Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-01 / 100. szám

SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33. «- Kiadóhivatal: kölcsdnkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon : 30 ©. -- Nyomda : Löw Apót ucca 19. Telefon: 13— 34.« » « » « » VASÁRNAP 1927 MÁJUS 1 • • • III. ÉVFOLYAM, Í00. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eri ucca ©. Telefon: 151. szám.« » « » « >» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « n « » « » « » Előfizetést Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, BUllföldön 6-40 pengő. Egyes szám 1 ©, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. 3400 gyűlés, tízezer szónok Anglia május elsejéjén. Fáklyás felvonulás Bécsben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A munkáspárt és a szakszervezetek május elsején 3100 gyűlést tartanak, amelyen körülbelül 10.000 szónok fog beszélni a szakszervezeti javaslat ellen. Becsből jelentik: A szociáldemokrata mun­kásság ma esti felvonulása minden rendza­varás nélkül folyt le. A munkásság esti 7 órakor gyülekezett, több szónok beszélt a tö­meghez, majd megkezdték a fáklyás vonu­lást a Ringen, amely 9 óra felé a legnagyobb rendben ért véget. Bukarestben elkobozták a május 1-ei jelvényeket. A­ szocialisták kártérítési pert indítanak az állam ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.­) Bukarestből jelentik: A belügyminiszter a szociáldemokrata párt helyiségében lefoglalta mindazokat a jelvényeket, amelyeket a párt a holnapi munkásünnepen akart szétosztani. A szociáldemokrata párt szerint a jelvények értéke 210.000 lej és a párt a jelvények jog­talan eltulajdonításáért kártérítési pert indít a román állam ellen. Május ünnepére. Szinyei­ Merse Pál boldog békét és ártatlan derűt sugárzó remeke mosolyog lelkünk sze­mébe: a napsütéses domboldal, a világos ru­hában édes mámorral pihenő alakokkal. Az ifjúság és szépség mámora ragyog ezen a képen­, a természet és művészet áhítata le­beg rajta, borok és nóták ihletét érezzük. A régi majálisok az öröm és remény ünnepei voltak, de hol vannak a régi majálisok? Ez a magyar kép, amely olyan modern volt valaha, emlék, amelynek visszatéréséről félve és titkon álmodozunk ma. Álmok és remények dalosa, Heine egy édes­­bús versében csodaszépnek nevezte májust, amelynek elejét a Nagy Forradalom naptára Florealnak, a virágok havának hívott. Vala­mikor a munka zavartalan és gondtalan ün­nepe volt május elseje, a munkáé, amely megpihent ezen a napon, hogy a szabad jö­vőről álmodozzék a szabad természet daloló és viruló ölén. A világ robotosai és dolgozói, a szenvedők és küzdelmesek, mind, mind egyet éreztek és egyet gondoltak­ ezen a szép napon, mind egy ütemre énekeltek az ajkak és dob­bantak a szivek. Ma is a munka ünnepe lenne, amely még hozzá vasárnapra esik, de mintha valami baj volna most vele, mintha valami hiányoz­nék belőle, mintha az öröm borába az üröm ecetje csöppenne. Mostanában sokféle májust láttunk és az emlékek kisértenek. Láttunk véres májust, amikor gerlicei ágyuk dörgése üdvözölte gerlicék bugása helyett a füstfel­hők közepette felkelő napot,­­ láttunk vörös májust, láttunk fehér májust, láttunk fekete májust, láttunk zöld májust is, ó csak b­oldog májust, nem láthatott soha az a reménytelen és boldogtalan nemzedék, amely itt fölserdült mostanában! A régi rómaiak nagy veszedelmek idején vér sacrummal áldoztak a halhatatlan és kér­lelhetetlen isteneknek, akik vérre és életre szomjaznak. Első zsengéiket vitték az oltá­rokra, gyümölcsök és állatok első zsengéit és — a fiatal emberi hajtásokat is fölajánlot­ták váltságul az égieknek. Ilyen ver sacrum az, amit sorsunk urai és parancsolói művel­tek és ki tudja, nem fognak-e még művelni ezután is? A mi májusaink fanyar májusok, amelyeknek fagyos leheletétől elhervadnak leg­szebb virágaink és legjobb reményeink. Pedig örök emberi vágy és törekvés szólal meg a májusi ünnep parancsában: a bol­dogság akarása. Hadd legyen