Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1927-09-01 / 199. szám
1 DÉLMAGYARORSZÁG ■-< ■ [UNK]»*-«5 '-»a* w-> szik, éppen olyan munkát kellene végeznie a költségvetési előirányzat valamennyi tételével, mint amilyent dicséretes szorgalommal is példás eredményességgel végzett a pénzügyi bizottság két nagytekintélyű tagja. Ha a városi közgyűlésnek volna fontosabb teendője is, mint a tanyai ebadó s ha az életfogytiglani bizottsági tagságra ítélt városatyák leghangosabbjai nemcsak népszerűségi indítványok előterjesztéseivel merítenék ki közkötelességeiket, akkor ki kellene egymás között osztaniok a költségvetés minden egyes tételét is, végig kellene menni minden számlán, minden igénylésen s az adminisztráció útján végig kellene kísérniök minden bevételt és minden kiadást. Milyen gyönyörű, városfejlesztési programot lehet megvalósítani évi ötvenezer pengős amortizációval, pedig ez az évi ötvenezer pengő egyetlenegy kiadási tétel megtakarítása. Mit lehetne megtakarítani, ha a költségvetés minden egyes tételét ugyanazzal a komolysággal, szakszerűséggel és puritáilizmussal vizsgálnák meg, mint amilyennel ezt az egyetlen tételt vették vizsgálat alá a pénzügyi bizottság kiküldöttei, mennyi gyönyörű, rég sürgetett feladat megvalósítására lenne nyomban pénzügyi fedezet. i*Ajv-si ’ - -—fi»:1! — Hat személyautója van a városnak, — panaszolják fel a jelentéstevők. A város vezetői nem vetik meg a haladás eszközeit, ha a saját kényelmükről s előkelő reprezentációjukról van szó. A város népe azonban mély tisztelettel kéri, hogy a modernség, a korszerűség, a haladás gondolata ne csak az autópark létszámában, az autókirándulásokkal modernizált és korszerűsített faárverésekben és lesorozásokban nyilatkozzék meg. A haladásnak az a szelleme, amelyik a városi tisztviselőt magánautó puha ülésébe segíti, nyilatkozzék meg a szociális belátásban, az ügyek intézésének modernségében és haladottságában is. Ne csak autóval haladjunk, hanem a kötelességek felismerésében, vállalásában és teljesítésében is. S ha nekünk kell figyelmeztetni a régi idők értékeire, habozás nélkül teljesítjük ezt a kötelességünket is: a régi puritánizmus s a korszerű haladás vezesse a város tisztikarát s bizonyára messzebb fog jutni munkában és eredményekben, mintha hat darab Rolls-Royce-on keresi meg véres verejtékkel a mindennapi napidíjat. Hajóroncsok a Keleti tengeren a dühöngő vihar után. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Stettinből jelentik: A Keleti tenger partvidékein dühöngő vihar következtében számos hajó szerencsétlenül járt. Ringenwald közelében ma reggel egy kétárbócos gőzös roncsát találták, a hajó összes legénysége nyomtalanul eltűnt. Nem messze innen egy másik kétárbócost találtak, amely felborulva hánykolódott a tengeren. Rügen közelében szintén felborított egy gőzöst a vihar, de ennek legénységét megmentették. Holnap kezdődik a Népszövetség ülésszaka. Stresemann Genfbe érkezett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Stresemann ma a német delegációval ideérkezett. Holnapra várják Chamberlaint és szombatra Briandt. Holnap kezdődik a Népszövetség tanácsának XXVIII. ülésszaka, amelynek első zárt ülésén belső, szervezeti dolgokat beszélnek meg. A szegedi ügyvédek többsége határozott állást foglalt az ügyvédi numerus clausus ellen. »A mai áldatlan állapotokon csak Trianon enyhülésével lehet segíteni.« (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi ügyvédi kamara a napokban leiratot kapott a budapesti ügyvédi kamarától, amelyben közli, hogy — mint ismeretes — Pesthy Pál igazságügy miniszter komolyan foglalkozik az ügyvédi rendtartás reformjának kérdésével, illetve elő akarja készíteni az ügyvédi numerus clauzust. Mielőtt azonban véglegesen döntene ebben a kérdésben, meg akarja hallgatni az ügyvédi társadalmat. A budapesti kamara a miskolci kamarával együtt határozottan az ügyvédi pálya szabadságának korlátozása ellen foglalt állást és most a szegedi kamarának is, amely a legnagyobb az egész országban, ez a határozott állásfoglalása. A szegedi ügyvédek és ügyvédjelöltek túlnyomó többségben az ügyvédi pálya szabadságának fentartását kívánják és igen kevesen vannak, akik helyeslik az igazságügyminiszter ügyvédi numerus claususát. Általában a szegedi ügyvédek azért nem akarják érinteni az ügyvédség szabadságát, mert ezt a régi liberális Magyarország egyik legszebb törvényalkotásának tartják és teljes egészében meg akarják tartani arra az időre, amikor a trianoni határok leomlanak. Az ügyvédi numerus clausust egyébként az ügyvédek nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is veszélyesnek tartják. A numerus clausus bármily formában megsértése a szabadságjogoknak. Ebben a kérdésben a Délmagyarország munkatársa kérdést intézett a szegedi kamara több vezető tagjához és a Szegedi Ügyvédjelöltek Szövetségéhez. A következő nyilatkozatokat kaptuk: Dr. Széll Gyula az