Délmagyarország, 1926. szeptember (2. évfolyam, 201-225. szám)

1926-09-01 / 201. szám

As*a 2000 kora»a< szarkesztőség: Deák Ferenc­ u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyrvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8 sz Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor sugárút 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged, 192&. szeptember 1. SZERDA JSK­SSiittii tiaki Egy hónapra helyben 40.000 kor* Budapesten de «UM« 45.000 kor- Egyes szám­ára hétköznap 2nnp kis ■ like és CsMpnap 8WO kanna. U évfolyam 201 n­m Primo de Rhvoro felajánlotta lemondását a király­nők. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lon­dontól jelentik: Az Evening News Sinsebas­­tianból »kéttízévi jelentés alspjén közli, hogy a spanyol belfaluikai krízis megszűntnek tekint­hető. A tüzértisztek és Primo de Rivera között felmerült konfliktus valószinüleg a hidigy­­minimer lemondásával fog végződni. Prime de Rivera felajánlotta A­rent király­nak a lemondásot, alanbae a király ezt azzal utasította vissza, hogy a nemzet érdekei meg kivárt iát, hogy eddig helyén meredjen, emíg e tisztekkel felmer­ült egy vég­leget elintézést nem nyer. Madridi jelentés szerint a helyzet Spanyol­­országban változatlanul kitikus. Franciaországba érkező menekültek elmondják, hogy számos spanyol tartományban súlyos zavargások törtek ki, amelyek Primo de Rivera diktátor ellen irá­nyulnak. Több tüzérezred valósággal forradal­­mai szervezete és a hatalmat magukhoz ragad­ták. A spanyol menekülők véres összeütközés­ről is beszélnek, amelyben rengeteg volt a halott és a sebesült. Mohács után. Azt írták a lapok, hogy nagyon szép volt a mohácsi csatavesztés négyszázéves jubileuma a nincs miért kételkedni a kiküldött tudósítók jelentésében. A mohácsi ünnep épp olyan szép Id­areti, mint a Petőfi flnmrp, meg a­­­hai­­ünnep volt. Köszörűk, beszédek, lüziJHék, disz* albánt, emlékplakettik, briket, bandérium, sőt tenyérsálat­ kiálttaa is. Kifogástalan magán« áldomás, amit szegény Lajos király némi méla* tini szemlélhetik­ onnan felülről. — Istenem, — mondhatja bizalmijának, a brandenburgi markold*- nak —, ha nekünk ennyi *m­i innivalónk lett volna négyszáz esz­tendővel ezelőtt ! * Volt azonban egy momenm­ma a mohácsi ünnepnek, amin rögtön meg lehetett érteni, hogy ezt nem fogja betérné­ni a harmadnap pora. A kormányzó beszéd a volt sz, aki na gyon óvatos, de mégis­­ élre énbsieilenat világos sza­vakkal vezette ba agy szarb-magyar közeledés lese­tségét. A nevet se tiielte ki a déli szom­szédnak, akihez hol szaratét, hol a gyűlöletnek a szeretetné is erősebb kapcsa fűzött, mégis mindenki éreste, hogy i­s olyan váratlan szél kerekedett, amely napokig­ bete­g lógja zugain­ a nyárvégi politika tikkadt berkeit. Még csak egynapos a szél s a kormány félhivatalosa máris aizal igyekszik elállitani, hogy „nem kell messzebbmenő kombinációkat fűzni a beszéd­­hez, mert a kormányzó csak bizonyos történelmi fémeket hozott közelebb a mai korhoz." S mindössze csak annyiról van szó, hogy a magyar-szerb gazdasági tárgyalások folyamán olyan nagy volt a kölcsönös k­ígérés, ami reményt adhat a régi barátság visszatéréséra... Nem tudhatjuk, sikerül-e ezzel a kormány­­nyilatkozatai a kormányzói kijelentés súlyát csökkenteni, ami mindenesetre nagyon különös és szokatlan kitézést. De azt érezzük, hogy végzetes szerencsétlenség volna, ha a kormány magyarázaai minden fontosság nékül való diplomáciai udvariaskodássá szinte lent­enék azt a nyilatkozatot, a mellyel a magyar állam feje lilán u­­ltra terelte volna a magyar külpolitikát, amely hal év­e a zsilióccali­n vesz­eget. Mi volt a kurzus külpolt­ikája ettől a pilla­nattól kezdve, mióta ö s felelős Magyarország sorséért? Kifelé olyan pengétlen vasiéi, amely­nek nyele sincs. A mohácsi vész idején nem volt a magyar külpolitika o­yan lehetetlen és lehetetlen, mint a magát n­ézeti reneszánsznak nevező korunkban. Az akkor való kit­politizálás azonban sz.­fosztott olyan volt akkor is, mint most. Lajos király nemesi nermese azon fogad­­kozott, hogy a p csétgyürfliskel agyonverie a törököt. Ebben hűek maradtunk a nemesi vir­tushoz, az ősi jesz­hoz, a mellverdeseshez: „Ide üss, az anyád irgalmát!" Nem is mond­hatjuk, hogy nem jöltek „ide" Gonosz, beul ártatmabb n pet meg nem gá.oltak, mint minket, — de nekünk sz se volt elég. Már a műtőasztalon bevertünk kiomlott belekkel, de még akkor te szaoadi 6­t­án néztünk, hanem azt kerestük, hogy van e még, akit ellensé­­günkké nem tettünk. Aki olyasmit emlegetet, hogy elemi okosság, az életmentés u­olsó lehe­tősége sok ellenségünk körül össz béküln­i va­lamelyikkel, azt nyomban hazaárulónak bélye­gezték. S az e­rdmény az lett, hogy a világ­háború u­tni he edik esztendőben is ellens gek tárgyalásétől