Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-01 / 199. szám

1 DÉLMAG­Y­ARORSZ­ÁG ■-< ■ [UNK]»*-«5 '-»a* w-> szik, éppen olyan munkát kellene végeznie a költségvetési előirányzat valamennyi téte­­lével, mint amilyent dicséretes szorgalommal is példás eredményességgel végzett a pénz­ügyi bizottság két nagytekintélyű tagja. Ha a városi közgyűlésnek volna fontosabb teen­dője is, mint a tanyai ebadó s ha az életfogytiglani bizottsági tagságra ítélt városatyák leghangosabbjai nemcsak népszerűségi indít­ványok előterjesztéseivel merítenék ki köz­­kötelességeiket, akkor ki kellene egymás kö­zött osztaniok a költségvetés minden egyes té­telét is, végig kellene menni minden szám­lán, minden igénylésen s az adminisztráció útján végig kellene kísérniök minden bevételt és minden kiadást. Milyen gyönyörű, városfej­­lesztési programot lehet megvalósítani évi öt­venezer pengős amortizációval, pedig ez az évi ötvenezer pengő egyetlenegy kiadási tétel meg­­takarítása. Mit lehetne megtakarítani, ha a költségvetés minden egyes téte­lét ugyanazzal a komolysággal, szakszerűséggel és puritáiliz­­mussal vizsgálnák meg, mint amilyennel ezt az egyetlen tételt vették vizsgálat alá a pénzügyi bizottság kiküldöt­tei, mennyi gyönyörű, rég sürgetett feladat meg­valósítására lenne nyomban pénzügyi fe­dezet. i*Ajv-si­­ ’ - -—fi»:1! — Hat személyautója van a városnak, — pa­naszolják fel a jelentéstevők. A város vezetői nem vetik meg a haladás eszközeit, ha a saját kényelmükről s előkelő reprezentációjukról van szó. A­ város népe azonban mély tisztelet­tel kéri, hogy a modernség, a korszerűség, a haladás gondolata ne csak az autópark lét­számában, az autókirándulásokkal modernizált és korszerűsített faárverésekben és lesorozásokban nyilatkozzék meg. A haladásnak az a szel­leme, amelyik a városi tisztviselőt magánautó puha ülésébe segíti, nyilatkozzék meg a szo­ciális belátásban, az ügyek intézésének mo­dernségében és haladottságában is. Ne csak autóval haladjunk, hanem a kötelességek felismerésében, vállalásában és teljesítésében is. S ha nekünk kell figyelmeztetni a régi idők értékeire, habozás nélkül teljesítjük ezt a kötelességünket is: a régi puritánizmus s a korszerű haladás vezesse a város tisztikarát s bizonyára m­es­­­szebb fog jutni munkában és eredmények­ben, mintha hat darab Rolls-Royce-on keresi meg véres verejtékkel a mindennapi napi­díjat. Hajóroncsok a Keleti tengeren a dühöngő vihar után. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Stettinből jelentik: A Keleti tenger part­vidékein dühöngő vihar következtében szá­mos hajó szerencsétlenül járt. Ringenwald közelében ma reggel egy kétárbócos gőzös roncsát találták, a hajó összes legénysége nyomtalanul eltűnt. Nem messze innen egy másik kétárbócost találtak, amely felborulva hánykolódott a tengeren. Rügen közelében szintén felborított egy gőzöst a vihar, de en­nek legénységét megmentették. Holnap kezdődik a Népszövetség ülésszaka. Stresemann Genfbe érkezett. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Stresemann ma a német delegációval ideérkezett. Holnapra várják Chamberlaint és szombatra Briandt. Holnap kezdődik a Népszövetség tanácsának XXVIII. ülésszaka, amelynek első zárt ülésén belső, szervezeti dolgokat beszélnek meg. A szegedi ügyvédek többsége határozott állást foglalt az ügyvédi numerus clausus ellen. »A mai áldatlan állapotokon csak Trianon enyhülésével lehet segíteni.