokban az államokban sikerült elhelyezni, amelyeket a Bacher-féle összeomlás érintett volna. Többen foglalkoztak a vámhitelek kérdésével. A vámhitel régóta szokásban volt, mivel azonban a régi rendszer nem volt megfelelő, ezt átszervezte. Erre a célra 343 milliárdot bocsátott rendelkezésre. Szóvá tették többen az állami üzemek kérdését s azok bérbeadása mellett foglaltak állást. Rámutat arra, hogy az állami üzemek egy része és így főként a vasutak a legtöbb országban nem rentábilisak. Kétségtelen, hogy az államvasutaknak a tarifák mérséklésére kell törekedniök. A forgalmi adónak a fázisrendszerre való átszervezését többen követelték. Hajlandó erre az átsurvetésre, de mindezideig nem sikerült kielégítő megoldást találni. Az elnök ezután a vitát bezárja. A Ház a költségvetési általánosságban elfogadja. Az elnök napirendi javaslatot tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést kedden délelőtt tartsák. Az ülés fél 11 órakor ért véget. Kedden megkezdődik a költségvetés részletes vitája. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés pénteken este 10 órakor befejezte a költségvetés általános vitáját és a költségvetést általánosságban elfogadta. Amíg a vita az ülésteremben folyt, addig a kormány tagjaia miniszterelnöki szobában minisztertanácsra illek össze, amelyen Szterényi József báró is részt vett, aki a takarékossági bizottság munkájára vonatkozólag tett jelentést. A minisztertanács fél 10 kor véget ért és a kormány tagjai is az ülésterembe mentek és jelen voltak a költségvetés általános vitájának a befejezésénél. A nemzetgyűlés legközelebbi ülését kedden fogja tartani és akkor kezdődik a költségvetés részletes vitája. A keddi ülés még 12 órás lesz, azonban már szerdán 8 órás esei lesznek a Háznak, mert az egységes párt pénteken erre vonatkozó indítványt nyújtott be. Az ellenzék komolytalannak minősíti az egységes pártnak ezt az indítványát és a keddi ülésen a 12 órás ülések fentartása mellett fog felszólalni. Hétfőn hirdetik ki az ítéletet a Leiter-perben Izgatott jelenetek között hallgatták ki Liiart. Okolicsányi ellen csak orgazdaság miatt emeltek vádat. Budapest, április 30. A Liber-ügy pénteki főtárgyalásán Leiter Lőrincit hallgatták ki. Isten és ember előtt tiltakozik az ellen, hogy leányát úgy állítsák be, mintha Kernsztensz Tivadar szeretője lett volna. Leánya menyasszonya volt Kernsztensz Tivsdaras, és csak később lett volna az eljegyzésük. Leányától megkérdezte, hogy kivel van összeköttetésben és Amália azt mondta, hogy Ismer valami okéit• csányit, aki kijárta neki, hogy a villanyóra kevesebbet mutasson, mint amennyit égett. Azt állítja, hogy Okolicsányi háromszor volt Amália lakásában. Okolicsányi a fegyőrök közül elébe ugrik és ezeket mondja az öreg Leirernek: Alávaló harag, ezt maga eszelte ki, már tegnap is összepaklixott a cselédjével. kérded Leiert, hogy vőlegénye Kemsztensz, Okolicsinyi védője lehetett Amáliának , amikor nős. Lehet bosszúsan feleli: Ezt kérdezzék meg Kemsztensztől. Ezután Soóky ügyész tartotta meg vádbenédét. Okolicsányit csak orgazdasággal lehet vádolni, egyéb bizonyíték nincs. Bolla ellenben bűnrészes a rablógyilkosságban. Végül a védőbeszédek hangzottak el, amelyek során izgult incidens játszódott le az ideges Lelrer Lőrinc körül. Az ítéleet hétfőn délben hirdetik ki. A Délmagyarország kiadóhivatala, kölcsönkönyvtára és jegyirodája a Klauzál téri Európaházban van. Bejárat Aradi uccán. Laczkovics. Írta: Juhász Gyula. A Generális kaszáló mögött már lement a nap és a Gréven-huszárok egykori kapitánya az esti szürkületben olvasta tovább kedves Horatiusát. Nem is nagyon kellett az öreg betűket látnia, hiszen elméjében volt a régi római minden sora, kivált az óda, amely a férfivirtust magasztalja: lustam ac tenacem propositi virum... Most is ez a vers dübörgött lelke mélyén, mikor hármas kopogás hallatszott szállása ajtaján. Laczkovics kihúzta magát, az ajtó megnyílt és belépett rajta a barát. Csontos pergamenarca, parázsló szeme világított a félhomályban. Homlokon csókolta a kapitányt és szó nélkül helyet foglalt a kis asztal mellett, amely ódon könyvekkel volt telerakva. — Érik a vetésünk — szólalt meg rövid, beszédes hallgatás után a barát —, nyugatról kél a mi napunk, csak bátorság és