Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-20 / 41. szám

1927 február 20. DÉLMAGYARORSZÁG A földművelésügyi miniszter Szegedre helyezte át a kecskeméti erdőigazgatóságot. (A Délmagyarország munkatársától.) Ma­yer János f­öldművelésügyi miniszter rövid le­iratban ma arról értesítette a város hatósá­gát, hogy 1927 augusztus elsejétől kezdve a Kecskeméten lévő erdőigazgatóságot Szegedre helyezte át. Az erdőigazgatóság áthelyezését hónapok óta tartó tárgyalások előzték meg a város hatósága és az erdőigazgatóság, valamint a földművelésügyi miniszter között. Az erdő­igazgatóság ugyanis nem érezte jól magát Kecskeméten, ahol a városi hatóság nem volt hajlandó azokra az áldozatokra, amelyeket vezetősége kívánt a várostól, nevezetesen nem biztosított megfelelő lakásokat a hivatal tisztviselőinek. Az erdőigazgatóság már hóna­pokkal ezelőtt érdeklődött Szegeden, hogy ab­ban az esetben, ha átköltözne ide, számít­­h­at-e a város fokozottabb előzékenységére. A polgármester, illetve a város tanácsa akkor biztató átirattal válaszolt, közölte az erdő­igazgatósággal, hogy Szegeden előzékenyen és örömmel fogadnak minden új állami hivatalt. Megígérte a város tanácsa azt is, hogy az erdőigazgatóság tisztviselőinek megfelelő la­kásokat biztosít. Valószínű, hogy ennek a biztatásnak az eredményeként helyezte most át a miniszter az erdőigazgatóságot Szegedre. A polgármester érdeklődésünkre elmon­dotta, hogy az erdőigazgatóságnak mindössze kilenc, vagy tíz tisztviselője van, a város­nak tehát csak kilenc-tíz lakásról kell gon­doskodnia augusztus elsejére. Ha addig nem tud a város megfelelő lakásokat szerezni, ak­kor az erdőigazgatóság elhalasztja átköltö­zését arra az időre, amikor elkészül az Orosz­­lán­ utcában a város új bérpalotája, amely­ben az erdőtisztviselők kapnak majd elsősor­ban lakást. A hivatal áthelyezése nem okoz nagyobb gondot, mert az erdőkincstárnak van Szegeden háza, a Dugonics­ téren, ha innen kitelepítik a lakókat, mindössze hatan van­nak, nemcsak a hivatal kaphat kényelmes helyet, hanem néhány tisztviselő is. — Nekünk minden erőnkkel elő kell moz­dítani azt, hogy minél több állami hivatalt helyezzenek Szegedre mondotta a polgár­­mester , mert minden új hivatal a város forgalmát növeli, tehát közgazdasági szem­pontból is hasznot jelent a város közönsé­gének. „Csak egészséges nemzet lehet gazdag, boldog és szabad.“ Dr. Tuszkay Ödön előadása a társadalmi orvostan köréből. (A Dél­mag­yarország munkatársától.) Nagy érdeklődés mellett tartotta meg szombaton este a sebészeti klinika tantermében dr. Tuszkay Ödön állandó figyelemmel kisért elő­adását. A nagyszámú közönség megtöltötte a padsorokat és a közvetelen előadásért sokáig ünnepelt­e az előadót. Érdekes új irányokat és küzdelmeket is­mertetett meg dr. Tuszkay a társadalmi orvos­tan köréből, amidőn azon feladat elé állítja a tudományt, hogy­ miként tudná legyőzni az átöröklésből származó bajokat, a fajpusztulás veszedelmét és ezzel a nemzetek kiveszését? Ismertette az átöröklés tanának legújabb állá­sát, valamint a vércsoport-vizsgálatot? ered­ményeit, melyek segélyével a faj­meghatározás tisztán biológiai alapon történik. Majd rátért az eugénika tanainak gyakor­lati alkalmazására és azt mondja, hogy ezek­kel távol sem érte el a társadalmi orvostan azt, amit várt tőle, mert például a házasu­landók egészségi ellenőrzése helyes dolog, de megnehezíti a házasságra lépést és megnöveli a házasságon kívüli életközösségek számát. Az Amerikában törvényileg kimondott jnsexual­it­ás vagyis súlyos testi-lelki bajok átöröklésének műtét útján való meggátlása sem vált be, miután jelentéktelen azok száma, kiknél végezhető. Ezek ugyanis fegyházakban, tébolydákban vannak, míg a szabadon járó súlyos bűnözők és rejtett elmebajban szenve­dők óriási száma e törvények számára el nem érhetők; de azonkívül nem áll biztos talajon az orvosi diagnózis sem az átörököl­hetés szempontjából és végül: elmebaj és geni­­alitás egy törzsön szoktak nőni és igy ez utób­biakat