« (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi ügyvédi kamara a napokban leiratot kapott a budapesti ügyvédi kamarától, amelyben közli, hogy — mint ismeretes — Pesthy Pál igazságügy miniszter komolyan foglalkozik az ügy­védi rendtartás reformjának kérdésével, illetve elő akarja készíteni az ügyvédi numerus clau­­z­u­s­t. Mielőtt azonban véglegesen döntene eb­ben a kérdésben, meg akarja hallgatni az ügy­védi társadalmat. A budapesti kamara a miskolci kamarával együtt határozottan az ügyvédi pálya szabadsá­gának korlátozása ellen foglalt állást és most a szegedi kamarának is, amely a legnagyobb az egész országban, ez a hatá­rozott állásfoglalása. A szegedi ügyvédek és ügyvédjelöltek túlnyomó többségben az ügyvédi pálya szabadságának fen­­tartását kívánják és igen kevesen vannak, akik helyeslik az igazságügyminiszter ügyvédi nume­rus claususát. Általában a szegedi ügyvédek azért nem akarják érinteni az ügyvédség szabadságát, mert ezt a régi liberális Magyarország egyik leg­szebb törvényalkotásának tartják és teljes egészében meg akarják tartani arra az időre, amikor a trianoni határok le­omlanak. Az ügyvédi numerus clausust egyébként az ügy­védek nemcsak gazdaságilag, hanem politikai­lag is veszélyesnek tartják. A numerus cl­a­u­­sus bármily formában megsértése­ a szabadságjogoknak. Ebben a kérdésben a Dél­magyar­ország munkatársa kérdést intézett a szegedi kamara több vezető tagjához és a Szegedi Ügyvédjelöltek Szö­vetségéhez. A­ következő nyilatkozatokat kaptuk: Dr. Széll Gyula az ügyvédi kamara elnöke, a következőket mondotta: “ A budapesti ügyvédi kamara a numerus clausus ellen foglalt állást és országos moz­galmat akar indítani a jogi pálya szabadságá­nak megőrzése érdekében. A szegedi ügyvédi kamara ez ügyben hivatalosan még nem fog­lalt állást, a kérdéssel azonban behatóan fog­lalkozni fogunk a szeptember 10-iki békés­csabai vándorgyűlésünkön.­­ A szegedi ügyvédek, még inkább azon­ban az ügyvédjelöltek úgy­ látják, hogy a kor­látozás rájuk nézve roppant hátrányos és ezzel sok igen értékes elemet zárnának ki az ügyvédi pályáról. Jelenleg a helyzet az, hogy Csonkamagyarországon sok az ügyvéd, ha azonban az ország határai jelentősen kiter­jesztetnének, egyszerre megoldható volna a probléma. A mai áldatlan állapotot az ország megcsonkítása idézte elő és míg ez meg nem szűnik, nem is találunk orvoslást. — Én feleslegesnek tartom az ügyvédi nu­merus clausus behozatalát. Az egyetemi ta­nulmányokat kell szigorúan venni, hogy csak­is kiválóan képzett jogászok menjenek ügy­védi pályára. Ennek következtében legalább 50 százaléka az egyetemi hallgatóknak kény­telen volna távoltartania magát az ügyvédi 1927 szeptember 1. pályától. Azonkívül az ügyvédjelölteknek is kizárólag csak praxist szabadna folytatni*»]^ nem úgy mint ma, amikor sokan más kenyér­­kereseti pályákon működnek az ügyvédi vizs­gákig. Hr. Haberl Ptil az ügyvédi kamara ügyésze, a következőket mon­dotta: — Az igazságügyminiszter azt a kijelentést tette, hogy segíteni akar az ügyvédség helyzetén s mint­­ a segítségnek egyik módja, a numerus clausus­ is szóba került. De nem hangzott el olyan ki­jelentés, hogy az ügyvédi numerus clausus