Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

31CEGED: Szerkesztőség: Den­Si Ferenc ucca Telefon: 13- 33.^Kiadóhivatal, •tölt»í­nikönyveikr és jegyiroda: Aradi ucca 8. Telelom : 30 ©. ^ Nyomda: Low Upó>­­icce 19-Telefon: 16- 34.« » « » « » Csütörtök, 1928 Március 1 ® .& $ IV. ÉVFOLYAM 50. SESAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal * L’il utca ©. Telelőm: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telelőm: 49. szám. «» «» «» u­n K » Elöfizetés.­ ara ravonia 3-ZL» vedé­­sen és a »óvárosiján 3*00, .•il’ítéldöra 0-40 pengő. Egyes szóra Sz, vasár— és Ünnepnap 24 illlér Kétféle törvén­yíiszíelel Meghatva nézzük azt a páratlan igyekvést el nem lankadó szorgalmat, ernyedetlen ki­tartást, amivel a városi tanács urai keresik a törvényeket, kutatják a szabályrendeleteket, felhalmozzák a bizonyítékokat s összegyűjtik a precedenseket, melyekkel a mérnöki hivatal vezetője kiakolbolitásának törvényességét és jogszerűségét vitatják. Soha baloghlajosi meg­fontoltság, baloghlajosi ötlet, baloghlajosi in­dítvány ilyen megbecsülésben nem részesült. Mintha a városi tanács szivéből szólóit és lel­kéből lelkezett volna a pécsi szénbánya ér­demes képviselője javaslata, amely a próba­fűtés előtt utolsó attakját intézte a műszaki f­őtanácsos ellen. Akták halmai, hivatkozások tömege, beszamárfülezett, elsárgult szabály­rendeletek rizsmái igazolják, hogy milyen nagyhatalmú ar egy tanácsnok és milyen kicsi legény a tanácsos. Nem tanácsos velük kikezdeni. A városi tanács gúnárjai elgágog­­ták azt a vakmerő műszaki embert, aki mű­szaki ismeretekkel meg nem zavart nyugal­muk Capitoliumát fenyegette meg betöréssel. Csak éppen azt nem értjük, miért csak akkor visz véghez törvény­tiszteletük s a sza­bályrendeletek előtt leboruló hódolatuk olyan csodát, amilyen ebben a buzgó munkásságban megnyilatkozik, amikor a maguk úri voltának zavartalanságát, az intézkedések monopolizált örömét s az egyedurusággá lett cselekvés ha­táskörét védelmezik meg? Egyszerű emberek­nek nincs nagyobb örömük, mint a más em­berek feletti uralom. Egyszerű emberek sem­mit sem védnek több elszántsággal, szívósság­gal és leleményességgel, mint örömüket az intézkedésben s hatalmukat az emberek fe­lett. A városi tanács urai ne tudnának tisz­­tultabb belátásra s emelkedettebb gondolko­dás szintjére helyezkedni? A városi tanács jogász, — helyesebben jogvégzett, — tagjai miért csak most mutatnak ilyen minden el­ismerésre és őszinte tiszteletreméltó buzgó­­ságot a törvénytiszteletben s a szabályok be­tartásában s miért nem mutatnak akkor is, amikor a törvény végrehajtása hatalmi, avagy kényelmi pozíciójuk horzsolódásával járna? A polgármester »rossz néven veszi« a mű­szaki főtanácsostól, hogy megfelebbezze azt a tanácsi határozatot, melynek következtében minden egyes műszaki vonatkozású kérdés elintézése hátrányt szenved. A tanácsi határo­zatnak olyan tiszteletet, megbecsülést, tekin­télyt követel a polgármester, hogy még a köz­érdek megvédése jogcímén sem engedi meg ellene a jogorvoslatot s »megorrolás«-t helye­zett kilátásba annak a vezető tisztviselőnek, aki reszortjába tartozó ügyei védelmében erre a szentségtörésre ragadtatta magát. Ha azon­ban a polgármester ilyen tiszteletet követel a városi tanácsnak, annak a testületnek, mely a közgyűlés határozatait végrehajtani hiva­tott, miért nem ad ennyi tiszteletet például a­­ közigazgatási bíróság ítéletének is? Semmi­sem áll tőlünk távolabb, mint hogy kiseb­bíteni akarnánk a városi tanácsnak azt a te­kintélyét, melyet e tanáé munkájával és ered­ményeivel kiérdemel. De úgy gondoljuk, nem vétünk e tisztelet ellen, ha a legmagasabb bíróságnak a magyar állam nevében hozott ítéleteit legalább egyenrangúnak tartjuk a te­kintetes tanács határozataival 's egtére a köz­igazgatási bíróság ítéletéi on a magyar állam­­hatalom jogszolgáltatásán.1.s. szuverenitása nyi­latkozik meg ítélet­eit a »»íróság a magyar állam nevében hirdeti ki. A városi tanács vég­rehajtó szerve a közgyűlésnek s jellemzésül ne mondjunk mást, ne mondjunk többet: a mai közgyűlés végrehajtó szerve. Úgy gondoljuk tehát, kétféle s egymástól mereven eltérő törvénytisztelet nyilatkozik meg abban a felfogásban, amelyik egyfelől tabu­vá teszi a városi tanács határozatát s amelyik másfelől megtagadja a közigazgatási bíróság ítéletének végrehajtását. S ez a kijár­­ott törvénytisztelet megnyilatkozik másban is. Amikor a törvény rendelkezései alól ki kellett bújni, amikor ürügyeket kerestek a törvény parancsainak mellőzésére, hol késett akkor az a törvénytisztelet az éji homályban, amelyik most avult szabályrendeletek ódon szavai között keresi intézkedései hozzáférhe­tetlenségének tiszteletét? Törvényt