Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-01 / 76. szám

■ ZEOED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ■tea 2. Telefon 13—33. •• Kíndrthivatal, UlcsOnkönyvtár és Jegyiroda: Aradi occa L. Telefon 300.­­ Nyomda s Löw MpOt ucca lg. Telefon 16—3-4. «««««« * « © III. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM PÉNTEK 1927 ÁPRILIS 1 MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal, Url ucca 6. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 23. Telefon 49. szám.« « « «««««««« Előfizetési éra havonta 3*20, vidéken és a­­ Óvárosban 3*00, külföldön 0*40 pengő. Egyes szám 10, vásár* és Ünnepnap 24 fillér. Briand bejelentette, hogy nagyobb francia csapattesteket küldenek Kínába Összeütközések Sanghajban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A mai minisztertanácson Briand a kínai eseményekről számolt be és a kínai helyzetet rendkívül sötéten festette le. Indítványára a kormány elhatározta, hogy nagyobb francia csapattesteket küld Kínába. Pekingi jelentések szerint a helyzet Sang­hajban napról-napra kritikusabb. A kínai cső­ kínaiak és franciák között. cselék ma ismét megtámadta a francia véd­­őrséget, amely kénytelen volt sortüzet adni a támadókra. Több kínai meghalt. A kínaiak újabban azt a taktikát követik, hogy az első sorokban apró gyerekeket küldenek a fran­ciák ellen és ilyen módon akadályozzák meg a franciák fegyverhasználatát. Városi takarékossági bizottságot! Somogyi Szilveszternek lehetnek tévedései, vannak elfogultságai, de nincsenek­­ nem okos szavai. A polgármester elkényeztetett bennünket a józan megítélés józan szavaival. És mégis joggal mondhatjuk: régen nem ta­lált a polgármester olyan bölcs szavakat s olyan helyén való ötletet, mint amikor a vá­rosi takarékossági bizottság összeállítását sür­gette. Hogy mik a terhek, miket e város dolgozó, verejtékező és adófizető népének viselni kell, arról most ne is essék szó. Úgy érezzük, a figyelmeztetés kötelességének eleget tettünk mindig, amikor, sokszor a népszerűtlenség ódiumát vállalva tártuk nyilvánosság elé a szegedi jjolgárság aggodalmait a gyorsuló mozgás fizikaü — s nem gazdasági — tör­vényeinek engedelmeskedő várospolitikával szemben. Eleget kérdeztük, hasztalan várva feleletre: hogyan lehet politikai konzervativiz­­must összeegyeztetni a pénzügyi és gazdasági akadályokon keresztül száguldva rohanó vá­rospolitikávall? A városban megszaporodtak a hivatalos te­kintélyek s a hivatalos tekintélyek kívánsá­gaival szemben egyre inkább elerőtlenedik a törvényhatóság egykor eleven és hatékony akarata. Ma minden a közvagyonnal szemben támasztott kívánság egyik, vagy másik hiva­talos tekintély védelme alatt áll s a szervi­­lizmussá fokozott tekintélyű elv uralma alatt még a bátrabbak szava is elcsöndesü­lt. Más­felől pedig ez az elhalkult ellenőrzés, ez az »állvajáró« közélet, ez a hajbókoló közszellem bátorítást ad handabandázó ötletek számára, melyek a közérdekre való tekintet nélkül ke­resik a feltűnést és a népszerűséget. Nem akarunk a mai közgyűlés anyagából érveket ráncigálni elő ennek a megfigyelésnek jogo­sultsága mellett. Érthető tehát, ha a város polgármestere is megérzi: sem a tanács, sem a közgyűlés nem végzi el a takarékosság szigorú és kíméletlen követ­elmény­ével szemben kötelességét, de meg­érzi azt is, hogy az önkormányzat mai szer­vezetében s a mai közszellem mellett sem a tanács, sem a közgyűlés nem is alkalmas szervezetek arra, hogy­ a kíméletlen takarékos­ság elvét meg is valósítsák. Mennyi szempont, érdek, mellékgondolat, álcázott törekvés ke­resztezi minden közügy útját az első tervtől az utolsó ecsetvonásig. A város közgyűlése fia­talabb életéveinek függetlenebb és önállóbb korszakában sem a felelősségérzés száz szá­zalékával határozott, a kényelmi szempontok sokszor vetélkedtek a közérdek szempontjai­val. A legutóbbi események közül is könnyű volna példaként hivatkozni olyan egyhangú közgyűlési határozatra, amit a közgyűlés egyetlen tagja sem helyeselt, de mindenki kényelmetlennek találta volna a nyílt szembe­­helyezkedést Takarékossági bizottságra azért is szükség volna, hogy­ a közgyűlés intézésébe azoknak a néprétegeknek szószólóit is be lehetne vonni, melyek az utolsó közigazgatási választás óta nőttek fel s akik az uj törvényhatósági bi­zottság összeállításáig a közéletnek csak ter­heit viselhetik. Ez a takarékossági bizottság volna az átmenet az elavult és a még szóhoz és tetthez el nem ért törvényhatósági képvi­seletek között. Nincs szükség népes bizott­ságra, ha a város minden