Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)
1926-12-01 / 277. szám
SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon 13—33. ^ Kiadóhivatal, bölcsiSnkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca L. Telefon 306. ^ Nyomda: Low Lipót ucca 19. Telefon 16—34. « « « « « « SZERDA, 1926 DECEMBER 1000 II. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal s Eri ucca 6. Telefon 131. széna. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhiradal: Református templom, bazár. Telefon 2S3. széna. « « « << « « <a Előfizetési éra havonta 40.000,vidéken és az óvárosban 43.000, külföldön SO.OOO K.Egyes széna 2000, vasér- és ünnepnap 3000 K Franciaország visszahívja a Raiorasil ellenőrrel bizottságot Németországból. Briand nagy beszéde a tartós békéről, Párisból jelentik. A kamara ma délutáni ülésén a külügyi vita befejezése után Briand külügyminiszter nagy ekszpozét mondott. Elsősorban az olasz-francia viszony kérdésével foglalkozott és megállapította, hogy Olaszországot és Franciaországot sokkal szorosabb baráti kötelék fűzi össze, semhogy a közelmúlt eseményei ezt meglazíthatták volna. A külügyminiszter ezután a német—francia viszony kérdésére tért át. — Békét akarunk, mondotta, de ez tartós legyen és ez ne álljon bizonytalan alapokon. Tartós békéről csak abban az esetben lehet szó Európában, ha Németország és Franciaország megegyezik egymással. — Franciaország saját magát becsüli meg, amikor békéért kiált, mondotta Briand a kamara óriási tapsviharától kísérve. A békét akarjuk biztosítani, folytatta a külügyminiszter, de szükséges óvintézkedésekről nem szabad megfeledkezni. — A katonai ellenőrző bizottságot visszahívjuk Németországból és a katonai ellenőrzést haladéktalanul a Népszövetség katonai bizottságának kell átvenni. — Franciaország hőn óhajtja a kiegyezést Németországgal és remélem, hogy a kiegyezés gondolatát Stresemann külügyminiszter úrral a legközelebbi találkozásunkkor Genfben ismét nagy lépéssel előre visszük. Briand-t beszédének befejezése után a kamara percekig ünnepelte és elsőnek Poincaré miniszterelnök sietett a külügyminiszterrel tüntetőleg kezet szorítani. Az élet tudománya. Világnézeti harc-e az, ami most folyik? Hetek óta folyik már s hetekig tart még az alkotmányos »parforce-vadászat«. A »Közjogi Duna-ünnepély« résztvevői szalonkocsikban, autókon rohannak a nagy mulatság, a férfi játék széles frontjának egyik szakaszáról a másikra. A beszéd »marathoni teljesítményei« sugároznak glóriát a legkitartóbbak homloka köré. Mi különbség van itt az aktorok között. A liberalizmus akrobatája valahány. A liberalizmus lett az az áfium, amelyik elzsibbasztja a legintranzigensebb ellenállást s felöleli a legpogányabb huj-hujozók harci kedvét. Mára mindenki liberális lett, csak a liberálisoktól veszik zokon, hogy nem akarnak politikai hitvallásukból kitérni. Aki liberális volt és liberális maradt, az destruktiv, pellengérre állított politikai céda, anyagyász. Aki liberális volt tegnapig s ma éjféltől kezdve konzervatív, akit a választások kiírása térített meg a konzervatív tábor számára, az a providenciális államférfiú, a nagyvonalú politikus, az a babérkoszorus eljövendő. Minden Ezsau konzervativizmus Jakob-liberalizmusával harcol a mandátum egy tál lencséjéért. Világnézlet? Meggyőződés? Elvhűség? Kit feszélyez a politikában a férfibecsület, a szónak és kézfogásnak szentsége? Csak kinyíljon az ajtó az egy fokkal magasabbnak képzelt társaság felé, csak le lehessen ülni azok közé, akik máskor közeledtére kesernyés grimasszal fordítanak hátat, csak lehessen kezet nyújtani azoknak, akiktől máskor hiába vár kéznyújtást s kész a politikai támogatás aranyhídja, amin keresztül az elvhűség úgynevezett szeplőtelen lobogóján lehet bevonulni a rég óhajtva lesett helyekre, mik után eddig hasztalan ficánkolt a pénzzel meg nem vásárolható társasági ambíció. Oh, nem az egyszerűség szent, de a szerviltizmus, mely csudákat viszen végbe. Vannak, akik gőggel hordják kitagadottságuk bélyegét, vannak, akik büszkék a megvetésre, amivel a botor tudatlanság a fájdalom és a szégyen padjára akarja őket kötözni. De vannak, akik szégyellik származásukat, akik szeretnék apáik sírhalmát is áthurcolni más temetőbe, hogy ne vessen rájuk árnyékot a sírkő, amin a megtagadott szülők neve fakul. Vannak, akik az álszemérem rejtekutain, a megalkuvás sikátorain viszik habzsoló étvágyukat a mások számára terített asztal morzsái felé. Kinek meggyőződését fűti világnézetének hite, ki kapaszkodik meggyőződésének igazság-gyökereibe. Egyik képviselő akar lenni, másik