is kiirtanánk. Több eredmény várható a fogyatékosok el­leni rendszeres eljárásokkal, mely által a dol­gozókat segíti meg munkájukban, midőn a nem dolgozók által okozott terheket leveszi vál­­laikról. Legtöbbet azonban a mesterséges ki­választástól, (artificiális selectio) vár­ja, mert így a rossz hajlamok lemérsékelhetők, dikiál­­hatók és esetleg egyik generációban egészen elmulaszthatók. Ha emellett a közegészségtant nemzetgaz­dasági alapra helyezzük folytatta ezután előadását és ezúton a mindenkori állam­kormányzat élő elemévé tesszük, akkor az emberi egészség nemcsak legősibb, hanem szent kötelesség is lesz. Ennek kivívásához még a lelki irányítást is feltétlen szükséges­nek tartja orvostani alapon és egy új tudo­mányt, a pedagógiai orvostant kívánja életre kelteni. Ennek segélyével az akaratot és ön­uralmat kifejleszteni és ezek erejével a káros adottságokat féken tartani. — Nem igaz, hogy gyengültünk, degenerá­lódtunk, sőt a teljesen ellenkezője áll, amely eredmény tisztán az egészségi tanácsokban és ellenőrzésekben fáradhatatlanul küzdő orvos­világ érdeme, mely után igazzá válik Trefort szava, hogy: »csak egészséges nemzet lehet gazdag, boldog és szabad . Dr. Tuszkay Ödönt a közönség előadása után sokáig ünnepelte. a polgármester nem fogadta el a kereskedők közvetítő indítványát a Tisza Lajos­ körúti piac ügyében. „Új piac áthelyezésével a tanyai vasút rentabilitását kívántuk biztosítani“ — válaszolta a polgár­mester a kamara vezetőségének. (A Délmagyarország munkatársától.) Be­számolt a Délmagyarország arról a viharos értekezletről, amelyet a Szegedi Kereskedők Szövetségének nagytanácsa tartott az érdekel­tek bevonásával pénteken este a Tisza Lajos­­körúti piac elhelyezése ügyében. Az értekez­leten, mint ismeretes, dr. Kertész Béla szö­vetségi ügyész indítványára egyhangúlag el­határozták, hogy a kereskedelmi és iparka­mara útján lépéseket tesznek a polgármes­ternél egy ankét összehívása érdekében. Ez az ankét dolgozná ki aztán azt a megoldási tervezetet, amely az összes érdekeket kielégí­tené és végre békét teremtene. A Tisza Lajos­­körúti piac kérdése ugyanis éles ellentéte­ket robbantott ki a kereskedők szövetségének tagjai között. A Rudolf-tér környéki keres­kedők — mint ismeretes — rossznéven vet­ték a szövetség vezetőségétől, hogy a szövet­ség felhatalmazása nélkül élére állottak a Tisza Lajos-körúti kereskedők mozgalmának, amelynek az volt a célja, hogy a polgár­­mester változtassa meg eredeti határozatát és helyezze vissza eredeti helyére, a Tisza Lajos-körútra a piacot, amelyet a tanyai vasút üzembehelyezésétől kezdve a Rudolf­­térre helyezett át. A kereskedők szövetségének nagytanácsi ha­tározata értelmében a kereskedelmi és ipar­kamara elnöksége nevében Wimmer Fülöp kamarai elnök, Körmendi­ Mátyás alelnök, dr. Tonelli Sándor főtitkár és dr. Landesberg Jenő ügyvezető­ titkár szombaton délben fel­keresték a polgármestert, akivel közölték a kereskedők kívánságát. Kérték, hogy hívjon össze a piac ügyében mielőbb ankétot, arra hívja meg az érdekelt kereskedők képvise­lőit is és dolgoztasson ki olyan megoldási tervezetet, amely kielégíti az érdekeltségek kívánságait. A polgármester kijelentette erre a prepozí­cióra, hogy nem tartja célravezetőnek, mire Wimmer Fülöp megtette azt a közvetítő ja­vaslatot, hogy ossza szét a polgármester a piacot úgy, hogy a kisvasúton beérkező ta­nyaiak számára a Rudolf-téren jelöljön ki 3 helyet, a kocsin érkezők számára pedig biz­tosítson szabad piacválasztó jogot. A polgármester ezt a megoldást sem fo­gadta el. Kijelentette, hogy a város negyven­­milliárdos befektetéssel építette fel az alsó­­tanyai­ vasutat, a piacot azért helyezte át a Rudolf-térre, mert ezzel a kisvasút rentabilitá­sát kívánta biztosítani. Ezzel szeretné a ta­nyaiakat a kisvasút használatához hozzászok­tatni. Ha a tanyai termelő látja, hogy a vasutat kényelmesen használhatja, mert ahogy leszáll a vonalról, ott, a végállomáson azonnal ki is rakhatja és eladhatja porté­káját, rájön, hogy