Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

928 február 1, DÉLMAGYARORSZÁG Ismét elhalasztották a kisántánt szentgotthárdi jegyzékének átnyújlását. „Az Intervencióra március 5-ig elég idő van", — mondja Duca román külügyminiszter. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Az Adeverul közlése szerint a kisantánt jegyzékét a szentgotthárdi ügyben ma sem nyújtották át Genfben, hanem az átnyújtás időpontját ismét elhalasztották. A lap munkatársának Duca külügyminiszterhelyettes kijelentette, hogy az intervencióra március 5-ig, a Népszövetség tanácsának legközelebbi üléséig elég idő van. IMWMMfWNAWMMMMMflMIMMMMMIMMMMMMMWnMMAMMMMIMMMMMMIIIW Cseh interpelláció Serédi hercegprímás nyilatkozatai miatt. „Feltehető, hogy kijelentései a római Kúria előzetes jóváhagyásával történtek“. Prága, január 31. A csehszlovák nemzeti szocialista képviselők interpellációt nyújtottak be a kormányhoz Serédi Jusztinián hercegprímás nyilatkozata ügyében. Az interpelláció így szól: „Serédi hercegprímás, Magyarország egyik első közjogi méltósága, Rómából Magyarországba való visszatérte alkalmából több hivatalos nyilatkozatot tett, amelyek a csehszlovák köztársaság integritása ellen irányulnak és a Slabsburg-restauráció mellett szállnak síkra. A nyilatkozatokat szó szerint közölte a félhivatalos Pester Lloyd. A hercegprímás úgy nyilatkozott, hogy nem lehet igazi béke mindaddig, amíg a magyar igazság vissza nem hozza Magyarország békéjét, amivel a hercegprímás a bosszú gondolatát hirdette. A napisajtó szerint Serédi bíboros levelet intézett az osztrák néppárt elnökéhez, melyben hangoztatta, hogy törhetetlen hűséggel ragaszkodik az örökös dinasztiához és a pragmatica sanctióhoz, amelyet ma is érvényesnek tekint. Kézenfekvő, hogy e nyilatkozatok, melyeknek éle államunk és a mai európai politikai rendszer ellen irányul, határozottan békeellenesek és nem hangozhattak el a magyar kormány előzetes beleegyezése nélkül. Serédi bíboros, akiről ismeretes, hogy a mai római pápa bizalmasa, e nyilatkozatokat Rómából jövet közvetlenül püspökké szentelése után tette meg, feltehető tehát, hogy kijelentései a római Kúria előzetes jóváhagyásával történtek.« „Megölt az átkeltet“, — mondatta a bíróság előtt báró Gaidertsák Rudolf, a sikkasztó bírósági végrehajtó. Megdöbbentő adatok a magyarul beszélni alig tudó báró-végrehajtó karrierjéről és lecsúszásáról. Szerdán délelőtt hirdetik ki az ítéletet. (A Délmagyarország munkatársától) 'A szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa kedden kezdte tárgyalni a hivatali sikkasztással és hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolt báró Gauder- Dák Rudolf, volt bírósági végrehajtó bűnügyét. A megtévedt báró-végrehajtó tárgyalását olyan nagy érdeklődés előzte meg, hogy a másodemeleti tárgyalóterembe csak jeggyel lehetett bejutni. A vádlott frissen, mosolygó arccal ült le a vádlottak padjára. Tisztán és értelmesen beszél, magyarul azonban nem tud jót. Bevallása szerint 1984-ig egy szót sem tudott magyarul. Személyi adatainak bemondásánál kitűnik, hogy tényleges hadnagy volt. Később banktisztviselő, majd rendőrkapitány lett, legutoljára pedig, a múl év január havában bírósági végrehajtónak nevezték ki. A vád szerint a báró végrehajtó It