Délmagyarország, 1926. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1926-07-01 / 149. szám

2 OKLNACIY AsoftiXAft H vizsgálóbíró Bacher1 Emil­ letartóztatta­ Bacher zokogva hallgatta a Katart áitalát! végzéit (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szer­dán délelőtt Medvés-Medicc5 vizsgálóbíró maga elé rendelte B­acher Emilt. A kihallgatás rend­kívül hosszú időt vett igénybe, Bacher egész védekezését jegyzőkönyvbe mondotta. A kihall­gatás félhá­rm őráig tartott, majd a vizsgáló­ bíró a védő jelenlétében kijelentette, hogy letar­tóztatja Bachert hűtlen kezelés gyanúja miatt. Amikor a végzést a 72 éves elnökigazgató meghal tolta, hangosan feljajdult, majd amikor kivezették a folyosóra, hevesen sírva fakadt, hangosan keservesen zokogni kezdett Láthatólag össze volt törve. Védője vigasztalta, hogy felül­folyamod m a részért és bízik abban, hogy a vádtanács szabadlábra helyezi. Ezután Fálbry Oszkárt vezettette maga elé a vizsgálóbíró, akinek kihallgatási esik rövid ideig tartott, edőlte is kihirdették a letartóz­­tatási végzést, Fibry^is felfolya­ma­dást jelen­tett be. „Bűn volt a Bacher-ügyra 100 milliárdot adni“ Budapest, június 30. A szanálási bizottság ma délelőtti ülésén Rupert Rezső felszólalásá­ban a Bacher-ügyet tette szóvá. Kijelentette, hogy bűn volt a Bacher-ügyre 100 milliárdos adat. Az a látszat, hogy megint külföldi érde­kek játszottak közre a bűnvádi eljárás meg­indításánál. Eirffy Imre felszólalásában kijelentette, hogy ezek a kérdések nem függnek össze a szanálási bizottság ügyköré­re. Hajós Kálmán felvetette, hogy nem volna-e szükség törvényhozási intéz­kedésekre a kartellek és trösztök ellen. Payer Károly Rupert Rezsőhöz hasonló érte­lemben szólalt a Bacher-ügyhöz. Bod János pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a kormánynál nem volt előre tudomása a Vik­­toria-konszern ügyeiről. Nem engedhette a kor­mány, hogy az ország hitelezete megrendüljön. Különben sem 200 milliárdról, hanem csak 150 milliárdról van szó, ebből is csak százat adott az állam, a többit magánosok adták össze. Rö­viden válaszolt még a többi felszólalásra is és kijelentette, hogy a kormány foglalk­ozik ezekkel a kérdésekkel. A Duna áttolta üombatnál a gátáit. Belgrád, junius 30. A folyton áradó Duna Zombor kirnyikja átvörte a gátat és többszer hold földet elöntött. Az emelkedő ár a Bánság mind nagyobb területeit veszélyezteti. A ható­ságok mentőszolgálatot szerveztek. Belgrád, junius 30. A Duna Gombostól Új­vidékig egyre árad és a víz magassága már hözel jár az 1924. évi ár­szinthez, amior az árvízkatasztrófa a Bácska egész termését el­pusztította. A dunspar­i községekben pánik uralkodik és ha a víz csak néhány centiméter­­rel is emelkedik, ugy az ár ezúttal is elönti a Bácska legtermi­nyibb vidékeit. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Burád­ból jelentik: Jugoszláviában nagy aggodalmakat keltenek a rossz terméskilátások. Olyan hírek terjednek el, hogy az egész termés veszélyben van. A megáradt folyók nagyterületű szántó­földeket öntöttek el. A Duna több helyen áttörte a gátat és több községet ki kellett üllteni. Olaszországban egy énig tilos kávéházat, kápft és ouacpasadát nyitni. Róma, julius 30. A minisztertanács az ország gazdasági helyzetének tárgyalása után az intéz­kedések egész sorát fogadta el, amelyeknek ez a rendeltetésük, hogy a belföldi termelés né­hány iparágát fellendítsék és ezen iparágaknak az előállítási körmígeit csökkentsék és bizonyos lakszuscikkek fogyasztását korlátozzák. E cél­ból elfogadták azt a tör­vény­javaslatot, amely kimondja, hogy 