vagyunk körülvéve , jobban el vagyunk sz­igetelve Euró­pá­ól, mintha az Új- Szebridák emberevői volnánk. Nem ak­runk messzemenő következtetéseket fűzni a magyar államfő nyila­kozmához, de szeretnénk belőle kiolvasni azt, hogy végére értünk ennek az öngyilkos letargiának és meg­indulunk keresni az elel us­t. „Handzsó-poli­tika", — mondja a legitimisták i­pja a szerb politikára, amely négy évszázaddal ezelőtt nem gázoltatta el magát az ozmánok diadalszeke­rével, hanem hozzálapult. Milyen más a ma­gyar szeklya d­csörégel — kiált föl a legiti­mista orgánum. Sajnos, bizony más. Az alkal­mazkodó Handzsár-politika megteremtette Nagy- Szerbiát, a dicsőséges kurdpolitika elvesztette Nagy Magyarországot. Késigtelen, hogy ra­gyogó volt az a szerep, amelyet Mohács Ma­gyarországa magára vett a Habsburgok és a nyugati nemze­ek megmentéséért. De ha a már­tír király Magyarországa a szerbek Handzsár­politikáját választja, akkor ma nem kell mo­hácsi jubileumot ölnünk és nem vagyunk olyan tollszám, amely ellenségnek nem félelmes és barátnak nem nagyon fontos. Bízunk benne, hogy a mohácsi nyilatkozat jelentőségét nem sikerül lecsökkenteni semmi­féle hivatalos félremagyarázásnak. Bízunk benne, hogy a trianoni Mohácsot nem követi olyan polgárháború, amilyen követte nemzeti nagy­­létünk nagy temetőjét. Mert abból nem lehet többet feltámadás. Ha a maradék Magyarország is széthull, azt az Isten se rakja többet Össze: Nem­ helyezik vád alá (Budapest tudósítónk telefonfelvetése.) Bécs­­ből jelenik: Az osztrák nemzetgyűés a kor­mánypártok többségével elvetette a szociál­demokraták vád alá helyezési indítványát, ame­lyet R­uck kancellár és az osztrák kormány­­ ben nyújtottak be. Az ülés meglehetősen viha­ros volt; a szociálisok ismétlo­sn hangoztatták, hogy a kormány a Cen­ralbank szanálása ügyé­ben törvényellenesen járt el. Ezzel szemben a kormánypárti képviselők azzal érveltek, hogy a­ ­z osztrák kormányt. Centralbank összeomlását minden körülmények között meg kellett akadályozni, mert különben a kiaanberak Ausztria valamennyi bankját és takszik pénztárját megrohanták volna. Bajal a mii szavazással alapjukat vesztenék azok a hitek, amelyek az osztrák kormány kü­­­zsöbön álló lamondisáról terjedtek el. Rímek osztrák kancellár holnap indul Genfbe és a pénzügyi bizottség ülésén már részt is vett. Közönséges bűncselekményekkel vádolják a görög diktátort és vagyonát elkobozzák. (Budapesti h­adisztónk telefonjelenléte.) Athén­ből jelentik: Az új görög kormány Pangaloni és miniszter­társait hazaárulás és felségsértés bűneiével vádolja, mert önkényesen ragadták magukkól a hadimat és Pangaiosz kormányt alakított anélkül, hogy erre a nemzet többségé­nek erkölcsi beleegyezését megnyerte volna. Közönséges bűncselekmények elkövetésivel is vá­dolják Panga­oszt és miniszter­társait és a kor­mány elrendelte, hogy vagyonukat még e héten foglalják le. Viharos hangulat Genfban Spanyolország magatartása miatt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genf­­ből­jeenik: A Népszövetség tanácsának át­szervezésére kiküldött tanulmányi bizottság ál­tal alakított albizottság ma tartotta első ülését a nyivánosság teljes kizárásával. Az ülésről csak annyi szivárgott ki, hogy a spanyol kor­mány megbizott­a a tangeri kérdésben hivatalos nyilatkozatot tett és minden kertelés nélkül be­jelentette, hogy a spanyol kormány készséggel lemond állandó tanácstagsági helyéről, ha ennek fejében a tangeri zóna spanyol protektorátus alá kerül A b­zottság tagjait a spanyol kormánynak ez a nyilatkozata rendkívül kínosan érintette, mert a nyilatkozat olyan időben történt, amikor a tanács­agok olyan megol­dási tervekről tanács­koztak, amelyek a spanyol kormány tanácstag­­sági igényeit mindenképpen kielégítették volna. Népszövetségi körökben vannak arra, hogy a spanyol kormánynak ezen nyílt állásfoglalása már legalább a Népszövetség is tudja majd magát mihez tartani. (ßudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Páli­ból jelentik: Brland külügyminiszter és Paul Boncom ma délután hosszúérn tanácskoztak a francia delegációnak Genfben tanúsítandó maga­tartásáról. A delegáció holnap indul Genfbe. Chmberlain, aki ma indult el fiával Lon­donból, ma este ideérkezett és még ma foly­tatja útját Genf felé. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Páriá­ból jelentik: A francia és angol kormány vá­­laszjegyzékét a Tanger-kérdésben ma nyújtot­ták át Párizban és Londonban a spanyol kö­vetségnek. A francia válaszjegyzék csodálko­zásának ad kifejezést, hogy a spanyol kormány a Tanger-kérdésben új követelésekkel lépett fel, amelyekről eddig sohasem tett említést. Franciaország hajlandó ugyan Spanyolország­nak jogos kívánságait beható vizsgálat lányivá tenni, azonban egyáltalában nem tartja cilsze-

Next