legalább egy nap az esztendőben, amikor a számok és a gépek, az irodák és a műhelyek rabja vidáman és bizalommal kinyujtózkodik az ál­mok üde és színes pázsitos mezőin, amikor a kérges kezek melegen és gyöngéden össze­­simulnak, amikor a fásult agy és a fáradt izom a pihenés gyönyörében ki­köt álmai szigetén, az új Cyb­erében és elhiszi, hogy más célja és értelme is van a földi taposómalomnak, mint az ifjúság és erő, a lélek és a test elhasználása,, hogy lesz még egyszer ünnep a világon és hogy eljő majd az idő, amikor a munka nem büntetés lesz a legtöbb ember számára, de fölemelő és vi­gasztaló alkotás és gyarapítás. Ma a szociális olajat mindenféle reakciós szándék héjával megkenve csöpögtetik mindenfelé, ma még valósággal propagandát kell csinálni annak a gondolatnak, hogy a munka nem szégyen, de szent, ma még több az ünneprontás, mint az ünnep. De az idő kerekét nem lehet se megállítani, se visszafelé forgatni. Szinyei-Merse Pál ragyogó színei nagyon megfakultak a mi majálisainkon, de az örök emberi szomjúság mindig és most is fölkeresi az örök forrást, a jó reménység forrását és bátorság és bizalom kortyáit meríti belőle a jövőre. Ha kissé halkabban és kissé szomorúbban is, de csak hadd szóljon a májusi muzsika és ének, hadd nézzünk egymás szemébe, hadd fogózzunk egymás karjába, testvéri láncban hadd higyjünk és reméljünk, Ixistársak, em­berek! , Prágában elbocsátják a villamos­ munkáso­kat, akik május 1-ét akarnak ünnepelni. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: A prágai villamosvas­­utak alkalmazottai ma délben közölték az igazgatósággal, hogy a holnapi munkásün­nepre való tekintettel munkaszünetet tartanak és nem indítanak kocsikat. Az igazgatóság legfeljebb délután 1 óráig volt hajlandó szü­netet adni, a munkásság azonban ezt nem fogadta el. Az igazgatósá­g erre kijelentette, hogy mindazokat az alkalmazottakat, akik déli egy órakor n­em jelentkeznek szolgálat­tételre végkielégítés nélkül azonnal elbocsájt­­ják. A görögkatolikusok és görögkeletiek véres harca. A görögkatolikusok elbarrikádozták a templomot,­­hogy meg­akadályozzák a törvényszék ítéletének végrehajtását.­ ­ Bukarest, április 30. Kakasfalva község gö­­rögkatolikus lakosságának körülb­elül 90 szá­zaléka, mintegy 200 hívő áttért az orthodox görögkeleti vallásra, Románia államvallására. A megmaradt görögkatolikus hívek b­jkott alá vették az áttérteket, akik viszont a kultusz­minisztériumhoz fordultak, kérve a kakas­falvi görögkatolikus egyház vagyonának ré­szükre való megítélését. A miniszter a döntést a nagyszebeni tör­vényszékre bízta, amely pár hét előtt úgy döntött, hogy a görögkatolikus egyház vagyo­nát arányosan szét kell osztani, vagyis 90 szá­zalékát át kell adni a görögkeleti vallásra áttérteknek. A görögkatolikus egyházhoz hű 15 román erre elbarrikádozta a templomot és kapákkal felszerelve ellenszegült a törvény­­széki ítélet végrehajtásának. Az ítélet fogana­tosítására Nagyszebenből egy század katona­ságot és egy csendőrosztályt küldtek ki. Már­­már vérengzésre került a sor, mikor megér­kezett Avarescu miniszterelnök távirata, amely felfüggeszti a templom átadását. Páneurópaisták megbeszélése — egyetemi hallgatók betörésével. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ma­ délután 1 órakor az Oktogon-kávéház­­ban­ 4—5, a páneurópai szövetséghez tartozó egyetemi hallgató megbeszélést tartott. Az ér­tekezlet közben a szobába rontott 8—10 másik egyetemi hallgató: — Itt vagytok páneurópclistákl kiállással rájuk rontottak, letépték jelvényeiket, mire általános verekedés tört ki, amelynek csak a kávéház személyzete és az előhívott rendőr­őrszem vetett véget, aki azután a diákokat előállította a VI. kerületi kapitányságra. Ki­­hágási eljárást indítanak a diákok ellen. A rendőrség Tesmeri Nagy Imre, Re­r Kál­mán, Szilágyi Kálmán és Helfer Tibor egye­temi hallgatókat állította elő, akiket kihallga­tásuk után elbocsájtottak. Ellenük az eljárás megindult.

Next