cserben a végrehajtási jegyzőkönyveket megsemmisítette. A végrehajtásból befolyt pénzeket pedig nem juttatta el a végrehajtást kérő felekhez, hanem saját céljaira fordította. Hogy üzelmei titokban maradjanak, több esetben hamis jegyzőkönyveket vett fel. — Beismerek mindent, ami a pénzek felvételére vonatkozik, — mondotta a báró-végrehajtó. — Aktákat, végrehajtási jegyzőkönyveket azonban nem rejtettem el és nem is semmieitettem meg. Elnök: A végrehajtási iratokat miért nem terjesztette be a bírósághoz és miért rejtette el azokat lakásán? Vádlott: Ennek egyedüli oka az, hogy a letartóztatásom váratlanul ért. — Éppen a Hágiban ebédeltem a leányommal, amikor bejött értem Véber rendőrkapitány. Azt mondotta, hogy csak egy-két percig akar velem beszélni. Én készséggel állottam rendelkezésére. A nálam lévő aktatáskát átadtam leányomnak, aki a táskát hazavitte a lakásra. Többet azután nem is beszélhettem a leányommal és igy kerültek a lakásomra a hivatalos ügydarabok. — Különben is a végrehajtó otthon a lakásán szokott dolgozni és igy természetes, hogy a lakásomon ügydarabokat találtak. A hivatali helyiségemben rajtam kívül még három végrehajtó és hat írnok dolgozott. Az irodában nem volt szekrény, csak egy nyitott íróasztal. Néha, amikor felszaporodtak aktáim, letettem a földre, mert máshol már nem volt helyük, így nem csodálható azután, hogy aktáim közül több elveszett. Hiszen akárki elvihette őket. — Volt egy segédem, Braun Soma — folytatta vallomását —, az intézett mindent. Én csak utasításokat adtam neki. Tulajdonképen azonban erre sem volt szükség. Braun Soma jobban értett a mesterségemhez, ratal én. Legutoljára, amikor meghallottam, hogy hivatali vizsgálat lesz, még aznap délelőtt berohantam a Stefániába és ott sörözés közben elkészítettem néhány hiányos végrehajtási jegyzőkönyvet. — Ezt azért tettem, mert féltem a törvényszéki és a járásbírósági elnöktől, akik már a bemutatkozásnál is bizalmatlanul fogadtak . . . Azonkívül megölt az alkohol. Mindig ittam. Sört, bort, pálinkát. Az ital egészen elvette az eszemet. Most például jobban emlékszem hivatalos ténykedéseimre, mint abban az időben. Az elköltött pénzeket mindig vissza akartam adni, de amikor elmentem egy vendéglő előtt, végem volt. Minden pénzemet italra költöttem. Már Gyöngyösön is iszákos voltam. Azért is bocsájtottak el a szolgálatból. A bíróság ezután tanúkat hallgatott ki. Dr. Schirsich György, dr. Erdélyi Mihály, dr. Szentgyörgyi Lajos, Szende Mihály és még több tanú részben igazolta, részben pedig megcáfolta, hogy a báró-végrehajtó mértéktelen mennyiségben élvezte az alkoholt. Braun Soma írnok, aki a vádlott mellett dolgozott, annak teljes fokú beszámíthatatlanságát igazolta. Már régen ott akarta hagyni főnökét, de szánalomból mégis kitartott mellette. 