ügyvédi kamara elnöke, a következőket mondotta: “ A budapesti ügyvédi kamara a numerus clausus ellen foglalt állást és országos mozgalmat akar indítani a jogi pálya szabadságának megőrzése érdekében. A szegedi ügyvédi kamara ez ügyben hivatalosan még nem foglalt állást, a kérdéssel azonban behatóan foglalkozni fogunk a szeptember 10-iki békéscsabai vándorgyűlésünkön. A szegedi ügyvédek, még inkább azonban az ügyvédjelöltek úgy látják, hogy a korlátozás rájuk nézve roppant hátrányos és ezzel sok igen értékes elemet zárnának ki az ügyvédi pályáról. Jelenleg a helyzet az, hogy Csonkamagyarországon sok az ügyvéd, ha azonban az ország határai jelentősen kiterjesztetnének, egyszerre megoldható volna a probléma. A mai áldatlan állapotot az ország megcsonkítása idézte elő és míg ez meg nem szűnik, nem is találunk orvoslást. — Én feleslegesnek tartom az ügyvédi numerus clausus behozatalát. Az egyetemi tanulmányokat kell szigorúan venni, hogy csakis kiválóan képzett jogászok menjenek ügyvédi pályára. Ennek következtében legalább 50 százaléka az egyetemi hallgatóknak kénytelen volna távoltartania magát az ügyvédi 1927 szeptember 1. pályától. Azonkívül az ügyvédjelölteknek is kizárólag csak praxist szabadna folytatni*»]^ nem úgy mint ma, amikor sokan más kenyérkereseti pályákon működnek az ügyvédi vizsgákig. Hr. Haberl Ptil az ügyvédi kamara ügyésze, a következőket mondotta: — Az igazságügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy segíteni akar az ügyvédség helyzetén s mint a segítségnek egyik módja, a numerus clausus is szóba került. De nem hangzott el olyan kijelentés, hogy az ügyvédi numerus clausus hasonlatos lesz az egyetemi zárt arányszámhoz. Tehát szó sincs arról, hogy nemzetiség vagy faji hovatartozás, vagy egyéb hasonló szempontok képeznék az ügyvédi numerus clausus kiinduló pontját. — Az ügyvédi numerus claususnak az a célja, hogy ne lehessen valamely városban vagy községben bizonyos időben több ügyvéd, mint amennyi a lakosság száma szerint és foglalkozása után rendesen felmerülni szokott ügy és per elintézéséből tisztességesen megélhet. Ennek az aránynak a megállapítása nem könnyű feladat, ha valaki a számokkal nem akar dobálódzni. — A zárt számnak ilyetén megállapítása nem látszik aggályosnak és nem ellenkezik sem az ügyvédi, sem a közérdekkel. Ha sok ügyvédnek kevés ügyből és perből kellene élni, akkor könnyen és mind többször merülne fel olyan ügy és per, amely erőltetetlen, mesterségesen jön létre. — Más és igen fontos kérdés: ha ügyvédi numerus clausus lesz, mi alapon lehet és kell felvenni az ügyvédek lajstromába a felvételre jelentkező új ügyvédeket? Itt természetesen csak tárgyilagos és olyan szempontok lehetnek irányadók, amelyek minden politikai és egyéb illetéktelen befolyást kizárnak. Ha azonban az igazságügyminiszter segíteni akar az ügyvédségen, igen sok és más módon is megkísérelhetné a siker nagyobb reményével. Dr. Szekerle Lajás az ügyvédi kamara választmányi tagja a következőket mondotta: — Egyelőre még nem tudjuk, hogy az igazságügyminiszter milyen formában fogja az ügyvédi numerus clausust megvalósítani, mert egyelőre csak elvként van beledobva a közvéleménybe. A numerus clausus minden egyes formáját ellenzem, mert ettől sem most, sem a jövőben nem várhatjuk az ügyvédség helyzetének megjavítását. Az ügyvédség olyan szabad pálya, hogy azt ily számbeli korlátozásokkal nem szabad megbénítani. A korlátozást, amely ha életbe lép, nyolc generációt érint és zár el az ügyvédi pályától, nemcsak igazságtalannak, hanem károsnak is tartom. Dr. Singer István a következő nyilatkozatot tette: A — Nem vagyunk hívei a numerus claususnak, mert ahogyan Vázsonyi Vilmos már 1902-ben megmondotta, olyan lenne az ügyvédi mesterség, mint a kéményseprűség. A korlátozást nem tartjuk a pályával összeegyeztethetőnek és az a szellem, amit kifejlesztene, nem volna megfelelő, hiszen akkor így kellene köszönni egymásnak: »Kollega úr, mikor hal már meg?« — A mi felfogásunk szerint a mai helyzeten nem numerus clausussal, hanem az ügyvédi munkaalkalmak megszaporításával kell segíteni. Elvárjuk a kormánytól és az országgyűléstől, hogy a törvényjavaslatoknál vegyék figyelembe a mi helyzetünket is és ne szűkítsék, hanem inkább tágítsák az ügyvédi munkakört. Rákosi Árpád a Szegedi Ügyvédjelöltek Szövetségének alelnöke a következőket mondotta: “ Mi egyöntetűleg a numerus clausus ellen vagyunk, mert amellett, hogy keresztülvihetetlen, teljesen tönkretenné az ügyvédjelölteket. Ha ebben a formájában életbe lépne, akkor egy jelöltnek, aki itt Szegeden a tizedik helyen áll, 10 évig kellene várnia, míg irodát nyithatna. Ezalatt az idő alatt pedig elveszítene mindent, ifjúságát, családját, munkakedvét, életét. — Gyalu: Szeged! Színház. Amatőr kiadás számozott példányban, a szerző aláírásával utóhangjával. Ára négy pengő. Előfizetések a magyarország Aradi-uccai kiadóhivatalába , dendők.