érdemeket akar szerezni, mint kortes, a harmadik pertu akar lenni a főispánnal, a negyedik tagja akar lenni az előkelőbbek pártja elnöki tanácsának, az ötödik közjegyzői pályázatához keres közéleti múltat, a hatodik viszont múltat szeretne felejttetni, a hetedik, a nyolcadik és a harmincegyezredik ugyan tisztán tartja egyéni törekvéseitől az elvek parancsát s világnézetének elkötelezését. Talán túlságos követelmény is bölcseleti alapot jelölni ki a politikai állásfoglalások számára. »A filozófia a halál tudománya« — vallotta Schopenhauer s a politika az élet tudománya — mondja Bethlen István. Hogyan korrespondálhatna csendőr kordonon és rendőri ellenőrzésen keresztül az életnek és halálnak tudománya. Előbb élni kell, azután lehet filozofálni, mondja a klasszikus axióma s mondják a modern kortesek. Élni kell, keresni kell, érvényesülni kell, jobb társaságba kell bevezetni az asszonyt s előkelőbb táncosokat kell keresni az eladólánynak; — ki követelhet ezektől lemondást, áldozatot, hűséget, kitartást, ki követelheti tőlük, hogy amikor szmokingot öltve vacsorára mehetnek, akkor odaálljanak a történelem szakadéka szélére a fátum sziklaköveit elhengergetni a Szent Sír elől. »Ilyen népnek kell szabadság?« Minek játszanak liberális szavak csecsebecséivel, akik liberalizmus nélkül »szolgává bélyegezve« hurcolhatnák csak életük terhét. Nem érzik-e, hogy milyen leróhatatlan, kifizethetetlen hálával tartoznak a liberalizmusnak. Hiszen ha nem emelte volna őket fel embersorba, most meg sem tagadhatnák a liberalizmust. Még ezt is a liberalizmusnak köszönhetik. P trosl £.a Julios — Kik a Jelöltele a nyíltan (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nyíltan és december 8-án választókerületekben ma kellett beadni az ajánlási íveket. Nem volt kétséges a történtek után, hogy nyílt kerületekben fehér holló az ellenzéki jóeredménye. Ma azonban újabb bűncselekményekről tettek jelentést: az ipolyszalkai kerületben a csendőrség az ellenzéki ajánlási íveket elégette, Szokottyán elkobozta, Szlepkésen elvette. Az MTI jelenti az ajánlások beérkezését és megállapítható, hogy a történtek után a nyílt kerületben fehér holló az ellenzéki jelölt, aki át tudta adni az ajánlási íveket. A jelentés a következő: Pest vármegyében a helyzet a következő: Abonyban két egységespárti jelölt küzd egymással. A hivatalos Madarász Adorjánnak 4300 aláírása van. — Albertiben Szápáry Lajos egységespárti jelöltnek 3600. — Aszódon Patay Tibornak 4200, ellenjelöltjének, Kálnoky Bedő Bélának 1120, Murányi Ernőnek 764. — Alsódabason Halász Móricnak 2669, vele szemben Kovács J. Istvánnak csak 690. — Bián F. Szabó Gézának 3415, vele szemben Navratil Dezsőnek 1017 és Mihály József szocialistának 804. — Cegléden Erdélyi Aladárnak 4730, míg Lendvai Istvánnak 2140. — Gödöllőn Endre Zsigmond választása egyhangú. Halason Prónay György szintén egyhangú választással kerül be a Házba. — Kalocsán Szabóky Jenő egységes párti 5500, vele szemben Gajáry Kálmán 2623, Madarász György 1601 ajánlást kapott, képviselőjelölt, szavazó lerületekben. Kiskőrösön Meskó Zoltán egységespárti jelöltnek 4850, Karácsonyi Endre egységespártinak 2628, Kiskunmajsán Templer Rezső egységespárti jelöltnek 3984, Névy Gyula keresztény gazdaságinak 1448, Piroska János fajvédőnek 1104 ajánlása van. — Lajosmizsén Hoffer László egységespártinak 2339, Héjas Iván fajvédő 501 ajánlást nyert. — Monoron Madarász Elemér egységes párti jelöltnek 3200, Pakots József balpártinak 1703. — Gyomron gróf Teleki Tibor egységespárti jelölt 5200, Vass János októbrista 1411 aláírást kapott. — Soroksáron Fitz Artur keresztény 4089, Malasics Géza szociáldemokrata 1100, — Törökbálinton Gschwindt Ernő egységespárti jelölt 2600, Riesz József szociáldemokrata 1700, Romszky Árpád keresztény gazdasági párti 1400, — Vácon Szabóky Alajos egységespárti 4809, Andrássy Gyula gróf keresztény ellenzéki 1680 és Tuba Károly szociáldemokrata 850 aláírással van jelölve. Battonyán báró Urbán Péternek 4500, dr. Szécsényi István fajvédőnek 1022 aláírása van. A hivatalos jelentések szerint egyhangú lesz a választás az alábbi kerületekben: Abauj-Torna vármegye: Szikszó: Putnoki Sándor. Boldvaszilas: dr. Puky Endre. Baján: Walkó Lajos. Baranyavármegyében: Lásd: Szily Tamás Szentlőrinc: Patacsi Dénes. Csanádvármegye: Nagylak: Urbanics Kálmán. Fehérmegye: Hercegfalva: Farkas Elemér. Hajduvármegye: Hajdúnánás: Maday Gyula Nádudvar: dr. Petri Pál. Jásznagykunszolnok vármegye. Jákóhalma: dr. Czettler Jenő. Törökszentmiklós: dr. Horánszky Dezső. Tiszaföldvár: dr. Erődi-Harrach Tihamér