3 Papp Ferenc detektív-főfelügyelő a végrehajtó viharos múltját ismertette. Délután folytatták a bizonyítást. A bíróság először Szabó József egyetemi tanárt, elmeszakértőt hallgatta meg, aki részletesen ismertette a vádlott elmeállapotát. Az elmeszakértő véleményében elmondotta, hogy báró Gaudernákot még fiatal korából ismeri. A vádlott már akkor is erkölcsi fogyatékosságban szenvedett Elmebaja jelenleg nincsen. Akarati elhatározása korlátozást nem szenved, nagyban befolyásolja azonban az a körülmény, hogy idült alkoholista. Majd elmondotta, hogy Gaudernák fiatal korában szülei sírjánál esküt tett és sírva fogadta meg, hogy többet bort nem iszik. A temetőben ott volt Gaudernák rokonsága és baráti köre. Az eskü után Gaudernák egyik közeli kocsmában részegre itta magát. Szabó professzor véleménye után az elnök felolvasta Gaudernak előéletére vonatkozó adatokat. Az iratokból kitűnt, hogy a bárónak úgy a katonaságnál, a rendőrségnél, mint a bankszakmában iszákossága miatt nem tudták hasznát venni. Ezután dr. Tompa Gyula ügyész mondotta el vádbeszédét. Beszéde során megcáfolta a báró-végrehajtó azon állítását, hogy készületlenül és meglepetésszerűen érte a letartóztatás. Elmondotta, hogy 1927 július havában az ügyészség már vádat akart emelni ellene. Később fegyelmit is kapott, tehát tudnia kellett, hogy minden pillanatban letartóztathatják. Ezután módosította a vádat. A hivatali hatalommal való visszaélés vádját elejtette ellene és kétrendbeli hivatali sikkasztás helyett kétrendbeli közönséges sikkasztás címén kérte bűnösnek kimondani. Dr. Abonyt védő érdekes portrét festett védőbeszédében Gaudernákról. Ismertette a báró karrierjét, amely egészen szép ívelésben haladt az érvényesülés felé. Gaudernák a háború kezdetén rendőr-segédfogalmazó volt. Az oroszok betörése idején Kőrösmezőn teljesített szolgálatot a határrendőrségnél,s amely később szintén visszavonult a bekerítés elől. Gaudernak azonban nem. ő előre vitte osztagát és ezt a sikeres előrenyomulását azzal honorálták, hogy rendőrfogalmazóvá léptették elő. A rendőrkarrier azonban nem sokáig tartott. Valamilyen ünnepség volt Nógrádban, amelyen megjelent Rakovszky Iván belügyminiszter, az egyik rendfentartó rendőrtiszt báró Gaudernák volt. Amint feltűnt a belügyminiszter, Gaudernák odasietett hozzá. — Szervusz Iván! — mondotta Rakovszkynak. — Nem ismerem tot! — válaszolt a belügyminiszter. — Ennek a »szervusz Iván«-nak végzetes következménye lett, — folytatta dr. Abonyi. — Nádosy azonnal menesztette Gaudernákot, akit rövidesen elbocsájtottak a rendőrség kötelékéből. Megkezdődött a lecsúszás. Nagynevű apja révén apróbb állásokba jutott be. Gépügynök lett, majd egy biztosító intézethez sikerül bekerülnie. A család közben rettentően nyomorgott, Gaudernak iszik, amikor jön végre a mentő szegedi végrehajtói állás. Ezerpengős jövedelmű állás a láthatáron! Kölcsönpénzein leérkezik Szegedre. Első dolga a Tiszában meginni egy liter vörösbort a hitelbe. Azután jöttek a többi apró stiklik, az állandó iszákosság, jött a bűnözés, a sikkasztások. — Mindenért pedig a család szenvedett. A 15 éves szép baronessz a nyomorúságuk miatt csak egy polgárit tudott elvégezni, nem volt pénz még tankönyvre sem. Ne vegyék el a nyugdíját — fejezi be beszédét dr. Abonyi védő —, ha meg is büntetik, mert nem ő fogja érezni, hanem az ártatlan bárókisasszony, aki 15 éves, de még csak egy polgárit végzett. A tárgyalást este fél 7-kor szerda reggelre halasztották el, amikor is a törvényszék kihirdeti az ítéletet. A villamos lefejezett egy kis leányt. Budapest, január 31. Kedden este a Mária Valéria-barakktelep előtt egy kispesti villamos elgázolta Fehér Kató 9 éves kis leányt. A kerekek a szerencsétlen gyermek fejét levágták.