Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

•ZEOED : Szerkesztség: Deák Ferenc Been 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal: ■ Old­ Unkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ■cca S. Telefon 306. - Nyomda: Liívv Apól ucca 19. Telefon 16—34. «««««« KEDD, 1927 FEBRUÁR 1 © © © MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Református templom— bazár. Telefon 263. szám. « « « « « « « Előfizetési ára havonta 3*20, vidéken és a fővárosban 3*60, külföldön 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. III. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM A budapesti egyetem megrendszabályozsa az Ádám-ügyben ,,renitenskedő orvosi Kart 44. (Budapesti tudósítónk telef­on jelen­tése.) Ádám Lajos egyetemi tanár kinevezése körül, mint emlékezetes, zajos jelenetek játszód­tak le. Előbb az egyetemi ifjúság foglalt ál­lást Ádámmal szemben, azonban az ifjúságnak mozgolódást sikerült elcsituítani. Annál nagyobb meglepetést keltett az a tény, hogy az orvosi egyetem tanári kara nem respektálva az egye­tem tanácsa által a kultuszkormánnyal kötött megállapodását, szembehelyezkedett Ádám kine­vezésével és állásfoglalása olyannak mutatkozott, a­mellyel esetleg megakadályozhatja Ádám Lajost abban, hogy katedráját elfoglalhassa. Az egyetem tanácsa ma foglalkozva az orvosi kar ezen állásfoglalásával, úgy határozott, hogy Szentmiklóssy Márton prodékánt tanácsi biz­tosi megbízatással ruházza fel, hogy a renitens­­kedő orvosi karral szemben a tanácsi határozatnak érvényt szerezzen. Az egyetem tanácsának ez a határozata valószínűleg nyugvó­pontra juttatja a régen húzódó ügyet. Elég volt Orgoványból! Jaj a megbotránkoztatónak! ezt mondja nekünk az evangélium és még hozzátesz va­lamit arra vonatkozólag, hogy mi lett volna jobb neki. Erős szavak ezek, a szent harag kifejezései, mindenki megolvashatja őket az uj testamentumban. Most pedig egyes orgá­numokban azt olvassuk, hogy ízléstelenség és tapintatlanság volt a baloldali ellenzék egyik csoportja részéről, hogy amikor Kunszent­­miklós hírhedt képviselője átadta megbízó le­velét az új országgyűlés első ülésén, fölháboro­­dásuknak és megvetésüknek hangos kifeje­zését nem tudták magukba fojtani. Az ízlésről és a tapintatról azonban kár lenne beszélni ebben az esetben és azzal a fiatalemberrel kapcsolatosan, akinek lelkiis­meretén olyan tettek egész sora szárad, ame­lyek valóban messze túlmentek azon, amit ízlésnek és tapintatnak lehet nevezni. Az ügyészségen elfekvő iratok egészen világosan és határozottan más dolgokról beszélnek. Va­lamikor úgy mondották ezt, hogy az égbe kiáltanak. A shakespearei tragédiák vértől és könnytől vemhes lapjain találunk csak ezekhez méltó igéket és a feledés jótékony fátyoléval kellene eltakarni ezeket a borzal­makat és rémségeket, ha az a fiatalember, aki hőse­ (persze csak felelőtlen elemei köz­vetítésével) volt azoknak a sötét és kegyetlen napoknak, nem keresné újra a legnagyobb és legfényesebb nyilvánosságot. De ő meggondo­latlanul és megfontolatlanul megint kilépett a közélet mezejére, képviselőnek jelöltette és meg is választatta magát és most ott ül a magyar országgyűlésben, mint törvényhozó, mint az ezeréves nemzet egyik választottja. Egészen bizonyosra vesszük, hogy mind­azok, akik ma ezt a szegény, szerencsétlen csonka országot a jövő fejlődés és haladás békés és boldog korszakába akarják átvezetni, csak kellemetlen csalódással és fájdalmas el­lenkezéssel látják ezt a komor múlttal dicsek­vő fiatalembert, akiben nincsen annyi ízlés és tapintat, hogy éppen nemzeti becsületünk és jóhírnevünk mindennél szentebb és drágább érdekében illő szerénységgel és kellő ildomos­­sággal félreálljon és visszavonuljon a számára és számunkra egyaránt kellemetlen európai nyilvánosság, fürkésző és bíráló tekintete elől. Aki amnesztiát élvez, az ne akarjon mind­nyájunk törvényhozója lenni. Aki vérrel és vassal dolgozott, az a békés alkotás és meg­értés munkájában engedje át másoknak a helyet. Talán mégis csak vannak nála külöm­­bek, derekabbak, szellemi és erkölcsi színvonal dolgában magasabbak, akiknek mindezeken felül tiszta a kezük a vértől és akiknek puszta neve nem jelent rémületet és halálhörgést és akiket nem vádol árvák és özvegyek könnye. Megvalljuk őszintén, mi jobban szerettük volna, ha nem a szociáldemokrata ellenzék tagjai képviselték volna a tiltakozásnak és méltatlankodásnak megnyilatkozását, amely — és ez szinte bizonyos — mindig ki fog törni és nem fog addig elnémulni, valamed­dig ez a tapintatlan fiatalember be nem látja és át nem érzi, hogy abban a parlamentben számára nem lehet nyugodalmas sarok, amely egy ezeréves, mindig lovagias és szeplőtelen