Délmagyarország, 1926. október (2. évfolyam, 226-252. szám)

1926-10-01 / 226. szám

■pwi—whi»» Sitwíesrfösig ! Deák Ferenc­ u. 2, Telefon 13-33. Kiadóhivatal, IMlcsünkSnjrvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8. sz. Telefon 306. $ya«da­i Petőfi Sándor sugárút 1. szám. Telefonszám 16—34. Szeged,­­192§ október 1. PÉNTEK árak: int? Htd­MpM bei­ben «3.01­0 kor, Budapeste^ fa *Mteüs*s 13.SS) l­ot Egyes szám­ára nOlkOsnts **te kér 9 Mr­­ás asses­ w B» kareza, ti­m­­silgate, 226 mm Az •légecfattan­ francia polgármesterek megfenyegették Poincarét. (Budapesti tudósítónk telefon­ slenlise.) Páris­­bó 1 jelentik: Poincaré ma délelőtt fogadta a francia polgármesterek küldöttségét, amelyet több szenátor és képviselő vezetett a miniszter­elnök elé. A polgármesterek panaszát Falcot képviselő adta elő, aki részletesen megvilágí­totta azokat a sérelmeket, amelyek az egyes francia városokat érik a tervezett igazságigyi és közigazgatási reformokkal.­­ Pointert választ­óin kijelentette, hogy a re­fomokat fillillenil végrehajtja is azokhoz a kormány valamennyi Ugja ragaszkodik. Az éles válasz nagy elkeseredést szólt a kül­döttség soraiban és Fascoz képviselő meg­jegyezte, hogy ilyen kirilminyik kitilt nem h hitetlen, hogy a parlamentben kritika esé vál­hat a kormány helyzete. Erre esak ennyit mondott Poinch­é, hogy ebben ez esetben nem ő, hanem más valaki fogja a tervbevett rend­­szabályokat végrehajtani. „Nekünk Mohács kell.. Egy kicsi túlságosat­ elhúzódik már az a sza­kadatlan öt sorozatot ünneplés, amellyel a négyszáz csszendfis Mohácsot köszönti a ma­gyar. Most a református egyházak rendeztek bűnbánati napot a hős vértől pirosant gyász­­téren. Olyan sokaság volt jesen a hajdani nagy temetőn, hogy csak egy kis része fért be a mo­hácsi református templomba. Miért kellett a református hifiknek külön ünnepelniük Mohács emlékezetét, mi szükség van éppen most az erők i­gen elforgácsolására, igazán nem ér­jük. Most már csak az hiányzik még és egyéb se lek­, hogy az unitáriusok és a baptisták­ is kü­lön gyülekezzenek a négyszáz esztendős sírok fölött, a zsidóknál nem is beszélve, akik szin­tén külön tartanának bűnbánati napot a Csele patak partján. Már az iparosok megcsinálták a maguk mohácsi áldomását, most éppen ennyi okkal és joggal irthe­nének a kereskedők, sz­álán a kisgazdák, majd a liberálisok és a reak­ciósok, a svábok és a tótok és mindegyik ki­ sajátítmá magának Mohácsot. Sok a jóból is megárt és igazán ideje lenne már, hogy a maradék magyarság vigasztalóbb és jelentésebb példákat keressen és b­átjon ma­gának, ne mindig ezt a szörnyű és szomoru csitavesztést. Mennyi nagyszerű, szivet és el­mét derítő és a jobb jövendöt szolgáló emlék él irodalmunk és művészetünk történetében, milyen termékeny kultuszt lehetne itt csinálni hőstekkel, alkotó mű­vészein­kkel,­tudósainkkal és bölcseinkkel, akik a magyar élet evanyi h­unaát hirdetik minden szívükkal és tettükkel! De nekünk Mohács kell mint ahogy Ady Ende dot kelte, a magyar masochizmus most a hálás és pusztulás képében kijeleg is egyre­­másra idéz egy négyszázesztendős kudarcot ás vereséget, holott azóta jóval nagyobb kudarca és veresége volt, amelynek nyomora és szen­­vedése még mindig a nyakunkon van és a porig aláz édes mindnyájunkat. A református egyházak mohácsi zarándoklata alkalmat adott Ravasz Lászlónak, ennek az éles elméjű és mély kedélyű proletáns püspöknek arra, hogy egy pörben mondjon védőbeszédet, egy olyan pörben, amely már idesova négyszáz éve el­dőlt." Ravasz László szerint vádolják a protes­tantizmust azzal, hogy felosztotta Magyarorszá­got és hozzájárult tönkretételéhez azáltal, hogy a török­ök kaput nyitott. Hol vannak már a régi vidalkodók, akik ezzel harcoltak az új hit ellen, amely azóta mint magyar hit terjedt el és virágzott fel éppen a legmagyirabb vi­dékeken ? Hol vannak a régi püspökök és kanonokok, apátunk és barátok, nádorispánok és országbírók, akik a luteránusokat égetni akarták, akik kígyót békát kiáltoztak rájuk, akik tűzzel vassal, pásztorbottal és pallossal harcoltak ellenok, akik az országokban való sok romlásoknak okát látták bennük, akik egész életüket arra szánták, hogy az eretnek­séget kiirtsák erről a földről, amelyet Mária országának neveztek? De hol van a tavalyi hó és hol van a négyszáz év előtti gyűlölet for­­rósága ? Nem mondjuk, azt a bizonyos felekezeti bé­két még mindig inkább hirdetik, mint gyako­rolják és aki hirdeti, igen gyakran ökölbe szo­rítja kezét és úgy panaszkodik, mintha dicse­kednék. Ami négyszáz éve destrukció volt, or­szág­há­bort­ó, nemzetrontó bűn a középkori egyház szemében, az ma bevett és megbecsült hitvallás, amelyet a másik felekezet is keltő és illő tisztek­nél emleget. Ma már mosolyogva és érdektelenül olvassuk a régi