Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-01 / 199. szám

Cevine nem repül visssza Amerikába, hanem a Miss Columbiával Asc&iába látogat el. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Mulchin és Hamilton startjának hírére Le­vine úgy határozott, hogy a Miss Columbiával nem repül Amerikába tekintettel arra, hogy a San Rafael megelőzné­ őt. Ebben az esetben a távolsági világrekord megdöntését fogja megkísérelni és London­ból Ázsiába repül, amíg a benzinkészlete tartj Hessauban bármelyik pillanatban késsel* a startra. A Bremen­ 1 kitöltőit a j&angárból. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Dessau­ jelentések szerint a német óceánrepülők az időjárásról érkezett kedvező hírek hatása alatt arra készen álla­nak. A Brement ma délután­­ 1 órakor kitol­ták a hangárból a startra. Löwe és Kohl piló­ták, valamint Hünefeld báró kísérő bárme­­­lyik pillanatban útrakészek és így számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a német repülők meglepetésszerűen startolnak az óceán át­­repülésére. «f \ A városi tússtartás ellenőrzése: Begavári Back Bernátot, a felsőház tagját, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazga­tósági elnökét, Bokor Adolfot, a szegedi Lloyd Társulat elnökét senki sem tartja tekintély­­romboló, felforgató szándékú,­­vagy okvetet­­lenkedő forradalmárnak. A város közvéle­ménye mindkettőjüket úgy ismeri, mint akik­nek szava súlyos, magatartása példát szabó s mint akiknek minden állásfoglalását a komoly hozzáértés, a szakértelem és az elfogultság nélküli igazságszeretet irányítja. Amikor tehát Back Bernát és Bokor Adolf vizsgálják át a városi háztartás számadásai­nak egy részletkérdését, amikor a városi polgárság lépére jutott önkormányzata s a tanácsi omni­­potencia által kisajátított auto­nómia szinte kimerült e két bizottsági tagnak ma­gára vállalt és derekasan elvégzett munká­jában, akkor kétszeres érdeklődéssel kell fi­gyelni szavukra és állásfoglalásukra, mert — ex una discc om­nia, — legalább ízelítőt ka­punk abból, hogy milyen termékeny munkát végezhetne a pályár t, önkormányzat, ha egy részletkérdés feldolgozása helyett az egész költségvetésen végig mehetne a jószándékú­, hozzáértő és alapos vizsgálat s ha a szegedi közélet e két kitűnőségének diligenciából ma­­gára vállalt szerepe kiszélesedhetnék polgári önkormányzattá és elérhetne a városi élet minden megnyilatkozásáig. A pénzügyi bizottság két tagja egyetlen egy tételt­ vett beható vizsgálat alá és egyetlen egy tételen vagy ötven­ezer pengős megtakarítást tart elérhetőnek. A költségvetési javaslatnak nem a napidíjakra és utiszámlákra vonatkozó tétele volt az egyetlen feltűnő. A pénzügyi bizottság tagjai csupán »szichpróbáto végeztek ennek az egyetlen tételnek behatóbb­­ vizsgálatával, és ez a stichpróba — be kell vallani, — lesújtó bírálatot eredményezett úgy a városi gazdálkodás mód­jára, mint a gazdálkodók szelle­mére. A város népe épen azért fájlalja a tekintélyi elv tiszteletébe fullasztott polgári önkormány­zata­, mert anélkül, autonómia és önrendel­kezési jog nélkül csak stichpróbák­ban derül­het ki az, amit pedig mindenki szeretne tud­ni: mi tesz a város pénzével, hogyan keze­lik a közvagyont, milyen törvényes szabályo­kat és erkölcsi normákat tartanak tisztelet­ben azok, akik a közvagyon kezelésére, s a közvagyon kezelésének ellenőrzésére hivatot­tak. A m­inap ugyanezen a helyen azt írtuk: vissza kellene térni a régi, a pu­ritán közigazgatáshoz. Ahhoz a közigazgatási puritanizmus­hoz, melytől az önkormányzat kihalt szelleme tá­volított el s amely­nek uralma alatt a közigaz­gatási tisztviselők a hivatali reprezentációt nem tekintették hivatali kötelességteljesítés­­t s a maguk egyéni kedvteléseiben nem Kttek városi érdeket. Vissza kellene térni ahhoz a puritánizmushoz, amely nem a viselt hivatal impériumával védelmezte meg a hi­vatal viselőinek tekintélyét s mely anélkül, hogy