Délmagyarország, 1927. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

1927 február 1. DÉLM­AG­Y­ARORSZ­ÁG3 A Kurta is helyben hagyta a szegedi törvényszék és tábla megállapításait, amelyek szerint a szegedi kurzuslap destruktiv, uszít és izgat. A „Szeged“ cikkíróját végső fokon is felmentették.­ ­ (A Uéla Magyarország munkatársától.) 192."­ utasítását kérte, mivel véleménye szerint az őszén történt mint még emlékezetes , alsóbbloku bimságok helyesen hoztak meg a hogy a szegedi kurzu­slap igazgatósága és a lap főszerkesztője, dr. Dobalj Gyula sajtó út­ján elkövetett két rendbeli rágalmazás címén feljelentést tett dr. Burger Béla szegedi ügy­véd ellen, aki egy ügyvédi vacsorával kap­csolatban az azóta­ megszüntetett Szeged című napilapban cikket írt. A vádirat a cikk követ­kező kitételeit kifogásolta: ...ezután az uszí­tásairól és izgatásairól ismert lap főszerkesz­tője emelkedett szólásra... ez a lap képviseli ma Szegeden az igazi destrukciót . A vizsgálat­­ kifejezése után a szegedi tör­vényszék VIM-tanácsa 192­5 január 11-én tar­tott főtárgyalásán dr. Burger Bélát felmen­tette a vád és annak következményei alól. A szegedi tábla Orosz-tanácsa 192­5 novem­berében tartott felebbviteli főtárgyalásán hely­benhagyta a törvényszék ítéletét. A felmentő ítélet ellen azután a főmagán­­vádló semmiségi panaszt jelentett be és így az ügy aktái végső fokon a Kúria elé kerültek. A Kúria Rálli-tanácsa hétfőn tárgyalta az érdekes sajtópert. Az ügy előzményeit és a bejelentett semmiségi panaszokat Szlávek Fe­renc kúriai bíró ismertette, majd dr. Bolgár Viktor koronaügyész kijelentette, hogy a perbe a koronaügyészség nem avatkozhat be. Ezután dr. Widder Béla közvédő a felmentő ítélet ellen bejelentett semmiségi panaszok el­fed mentő ítéletet A rövid beszéd után a Kúria tanácsa ítélethozatalra vonult vissza és ne­gyedórás tanácskozás u­tán meghozta ítéletét. A Kúria végzésében elutasította a be­jele­nt­ést sem­miségi panaszokat és az ítélet így jogerőre emelkedett. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az alsóbblokú bíróságok helyesen hozták meg a felmentő ítéletet, amikor dr. Dobay Gyulával kapcsolatban megállapították, hogy az inkri­minált cikkben reá vonatkozóan bűncselek­mény nincsen. • A lapvállalat feljelentésével kapcsolatban állapította meg még a Kúria , hogy az alsóbbloku bíróságok által elrendelt valódiság bizonyítása a legteljesebb mértékben sikerült. A kurzuslap fel­olvasott újságcikkei alkalmasak arra, hogy a társadalmi békét megbontsák és így a Szegedi Új Nemzedék izguló és uszító tartalmánál fogva romboló hatása. Végső fokon tehát a legfelsőbb magyar bí­róság is megállapította, hogy a szegedi kur­­zusta­l a valódi destrukciót képviseli, uszít, izgat és mint ilyen, a társadalmi békére rom­boló jellegű. A magyar bíróságok három fó­ruma immár most megfelebbezhetetlenül ítélt... A miniszter beszédét nagy éljenzéssel fogadta az állomáson összegyűlt tömeg. Amikor aztán el­halt az éljenzés, különös zene csendült fel Egy őszbecsavarodott öreg magyar muzsikálta a Rá­­kóczi-indulót nyekergő­­ bőrdudával. A miniszter­nek nagyon megtetszett a régi, divatból­­ kiment zeneszerszám, meg a muzsikus is odament hozzá, parol­ázott az­ öreggel, aki nagy büszkén mutatko­zott be. C­s­o­n­k­a H­u­k­u­s­z­a T­a­n­ácsig n­á e v­a­­g .V­o­lt, a 7. utol­s­ó s­z­e­g­e­d­i sp­a­r­d­u­d­á­­s. A miniszter megin­vitálta az öreg dudást a ko­csijába, ahol régi magyar nótákat muzsikáltatott vele egészen a legközelebbi állomásig, Kunhalomig, ahol aztán átadta az öreget a szomszédos kocsi­nak, ahol nők is voltak. Itt nemsokra mentek Csonka Bukasza Tanács Ignáccal, akinek a dur­­dájából egy charleston nóta se nyekergett elő. Széksóstó állomását őszintén feldíszítették. Az állomás épületét’ i’öt hatalmas, földig érő nemzeti zászló csüngött alá. a Szeged-Feketeszék­ Polgári Kör zászlója. Az állomás mellett színes papírszalagokkal és zöld gályákkal feldíszített diadalkapu állott. Isten hozta!