Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-01 / 125. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc CJ7FDDA 1097 ÍÍIWflI^l 1 MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ucca 2. Telefon: 13-33. ^ Kiadóhivatal: O­ ICKlIA 1 JAI JUnILO 1. I­ ri ucca 6. Telefon: 151. szám.« » « » « » kölcsönkönyvtár és Jegyiroda : Aradi 0­0­0 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség ucca S. Telefon: 30 ©.­­ Nyomda : Szíw és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Apót ucca 19. Telefon: 1 ©—34.« » « » « » III- ÉVFOLYAM: 123. SZÁM Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » b­öfizetési ára havonta 3*20, vidéken és a fővárosban 3*00, Külföldön 0-410 pengő. Egyes szám lő, vásár« és ünnepnap 24 fillér* Elég volt a Tótágasból. E sorok­ írója se nem látta, se nem olvasta Mészöly Gedeon színpadi szatíráját, ennél­fogva joga volna rá, hogy a védelmébe vegye. Ez persze különös jogcím a védelemre, de semmivel se különösebb arra, mint a táma­dásra. Ha tíz, húsz, száz, kétszáz politikus tótágast állhat egy színdarab miatt, amelyet nem ismer s amelynek talán a szerzőjéről se tud semmit, esetleg a nevét se hallotta eddig, — akkor e sorok írójától se volna vakmerőség, ha arra figyelmeztetné a ha­ragos politikusokat, hogy Mészöly Gedeon ma­gyar tudós, akit emiatt a dolog miatt még akkor se volna szabad statáriális elbánás alá vonni, ha hibázott volna. Végre politikusok­kal is megesett már néhányszor, hogy sokkal végzetesebb hibákat követtek el, mint egy nem sikerült színpadi szatíra, de a politikusok hibáiból nem igen szokott fejvesztés lenni, — vagy ha igen, legfeljebb egy-két újság­írót csuknak be érte, közörömre, természe­tesen. Eszünk ágában sincs Mészöly Gedeont meg­védeni. Mészöly Gedeon kétségtelenül hibá­zott, akár naivságból, akár gondatlanságból. Olyan régi vágású konzervatív embernek, mint ő, akinek bizonyára nem tartozik a kedvenc írói közé se Anatole France, se H. G. Wells, tudnia kellett volna azt, hogy Ma­gyarország a szabadság klasszikus földje ugyan, de azért Kazinczy Ferencet meg akar­ták nótáztatni a vármegyék, mint nyelvújí­tót és tán föl is írtak ellene a diétához. Igazán nem lehet kívánni, hogy e tekintetben ma jobb legyen a helyzet, mint százhúsz évvel ezelőtt volt, amikor egyéb tekintetek­ben sem jobb. A magyar nyelv tanárának számot kellett volna vetnie vele, hogy Ma­gyarország nem Franciaország, ahol meg le­hetett írni A pingvinek szigetét és nem Anglia, ahol H. G. Wells az egész világ füle hallatára vágja a szemébe hazájának India kifosztását és rabláncon­ tartását. De ha erre nem gon­dolt Mészöly Gedeon, gondolnia kellett volna­­ Szekfü Gyulára. Mészöly Gedeon hibázott, de nem abban, amiért olyan hangos szóval kárhoztatják. Mégis levonta a konzekvenciákat, visszavont mindent, bocsánatot kért mindenkitől. Mit akarnak még? Az egyetemeket akarják be­zárni, azért, mert a bűnös véletlenül egye­temi tanár? Az egyetemmel máskor, koráb­ban kellett volna foglalkozni, elvi alapon és országos érdekből. Ilyen közszellem mellett egyébként igazán sajnáljuk, hogy a szerző nem forgalmi adóellenőr, mert akkor talán az eset a forgalmi adó eltörlését vonná maga után. A kultuszminisztert akarják meg­buktatni, amért azt az abszolút korrekt vá­laszt adta, hogy ő abba bele nem szólhat, miről ír színdarabot egy egyetemi tanár, mi­ről nem? Ha a kultuszminiszter, akinek mű­ködéséről mi meg­ meg szoktuk mondani a vé­leményünket, nem ezt a választ adta volna, hanem azt helyezte volna kilátásba, hogy ke­rékbe fogja töretni, vagy a Pegazus farkára köttetni a vádlottat, akkor egy percig se ér­demelné meg, hogy a helyén maradjon. A gondolatszabadságnak ennyi védelme még ma is kötelessége a magyar kultuszminiszternek. Mit akarnak tehát még a haragos politikusok? Népgyűléseket tartanak? Miért, ki ellen, ki­nek az érdekében? Nincs az országnak egyéb baja, mint haditáncot járni egy kis odaégett szalonnás rántotta körül? Mi nem mondjuk azt, hogy a kisgazda-társadalom becsülete sza­bad préda, — nem, az éppen olyan szent, mint a többi társadalmi osztály becsülete, mint akár a grófoké, akár a munkásoké, akiket elég gyakran sértegetnek, nem a sze­gedi színpadon, hanem az ország színpadán, nem is félreérthetően, hanem egészen félreérthe­tetlenül. El kell ismerni, hogy a munkás­képviselők tiltakoznak is ellene,­­ de rend­szerint eredménytelenül. A kisgazdák kép­viselőinek is joguk volt tiltakozni, de a to­vábbi demonstrációnak nincs semmi értelme a legjobb gyors pertörléssel élni, — éppen a kisgazda képviselők érdekében. Mert mit szólnának hozzá, ha egyszerre elébük állana a hívó szónak engedve a történelmi nevű kisgazdavezér szelleme és azt mondaná: »Akik­­ életetekkel és véretekkel védetek egy egyetemi tanár ellen, amikor meghaltam, hol voltatok akkor, mikor a különítmények vetettek rám lest és a vonat kazánjába akartak dobni?