önmaguk ellen fegyelmi eljárást nem kérnek, egy pillanatig sem engedné válasz nélkül elhangozni azt a kemény, szi­gorú,­­ a tisztviselő erkölcsi birtokállományát érintő vádat, hogy a kiküldetési idők szán­dékos húzásával igyekeznek napidíjaikat nö­velni. A városi tisztviselőknek az a köteles­ségük, hogy a város vagyoni érdekeit is véd­jék. A pénzügyi bizottság albizottsága most azt állítja, hogy városi tisztviselők vagyoni kárt okoztak a városnak egyrészt a hivatali kötelességük teljesítésének »kihúzásával«, más­részt a napidíjak szükségtelen, elkerülhető szaporításával. Valamikor a fegyelmi eljárások tömege követte volna ezt a sú­lyos megállapítást, ami — ne szépítsük, — súlyos, keményöklű vád nemcsak azokkal a tisztviselőkkel szem­ben, akiknek magatartása ennek a vádnak emelésére alapul szolgált, hanem azzal a rendszerrel szemben is, mely a pénzügyi bi­zottság albizottsága szerint a városi tisztvi­selők napidíjgazdálkodásában megnyilatkozik. Mi rendkívül sokra becsüljük a városi fő­számvevő szorgalmát, meg nem törő munka­erejét, buzgóságát és készségét, amivel valóban látástól vak­ulásig hosszabbítja meg a maga számára a hivatalos órákat. De mégis azt szeretnénk, ha ahelyett, hogy autóbusz-kere­kek felszerelésével törődik, hozzáértését és munkakészségét széttördelés és szétforgácsoló­­dás nélkül a városi gazdálkodás kérlelhetet­len, tekintet nélküli ellenőrzésére, e gazdál­kodás vadvizeinek a törvényesség medrébe való visszaszorítására szentelné. A városi üze­mek úgy a főszámvevőt, mint annak helyet­tesét (s egyik-másik számvevőt is) kieme­lik tulajdonképeni hivatali munkakörük­ből és vagy autóüzemet, vagy színházi pénztári, vagy téglagyárat vezet­nek azok, akikre hivatali állá­suk és hivatali esküjük az egész város­­háztartás bízta A józan megfontolás­ú utak , readsaarnek is likvidálását követeli. A­ szervezeti szabá­­lyok kötelességévé teszik a számvevőségnek hogy tiltakozzanak a városi tanács olyan pénz­kiutalásai ellen, amire költségvetési fedezet nincs. Az utóbbi időben rendszerré vált, hogy is a városi tanács a közgyűlés jogkörét gyako­rolta s hol színházi felszerelési nett, hol vidá­mia sürgős beszerzését határozta el. .Volt-e valaha az ilyen utalványozások ellen az üze­mek vezetésének és ellenőrzésének teendőivel agyonhalmozott számvevőségnek észrevételei Ezen munkával való megterhelés az egyik­ oka annak, hogy a pénzügyi bizottság álb­i­­­zottsága észlelt olyan jelenségeket s terjes*] tett elő olyan javaslatot, amit mi a szám­vevőségtől szerettünk volna hallani — már­ évekkel ezelőtt s a város töméntelen elkerülő hely kiadása előtt ! Ez azonban csak az egyik oka. A másik a számvevőség függősége. A mi álláspontunk jól ismert. Mi az utolsóf lélekzetvételig a polgári önkormányzat vé­delmét vállaljuk s a közigazgatás mai kátyu*­­jából az önkormányzatnak nem is visszaállítá­­sában, de maradék nélküli megvalósításában látjuk az egyetlen kivezető utat. S mégis azt valljuk: a mai közszellem uralma alatt mint is gondolható el másként a városi háztartás ellenőrzése, mint államosított számvevőség­­ gel. Mint ahogy a legfőbb számvevőszék füg­getlen a minisztériumoktól s nem tartozik a minisztériumok hivatali fenhatósága alá, épp úgy függetleníteni kell a számvevő­séget is azoktól a hatóságoktól, melyeknek ellenőrzésére hivatott. Hogyan várható az, hogy a városi számvevők­ függetlenül tudják végezni a saját fegyelmi hatóságaikkal szemben ellenőrzési kötelessé­güket? Ahelyett, hogy függetlenítették volna a számvevőket a tanácstól, polgármestertül és közgyűléstől, helytelen törvénymagyarázat­tal a számvevőket még a közgyűlésbe is be­vitték. S most a számvevők nagy száma a­ fandest előterjesztések megszavazásának egyik tényezője lett. Ide devalválódott az ellenőr­zési kötelesség s a felügyeleti jog. Ha a városi közgyűlésben meglenne az törekvés, hog­y az elkallódott önkormányzatot ***»!**• • ma«* *****ára vfre

Next