1926 július elsejétől 1927 jú­nius 30-ig tilos Olaszország területén lakszus­­építkezéseket kezdeni. Az építkezési tevékenysé­­get a néplikánokra, továbbá a polgári osztály és tisztviselői kar gazdasági céljaira szolgáló épületek emelésére korlátozzák. Július elsejétől további­ intézkedésig tilos bárt, kolm­hotat, cukrászdát, lánchelyiséget és hasonló helyiségei nyílni. Julius elsejétől kezdve a napilapok oldal­számát a napilapos alakjának a megna­gyobbítása nélkül 6 oldalra korlátozzák. A vállalkozók július elsejétől kezdve a napi munkaidőt egy órával meghosszabbítják. aaaaww*wwww*wwwawíwwwwiw*ewHc*awfiwiwiwwwwiwiwiwiwwiwiwiwwww A polgármester és Pongrácz Albsrt a gázgyári kérdés megoldásánál. Hónapok óta folyik már a város és gázgyár között az egyezkedés előkészítése, még­pedig zárt ajtók mögött és így a közönség, amely joggal érdeklődik a közvilágítás sorsa iránt, a tárgyalások eredményéről aránylag keveset tud. A helyzet jelenleg úgy áll, hogy az a kísér­let, amely a gázgyár megváltására irányult, végleg meghiusítottnak tekinthető. A közgyűlés azonban módot adott a város hatóságának arra, hogy valamilyen más úton keresse a gázgyár­ral való megegyezés lehetőségét. Ebből a szem­pontból indultak meg a tárgyalások a város és a gázgyár képviselői között. A városban most az a hír terjedt el, hogy a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy júliusban rendkí­vüli közgyűlés elé kerül az egész gázgyárkér­dés. Ké­rést intéztünk ezzel kapcsolatban So­­mogyi Szilveszter polgármesterhez, aki érdeklő­désünkre a következőket mondotta: — Niké és nincsen tudomásom arról, hogy júliusban rendkívüli közgyűlés ülne össze a gáz­gyár ügyében, amit különben kizártnak is tar­tok. A tárgyalások ugyanis bármennyire előre­haladtak már, annyira mégsem értek meg, hogy a közgyűlés dönthetne. A tárgyalás úgy kezdődött, hogy felhívtuk a gázgyárat az egyez­ségi tervezet kidolgozására. A gázgyár köz­ponti igazgatósága ezt a tervezetet ki is dol­­gozta és ennek alapján Simkó Elemér tiszti főügyész elkészítette a város egyezkedési aján­latát. A ket­ő között mutatkozó differenciákat a gázgyár és a város képviselőiből alakított szűkebbkörű bizottság tárgyalta le. A tárgyalá­sokon kislakati tervezettel ismét egy szűkebb­­kör­i bizottság foglalkozott, amelyben azonban csak a város képviselői vettek részt. Ez a bi­zottság nemrégen fejezte be munkáját. Az ered­ményt részletes jegyzőkönyvbe foglalva, Simkó Elemér személyesen vitte fel Budapestre, a gázgyár központi igazgatóságához, amely arra rövidesen reflektál. Ha megérkezik az igazgató­ság válasza, egy figabbkörű bizottságot hí­vunk össze a közgyűlésnek azokból a faijai­ból, akik állandóan érdeklődnek a gázgyár ügye iránt. Ez a bizottság pontról* pontra le­tárgyalja a kérdést és javaslatot terjeszt a ta­nácshoz, a tanács pedig csak ezután viheti a hatalmas komllekutumos döntés végett a köz­­gyűlés elé. Megkérdeztük a polgármestertől, hogy ő a maga részéről milyen megoldást tartana a leg­alkalmasabbnak. — Háromféle terv merült fel. Az első az, hogy a város ne egyezzen ki a gázgyárral, im­­ám várja ki türelemmel a gázgyár ingyenes átháramlásának az idejét, amikor minden meg­váltás nélkül az egész üzemet birtokába veheti. A második megoldás az lenne, hogy a város és a vállalat jelenlegi tulajdonosai új, közös részvénytársaságot alakítanának és az a rész­vénytársaság új szerződést kötne a várossal. Ebben a szerződésben a város már most bizto­síthatná a közvilágítási hálózat kiterjesztését és az összes indokolt igények és kívánságok ki­elégítését.