Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)

1926-08-01 / 176. szám

Szerkesztőség: Deák Ferenc­ u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyrvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8 sz Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor sugárút 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged, 1926. augusztus 1. VASÁRNAP S­ 8Hz«U«i tfrti Egy hómapra beidben 40.000 kor, Budapesten o *idők«a Icai­a Egvss isim­ára hétköznap üncQ kor Tacts'­ ni Rampaig 1009 korona, 11. évfolyam, 176 aitoi tumpni. !'*»*BlUoVV^ll. ma. 3 szerb kormány demarsot intézett Bulgáriához. (Budapesti tudósítónk telefonjelentéte.) Belgrádból jelentik: Ninettes és Uzorovics minisz­terek megszövegezték a legutolsó határincidens ügyében a bolgár kormányhoz intézendő demarsot. A demars szövegét délután táviratilag közölték Sándor királlyal és valószínű, hogy még ma éjjel kitin futárral küldik Szófiába, ahol a jugoszláv követ fogja a további lépéseket megtenni. Belgrádban a hangulat rendkívül izgatott, a lakosság idegesen várja a Szófiából érkező további híreket. Igen nagy izgalmat okozott a délutáni szófiai gyors négyórás késése. Belgrádban már olyan hírek terjedtek el, hogy Bulgáriában mozgósítások folynak és a szófiai helyőrség nagyrészét a délszerb határra összpontosítják. A bolgár követség ezeket a rémhíreket erélyesen cáfoja. A hivatalosak és a választottak. Al­t­ész világon elterjedt tisztelőinek ás bé­­mulfiinak óriási családja némi megdöbbenéssel értesült arról a napokban, hogy George Ber­nard Stow, becéző nevén röviden és egysze­rűen G. B. S. kerek hetven éves. Hát még ez az örökké förge és tréfás, örökké tiszteletlen és rendetlen nagy mestere az iróniának és szati­­rinak is megöregedett ? Nem furcsa és lehetet­len jelenség-e a merész forradalmár, akinek hosszú ősz szakálla van, amely azt a problé­mát adja föl neki önkénytelen, hogy a paplan alatt, vagy törött vindi­e­r, amikor lefekszik aludni ? Hiába, Posthume, Posthume, labnulur au­nt és a múlő évekkel csöndesen megvénöl még a bangói O. B. Shaw is, az ironikus ir irő, aki világéletében a fiatalság jogát hirdette és a világ vén szamárágait ostorozta. Lassan elmúitak mellőle az aurópai irodalmi nagy kabinet kiválóságai, a századvég és a századelő szellemi vezérei, elment az orosz lélek biblikus erejű prófétája, Nikolajevics Leo, aki világosság volt a sötétségben és aki dol­gosod, amig mécse ki nem aludt, eltávozott a szigorú és iga­zágos Ibsen és a keserű és kegyetlen Strindberg, áezak kát komor mágnes és honfitársai közül eltűnt az élet kertjéből Dhck­ Wade, aki egyszer királynak indult és aki koldus lett, a mélységekből kiáltó és a halottak élén lovagol már Ady is, a régi világ utolsó nagy énekese és sz­ű] világ első hirde­tője. Ez csak nemrégen fagyott az utolsó mosoly Anatole France finom és édes ajkára, aki (elán mégis leginkább rokon és egyenrangú volt a Candida és Szent Johanna kéi ifijével. Ha most körülnéz a hetven esztendejét vona­’­kodva és kötődve ünneplő G. B. Shaw e föl­dön, nem sok magához méltó és hozzá fölérő nagyságot és hírességet talál hirtelenében. Még él az orosz Gorkij, aki sz­u]­r­oszországnak kétségtelenül egyik spirilas tetten volt még a béke éveiben, míg álmodozik a belga Mieter­­ninck és a német Hiuptmann, még ated­ Thomas Minn és a francia szellem mai képviselői között még megvan Piaf Cliudel, hogy a betegesen hiú és nagyzoló olasz D’Annunzioról ne be­széljünk. De korunknak, ennek az elmúló és újjászü­­lető világnak, ennek a forrongó káosznak, en­nek a felemás teremtésnek, ennek a kétségek és remények között vajúdó időnek a ma ezek között senki se adott határozottabb és vilá­gosabb hangot, mint ez a hetvenéves örök fiatal, ez a legkomolyabb tréfamester, ez a legderű­­sebb dramatikus, ez a mindent feje tetejére ál­lító és így mindent a maga igazi valójában megmutató költő. Ő a mi fura és fájó korsza­kunknak legkülönb hangadója és tanítója egyben. Nem kiméli a virgácsot e mester, annyi szent, olyan huszonötöt vág minden mai kép­­mutatás és hazugság, butaság és gonoszság fenekére, hogy arról koldul és holta napjáig megemlegeti. De ez a O. B. Shaw alapjában véve egy végtelenül becsületes és igaz férfiú, ennek a rothadt világnak és ennek a korhadt társadalomnak élő és világító lelkiismerete, aki­nek műveit látva és olvasva egy kissé mégis csak meglapul a bűn és megjavul a hitvány. A jövőbe világít G. B. Shaw lámpása, egy sza­badabb, boldogabb, igazabb, emberibb jövőbe. Már most ezt a nagy embert, aki ma írónak is legelső Angliában (mellette c­ak Wells állhat meg egészen nyugodt