Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-01 / 125. szám

A§•* 2000 korona. MM tem-n I. »rítta* IMS. «iMIftklnial, ZSMiMHvviií t* twlndai Aradi ucc* s. VtMta 1*1. kt MUi Bíafci“»»**»*! i ««■ VtlaiMufc. U K Szeged, 1926 junius 1, KEDD ■ löttrattfi Iraki Egy Mnapra beljrben 40.000 kor„ Sudapesten 4« tilUkM 45.000 kor. Egyel sxásn írt hítkomnap 2000 kor. tt Bmopnap 3000 korona. IC. évfolyam, 125 nkra Pilsudskit abszolút többséggel elnökké választották. A tábornok nem vállalja a tintát. — Tüntetések Pilsudski mellett. Varsó, május 31. Bobrinski Mihály, a jobb­oldali pártok elnökjelöltje az éjszaka folyamán kijelentette, hogy nem vállalja az elnökjelöltsé­get. A három jobboldali párt erre elhatározta, hogy a mai elnökválasztó ülésen Bsinski gró­ pozeni vajdára adja szavazatát. A Sei ® ülését délelőtt 10 órakor nyitották meg. A szavazás során a Pilsudskira 292, Bsinskire 193 szavaza­tot adtak le. Hatvanegy tartózkodott a szavazás­tól. Minthogy az abszolút többség 273, Pilsud­­skit abszolút többséggel választották meg a köz­társaság elnökinek, a városban mindenütt teljes nyugatom van. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Virtó­­ból jelentik: Egész délután és este folytak a tanácskozások az új elnök megválasztása körül. Pilsudski nem vállalja az elnökséget, mert a nemzetgyűlés nem akarta az alkotmányt olyan értelemben nebon­tani, hogy azzal okot adjon az elnöknek a parlament feloszlatására. Lehet, hogy Pilsudski lemondásával csak nyomon akar gyakorolni a politikai pártokra. Új jelölt személyében megállapodás még nincsen. Délután és este nagy tüntetések voltak a Új­városban. A munkásság elhagyta a gyárakat és felvonult, hogy tüntessen Potudski elnöksége mellett. A tüntető munkássághoz csatlakoztak a lövészek, sok katona és tiszt. A város a késő esti órákban teljesen elcsendesedett. Az új elnök személyére vonatkozólag több kombináció merült fel. Piltudski tábornagy egyébként Balaj volt sejm-elnökhöz a következő levelet intézte: Elnök Úr! Köszönöm a nemzetgyűlésnek megválasztásomat. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy el fog­aájam a megválasztást. Lelkiismeretem, amelyre az utóbbi napokban ezerszer is hivatkoztam, nem engedi meg, hogy a kívánságokat kielégítsem. Amikor még egyszer köszönhet mondok megválasztatásomért, kérem, válasszák meg a köztársaság u) elnökét a leg­rövidebb időn belül, — adja Itten, szeren­csésen. A szent öregek. Ketten vannak, az egyik Rákosi Jenő, a má­sik Apponyi Albert. Az elsüllyadt régi világból csak ők ketten maradtak meg a magyarság „nagy öreg emberei"-nek, a halhatatlan diasz­ Sutoknak, akiket valaha olyan szobor illet majd meg a magyar alkotmánytörténeti múzeumban, amilyent a németek emeltek Goethének és Schillernek. Egy páros begyorom, amely ki­mered az új magyar közélet zavaros vizeiből, az ős­káoszból, amely fölött mintha nem min­dig lebegne ott az Úr lelke, a mindeneket el­rendező. Két páros magyar diófa az eltikkadt kopárságok felett, amelyek terebély ágai alá el­fér az egész ország. Jók, rosszak, igazak, hami­sak : őhozzájuk képest egyformán törpék mind­nyájan s azt be is ismerik e liliputi kor fiai közül a legpipeskedőbbek és legágaskodóbbak is. Csodálatos agg fák, amelyekhez hasonló nem termett több a magyar Isten kertjében. A gyökerük lent van, olyan mélységekben, amelyekbe mi le se látunk, a koronájuk olyan magasságokban látszik a jövendő szeleivel, amelyekbe mi csak szédelegve tudunk nézni. S az a legcsudálatosabb, hogy ezeknek az aggastyán fáknak nincs egy törött águk, — pedig de sok förgeteggel szegték szembe ma­gukat, nincs egy száraz gallyuk, — pedig de sok tűz égette, de sok fagy marta, de sok hernyó rágta őket! De azért ők egyre termik pihenés és kénytetés nélkül, magától való áldott termékenységgel a máshoz nem fogható izü gyümölcsöt, amelyen rajta van a mi egünk minden színpompája és a mi földünk minden zamaté, amelyben benne van a mi fajtánk min­den sava-borsa s amely még abban is édes, amiben keserűnek van szánva. ... Hát ez eddig szép nagyon. Ami azt illeti, ennél még sokkal szebbet is írtak már a két szent öregről, akiket sokat ünnepeltek a kurzus esztendeiben különböző jubiláris alkalmak során. Most legutóbb a nyolcvanéves Apponyi Alber­tet, aki elé annyi virágot szórt a múlt héten a magyar közélet, parlament és sajtó, mintha a közháló egyszerre akarná visszafizetni neki azt, amit legnagyobb élő fia egész életén át adoga­tott neki lelke kincses házából. Ilyen ragyogó nyolcvanadik születésnapot csak Rákóti Jenő ért meg négy esztendővel ezelőtt. Aki idegen náció messziről nézte ezeket