Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-03 / 127. szám

tkw>m 2000 korona it ?«**e­*, S. tfílítj.11 IMI MMiW, r.awüíKWsr»­** <s­íssvhw*i. Arad­­ucc* 5. »niste« m «­.»tel­tteDMt íSafi­­ r~*xsRdr«í i «>** »«teteamai IMI Szeged, 1926 június 3. CSÜTÖRTÖK anOuxsicsi Arak: Es­­kfeapra helyben 40.000 kor„ Sudaperieo 4c vidisíía 415.000 kon Egyes stów Ara hétköznap 2000 kot. «Mér- 4« ennasnap 30X1 korona, 1­. évfolyam, 12T. síim Titokzatos párisi levelek és kormánypárti híresztelések Pallavicini és Sigray genfi utazásáról. (Budapesti tudósítónk teletop jelentése.) Az appropitációs vita egyhangúságát szerdán folyosói pletykák tették élénkebbé. A nemzetgyűlés jobb oldali folyosóján egy, a miniszterelnökhöz is közelálló kormánypárti képviselő azt a hírt terjesztette, hogy Andrdssy Gyula, Nagy Vicc is Horvdh Zoltán és m­tís ellenzéki képviselők Párisitől egyforma borítéka és a címzés szettei láthatóan egy kézből küldött leveleket kaptak, amelyekben a francia lapokban megjelent köz­­lemé­nyek és bizonyos utasítások foglaltattak. Ezt a hírt a jobboldali folyosón szenzációként tár­gyalták és abból messzemenő következtetéseket vontak le. Éspedig azt, hogy a levelezés a párisi emigráció munkája, amely direktívákkal láta el az ellenzék tagjait. Újságiriók utána jártak a hír­­nek és megállapították, hogy tényleg érkeztek ilyen levelek. Ilyen­ küldemények azonban már évek óta és rendszeresen érkeznek ellenzéki és kormánypárti képviselőknek, sőt miniszterek­nek is, amely levelekben ismeretlen kéz a párisi lapokban megjelent és magyar vonat­kozása kivágott cikkeket szokott elküldeni. Ezek a cikkek többnyire olyan lapokban jelennek meg, amelyek Budapesten is kaphatók és így bárki által könnyen hozzáférhetők. Egy rezsik hírt is terjesztettek ugyanabból a forrásból, amely szerint Pallavicini György és Sigray Antal grófok Genfbe utaztak el, hogy ott kintrakarí­ozzák Bethlen IMvdi gróf minisz­terelnököt. Ezzel a hírrel kapcsolatosan kiderült, hogy Pallavicini kedden még Várromi temeté­sén volt. Szerdán reggel tényl­g e utazott, de nem Genfre, hanem Dombóvárra, se entere is ott tartózkodik és csak néhány nap múlva érkezik vissza a fővárosba. Az ellenzék tisztában van ezeknek a híreknek a tendenciájánl és a kor­mánypárt nyugtalanságának egyik tünetét látja benne. Trianon fordulóján. írta: Juhász Gyula. Engedjék meg a kegyelmes, méltóságos és nagyságos hazafiak, akiknek kurzusa még tart és hatalma még van, hogy magam is részt kérjek abból a magyar gyászból (nem hango­san, nem gangosan és nem rangosan), abból a magyar gyászból, amely holnap, pénteken, a magyar nagypéntek hatodik fordulóján meg­kongatja a csonka ország összes hangját és egy fájdalomba és elszánásba dobbantja össze az igaz magyar sziveket. Engedjék meg a ke­gyelmes, méltóságos és nagyságos hazafiak, akiknek egy része csak azért lett ma olyan híres nagy legény és inkább szavakkal, mint tettekkel tényező valaki, mert a magyar törté­nelem sorsdöntő napjaiban még olyan senki­nek, semminek se számító jelentéktelen és lehetetlen nímand volt, akiről azt se tudták, hogy szabadkőműves-e vagy kongregációs, engedjék meg nekem ezek az urak is, hogy beszélhes­sek a magyar gyász