« És mi lenne, ha a kisgazdák százezrei eléjük állnának a kisgazda-képviselőknek és azt kér­deznék tőlük: »Hová tettétek a mi nagy ve­zérünk, a mi nagyatádi Szabó Istvánunk prog­ramját? Ti, akik a mi vezéreinknek mond­játok magatokat, megcsúfoltátok a mi igazi vezérünk emlékét, most keresztes hadjá­ratra hívtok bennünket, noha az nem ígért nekünk semmit és nem vett el­­ tőlünk semmit, se bizalmat, se reményt, se­­ hitet.« >v ,, . $ ­l nyílt választás másodszor is győzött Zalaegerszegen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A­ közigazgatási bíróság megsemmisítette Kraij István báró mandátumát és mindjárt az új választás kiírása után olyan hangok hal­latszottak: Farkas Tibor nem győzhet Zala­egerszegen ... A hangok jól voltak informálva, Farkas Tibor ajánlási íveit 400-al többen ír­ták alá, mint az egységes párti Kray Istvánét, — de­­ ezért a nyílt választás fölényes győzel­met aratott Zalaegerszegen másodszor is. A kerület 71 községét tábori telefon-rend­szerrel szerelték fel, minden községbe kato­naságot vezényeltek és megjelent a kerületben az az alezredes is, aki megjelent Monoron, ahol Pakotsot buktatták el, megjelent Oros­házán, ahol Nagy Vincét buktatták meg és megjelent Félegyházán, ahol Horváth Zoltánt buktatták meg. Megjelent minden ellenzéki kerületben és mindegyik kerületből fölényes egységespárti győzelmet jelenthettek. Az al­ezredes pedig mindenütt kijelentette, hogy csak mint magánember tartózkodik a kerület­b­en. Zalaegerszegen sem volt semmiféle in­cidens. • 1 ^ VS-M5 Természetesen Kray Istán báró szavazói járulhattak először az urnákhoz és dél felé már 1000 szóval vezetett. Délután fél 5-re 700 szóra csökkent előnye, majd ez a szám állandóan nőtt. Nyílt szavazás volt. A választás végül is Kray István báró győ­zelmével végződött, akire 7327 szavazatot ad­tak le Farkas Tibor 56A1­ szavazatával szem­ben és így Kray Istvánt 1683 szótöbbséggel választották meg. A harc tulajdonképpen Zalaegerszegen dőlt el. A vidéken mindenütt Farkas Tibor volt előnyben, mert Farkas 5279 szavazatával szem­ben Kray csak 4636 szavazatot kapott. A Farkas javára mutatkozó előnyt teljesen megsemmisítette a zalaegerszegi szavazatok aránya, mert Zalaegerszegen Krayra 2691, Farkasra 365 szavazat esett. Farkas Tibor különösen három községben volt nagyon erős. Söjtörben az arány 506:34, Alsóbagodon 117:11, Felsőbagodon 91:2 volt Farkas Tibor javára. Kedden délután aláírtál­­ a eseti-magyar k­eresk­edelmi szerződést. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­­teskedelmi szerződést. Magyar részről dr. Nickl tése.) Prágából jelentik: Ma délután a kü­lügymi- Alfréd, cseh részről Friedmann dr. követség­ mi­­nisztériumban aláírták a csehszlovák—magyar ke­­nácsos írták alá a szerződést. WWMMMMMtMIMMMAMMMMMMMMMAMMAMMWMAMaMMMMlMMIWIMMWWMMMMMIMW Lángok­ban a prágai Komédia-színház. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: A Vencel-téren levő Komédia-színház ma este kigyulladt. Mire a tűzoltók megérkeztek, a lángok még a szín­padra és a menyezetre is átterjedtek. Mire sikerült a tüzet lokalizálni, három tűzoltó és két asszony súlyos égési sebeket szenved­tek. A színházban ma nem volt előadás. Az anyagi kár rendkívül nagy és azt hiszik, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. Elkobozták a bukaresti lapokat, mert beszámoltak a román kormányválságról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A politikai helyzet egyre zavarosabb. Tegnap este úgy látszott, hogy a nemzeti egység kormányának meg­alakítása elé nem gördülnek akadályok, mára azonban kiderült, hogy Averescu nem haj­landó kiadni a hatalmat kezéből. Averescu lapjai egyöntetűen a koalíció ellen foglalnak állást. A liberális sajtó sze­rint a román bel- és külpolitikai helyzet an­­nyira zavaros, hogy a jövő feladatainak el­végzésére csakis a nemzeti egység kormánya vállalkozhat. Beavatott körök szerint Averes­­cut Goga Oktávián beszélte le a koalíciós kormány megalakításáról. A reggeli lapokat, melyek teljes részletes­séggel számoltak be a politikai helyzetről, elkobozták. A lapok másodszor is megjelen­tek, de a politikai helyzetre vonatkozó közlés cenzúrázva volt.

Next