az ünnepeket, az ügyön gondol­h­atott arra a nemzetre, amelynek ilyen nagy emberei vannak s így meg tudja őket becsülni. Azt nem muszáj tudni az idegen nemzetnek, hogy Rákosi Jenő nemcsak a legnagyobb ma­gyar újságíró, hanem a legtragikusabb sorsú is. Azért nem lehet tragikusabb sorsot képzelni annál, hogy egy olyan gigantikus méretű publi­cista, mint ő, élete végén kénytelen legyen el­hagyni azt a műhelyt, amelyet ő alapított, ahol a magyar nemzeti élet legboldogabb évtizedeiben aranyat ömlesztett és kardot és verset kovácsolt a magyarság számára és elmenjen idegen mű­­helybe és beálljon, igaz, hogy megbecsült és ünnepelt munkáin­k, de mégis csak robotolun­k a napi kenyérért. É s Rákosi Jenőnek ezt kellett tennie élete estijén, túl a nyolcvan éven, a kurzus jóvoltából, amellyel nem tudott meg­alkudni és megbékélni. Az Apponyi Albert csillagokon ivoló pálya­vége tükörképe a Rákosi Jenőének, a legnagyobb­ik­ magyar politikusé a legnagyobb publicis­táénak. A kurzus elismeri róla, hogy nincs hozzá fogható magyar ember se tehetségre, se jellemre, se világhírre, se erkölcsi súlyra. Fel­ruházva minden epitetonnal, ráadja az apostolok palástját, megkoronázna a szentek glóriájával, — csak éppen politikai hatalmat nem ad neki. Ha létkérdésekke­l a világ itélőszíke elöli kép­viselni kell bennünket valakinek, akkor Apponyi Albertet küldik ki, — de itthon nem adnak neki módot a telkeken való apostoli hatalminak érvényesilésére. Odakint jó fegyvernek, szimbó­lumnak,­­ idehaza vitrinbe zárt kincs, akinek nem szabad leszállni a polcról. A legtölcsebb államférfi, csak azt nem szabad neki kívánni, hogy rá hallgassanak. Szent, de nem szabad nekt a földre lépni, mert ha megpróbálja, akkor beverik a fejét. Ilyen a magyar szentek tisztelete közelről. Az osztrák ás magyar legitimisták bizalmas konferenciát tartottak Bécsben. IV. Károly öccse elnökölt. Bécs, május 31. (A Délmagyarország bécsi tudósítójául.) Beavatott forrásból nyert értesü­­léseink szerint ez osztrák is magyar legitimis­ták a múlt héten bizalmas konjuntlát töltet­tek Bécsben, amelyen néhai IV. Károly Mün­chenben élő öccse, Miksa főherceg elnökölt. Miksa főherceg feleségével, született Hohen­lohe Franciska hercegnővel együtt álnévre ki­állított útlevéllel érkezett Bécsbe, mivel az össze­omlás után nem tette le a hűségesküt az osztrák köztársaságnak és ezért kit­ölt­öttük Ausztria területéről. A legitimista kon­ferencián szóba került a magyar legitimisták állandóan kísértő pártelakí­tásának­­ elve és a nemrégiben megalakult Ma­gyar Szent Korona Szövetség működése. Értesülésünk szerint az osztrák és magyar legitimisták közös taktikában állapodtak meg és elhatározták, hogy ezentúl minden három hó­napban kénjét ti clita ülnek össze. Érdekes, hogy az osztrák legitimisták közül a konferencián részt vett Lichtenstein János herceg és Striager Albin báró, aki néhány hónap előtt Eckhardi­al és Gömbössel kötött szövetséget, hiányoztak azonban Salm Erich gróf, Sternberg Adalbert gróf és Wolff Gusztáv ezredes, az egyetlen ak­tív működést kifejtő legitimista párt, a csiszárka néppárt liberális világnézetű vezérei. Sauerwein cikke a franktárgyalásról. Pdils, május 31. Sauer­wein a Matin-ben Beth­len István gróf genfi utazásával kapcsolatosan azt írja, hogy a frankperben érdekelt államok nincsenek megelégedve azzal a móddal, ahogy a frankpör főtárgyalása lefolyt. Sauerwein til­takozik Baross és Szortsey felmentése ellen. Tiltakozik, hogy enyhítő körülményeket vettek figyelembe Windiichgraefx javára. A francia kormány január eleje óta minden részletében tájékozva van az ügyről és ha alkalma lesz felfogását úgy Párisban mint Genfben megis­mertetni, politikai magatartása számára le fogja vonni a megfelelő következtetéseket. „Ilyen adórendszer nem jöhetett volna létre titkos választójog mellett." P«yer: Senkiit miri az igazat magára?, ha a lapokat betiltják. Budapest, május 31. A parlamentben hétfőn folytatták az appropriációs javaslat vitáját. Első felszólaló Tamássy József, aki a tisztviselő­­kérdéssel foglalkozott. Strausz István összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, mert az egyesült budapesti fő­városi takarékpénztár igazgatósági tagjává vá­lási fólia. Psotz Károly: A szanálási időszak lejártával új korszakot regéltünk. Azt reméltük, hogy a gazdasági életben valamelyes javulás fog mu­­ta­kozni. Csalódtunk. Megdöbbentő adatok de­rülnek ki a költségvetésből. A bevételeknél 64­9 milió pengő szerepel fogyasztási adóból, 194,7 millió pengő forgalmi adóból és 62 millió pengő vámbevételekből. Az összes betételek 59 száza-

Next