Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)
1927-10-01 / 224. szám
SZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.Kiadóhivatal, jttölcsön Könyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 308.>• Nyomda: Löw Lipús ucca 19. Telefon: 10—34.« » « » « » Szombat 1927 október 1 a e o in. Évfolyam, 224. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: l'rl ucca 6. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « ,> << „ (< Elvizetési ára havonta 3*20, vidéken és a fővárosban 3-eo, külhHddn 0*40 pengő. Egyes szám 10, vasár- és Ünnepnap 24 tiller, Debrecen. Írta: Tonclli Sándor. Ha Szeged mértékével akarom mérni a megmaradt magyar városokat, arra a megállapításra kell jutnom, hogy Debrecen áll hozzá a legközelebb, de egyúttal tőle a legtávolabb. Lélekszámban megközelítik egymást, mindkettő kispolgárok őserejének köszönheti fejlődését, nem pedig uralkodók pártfogásának, vagy hatalmas urak jóindulatu védelmének, egyformán az Alföldnek színmagyar centrumai, egyformán egyetemi városok, egyformán gazdagok és egyformán most vannak azon az uton — bocsásson meg mindkét város polgármestere ezért a megállapításomért —, hogy igazán várossá legyenek. De a számos közös vonás mellett mennyi az eltérés, amely a múltnak eltérő históriájából fakad és ma is kifejezésre jut a két város arculatán, belső összetételén és lelkűldén. Szegedről azt szokták mondani, hogy az országnak legnagyobb katolikus városa, Debrecen középpontja a magyar kálvinizmusnak. Szegeden a most épülő fogadalmi templom a rváros legnagyobb építménye, Debrecen középpontja históriai református nagytemplom, amelyhez az Ausztriától való elszakadás és a Habsburg-ház detronizációjának emléke fűződik. A török uralom után újonnan települt Szegedet az Árpád-kori várossal a hagyománynak és történetnek vajmi vékony szálai fűzik össze, a nagyrészt kívülről települt város idegenből lett magyarrá, Debrecenben ellenben a magyar életnek és hagyományoknak folytonossága sohasem szakadt meg. Külső képében az árvíz után újjáépült Szeged rendezettebb, szabályozottabb, belülről Debrecen a homogénebb, egységesebb. Szegeden az árvíz mindent kettévágó cezúrája volt a város újkori történetének. Ha kihalnak a kevesek, akik még tettekkel tényezői voltak a víz előtti városnak és a rekonstrukció korának, teljesen ködbe fog veszni a víz előtti város emlékezete. Az utolsó maradványok most tűnnek el a munkások csákányai alatt. Egy-két elnevezést kivéve Szegeden minden emlék, kezdve a Tisza Lajoskörúttól az európai fővárosok nevét viselő nagykörútig, csak a rekonstrukció koráig megy vissza. Itt minden új. Debrecenben a kollégiumhoz több száz esztendőnek az emlékezete tapad, a Péterfia-ucca és Hatvani-ucca Jókai regényeiből ismerős előttünk, nagypiacán mutogatta az abessziniai szultán a strucmadarat, külvárosainak palánkjait pedig jógás diákok döntötték le tűzveszedelmek idején. A mai Debrecen természetesen más, de még mindig meg lehet érezni rajta azoknak az alaptényezőknek hatását, amelyek valamikor fejlődésének útját nyomjelezték. Debrecenben nyoma sincs az árvíz utáni Szeged kémiainak és nyílegyenes sugárutainak. A terek nem szabályosak, az uccák és utak erősen töröttek. Meglátszik rajta, hogy a növekedés során a belső maghoz miként tapadtak hozzá geometriai terv nélkül a külső részek, amelyeket most igyekeznek a szabályozás során egységes városi képbe összeforrasztani. Ennek a városi képnek van azonban egy sajátossága, amely valószínűleg a debrecenieknek tűnik fel a legkevésbbé, mert ők a megszokottség jegyén keresztül látják a saját városukat. Lehet, hogy megállapítás, melyet a futó benyomások váltanak ki a más helyről Még mindig nem áll tisztán a Paleologue-jegyzék ügye. Politikusok nyilatkoznak, Páris „agyonhallgat”. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Paleologue-féle jegyzék körüli rejtély még mindig nem oldódott meg, sőt — ha lehet — még sűrűbbé vált a köd a politikusok mai nyilatkozata után. Annyi azonban megállapítható, hogy az üggyel ma már a kormány behatóan foglalkozik és Walkó Lajos külügyminiszter is megszakította pihenőjét, egész napjét az ügy tanulmányozásának szentelte. Nem is vett részt a minisztertanácson, helyette Khuen-Héderváry Sándor gróf jelent meg, aki a minisztertanács után kijelentette, hogy a kormányt meglepte a jegyzék nyilvánosságra hozatala, de azon is meglepődött, hogy a jegyzéknek nyomát sem lehet találni a külügyminisztériumban. Ha megérkezett volna, ekkor feltétlenül nyoma lenne. Kijelentette azt is, hogy sem a békedelegáció, sem a kormány nem kapta meg a jegyzéket. Ezzel a kijelentéssel szemben áll Simonyi-Semadam volt miniszterelnök nyilatkozata, aki a jegyzék megérkezését nem cáfolja meg. Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök a következő hiteles nyilatkozatot tette: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett Paléologue-féle jegyzőkönyvre vonatkozólag csupán a következő nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyalta. A minisztertanács döntött benne minden huzavona nélkül. Én a magam részéről mindent megtettem, hogy az ügy perfektuáltassék. Hogy a dologból nem lett semmi, annak egyedüli oka Paleologue bukása. Minden, ami ezenkívül, vagy ettől eltérő fogalmazásban nevem alatt megjelent, az nem fedi az én kijelentésemet, azzal magamat nem azonosítom, így nem mondtam azt, hogy a Magyarságban közölt jegyzőkönyvvel azonos szövegű okmányt kapott volna a kormány Minden további kérdésre a választ kereken megtagadom, úgy, amint a jövőben sem fogok ez ügyben semmiféle nyilatkozatot tenni. Apponyi Albert a jegyzékről kijelentette, hogy azt nem látta. A jegyzéket megelőző tárgyalásokról tudomása volt, azonban azok tárgyáról nem tett közlést a nyilvánosság számára. A felelősség kérdésében kijelentette, hogy senkinek sincs joga beszélni a felelősség felvetéséről. A Magyarság mai számában egyébként azt írja, hogy a már közölt április 15-iki előzetes jegyzéken kívül egy második hasonló tartalmú jegyzék is érkezett a trianoni szerződés aláírása után a magyar kormányhoz. Az utóbbi jegyzéket Millerand, az akkori francia miniszterelnök maga írta alá. Ezekből a nyilatkozatokból nyilvánvaló, hogy a Paléologue-jegyzék rejtélye még messze van a megoldástól és csak Bethlen miniszterelnök hazaérkezése után tisztázódhat a helyzet, ha a külügyi bizottságban tájékoztatja a képviselőket Bethlen ugyanis abban az időben tárcanélküli miniszter volt és igy valószínű, hogy közvetlen tudomása van az ügyről. Bethlen egyébként szombaton este érkezik Budapestre, hivatalát hétfőn veszi át. Feltűnő az a tartózkodás, amellyel a párisi sajtó szinte agyonhallgatja az ügyet, valószínűnek tartják, hogy ez a francia külügyminisztérium befolyására történik. Párisi politikai körökben egyébként az a nézet, hogy nincs kizárva az a lehetőség, hogy misztifikáció történt. A magyar politikusok által azonban nyilvánosságra hozott adatok után ennek a hírnek nincsen komoly jelentősége. yvor** w* jött szemlélőből, idegenül is hangzik előttük. Maga a megállapítás is kissé különös, pedig feltétlenül van benne valamelyes igazság. A yy* ji/c.hmm Debrecennek és egy modern német városnak a keveréke. A belső rész az feltétlenül Debrecen, de ha kifelé megyünk a nagyerdő felé, ahol egy új villanegyednek az alapjait rakták le, ahol a fák világába hatol be a város és ahol tágas arányokban az erdőbe épültek bele az egyetem intézményei, ez a kép tervszerűségével, stílusával és összbenyomásával inkább emlékeztet Charlottenburg, Hannover, vagy Breslau új negyedemé, mint a magyar városok bármelyikére. Az egyetem egyébként Debrecen legnagyobb büszkesége. A felsőoktatási intézetért vetélkedő városok között Debrecen volt az első, mely megkapta az egyetemét. Építése még a boldog békevilágban, 1911-ben kezdődött meg. Okos előrelátással az egyetem és egyetemi intézetek számára a híres debreceni nagyerdőnek a város felé eső rézéből hasítottak ki tojásleftet és ott kezdték meg a klinikák építését Az egész egyetem még ma sem kész, a jogi és a bölcsészeti kar, az intern husokkal került a régi kollégium hatalmas épülettömbjében van ideiglenesen elhelyezve, ami azonban a nagyerdőben felépült, párját ritkítja. Különálló pavilonjaival, melyeket földalatti, fűthető folyosók kötnek össze, az ősrégi fák között, a debreceni egyetem a tudománynak egészen más tipusu otthona, mint aminő a szegedi lesz, ha épületei a Tisza partján palotaszerű sorokkal fognak beleilleszkedni a város képébe. Az egyetemhez vezető úton, egy hosszú fasor végén, igazán impozáns távlati hatással bontakozik ki a világháborúban elesett debreceni katonák emlékműve. Magának az egyetemnek főbejárata előtt Tisza Istvánnak szobra áll. Az egyetem az ő nevét viseli. Ez a név is szimbolizálja a Debrecen és a többi egyetemi városok közötti lelki különbséget. A budapesti egyetem Pázmány Péteré, a két másik a loja Erzsébet királyné nevét őrzi. A debreceni irtás kifejezése gyanánt Ferenc József éa egyetem előtt a magyarságában él ,a kálvinizmusában egyaránt kemény Tiszalptráig áll érte. Szobra nincs sunyi Debrecennek mint Szegednek, ami elvégre nem baj, mert a sok $2?.?edi szobor között akad egy-kettő, amc-