hitvitákat, ame­lyekben a két párt emberei az érvek szellemi furkósbotjaival, mordályégetőivel, taglóival és cséphadaróival mentek neki egymásnak és is­tenigazában ellátták egymás bijit, hogy arról koldultak. Ma már csak egynémely favédelmi újságban ha olvirnak olyan kitételeket, ame­lyek akkor templomképesek és nyomdaérettek voltak. Hiába, a föld mégis csak mozog, akármit mondottak GsIHei ügyészei és bírái és egyre jobban halványul és hal a gyölölségnek az az égbetörő máglyaláng is, amelyet hosszú száza­dokon keresztül tápláltak Isten nevében és az emberiség szégyenére és gyalázatára emberek, akik mindenáron és minden módon különbsé­geket és ellentéteket találtak ki abban, ahogy a földi halandók nyilvánosan vagy rejtekben a láthatatlan és ér­hetetlen ismere­lenhez folya­modtak. A középkor máglyái immár kihunyóban van­nak ezen a világon, kár­­ parazsat fújni, hi­szen annyi szent tüzet, tiszta fényt, boldogító lángolást találunk, amelyek a szebb és jobb jövőbe világítanak. Melegedjünk csak ezeknél, testvérek az Urban ! Barátságos találkozás Mussolini és Chasiliorlani között. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómá­ból jelentik: Mussolini, Grandi külügyi állam­­­titkár, a kabinetiro­da főnöke és a sajtófőnök kíséretében különvonaton Livoniia utazott. A pályaudvarról egyenesen a kikötőbe hajtatott, ahonnan motorcsónakon a livornói öbölben horgonyzó Delfin yichira ment. A yacht lépcső­jén Chamberlain angol kü­lögyminiszter fogadta Mussolinit, aki egész délelőtt a yachton időzött. Ma déli 1 órakor Mussolini Chamberlaint csa­ládjával együtt ebédre hívta meg­­ Guigliana királyi yachtra. A kiadott hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy a két államférfin találkozása a lehető leg­­barátságosabb tornában folyt le. Mussolini és Chimberlain, akiket egyébként régi barátság főz össze, ebéd után folytatták tanácskozásai­kat a Guigüana fedélzetén. Szóba kerültek az össi­es aktuális nemzetközi kérdések. Megelége­déssel állapították meg a fontosabb európai problémák megoldási­, ille­tleg, hogy az an­gol és az olasz kormány álláspontja mindenben egyezik és angol—olasz jóviszony további ki­építésének semmiféle akadálya nincsen. A késő délutáni órákban Livorno tanácsa tisztelgett a hajó fedélzetén, majd este 7 óra­kor Mussolini és Chamberlain elhagyták a yachtot. Mussolini különvonaton visszautazott Rómába, Chamberlain pedig családjával rgyűlt a De­línre tért viasza. A Ripka-párt a polgári front győzelmét akarja biztosítani. Pénteken dól ni, hogy feltámad-e a kurzus a budapesti városházán. (Budapesti tudósítónk selejonjelentése.) A pénteki választással kapcsolatban ma az összes községi pártok értekezletet tartottak. Köztök legérdeke­sebb a Ripka-párt állásfoglalása, mert tulajdon­­képen ez dönti el, ki lesz Budapest polgár­mestere. A Ripka-párt ma esti értekezletén Kozma Jenő elnökölt és az értekezlet után olyan kommünikét bocsátottak ki, amely azt hangsúlyozza, hogy a párt álláspontja szerint a polgári pont győzelmit kell biztosítani. Sipőcs Jenő pártja ebből a kommünikéből azt olvassa ki, h­ogy a Ripks-párt Sipőcz mellett foglal állást. Értesülésünk szerint ezt azonban nem lehet száz százalékig állítani, mert az értekez­leten igen erős kifakadások hangzanak el az ellen az indítvány ellen, hogy a párt Sipőcz mellé álljon és eszel visszaállítsa a kurzust, amely ellen a Ripka-párt tulajdonképen alakult. Éppen ezért beavatott körökben számolnak azzal, hogy a Ripka-pártnak tekintélyes részt Bánzy mellett fog szavazai is ezzel, valamint a kinevezett Összvitelek szavazataival Bártfy István kép­eibiségei a pénteki közgyülésen. Lázas készülődi­ek. Budapest, szeptember 30. A főváros lázasan készül a pénteki folytatólagos rendkívüli köz­gyűlésre, amelyen új szavazói len s polgár­­mesteri illásra pályázókra. Ezáltal csak két pályázóra lehet szavazni: Bárczy Istvánra és Sipőcz Jenőre. A formaságok ugyanazok lesz­nek, mint az első szavazásnál. A közgyűlési terembe szóló jegyek ugyanazok maradnak, cash karzati jegyeket adtak ki újakat, ezeket ez egyes pártok ontják széjjel. Minthogy a pénteki közgyűlésen feltétlenül megválaszt­ják a polgármestert, ennélfogva Farkasházy alpolgár­mester már összeállította azt a küldöttségét, amely a megiálisitsndó polgármestert értesíteni fogja és a közgyűlésre elhozza. A szavazás négy órakor kezdődik és félbét óráig tart. Az eredmény kihirdetése után a deputáció a pol­gármesterért megy, akit Folkusházy Lajos al­polgármester fedfüzel és kiveszi tőle az esküt. Ripka főpolgármester lemondását nem fogadta el a kormány. Budapest, szeptember 30. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester ma délben felkereste Vass Jó­zsef népjóléti minisztert és több mint egy fél­­­­ óra hosszáig tartózkodót dolgozószobájában.^

Next