Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1927-09-01 / 199. szám
Cevine nem repül visssza Amerikába, hanem a Miss Columbiával Asc&iába látogat el. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Mulchin és Hamilton startjának hírére Levine úgy határozott, hogy a Miss Columbiával nem repül Amerikába tekintettel arra, hogy a San Rafael megelőzné őt. Ebben az esetben a távolsági világrekord megdöntését fogja megkísérelni és Londonból Ázsiába repül, amíg a benzinkészlete tartj Hessauban bármelyik pillanatban késsel* a startra. A Bremen 1 kitöltőit a j&angárból. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Dessau jelentések szerint a német óceánrepülők az időjárásról érkezett kedvező hírek hatása alatt arra készen állanak. A Brement ma délután 1 órakor kitolták a hangárból a startra. Löwe és Kohl pilóták, valamint Hünefeld báró kísérő bármelyik pillanatban útrakészek és így számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a német repülők meglepetésszerűen startolnak az óceán átrepülésére. «f \ A városi tússtartás ellenőrzése: Begavári Back Bernátot, a felsőház tagját, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgatósági elnökét, Bokor Adolfot, a szegedi Lloyd Társulat elnökét senki sem tartja tekintélyromboló, felforgató szándékú,vagy okvetetlenkedő forradalmárnak. A város közvéleménye mindkettőjüket úgy ismeri, mint akiknek szava súlyos, magatartása példát szabó s mint akiknek minden állásfoglalását a komoly hozzáértés, a szakértelem és az elfogultság nélküli igazságszeretet irányítja. Amikor tehát Back Bernát és Bokor Adolf vizsgálják át a városi háztartás számadásainak egy részletkérdését, amikor a városi polgárság lépére jutott önkormányzata s a tanácsi omnipotencia által kisajátított autonómia szinte kimerült e két bizottsági tagnak magára vállalt és derekasan elvégzett munkájában, akkor kétszeres érdeklődéssel kell figyelni szavukra és állásfoglalásukra, mert — ex una discc omnia, — legalább ízelítőt kapunk abból, hogy milyen termékeny munkát végezhetne a pályár t, önkormányzat, ha egy részletkérdés feldolgozása helyett az egész költségvetésen végig mehetne a jószándékú, hozzáértő és alapos vizsgálat s ha a szegedi közélet e két kitűnőségének diligenciából magára vállalt szerepe kiszélesedhetnék polgári önkormányzattá és elérhetne a városi élet minden megnyilatkozásáig. A pénzügyi bizottság két tagja egyetlen egy tételt vett beható vizsgálat alá és egyetlen egy tételen vagy ötvenezer pengős megtakarítást tart elérhetőnek. A költségvetési javaslatnak nem a napidíjakra és utiszámlákra vonatkozó tétele volt az egyetlen feltűnő. A pénzügyi bizottság tagjai csupán »szichpróbáto végeztek ennek az egyetlen tételnek behatóbb vizsgálatával, és ez a stichpróba — be kell vallani, — lesújtó bírálatot eredményezett úgy a városi gazdálkodás módjára, mint a gazdálkodók szellemére. A város népe épen azért fájlalja a tekintélyi elv tiszteletébe fullasztott polgári önkormányzata, mert anélkül, autonómia és önrendelkezési jog nélkül csak stichpróbákban derülhet ki az, amit pedig mindenki szeretne tudni: mi tesz a város pénzével, hogyan kezelik a közvagyont, milyen törvényes szabályokat és erkölcsi normákat tartanak tiszteletben azok, akik a közvagyon kezelésére, s a közvagyon kezelésének ellenőrzésére hivatottak. A minap ugyanezen a helyen azt írtuk: vissza kellene térni a régi, a puritán közigazgatáshoz. Ahhoz a közigazgatási puritanizmushoz, melytől az önkormányzat kihalt szelleme távolított el s amelynek uralma alatt a közigazgatási tisztviselők a hivatali reprezentációt nem tekintették hivatali kötelességteljesítést s a maguk egyéni kedvteléseiben nem Kttek városi érdeket. Vissza kellene térni ahhoz a puritánizmushoz, amely nem a viselt hivatal impériumával védelmezte meg a hivatal viselőinek tekintélyét s mely anélkül, hogy