és fájdalom nevében, amelynek hamarabb ad ara maradandó hango­kat, mielőtt ők még a szájukat kinyitották. Igenis, mindnyájunké Tria­non gyásza, akik itt is tat magyarok vagyunk, mindnyájunknak fáj a csonka ország, mindnyájunknak, sí jognak az elszakított részek, mindnyájunkban él az otthatatlan, a halhatatlan hit, hogy a magyar­ságnak élni kell, hogy Petőfi és Kossu­th népe, amíg hű akar és hű tud maradni Petőfi és Kossuth szelleméhez, hivatást tölt be e földön és győzni fog a pokol kapuin is. Igenis, ez mindnyájunk hitvallása, és amikor a trianoni magyar harangok zúgását hallgatjuk, amelyek 1920 június negyedikének nagypénteki gyászát kongatják szét a magyar temető felett, akkor nem csupán a meddő siralom, a céltalan ke­serű hangja kell ide, hanem a nagy historii tragédia tanulságainak is meg kell szólalniok, bátran, őszintén, keményen, igazán. A trianoni kastély rettenetes okmányát Benárd Ágoston írta alá és pecsételte meg, a frázishazafiság­­nak egyik félelem és gáncsnélküli lovagja és ennek a Trianonnak okai voltak, előzményei voltak: egy háború, a nagy háború, amelybe a magyarságot néhai urai és parancsolói bele­­kényszerlették, amint azt a magyarság egyik legnagyobb poétája és prófétája írja: a forra­dalom ellen gyógyítónak hozták ránk a Hábo­rút, a Rímet azok, akik a világ legszörnyűbb és leghatalmasabb vágóhídjára vitték e baljós­­latos, bus nép élete 8öm­ét, virágát, az erőt, az ifjúságot, a reménységet, a jövőt. Ezt ne tessék felejteni és ne tessék feledtetni kegyelmes, méltóságos és nagyságos urak, akik ma igen hamar, abba a mámoros illúzióba tudjátok ringa­ni magatokat, hogy sunyi vér, könny, élet és érték pazar pocsékolása, áldozata, annyi szenvedés, raboskodás, halál nem hagyott elég mély és erős nyomokat a nép lelkiben, hogy itt máról holnapra újra lehet kezdeni a régi bálit, a régi táncot, a régi életet és újra szembe helyezni a régi halált l­ahó, itt emberi öntudatok és önérzetek nőt­tek, itt emberi tanulságok és tapasztalások vol­tak és a jövendő vetése érik annyi vér és könny nyomán. A jövendő vetése pedig azok­nak érik, akik a jövendőért dolgoznak és küz­denek, akik nem a múlt köldökét bámulják és fényesítik minduntalan, akik nem félnek sze­mébe nézni a holnapnak, bármilyen ködös és bizonytalan, bármilyen félelmetesen nagyszerű és határtalanul csodálatos is annak az arca. Trianon óta itt sok rossz verset szavaltak, sok gonosz frázist kiabáltak, sok hamis frankot szőrűs óztak, sok egyéni akciót indítottak a felelőtlen és éretlen elemek, de mi a magyar munka, a magyar szellem, a magyar becsület és magyar tehetség egyetlen lehetséges és diadalmas irredentáját akarjuk és szeretjük, benne bízunk, neki hiszünk, őt szolgáljuk, érette élünk és halunk. Mi a pere emberkék dáridóján is büszke és bátor lázárok maradunk, akiknek hitük van az igazságban, nem máról holnapra, akiknek te­rivalgunk és nem pompázunk a hivatalos ha­talom gyászparádés piedesztálja körül, mi nem csupán az ünnepi­ beringek méltóságos és magasztos kongásában, de a hétköznapi munka monoton ritmusának zengésében is a jövendő, a szabad, a boldog, az ul a nagy Magyaror­szág kantitéját bák­juk és Trianon minden gyásza és nyomora, megalázása