lélekkel, Wells, aki szel­lemtestvére nem is a hetvenedik születése napján, ami a legutolsó rakparti zsák­hordó életében is nevezetes esemény, nem tudta és nem merte kiválóiétan ünnepelni a mai Anglia sem. A lordok és egyéb urak távol maradtak a szim­­pózion asztalától, amely annyi világraszóló re­mekmű alkotóját köszöntötte. Egyszerűen távol­létével tüntetett az uralmon levő hatalom és csak a Latom Party, a munkásság pártja tisz­telgett elötte. Csak a dolgozók ünnepelték Shtwit Milyen szép és méltó, stílusos és igaz ünnep ez így mégis! Hiába, még Angliában sem lehet próféta valaki életében, ha az el­ * 1 nyomottak és szegények pártjára áll és hanem hozza az uralkodók diadalszekerét. Lám, minálunk még a halhatatlanoknak se bocsátanak meg. Az Apostol és a Respublica, az Egy gondolat és a A nip nevében költőjé­ről például egészen, de egészen elfeledkezett a mai hivatalos Magyarország, hősi halála év­fordulóján ! Rendőrük fogták körül a mexik­ói székesegyházat. Ostromállapot Mexikóban, Mexikó, július 31. A kormány az egész or­szágban minden sztratiglni pontra csapatokat is rendőriket küld a rend is nyugalom fentar­­tása érdekében. A mexikói székesegyházét rend­­őrség fogta kinni. Nfpjaikból jelenlik. A mexikói kormány augusztus elsejére nemcsak az államrendőr­­­­séget, hanem a katonaságot is készenlétben tartja, mert az egyházi törvény életbeléptetése alkalmával nagyobb tüntetéstől tartanak. Július 31-ikén éjfélkor a lelkészkedő papság minden helységben átadja a templomot a híveknek, de a templom ajtaját nem kell bezárni. (MSawaMMSaMiMMSMfMSMSMSaMMAMiMaWSM0MSMIMSMSMSMSMSMSMSMSMSMSMaMSMSMSMSM A kamara elfogadta Poincaré javaslatait. Szigorú törvény a szeparatista agitáció ellen. 1 (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Páriá­ból jelentik: A kamara mai ülésén Poincaré beszéde során kijelentette, hogy ha a kamara nem fogadja el haladéktalanul a kormány ja­­vaslatát, úgy az államkincstárt napi tizenhat­millió frank, óránkint hatszázezer frank kár éri. Igaz ugyan, hogy az adófizető polgárok ezzel hasonló összeget takarítanak meg, és azonban a tervezett adók nem folynak be, úgy hamaro­san tönkremegy az állam, vele együtt tönkre­mennek az adófizető polgárok is. Az áldoza­tok, amelyeket a nemzet polgáraitól követel a kormány, elkerülhetetlenek. Poincaré azzal fe­jezte be beszédét, hogy a szanálási javaslat végrehajtása által kivetett áldozatok az utolsók, amelyeket a kormány a nemzettől kért. Ezután a kamara 380 szavazattal 150 ellené­ben általánosságban elfogadta a pénzügyi ja­vaslatot és áttért a részletes tárgyalásra, amely­nek során a kommunisták többször igyekeztek a tárgyalás menetét megzavarni, végül is 291 szóval 188 ellenében részleteiben is megszavaz­ták Poincaré pénzügyi javaslatát. Poincaré záróbeszédében bejelentette, hogy kedden be­­nyújtja a kamarához az amortizációs pénzinté­zet felállítására vonatkozó javaslatot. A szenátus pénzügyi bizottsága már holnap megkezdi a javaslat tárgyalását, úgy, hogy csütörtökön tör­vényerőre is emelkedhetik az. A kamara nyári szünete ezáltal eltolódik, mert a kormány a jövő héten le akarja tárgyaltatni mindazokat az intéz­kedéseket, amelyek a frank megmentése ügyé­ben szükségesek. Barthou igazsá­gügyminiszter ma törvényjavaslatot nyúj­tott be, amelyben felhatalmazást kér a kormány számára, hogy minden olyan propagandát meg­akadályozhasson, amely az állam egyes részeit függetleníteni akarja a kormány korlátlan autó­s­nomádja alól. Barthou kijelentette, hogy a kor­mány könyörtelen eréllyel fogja ezt a javasla­tot végrehajtani, amelynek értelmében 1—5 évig terjedő börtönnel, 100—5000 frank pénz­büntetéssel sújtja a javaslat ellen vétőket, azon­kívül örökre száműzheti őket Franciaországból. s -Ui -IS- IS Újabb leleplezések Gajda tábornokról. Aranyak, amelyekkel a tábornok nem számolt el. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prá­gából jelentik t A Rade Právo, a kommunista párt ázócsöve újabb telep­üléseket közöl a Gajda­­ügyben. Közzéteszi azt a napiparancsot, ami­lyet Gajda tábornok annak idején valamennyi Kelet- Szibériai-i légió parancsnokaihoz intézett. Ebben a napipar­acsban Gajda felhívja a légió pa­ancsnokainak f­gyelmét arra, hogy a szovjet területéről menekülő bolsevisták hatalmas arany­készleteket hoztak el az állampénztárból. Ezt az aranyakat el kell venni a bolsevistáktól, mondja a nap­ parancs és a cseh nép felszaba­dítására kell fordítani. A Rude Právo megállapítja, hogy ezt a pa­rancsot végre is hajtották, az aranyat beszél­­gdl­atták Gajda lábon­oknak, aki azonban még a mai napig sem számolt el a kincsekkel.

Next