önmaguk ellen fegyelmi eljárást nem kérnek, egy pillanatig sem engedné válasz nélkül elhangozni azt a kemény, szigorú, a tisztviselő erkölcsi birtokállományát érintő vádat, hogy a kiküldetési idők szándékos húzásával igyekeznek napidíjaikat növelni. A városi tisztviselőknek az a kötelességük, hogy a város vagyoni érdekeit is védjék. A pénzügyi bizottság albizottsága most azt állítja, hogy városi tisztviselők vagyoni kárt okoztak a városnak egyrészt a hivatali kötelességük teljesítésének »kihúzásával«, másrészt a napidíjak szükségtelen, elkerülhető szaporításával. Valamikor a fegyelmi eljárások tömege követte volna ezt a súlyos megállapítást, ami — ne szépítsük, — súlyos, keményöklű vád nemcsak azokkal a tisztviselőkkel szemben, akiknek magatartása ennek a vádnak emelésére alapul szolgált, hanem azzal a rendszerrel szemben is, mely a pénzügyi bizottság albizottsága szerint a városi tisztviselők napidíjgazdálkodásában megnyilatkozik. Mi rendkívül sokra becsüljük a városi főszámvevő szorgalmát, meg nem törő munkaerejét, buzgóságát és készségét, amivel valóban látástól vakulásig hosszabbítja meg a maga számára a hivatalos órákat. De mégis azt szeretnénk, ha ahelyett, hogy autóbusz-kerekek felszerelésével törődik, hozzáértését és munkakészségét széttördelés és szétforgácsolódás nélkül a városi gazdálkodás kérlelhetetlen, tekintet nélküli ellenőrzésére, e gazdálkodás vadvizeinek a törvényesség medrébe való visszaszorítására szentelné. A városi üzemek úgy a főszámvevőt, mint annak helyettesét (s egyik-másik számvevőt is) kiemelik tulajdonképeni hivatali munkakörükből és vagy autóüzemet, vagy színházi pénztári, vagy téglagyárat vezetnek azok, akikre hivatali állásuk és hivatali esküjük az egész városháztartás bízta A józan megfontolású utak , readsaarnek is likvidálását követeli. A szervezeti szabályok kötelességévé teszik a számvevőségnek hogy tiltakozzanak a városi tanács olyan pénzkiutalásai ellen, amire költségvetési fedezet nincs. Az utóbbi időben rendszerré vált, hogy is a városi tanács a közgyűlés jogkörét gyakorolta s hol színházi felszerelési nett, hol vidámia sürgős beszerzését határozta el. .Volt-e valaha az ilyen utalványozások ellen az üzemek vezetésének és ellenőrzésének teendőivel agyonhalmozott számvevőségnek észrevételei Ezen munkával való megterhelés az egyik oka annak, hogy a pénzügyi bizottság álbizottsága észlelt olyan jelenségeket s terjes*] tett elő olyan javaslatot, amit mi a számvevőségtől szerettünk volna hallani — már évekkel ezelőtt s a város töméntelen elkerülő hely kiadása előtt ! Ez azonban csak az egyik oka. A másik a számvevőség függősége. A mi álláspontunk jól ismert. Mi az utolsóf lélekzetvételig a polgári önkormányzat védelmét vállaljuk s a közigazgatás mai kátyu*jából az önkormányzatnak nem is visszaállításában, de maradék nélküli megvalósításában látjuk az egyetlen kivezető utat. S mégis azt valljuk: a mai közszellem uralma alatt mint is gondolható el másként a városi háztartás ellenőrzése, mint államosított számvevőség gel. Mint ahogy a legfőbb számvevőszék független a minisztériumoktól s nem tartozik a minisztériumok hivatali fenhatósága alá, épp úgy függetleníteni kell a számvevőséget is azoktól a hatóságoktól, melyeknek ellenőrzésére hivatott. Hogyan várható az, hogy a városi számvevők függetlenül tudják végezni a saját fegyelmi hatóságaikkal szemben ellenőrzési kötelességüket? Ahelyett, hogy függetlenítették volna a számvevőket a tanácstól, polgármestertül és közgyűléstől, helytelen törvénymagyarázattal a számvevőket még a közgyűlésbe is bevitték. S most a számvevők nagy száma a fandest előterjesztések megszavazásának egyik tényezője lett. Ide devalválódott az ellenőrzési kötelesség s a felügyeleti jog. Ha a városi közgyűlésben meglenne az törekvés, hogy az elkallódott önkormányzatot ***»!**• • ma«* *****ára vfre