­­A harmadik megoldás az lenne, hogy a város i*31 jolíua 1 meghosszabbítaná a jelenlegi érdekeltség kon­cesszióját és a gázgyár ezért kielégítené a közvilágítási igényeket. Én, a magam részéről, az első két megoldást tartom jobbnak. Vagy kivárjuk a háramlást, ami azt jelenti, hogy még kilenc esztendeig el kell tűrnünk a jelenlegi nyomorúságos állapotokat, de azután a város, mint a vállalat tulajdonosa, szabadon rendelke­zik az üzemmel és úgy bővítheti, fejlesztheti, ahogyan éppen akarja, vagy pedig alakítsuk meg a közös részvénytársaságot. A harmadik megoldással, a koncesszió meghosszabbításának gondolatával azonban nem tudok megbarát­kozni, mert úgy látom, hogy a várostól kívánt áldozat lényegesen felülmúlja azokat a pilla­natnyi előnyöket, amelyeket a gázgyár nyújthat a város közönségének. A kérdés eldöntését egyébként nyugodt lélekkel rábízom a város közönségére, a közgyűlésre. Beszéltünk a kérdésről Pongrácz Alberttel, a légszeszgyár igazgatójával is, aki érdeklődé­sünkre elmondotta, hogy a gázgyár központi igazgatósága rividisen értesíti a vám­hatósá­gát álláspontjáról. A megegyezés szerinte fel­tétlenül sikerül, ha a város nem támaszt lehe­tetlen követeléseket. — Ceruza és papír dolga az egész — mon­dotta a gázgyár igazgatója —, nem lehet jel­szavakkal megoldani ezt a kérdést. Kizárólag pénzkérdésről van szó. Az ügyvéd megverte a forgalmi rendőrt. Budapest, június 30. Dr. Búzás Ferenc ügy­védet hatósági közeg elleni erőszak bűntettével vádolva állította az ügyészség és a büntető­­törvényszék Krséret tanácsa elé. Az ügyvéd ugyanis még a múlt évben leugrott egy villa­mosról, a forgalmi rendőr igazolásra szólította fel, mire a vád szerint dr. Búzás Ferenc a rendőrt szó nélkül kétszer arcul ütötte. A rendőr kardot rántott és megsebezte Búzást, mire a harcias ügyvéd harmadszor is pofonvágta a rendőrt. A szerdai tárgyaláson dr. Buzás Ferenc nem Istent meg, hanem orvosi bizonyítványt küldött be, amely szerint beteg, nem jöhet el. A tör­vényszék azonban nem fogadta el ezt, hanem megbízta dr. Civis József törvényszéki omszak­­értőt, hogy szálljon ki az ügyvéd lakására és állapítsa meg, tényleg beteg*«. Ötvös József dr. el is ment az ügyvéd lakására, a legnagyobb meglepetésére azonban az ügyvédet nem találta otthon. Ezt azonnal bejelentette Kr­yzel­ elnök­nek, mire a törvényszék elrendelte Búzás Ferenc dr. előzetes letartóztatását. Smith csütörtökön elhagy­ja Budapestet. Budapest, június 30, Smith Jeremiás, Magyar­­ország volt népszövetségi főbiztosa csütör­ökön reggel az Orient-ekszpresszen­ elhagyja Buda­pestet. Genf helyett — Bécs? Bécsből jelentik. Osztrák körökben komoly mozgalom indult meg azzal a céllal, hogy a Népszövetség székhelyét Genfből Bécsbe helyez­zék át. Hogy az akció lehet-e komoly sikerű, ez még kétséges. Olaszország bizonyára el­fogadná ezt a megoldást, Anglia közömbös épp úgy, mint Japin. Franciaország állásfoglalása még bizonytalan. Panics állapota aggasztó. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágá­ból jelentik: Karlsbad! hírek szerint az ott időző Pastes volt jugoszláv miniszterelnnk álla­pota komoly aggodalomra ad okot. Vaséba­ja rosszabbodott, láza 39 fokig emelkedett. Ezzel szemb­en a Savoy-szálló — sho! Paste* lakik — igazgatósága közli, hogy Pasics állapota annyira ja van­, hogy már el is hagyhatta szobáját. DÉLMAGYARORSZÁG BÉCSBEN ÉS AUSZTRIÁBAN Bécsi szerkesztőség : Ül«"» M 1­(Wr. Auslandskorrespondenz). Telefon: 40-3­22. Bécsi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére. Wien» "tidprofmarkt !« Brandstätte sarok. (Ost Anzeigengesellschaft A.­G.) Telefon: 62 -5 -95. Serie.

Next