Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
i^EOCD: Szerk.esztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhivoliü, kaiesVnkönyvlaT és Jegyiroda: Aradi Bcca S. Telefon: 300. Nyomda: Víw (Apdi ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « » Vasárnap, 1928 január 10 0 ,5 IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség is kiadóhivatal: Crf ucca 6. Telefon: III. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség is kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 40. szám. « » « » « » « » « » C löfszelisl .Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, klUlbldSn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Szilveszteri örömök. Sokszor megirt dolog, hogy a francia ember ötven esztendős korában nyugalomba vonul s gondtalan életet él annak a tőkének a kamataiból, amit addig verejtékes szorgalommal összehordott. Igaz, hogy ez inkább a régi francia embert jellemezte s mióta Poincaréur megnyerte a háborút és a diadalmas frankba is beleesett a nyavalya, azóta a francia embernek se fenékig tejföl az élete. De azért a takarékosságra való hajlama megmaradt, ami azonban nem jelenti azt, mintha a francia hidegre tenné az élet örömeit s ifjú korát feláldozná az öregségéért. Csak azt jelenti, hogy ahol nagyobb a vagyonszerzés lehetősége, ott erősebb a takarékossági hajlam, mert van értelme. Ez a hajlam csak ott erősödhet meg, ahol van miből takarékoskodni. Tudatosan, vagy szándékosan senki se fosztja meg magát a nyugodalmas jövőtől s aki mégis ész nélkül szórja a pénzt, az vagy nem a maga kereset^vki könnyelm üsködik, vagy olyan esztelen, hogy mint gazdasági típus nem vehető számba. Természetesen ez a megállapítás csak egyénekre vonatkozik s nem egyes népfajokra, vagy társadalmi rétegekre. Ezt meg kell jegyezni akkor, mikor esztendő szombatján a magyar társadalom szilveszteri örömein eltűnődünk. A tömeg karaktere nem lehet olyan, mint az egyéné, még ha olyan tünetek észlelhetők is rajta. A népet csak a tömegpszichológián keresztül érteni meg s ezen keresztül az a látszat, mintha minálunk olyan ragályos volna a könnyelműség, mint Franciaországban a takarékosság. Csakhogy a látszat ez esetben is csal. A francia ötven éves koráig vagyont gyűjt, amit aztán az egykéjére hagy. A magyar ötven esztendős koráig elveri a vagyont, amit az apja hagyott rá s akkor kezd valami kis hivatal után nézni, amelyben kipihenhesse az élet örömeit: ez volt a felsőbb tízezrek, az urak törvénye a régi világban. Most már ennek vége van s ami az alsóbb százezreket és milliókat illeti, azok nem kaptak soha elverni valót az apjuktól és nem is hagynak mit tékozolni gyermekeikre. Csak a jelennek élnek, mert a kereseti viszonyok olyanok, hogy a jövendőt semmiféle takarékossággal nem lehet biztosítani. A magyar kisember elé az a dilemma mered, hogy vagy kiélvezi úgynevezett vétkes könnyelműséggel a jelent és két feketét is megiszik egy este, vagy a szigorúan hirdetett takarékossággal sivárrá teszi a jelent is, meg a jövőt is. Ha a mától elvon valamit, az csak arra való, hogy ridegebbé tegye a tovaszálló pillanatot, de arra nem elég, hogy színesebbé és melegebbé tegye a holnapot, abból a kicsiből, amivel ma is alig verheti el az éhét az ember, nem lehet annyit félretenni, hogy eljövendő esztendők éléskamrája kiteljék belőle. Minek is megpróbálni? Nem többet ér ma megenni a holnap bizonytalán kenyerét? Nem ismerünk senkit, aki fogpiszkálókból rentét gyűjtött volna össze hetven éves korára. Mással pedig mivel lehet takarékoskodni ebben a helyreszanált országban? Ám a takarékosság ellentéte nem mindig könnyelműség s a Szilveszter-éj nótás kocsmáiból és kacagó kávéházaiból nem szabad azt következtetni, hogy a mi népünk könnyelműbb volna, mint a többi. A mi ál-könnyelműségünk és más nációk híres takarékossága egyaránt az életösztön megnyilatkozása. Akarjuk és szeretjük az életet, csak úgy, mint más nemzet, — csakhogy nekünk kevesebb jut belőle. Máshol örömmel teli a jelen és mosolygó arcú a jövő, mi csak a jelent tesszük elviselhetővé, hogy ne kelljen a jövőre gondolnunk. Más népek minden esztendőt magukénak mondhatnak, amit megérnek, a mienk az egész esztendőből csak az a kurta Szilveszter-éjszaka, az esztendő sereghajtója, amely kétségbeesetten zajos és dáridós, de ki érzi benne többé a háború előtti családi körös hangulatot? Hová lett a régi szép fametszet