és szenvedése csak acélosabbá edzi elbusult és elszánt akara­m­ényük van a győzelemben, nem ideig-óráig I m­­unkát: lesz még egyszer ünnep a világon. Mi nem tolakodunk és nem hivalkodunk, nem­­ szegény magyarok ünnepel Abd el Krim agyonlövette a hadifoglyokat. Fontos leveleket találtak lakásán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Páris­­ból jelentik: Briand szerdán folytatta a spanyol nagykövettel az új marokkói konferencia elő­készítésére vonatkozó tárgyalásokat. Abd el Krím házában fontos okmányokat és leveleket találtak, amelyek fényt vetnek a hadjárat titkos nemzet­közi hátterére. A spanyol megbízottak jelentése szerint bizo­nyítékok vannak arra vonatkozólag, hogy Abd­el Kiim a spanyol hadifoglyokat agyonlövette, hogy ne kelljen őket élelmezni. Ezért a sajtó Abd el Krim bíróság elé állítását követeli. IHMMMNWVMMIVMMSMMíSÍMÍMMÍVIMIiaitMMNINIMMWWMfMMMVMMflWMnMIMa Tizenkétórás ülés, három képcím és kétszeri katalógus-olvasás. Amit pénzügyi diktatúra van, addig nem állhat talpra az ország.“ újságíró kisiklást Budapest, június 2. Az apropitációs vita első szónoka ma Sándor Pál volt, aki hatalmas be­szédében ismételten élesen támadta a kormány pénzügyi politikáját. Ma már a mezőgazdaságot is az a sors fenyegeti, mint az ipart és keres­kedelmet, felesleges akkor minisztérium és a sok képviselő. Hollandiában egyetlen épületben vannak a minisztériumok. A miniszterek autó­zásáról és szalonkocs­­i­ról szólva kijelentette, hogy a nép csendes, de később rájön mindenre és ettől származnak a bajok. Példátlanul magas adókat vetnek ki. A bebsztás terén pedig olyan kímélet­ln eljárást rendeltek el, am­i példátlanul áll. Egyetlen ember van az országban, aki a forgalmi adó mai rendszerét helyesnek tartja és ez az ember a pétzügyminiszter. Pikter: A frankhamisítók gentlemanok, a kereskedők csirkefogók ! Sándor: Amíg az országban pénzügyi diktatúra van a kormánypárt segítségével, addig az ország nem állhat talpra. Csizmadia András az adócsökkentést kérte, majd Saly Endre a köjszabadságásról beszélt. Vitájához mega­ állás alatt van az ország. Hol van még egy olyan ő­szsig, ahol be lehet tiltani egy lapot azért, mert egy követett el? A délutáni ülésen Lénával szólalt fel. Tíz képviselő van a teremben, kétszer is fel kell függeszteni az ülést. Az elnök végül katalógus­­olvasást rendel el. Lendvai Istóciyt méltatja és a zsidóveszedelemről beszél. A legfontosabb probléma a zsidókérdés megoldása. A büntető­­törvénykönyvet meg kell változtatni a zsidók t­zelmei miatt. Nem lehet senkit elitélni feleke­­zeteseni izgatásért, mert a zsidóság faj. Lend­­vai támadja ezután a sajtót, valamint a szo­cialistákat. A parlamatarizmus ideje lejárt, a diktatúrák ideje jött el. Várnai Dánes a levmgy­et adó visszaél­ései­ről beszél. Pikier Emil beszéde közben ismét kétszer fel kellett­­ függeszteni az ülést, majd ismét katalógust olvasnak. Pikter szóváteszi, hogy a kormánypárt tüntetőleg tapsolt a faj­védő Lendvainak. Drózdy Győző: A kormány adópolitikája tönkretette az adóalanyoké. A föld*? ires osz­tály is tönkrement már. Erősen támadja a hit­­bizományokat. (A tmmbm mindössze három képviselő van.) A fölübirtokreform a nagyb­irtok

Next