« felírással. Alatta magyar ruhás kislányok várakoztak, hatalmas babérkoszorút és zöld csok­rot tartva a kezükben az ünnepi mozdony számára. Amikor kiszállt Hermann Miksa kocsijáb­ól, kalaplevéve lépett eléje Magyar Péter: — Dicsértessék a Jézus Krisztus — mondotta hangosan. M­e­g­s­z­­ü­l­e­t­e­tt a g­y­e­r­e­k, a mozdony. Isten hozta az apákat. Ezután Wéber József tanító mondott üdvözlő beszédet. Kéri Istent, hogy a magyar vasutak vég­állomásai minél hamarabb a Kárpátokban, az Ad­riai-tenger partján és a Rajla-partján legyenek. A kereskedelmi miniszter itt is hosszabb be­szédet tartott.­ Szinte bántó mondotta a miniszter —, hogy nálunk a minisztereknek csak ünneplésekben lehet részük. De most belenyugszik ebbe az ün­nepélyt­­­, amely alkalmat adott arra, hogy meg­ismerje ezt a számára egészen új világot. Nem lőtte volna, hogy az ország legelrejtettebb zugában is ilyen nagy kulturális érzéket fog találni. — Itt beszéljünk mindig arról, hogy mit aka­runk, de gondoljunk mindig rá. Ha igazság az, amit el akarunk érni, akkor eljön úgyis az idő, amikor az egész világ elhiszi majd, hogy ennek a népnek van joga az élethez. Ez a kisvasút jel­képe legyen annak, hogy hogyan kell dolgozni az országért. Néhány perc múlva már futott a kis vonat tovább. Féltizenegy volt, amikor elérte Alsóközpont állomását, ahol szintén hatalmas tömeg várta az ünnepi vo­natot. A minisztert Kengyel István, Alsótanya közigazgatási bírója üdvözölte. Az ünnepély po­litikamentes jellege itt meg is szűnt. A bíró úr szükségét érezte annak, hogy pártállásáról is tá­jékoztassa a minisztert, aki erre szintén politikai nyilatkozattal válaszolt. Kijelentette, hogy vélemé­nye szerint az ellenzékieskedés rövidesen el fog némulni, ha már eddig el nem némult, mert a kor­mányzat igyekszik a nép minden rétegének jogos kívánságait kielégíteni. Néhány perc múlva azután indult a vonat vis­­­sza a város felé. Csak a fontosabb állomások előtt állt meg és negyed egy órakor beérkezett a Rudolf-térre, ah­ol hatalmas, ezrekre menő tömeg várta. Ami­kor a l­iszapartról előkanyarodott a kisvasút, a Kalotti bunda rázendített a Rákóczi-indulóra. A miniszter kíséretével felvonult a rögtönzött emelvényre, ahol a polgármester mondott üdvözlő beszédet. Felkérte a minisztert hogy adja át a vasutat a forgalomnak.­ Hermann Miksa röviden válaszolt a polgármester üdvözlésére Ki­jelentette, hogy hálásért szívvel jött Szegedre mert a kisvasut felépítésében lanujelét látja an­nak, hogy céltudatos munkával diadalra lehet juttatni a hasznos terveket. «I Msn­uség ellenvetéseket so­rakoztatott fel amikor a kisvasút építésének anya­­gi iiszeie volt szó, de a hivatott vezéreket éppen arról lehet felismerni, hogy nem törődve a kis­­nituség ellenvetéseivel, keresztül viszik azt, amit jónak tartanak. Az uj vasút forgalma meggyőző­désem szerint kezdetben szerényebb lesz, de meg vagyok győződve arról is, hogy elérkezik az idő, amikor ez a vasút megtermékenyíti úgy a vá­rost, mint a tanyákat. Meg vagyok győződve ar­ról is, hogy ez a vasút példája lesz annak, hogy ilyen nehéz feladatot ilyen nehéz körülmények között hogyan kell megoldani. Hiszem, hogy­ a vasút be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket! Ebben a hitben adom át a vasutat a holnapi nap­tól kezdve a forgalomnak. A miniszter éljenzéssel fogadott beszéde után Hermann Miksa kereskedelmi miniszter átadta a kisvasutat a forgalomnak. A különvonal útja végig virággal civ­ileií állomások elött. (A Délmagyarország munkatársától­ > h­á­­rom-négy hosszú évtized harcos, szóviharos álma vált hétfőn valóra: megindult az alsó­tanyai gazdasági vasút, vagy, ahogyan nép­szerűen nevezni szokták, a kisvasút. Teljesen elkészült a hetven kilométernél hosszabb vas­pálya, Pusztamérgesnél leverték az utolsó sín­­szöget is, beszervezték a nagyszámú vasúti személyzetet, megvásárolták a guruló parkot és hétfőn a kereskedelmi miniszter ünnepé­lyes keretek között átadta a háború kitörése óta