csak egyféleképen lehet tisztelni: engedelmességgel. A paragrafusok nem vad­­körték, amikbe válogatni­ lehet. Nem köve­telheti az őszinte bensőséggel a törvény tisz­teletét s a hatósági intézkedéseknek kijáró tiszteletet, aki a maga széles mellével állt a törvény megvalósulása elé s aki megtagadja annak az ítéletnek végrehajtását, amelyben a magyar állam igazságszolgáltatási felségjoga nyilatkozik meg. Amnesztia a tomásiysó államfői mű­ködésének évforduló­a ai realistáfá éB a politikai bűncselekmények egy csoportjára P@stff y Pál csütörtökön a frrás elé terjeszti a Magyar Magánjogi Törvény­könyvet (Budapesti tudósítónk idején jelentése.) A képviselőház holnapi ülésén Pesthy Pál igazságügyminiszter beterjeszti a Magyar Ma­gánjogi Törvénykönyvet. A polgári törvény­­könyv módosítására vonatkozó javaslat már 35 éve készül. Az egymást váltó kormányok újabb és újabb módosítást eszközöltek az ere­deti javaslaton, úgy hogy a mostani javaslat több mint 2700 szakaszból áll. Illetékes hely közlése szerint a miniszter azért választotta ezt a napot a törvénykönyv beterjesztésére, mert ezen a napon van a kormányzó állam­fői működésének 8-ik évfordulója. Az évforduló alkalmával a kormányzó a politikai bűn­­cselekmények egy csoportjára amnesztiát ad. Ez az elhatározás a holnapi hivatalos lapban jelenik meg. az amnesztiáról szóló kormányzói kézirat a következő: »Nyolc esztendeje múlt annak, hogy a nemzet akarata végzetteljes időkben az ország élére ál­lított. Ebből az alkalomból egyrészt hálás szívvel gondolok mindazokra, akik a jogrend és jog­­biztonság helyreállítására és megszilárdítására irá­nyuló törekvésemben támogattak, másrészt am­en­­­nyire az ország érdeke megengedi, jövendő maga­tartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni azokkal szemben, akik a minden állam­polgárt kivétel nélkül kötelező mérséklet és ön­fegyelmezés elvetésével politikai természetű indo­kokból bűncselekményt követtek el. Ehez képest I. kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntető bíróság jogerős ítélettel 5 évet meg nem haladó tartamú szabad­ságvesztés büntetésre, vagy pénzbüntetésre ítélt 1. az államfő megsértésének az 1913 : XXXIV. tc.-ben meghatározott (1920 :1. tc. 14. §.) vétsége, valamint a királyi ház tagja megsértésének a BTK 141. §. meghatározott vétsége miatt; 2. a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló az 1921 : III. tc. 7—8. §. meghatározott vétség miatt;, 3. as a kor­miány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek ellen elkövetett izgatás (BTK VI. fejezet) miatt; 4. a választójog ellen elkövetett az 1925 : XXVI. tc. és ezt megelőzően 1913 : XXIII. és 1918 : XVII. tc.-ben meghatározott bűncselekmények miatt, va­lamint az országgyűlési és nemzetgyűlési válasz­tásokkal kapcsolatban politikai természetű indo­kokból elkövetett egyéb vétség miatt; 5. a BTK II. része VII. fejezetében meghatáro­zott magánosok ellen elkövetett erőszak miatt; valamint a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914 : XLI. tc.-ben meghatározott bűncselekmény miatt, ha ezeket politikai természetű indokból követték el; 6. az 1897: XXXIV. tc. 20. §., valamint az 1912 : LIV. tc. 96. §. meghatározott vétség miatt ; 7. politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt rendkívüli méltánylást­­ ér­demlő esetben, ha a bíróság az elítélt egyéni­­­ségének, életviszonyainak, a bűncselekményt meg­előzően s azt követő példás magaviseletének, va­lamint az eset többi körülményeinek figyelembe­vételével ez elhatározás keltétől számított 3 hó­napon belül kivételesen kegyelemre méltónak nyil­vánítja. Ez a kegyelem kiterjed a mellékbüntetés­ként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlan­ság folytán szabadságvesztés büntetésre kellene, átváltoztatni, nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IL Kegyelemben részesítem azokat is, akik ellen az I. 1—6. pontokban megjelölt, a jelen elhatáro­zásom kelte előtt elkövetett bűncselekmény miatt kell eljárást indítani, vagy folytatni, amennyiben a cselekményre a törvény 5 évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetést, vagy csupán pénzbün­tetést állapít meg. az emigránsaik nem kapnak kegyelmez ni. Sem az I., sem a II. pont alapján nem része­sülnek kegyelemben azok, akik 1. akiket a 4039—1919. ME. rendelet 1. §. meg­határozott bűncselekmény miatt ítéltek el, vagy akik ellen ilyen bűncselekmény miatt kell eljárást indítani, vagy folytatni; 2. akik a bűncselekményt külföldön követték el; 3. akik magukat a bűnvádi eljárás, vagy a büntetés alól elvonva, külföldre távoztak; 4. akik a jelen elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy 3 éven belül elkövetett szán-

Next