hason­­latos lesz az egyetemi zárt arányszámhoz. Tehát szó sincs arról, hogy nemzetiség vagy faji hova­tartozás, vagy egyéb hasonló szempontok képez­nék az ügyvédi numerus clausus kiinduló pontját. — Az ügyvédi numerus claususnak az a célja, hogy ne lehessen valamely városban vagy község­ben bizonyos időben több ügyvéd, mint amennyi a lakosság száma szerint és foglalkozása után rendesen felmerülni szokott ügy és per elinté­zéséből tisztességesen megélhet. Ennek az arány­nak a megállapítása nem könnyű feladat, ha va­laki a számokkal nem akar dobálódzni. — A zárt számnak ilyetén megállapítása nem látszik aggályosnak és nem ellenkezik sem az ügyvédi, sem a közérdekkel. Ha sok ügyvédnek kevés ügyből és perből kellene élni, akkor könnyen és mind többször merülne fel olyan ügy és per, amely erőltetetlen, mesterségesen jön létre. — Más és igen fontos kérdés: ha ügyvédi nume­rus clausus lesz, mi alapon lehet és kell fel­venni az ügyvédek lajstromába a felvételre je­lentkező új ügyvédeket? Itt természetesen csak tárgyilagos és olyan szempontok lehetnek irány­adók, amelyek minden politikai és egyéb ille­téktelen befolyást kizárnak. Ha azonban az igaz­ságügyminiszter segíteni akar az ügyvédségen, igen sok és más módon is megkísérel­hetné a siker nagyobb reményével. Dr. Szekerle Lajás az ügyvédi kamara választmányi tagja a kö­vetkezőket mondotta: — Egyelőre még nem tudjuk, hogy az igaz­ságügyminiszter milyen formában fogja az­ ügyvédi numerus clausust megvalósítani, mert egyelőre csak elvként van beledobva a köz­véleménybe. A numerus clausus minden egyes formáját ellenzem, mert ettől sem most, sem a jövőben nem várhatjuk az ügyvédség hely­zetének megjavítását. Az ügyvédség olyan sza­bad pálya, hogy azt ily számbeli korlátozá­sokkal nem szabad megbénítani. A korláto­zást, amely ha életbe lép, nyolc generációt érint és zár el az ügyvédi pályától, nemcsak igazságtalannak, hanem károsnak is tartom. Dr. Singer István a következő nyilatkozatot tette: A — Nem vagyunk hívei a numerus claususnak, mert ahogyan Vázsonyi Vilmos már 1902-ben meg­mondotta, olyan lenne az ügyvédi mes­terség, mint a kéményseprűség. A kor­látozást nem tartjuk a pályával összeegyeztet­­hetőnek és az a szellem, amit kifejlesztene, nem volna megfelelő, hiszen akkor így kellene köszönni egymásnak: »Kollega úr, mikor hal már meg?« — A mi felfogásunk szerint a mai helyzeten nem numerus clausussal, hanem az ügyvédi mun­kaalkalmak megszaporításával kell segíteni. El­várjuk a kormánytól és az országgyűléstől, hogy a törvényjavaslatoknál vegyék figyelembe a mi hely­zetünket is és ne szűkítsék, hanem inkább tá­gítsák az ügyvédi munkakört. Rákosi Árpád a Szegedi Ügyvédjelöltek Szövetségének alel­­nöke a következőket mondotta: “ Mi egyöntetűleg a numerus clausus ellen vagyunk, mert amellett, hogy keresztülvihe­­tetlen, teljesen tönkretenné az ügyvédjelölte­ket. Ha ebben a formájában életbe lépne, ak­kor egy jelöltnek, aki itt Szegeden a tizedik helyen áll, 10 évig kellene várnia, míg irodát nyithatna. Ezalatt az idő alatt pedig elveszí­tene mindent, ifjúságát, családját, munkaked­vét, életét. — Gyalu: Szeged! Színház. Amatőr kiadás számozott példányban, a szerző aláírásával utóhangjával. Ára négy pengő. Előfizetések a­­ magyarország Aradi-uccai kiadóhivatalába , dendők.

Next