elsőnek felépült új vasutat a forgalomnak. A mai nap, a vasút megnyitásának ünnep­napja nem alkalmas alkalom a kritika mon­dására, de már nincs is sok értelme a kriti­kának. A kisvasút befejezett ténnyé vált, hol­nap bekapcsolódik a város életébe, ha hiba volt a megépítése, azt most már korrigálni úgy sem lehet. Egy azonban bizonyos, még­pedig az, hogy a város ennek a vasútnak tel­epítésével bizonyságot tett alkotó, termelő ké­pességéről, a fejlődésre való hajlandóságáról, bebizonyította, hogy a legválságosabb gazda­sági viszonyok között is tud produkálni, ha akar. Lehet, hogy ebből a szerény külsejű keskeny vágányából a gyakorlatban drága lukszusvonat lesz, örökös tehertétele a város költségvetésének, de a kárpótlást a város pol­gársága talán megtalálja abban a forgalom­többletben, amely kétségtelenül a messze ta­nyákat a városhoz közelebb hozó kisvasútnak lesz köszönhető. Az ünnepély reggel kilenc órakor kezdődött a kisvasút Ru­­dolf­ téri végállomásán. Hermann Miksa ke­reskedelmi miniszter, aki a hajnali vonattal érkezett meg Szegedre, dr. Aigner Károly fő­ispán és dr Somogyi Szilveszter polgármes­ter társaságában kilenc óra előtt néhány perc­cel érkezett meg a Rudolf-térre, ahol már indulásra készen állt a kilenc személykocsiból álló vonat és többszáz kiváncsi ember verő­dött össze. A miniszter megszemlélte az állo­másépület helyiségeit, majd kíséretével be­szállt a számára fentartott utolsó kocsiba A próbavonat vendégei három másik kocsit töl­töttek meg, a többi kocsikban az utasokat helyezték el. Kilenc óra előtt néhány perccel fütyült a moz­dony és lassan kikanyarodott a Tiszapartra, elhaladt a gyermek­klinika előtt és megállt az Átrakó állomáson. A kereskedelmi miniszter itt kiszállt a vonalból, érdeklődéssel nézte meg az emeletes állom­ásépü­­­­letet, a raktárt és a kocsiszínt, majd visszaszállt a kocsiba és a kisvasat folytatta az útját a ta­nyák felé, volt a legközelebbi állomás. A kisvonalat itt meg­­­­lepetés várta. A perront hatalmas tömeg lepte el, s amely harsány éljenzéssel fogadta a vonal lépcső­jéről lelépő minisztert. Az állomás épületét nem­­zetiszinű zászlókkal és örökzöld gályákkal díszí­tették fel és a szentmihályteteki iskola tanulói­nak sorfala előtt S­z­a­b­ó János igazgató tanító rövid, talpraesett beszéddel üdvözölte a minisztert a szentmihályteteki leventeegyesület, az önkéntes tűzoltó egyesület, a dalárda és a paprikatermelés­sel foglalkozó gazdák nevében. A miniszter rövid beszéddel válaszolt. Megkö­szönte a szentmihálytelekiek üdvözlését. — Nem szándékoztam beszélni — mondotta —, a nemrég lefolyt választások alatt éppen elég be­szédet kellett tartanom és úgy gondoltam, hogy most már a cselekvés ideje érkezett el. Végtelen örömmel tölt el azonban, hogy a tanya népe ilyen örömmel és megértéssel fogadja a kis­vasutak amelynek nagy jelentősége három pont­ban foglalható össze. Az egyik az, hogy ez a vasút hozzá fog járulni a vidék gazdasági jólé­tének emeléséhez, tehát általánosságban fokozza az ország gazdasági vérkeringését. Nekünk nem sza­bad kikapcsolódnunk a világ forgalmából. Ép­pen az a paprika, amely itt terem, ezen a föl­dön, az egyik kapocs, amely összeköti a csonka országot a nagyvilággal. A kisvasút másik nagy jelentősége abban rejlik, hogy belekapcsolja a szegedi tanyák népét az ország kultúrközösségébe, közelebb viszi hozzá a kultúrát, a tudás forrását, amely nélkül ma már egy nép sem tud megélni.) A harmadik jelentősége abban van ennek a vas­útnak, hogy Szeged város, a város kötelességér­­zetéről tesz tanúságot. Szeged városa felismerte azt a kötelességét, amellyel a tanya népének tar­tozik, súlyos áldozatok árán megépítette a tanya számára ezt a vasutat. H­a a város és a föld népe összefog, ha egymásban nem ellenségeket, ha­nem testvéreket látnak, ha nem ismerünk különb­séget ember és ember között, akkor ez az or­szág összetartás erejével széttöri a köréje font bi­lincseket.. megindul­ a vonal. Szentmihálytelek

Next