nemzet örökkévaló jogait és igazságait akarja dokumentálni az egész művelt világ színe előtt. Megvalljuk őszintén, mi jobban szerettük vol­na és ez lett volna helyén, ha más érdemes és értékes férfiak, a nemzeti akarat és öntudat, a kereszténység állandó hirdetői és védelme­zői botránkoztak volna meg legelsőnek, ha ők kiáltottak volna hangos és erélyes vétót e kalandos lelkű fiatalember újabb föllépése ellen. Keresztény és nemzeti szempontból egy­aránt ezer és egy okuk és joguk lett volna erre. Akik a ne ölis bibliai parancsa alapján állanak, bármilyen párthoz vagy felekezethez tartozzanak, akik az erőszak mindenféle faj­tája ellen küzdenek, akik a terrornak bár­milyen nemét elítélik, akik hisznek és remél­nek a szeretet, a jóság, a humanitás és a kultúra szentségében, azoknak kellett volna ab ovo megakadályozni azt, hogy ez a botrány egyáltalán megtörténhessék, hogy egy tájéko­zatlan és tapintatlan fiatalember miatt ag­gódni kelljen az ország jóhíre, a nemzet be­csülete, a béke és a munka jövője miatt. Meg vagyunk győződve róla, hogy az ille­tékesek és felelősek most már meg fogják ke­resni és meg fogják találni az illedelmes és tapintatos módját, hogy ilyen botrányok többé ne legyenek. As országgyűlés hét­fői ülésén az elnökök tartották meg székfoglaló beszédüket. Elnökké választották Zsitvay Tibort, illetve Wlassics­ Gyula bárót. Budapest, január 31. A szombati ünnepélyes megnyitás után hétfőn megtartották mindkét Ház első érdemleges ülését, amelyen meg­választották az elnököket és a tisztviselőket. A képviselőház ülése azzal kezdődött, hogy a korelnök utólagos rendreutasításban része­­sítette Peyer Károlyt és Propper Sándort, amiért szombaton orgoványi gyilkosnak dek­larálták Héjjas Ivánt. Ezután bejelentették, hogy 24 képviselő mandátumánál találtak kifogásokat, majd el­nökké Zsilvay Tibort választották meg. Al­­elnökök lettek Puky Endre és Huszár Károly. Jegyzőkké választották Petrovics Györgyöt, Ur­­banits Kálmánt, Perlaki­ Györgyöt, Héjj Im­rét, Grieger Miklóst és Esztergályos Jánost, háznagynak pedig ismét Karafiáth Jenőt. A korelnök ezután átadta helyét Zsitvay Tibornak, aki hosszabb beszédet mondott. Hi­tet tett ismét, hogy az egyetemes nemzeti ér­dekeket fogja szolgálni a pártokon felülállóan. Korszakos fordulópont — mondotta — a két­kamarás országgyűlés összeülése. Az ország­­gyűlés egy jobb, megértőbb és testvériesebb korszak képét festi a megpróbált nemzet elé. A szabadságjogok biztosítása nem maradhat el. Századok néznek ránk a magyar múltból, hűséges sáfárjai leszünk-e nemzeti független­ségünknek. A Házat a szociális megértés, az emberi összetartás szellemének kell áthatnia. (Hosszú éljenzés.) Az elnök ezután elparentálta a közelmúlt­ban elhunyt Jászai Samut és Neuberger Fe­rencet, majd a kormány benyújtotta az adó­illetékek mérsékléséről és a pengőszámításról szóló javaslatokat. Hosszabb vita fejlődött ki a jegyzők szá­mának emelésénél, majd az elnök az ülést 2 órakor bezárta. Fél tizenkettőkor a felsőház tartott ülést. Feltűnt a folyosón Lőw Immá­nuel alakja, aki először jelent meg a Házban. Érdeklődéssel szemlélték markáns alakját. Lőw hosszasan elbeszélgetett Miklósi­ görög­katolikus püspökkel és Kolozsvári­ báró ka­mionokkal. Az ülésen elnökké választották Wlassich Gyula bárót, alelnökökké Széchenyi Bertalant és Thaly Ferencet, háznaggyá Rakovszky End­rét. A szavazásnál mindenki maga vitte cédu­láját az urnákhoz, csupán a főhercegek ma­radtak helyükön és megvárták, míg a jegyző hozzájuk lép. Wlassich Gyula ezután hosszabb székfoglaló beszédet mondott. Az elnöki székből — mon­dotta nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, sem a több­ség, sem a kisebbség zsarnokoskodásának. A haladás útját jelenti, hogy az ország vissza­tért a kétkamarás rendszerre. Az állam szu­verén akaratának meghatározása a két Ház célja. Ezután az érdekképviseletekről beszélt és ki­jelentette, hogy veszedelmes volna, ha az egyes csoportok képviselői a Házban a külön-külön érdekcsoportok képviselőinek tartanák magu­­kat. A megértés biztosítja a tervszerű, nyugodt fejlődés munkáját. A felsőház feladata a kü­lönböző politikai irányzatok között a mér­séklés és kiegyenlítődés lehetőségének bizto­sítása. A felsőház tanácskozásaiban nem sza­bad elfajulnia a parlamentáris hangnak, a személyes harcoknak. Lelkes éljenzés után Dessewffy Aurél gróf deklarációt olvasott fel a jogfolytonosság el­véről. Szmrecsányi egri érsek hasonló szellemű felszólalása után Balthazár Dezső debreceni püspök a békesség szelleméről beszélt, ami­nek úrrá kell lenni a vallásfelekezetek között is. Az elnök ezután az ülést 2-kor bezárta és a legközelebbi ülés idejét nem határozta meg.

Next