a havasbundájú öreggel, amellyel a háború előtti ember polgári fantáziája búcsúzott az óévtől és köszöntötte az újat? Szilveszter, a napok öregapja, a szép fehér szakállú aggastyán a prémbundákban barátságos mosolyával nyitott ajtót egy rózsás arcú amorettnek, hogy most már az üljön a meleg kályha mellé, míg ő maga, mikor tizenkettőt üt az óra, örökre eltűnik a jégcsapos házak során a zúzmarás éjszakába. A jégcsapos házak csak megvolnának, de a kályha már sok helyütt hideg és jó előre menekülni a kávéház olcsóbb örömei közé és rég a múlté a poetikus fametszet. Az esztendő küszöbén, álmos és lomha hófelhők alatt most is felhedzik a kettős arcú szimbólum, csakhogy nem úgy, ahogy a mi letűnő nemzedékünk játékos fantáziája látta a boldog békeévekben. Most az ősi vad idők tragikus fantáziájának alkotását állítja elénk az éjféli órák ütése: egy hideg és hallgatag márványoszlopot, amelyről kettős arcú Janusfő néz a múltba és a jövőbe. A múltba visszanéző főnek öreg és ráncos arca van, amelynek redeiben magyar kínok és gyötrelmek kövesetek meg. Nagy szavak lehullott oroszlánfőőrcire néz vissza, nagy fogadások és nagy ígéretek üres héjaira, árkokra és gödrökre, amelyekbe inaszakadt magyar remények tántorogtak bele. Hasztalan keres csak egyetlen lépést is, amelyik kifelé vezetne az élet partjaira, sehol egy határozott gesztus, sehol egy végrehajtott elhatározás, csupa félbemaradt jó szándék, csupa megszegett ígéret, csupa bedöglött szógubó, csupa előremenésnek állított hátramenés. S a magyar János-fej másik arca még fájdalmasabb, mert ez vakon tekint a jövőbe: oly sötétnek érzi, hogy félelmében lehunyja a szemét. Ez a magyarázata a János-oszlop tövében táncoló magyarok szilveszteri örömeinek. A karácsonyi szünidő alatt Bánffyhunyadon ói rombolást rendezetleny román diák. Kolozsvár, december 31. Fiore Titusz felsőkereskedelmi hallgató, aki karácsonyi vakációra érkezett Bánffyhunyadon lakó szüleihez, karácsony ünnepén azzal szórakozott, hogy végigjárta a várost és a zsidó lakosok ablakait kövekkel sorra beverte. Végül eljutott a zsidó templomhoz és annak kapuját kifeszítette. A csendőrség végre őrjáratot küldött ki Fiores elfogására, aki azonban Kolozsvárra szökött. Itt j azután elfogták és átadták a hadbíróságnak. A dúló £ óvifarote egész Bulgáriában www.cvv/i ínrrwre'imrtf (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szófiából jelentik: Egész Bulgáriában nagy hóviharok dúlnak, amelyek csaknem teljes egészében megakasztották a vasúti forgalmat. A hőt mérő minusz 19 Celsius fokig sülyedt alá. ; Zoffr/iüplsí»/ npuosik lesz Róma, december 31. Vatikáni körökben elterjedt hírek szerint P. Zadravetz István volt tábori püspököt, aki mint ismeretes, tábori püspöki állásáról lemondott és visszavonult egy Ferencrendi kolostorba, a pápa legközelebb érsekké nevezi ki és Rómába rendeli. Zadravetz páterből tehát Zadravetz érsek lesz, de nem kap egyházmegyét, hanem Rómában bíznak rá állandó jellegű funkciót.. Természeti csodák az orosz földrengés nyomán. A iennánról feltérenerl A mehél vize már tört elő (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Az United Press moszkvai levelezőjének jelentése szerint az Amur folyó környékén igen heves földrengés volt. A folyót bomló jégpáncél hosszában kettérepedt. Nikolejevszk környékén vízsugár tört elő a földből, s ami a lakosságból pánikszerű félelmet váltott ki*. Repülőgépkatasztrófa öt halottal. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: Marsaille közelében súlyos repülőgépkatasztrófa történt. Egy repülőgép, amelyet a Marsaille—Algír postajáratra rendeltek, próbarepülés következtében lezuhant és mind az öt utasa szörnyethalt. A szerencsétlenséget motorhiba okozta. Szilveszter estéjén kigyulladt a íjász és aszénö menyessel rászakadt a családra. Miskolc, december 31. Uomaházán Kis Benedek Ignác földműves házának szalmafedele meggyulladt és az egész égő menyezet rászakadt a szobában tartózkodó családra. A földműves feleségével s gyermekével még ki tudott menekülni az égő házból, de a náluk tartózkodó Kovács Ignác nevű Fiatalember ho nnnokpifra lőni./ajkiknix Kis Benedek Ignác visszamenve, kihozta az ösakszeégett fiatalembert és bevitte az ózdi Lóházba. A fiatalember a kórházban belehalt súlyos sérüléseibe. A tűz keletkezését az okozta, hogy nagy tüzet raktak a konyhában és ennek lángjaitól gyulladt meg a ház zsúpfedele. 4