bátorszavú, hozzá­értő, lelkiismeretes s csak a közérdeket szol­gáló férfia tagja is lesz a bizottságnak, még mindig elég lesz a bizottság számára a­­ tanácsterem is. A demagógok, a népszerű­ség után futkosók, a közéleti handabandázók ne legyenek tagjai ennek a bizottságnak, de a város népének minden foglalkozási ágát képviselje a legkomolyabb, legmunkásabb s a közmorál szempontjából is legkifogástala­­nabb reprezentánsa. A takarékossági bizottság legyen az erkölcsi fék, legyen a legnagyobb tekintélyű ellenőrző, legyen megvalósítója a modern eé­ó­jognak, egyedül a város egye­temes érdekét szolgáló határozataival szem­ben ne érvényesülhessen sem egyéni törtetés, sem kritikátlan demagógia, sem elburjánzó tekintélyelv, sem jogosulatlan magánérdek. A kívülről kormányzó, mert kiszorított pol­gári ellenőrzést s a város népének közszelle­­mét tegye a polgármesteri gondolat belülről kormányzóvá. A takarékosság kérdése a leg­égetőbb problémánk lett s a polgármester tiszta ítélőképességét bizonyítja, hogy a ta­karékosság védelmének hiányát fölismerte. A takarékossági bizottság megalkotásában a pol­gármester maga mellett érezheti a városnak minden polgárát, aki szereti, vigyázza, félti, aggodalmakkal őrzi ennek a városnak jelenét és jövőjét. Vass Józ­sef bejelentette, hogy a munkásbiztositó pénztáraknak ezentul állami tisztviselői lesznek. A miniszterelnök a közeli napokban utazik Rómába. Budapest, március 31. Az egységes párt mai ér­tekezletén Vass miniszter a munkásbiztositó pénz­tárakról szóló javaslatról beszélt. Kijelentette, hogy a múltban ezek munkásintézménnyé váltak, holott állami felügyelet alatt álló nemzeti in­tézmények voltak. Az új javaslat szerint az in­tézmény paritásos alapon fog állni, munkásokból és munkaadókból, de eltávolítja a mérgező anya­got.­ Az autonómiát azonban visszaadja így. Az intézmény tisztviselőit állami tisztviselőkké minő­sítik át, mert az intézmény nem lehet agitátorképző iskola. Görgey István az ismeretes Henderson-sür­­gönnyel kapcsolatban­­ megbélyegzi a szociál­demokrata pártot. Báró Perényi a KDGSz-ról beszélt, mint an­nak vezérigazgatója, majd ezzel kapcsolatban a miniszterelnök szólott a szövetkezetek és az összeférhetetlenség kérdéséről. — Amennyiben a múltban szükségessé vált bi­zonyos szövetkezetek szanálása, ez mindig a köz­érdek figyelembevételével történt — mondotta. Ha állami tisztviselők, vagy képviselők díjazásos funk­ciókat vállaltak, a kormány mindig figyelembe vette, valjon közérdekből történik-e ez és meg­vizsgálta, fentforog-e az összeférhetetlenség esete, vagy sem. A kormány nem járt el könnyelműen ezekben a kérdésekben. Az ilyen állásvállalások könnyen ferde megítélések tárgyává lehetnek és az illetőt vádakkal, sajnos, könnyen kimondottan panamavádakkal is illetik. E téren igen óvatosan kell fogadni a lapok közleményeit s az ellenzéki képviselők igen gyakran nem is az ügy érdeké­ben, hanem csak zavarkeltés céljából előhozott állításait. A párt által kiküldött összeférhetetlenségi bizottságnak éppen az a hivatása, hogy teljesen elfogulatlanul és függetlenül vizsgáljon meg min­den ilyen esetet. Végül Bethlen miniszterelnök bejelentette, hogy a közeli napokban Rómába utazik. Ma már ezer holdból nem lehet megélni, mondta Gaál Gaszton,­­ hogy lehessen egymillióból megélni, kérdezte Malasits Esztergályos, Gaál és Malasits a költségvetési vitában. Budapest, március 31. A költségvetés vitá­jának első szónoka a csütörtöki ülésen Eszter­gályos János volt. Kijelenti, hogy a szociál­demokrata párt egyedüli célja, hogy az em­berből embert csináljon. Mi azt akarjuk, hogy ne legyen elnyomó és elnyomott. A nemzet­köziség onnan van, mert a tőkének nincs ha­zája. Éles vita támad a jobboldal és a szocialisták között. Esztergályos ezután élesen beszél Vass népjóléti miniszterről, aki fékezhetetlen gyű­lölettel beszélt a szocialistákról. A miniszter — mondja — hasonlít ahhoz az indushoz, aki a koldusnak meleg étel helyett kábító ópiumot nyomott a kezébe. A gúzsbakötött sajtóról beszél ezután. Gyü­lekezési jogot és az aggkori biztosítást köve­teli. Hol késik a Somogyi-gyilkosok megbünte­tése? A népjóléti miniszternek nincs joga har­cot hirdetni ellenünk, amikor ezerpezsgős jubileumot rendez. — Hat esztendő alatt 152 törvényjavaslatot tárgyaltunk, ebből a népjóléti miniszterre mindössze kettő esik. Rothenstein: No és a lakbérek emelése? Esztergályos: A hadirokkantaknak már 1922-ben segítséget ígértek. Az ígéretből nem lett semmi. Egy hang a jobboldalon: Eldorádót nem adhatunk nekik!

Next