türelem ! A franciaországi változások meg fogják újítani ennek a földnek színét is. A testvérek száma egyre nő, a legjobb nevek állanak mellénk, íme a lista, amely mindent megmond. Kazinczy, Verseghy, Szentjóbi Szabó, Bicsányi, literaturánk reménységei és ékességei, valamennyien velünk vannak. — A poéták mindig is hivei voltak az uj dolgoknak. Cupidicas novarum reram. Lelkes isteniek, de nekem inkább kemény legények kellenek ! — Itt van Szentmarja Ferenc. Itt van Hajnóczi József. Itt van Sigray Jakab. — Nt majd elválik a vallatásnál ! Mikor cselekedni kell! Ismerem a magyar szalma lángját, de gyönyörűen lobog és de gyorsan alszik el! Mikor a Gréven-huszárok nevében követeltem az Ausztriai Háztól, hogy a magyar katonát magyarul vezessék, akor melleken volt hét vármegye, velem tartott minden igaz hazafi, de mikor a tagadó választ megkaptam, egyedül maradtam a követelésemmel. Én azonnal lecsatoltam a kardomat, amelyet az ellenség jól ismert, de a többiek, a többiek, azok szótlanul és tétlenül nyeltek egyet is szolgáltak tovább . — A mi ügyünknek most győznie kell, kapitány uram — dörgölt kipirult arccal a barát —, mert az egész világ velünk tart és bennünk bízik. Az emberiség ügye ez, az idő is nekünk dolgozik és ha most elalszunk, az utolsó ítélet harsonája se kelti fel többé nemzetünket! — Most olvasom a külföldi tudósításokból, hogy Párisban a Legfőbb Lénynek tiszteletére emel oltárt a Forradalom! Egy uj religió ez, amely megváltja rabságából a világot és egyenlővé tesz mindeneket! — A legfőbb lény én előttem a magyarok istene, annyi szent! — kiáltotta Laczkovics és az asztalt döngette öklével — és én csak azért állottam be a bennetek titkos szövetségébe, mert a magyar szabadságot akarom , és kivivom, ha ott halok is meg! — és öklével a Generális-kaszáló felé mutatott. — Az ember és polgár jogairól van szó, amelyeket Rousseau igéje hirdetett és Mirabeauék valóra váltottak francia földön. De ezekhez a jogokhoz jussa van minden népnek és ha a zsarnokság nem akarja megadni neki, akkor felzendüléssel kell megszereznie! — mondotta a barát lelkesen és hosszan magyarázva. A társadalmi szerződésről beszélt, a szavojai vikárius vallomását adta elő. Laczkovics türelmetlenül toporzékolt végül és elcsattant a hangja: — Mindez nagyon szép és ha sikerül, amit én akarok és velem együtt minden igaz magyar, akkor majd mi nyugodtan gondolkozunk és elmélkedünk, procul negotiis. De most cselekedni kell, gyorsan, biztosan és huszárosan kell cselekedni! Meint három kopogás hallatszott az ajtón, egy daliás ifjú lépett be, az is homlokon csókolta Laczkovicsot és sugárzó arccal mondotta: — Szentmarjag vagyok! Lelkem repesett, amint hallottam, hogy vitéz kapitány urunk is velünk tart! Nem lehet az rossz ügy, nem lehet az veszett ügy, amelynek ilyen diadalmas és dicsőséges hős is a táborába szegődik . Laczkovics kinézett a rácsos ablakon, a tavaszi szél pünkösdi rózsák illatát hozta a Generáliskaszáló felől és a takarodó hangját, amelyben fiatal magyar lelkek honvágya zokogott a szabadulás és a szerelem után. A kapitány megint kihúzta magát, peckesen végigmérte a szűk szobát néhányszor, tekintetével görcsösen kapaszkodott egy nagy aranyrámás képbe, komor szobája egyetlen díszébe, amely a Gréven-huszárok egyik fergeteges rohamát ábrázolta és így szólt, elnézve a szakállas barát és a csupaszképű Szentmarja felett: — Parolát adtam, a magyar ügy számíthat rám életben, halálban. Nem szeretem a konspirációt, nem nekem találták ki, de ha cselekedni kell, engem az elsők közt fogtok látni. De ne feledjük urak, hogy a fejünkkel játszunk valamennyien! Csak az jöjjön velünk, aki már leszámolt az életévelt Én nagyon sokszor láttam a halált és nagyon sokszor kockára tettem a nyakamat! Meg kell mondanom: splonok ólálkodnak körülöttünk. Talán már minden késő, talán már Bécsben értesültek mindenről! A falaknak is fülük van ebben a világban. Mereven és hosszan nézett maga elé Laczkovics kapitány, majd hirtelen és harsányan felkacagott. — Dulce et decorum est pro patria mori, — tette hozzá és mosolyogva veregette meg a szép, fiatal Szentmarjay izmos vállait —, ám azért mégis kár lenne, öcsém, ezért a szép fejért ! A Generális-kaszáló felett vérvörös arcával éppen felbukkant a tavaszi hold.