felesleges a kocsi, áruját nem kell máshová cipelnie, szóval költséget és fáradságot kímér a vasúttal. Ha ellenben a piacot kétfelé osztanák, a tanyaiak a na­gyobb, a forgalmasabb piacra törekednének, a Tisza Lajos-körútira, tehát ilyen megoldás­sal nem szolgálná a piac a kisvasút érdekeit. A Rudolf-téri megoldást azonban csak átme­neti intézkedésnek tartja a polgármester, ha a tanyai közönség már hozzászokott a vasút­hoz, akkor megfontolja majd, hogy hol van a piac számára a legjobb hely a kereskedők érdekeinek figyelembevételével. Kijelentette végül a polgármester, hogy a piackérdés megoldására van más terve is. A villamos vasút fővonalát rövidesen a Zrinyi­­uccán keresztül vezetik, a temetői vonalat viszont a Tisza Lajos­ körúton keresztül, így tehát a Dugonics­ tér és a Kossuth Lajos­­sugárút közölt a Tisza Lajos-körútnak csak azon az oldalán maradhat meg a piac, ame­lyiken nem futnak végig a villamos vasút sínjei, tehát a külső oldalán. A belső oldaláról a piacot valószínűleg át fogják helyezni oda, ahonnan a piacot a Rudolf-térre helyezték át, a Tisza Lajos-körúti kereskedőknek így mégis lesz piacuk anélkül, hogy a Rudolf-térre he­lyezett piacot visszahelyeznék. A kamara elnöksége tudomásul vette a pol­gármester válaszát, amelyet közölni fog az érdekelt kereskedőkkel és a kereskedők szö­vetségével is. Adófelszólamlási tárgyalások. B l­ számú adófelszólamlási bizottság (tárgyalási hely: Pénzügyigazgatóság, II. em. 28. szoba) a következők felebbezéseit tárgyalja Február 21-én: Márton István és Társa férfi szabók, Sze­nthárom­­ság-ucca 73. Pisurnyi Júlia férfi szabó, Délibáb­­u. 28. Pisurnyi Mihályné férfi szabó, Délibáb-u. 28. Róth­ Lajos férfi szabó, Alföldi-u. 16. Golity Lajos férfi szabó, Bécsi-körút 12. Id. Vér Ferenc fuvaros, R­épás-u. 23. Kara József fuvaros, Katona­ié 13. Bene Imre kocsigyártó, Remény-u. 34. Elek János kocsigyártó, Petőfi Sándor-sugárut 86. Báló János italmérő, Petőfi Sándor-sugárut 87. Stumpf István és Társa lakatosok, Felhő-u. 6. Özv. Vőneki Antalné italmérő, Petőfi Sándor-sugárut 40. Lichteneckert Károly italmérő, Alsótiszapart 32. Kovács József kosárfonó, Veresáes-u. 44. Mészá­ros Dezső kovács, Petőfi Sándor-sugárut 40. Bar­tos Béláné női szabó, Kálvária-u. 38. Villás Ist­vánná paprikakikészitő, Gép-u. 24. Farkas Sán­­dorné paprikakikészitő, Katona-u. 21. Dómján Szil­veszter paprikakikészitő, Farkas-u. 14. Ábrahám Szilveszter paprikakikészitő, Petőfi Sándor­ sugár­­ut 80. Ábrahám Testvérek paprikamalomt., Cse­repessor 7. Ábrahám József paprikamalomt., Cserepessor 7. Ábrahám Anna paprikamalomt., Cserepessor 7. Borka György papucsos, Farkas­­u. 14. Dienes György papucsos, Kormányos­ u. 13. Gémes Péter papucsos, Répás-u. 3. Biczók István papucsos, Szivárvány-u. 52. Özv. Muszka Istvánné papucsos, Rákóczi-u. 35. Bartos István papucsos, Kormányos-u. 24. Kriska Péter papucsos, Csen­­des-u. 11. Nagy Mátyás papucsos, Délibáb-u. 3. Szűcs János sütő, Nemestakács-u. 16. Bacsó Vince fasarokfaragó, Debreceni-u. 7. Kecskeméti László ácsmester, Gém-u. 6. , Február 22-én: Özv. Cseszka Józsefné varrónő, Kálvária-sor 8. Kovács Ilona varrónő, Kálvária-sor 46. Deák Jú­lia varrónő, Fertő-u. 4. Kádár Sándor szatócs, Kálvária-sor 12. Dr. Berkes Dezső orvos, Petőfi S.-sugárút 52. Dr. Andrássy Ferenc orvos, Bol­dogasszony-sugárút 45. Szűcs Lajos Kálvária-u. 48. Otoh­ János malomtulajdonos, Alföldi-u. 35. Kószó Antal paprikakikészitő, Katona-u. 43. Özv. Papp Andrásné paprikakikészitő, Móra-u. 48. Ifj. Sárkány Mihály vendéglős, Indóház-tér 1. Özv. Papp Jánosné hentes, Petőfi S.-sugárút 79. Farkas Sándor asztalos, Veresács-u. 8. Kovács Józsefné varrónő, Veresács-u. 15. özv. Horváth Ferencné paprikatermelő, Felsőv. feketeföldek 143. Hirsch Sámuel szatócs, Mars-tér 12. Répás Nándor piaci hús­árus, Móra-u. 32. Fodor Mihályné piaci gyü­mölcsárus, ősz-u. 37. Molnár Józsefné varrónő, Bi­­hari-u. 47. Heks Nándor iparművész, Felhő-u. 1. Bodnár Mária varrónő, Alsóliszapart 1. Nagy Sán-

Next