Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-22 / 115. szám

CMSOHAGT­AKORSZÁG ~/92. május 12.-r són. Két óra hosszáig szakadatlanul tartott a fel­­wn aM»­i Jernay-ház felöti részen érkeztek a falvak,­­anyák, városok népei. Asszonyok, lányok szines, tarka-barka csoportjai. Jött a többi között Sándor­falva, Dorozsma, Orosháza, Szentes, Vásárhely, Szőreg, Algyő, Köbekháza, Somogyi-telep népe, a tanyavilág.­­ A városháza előtti részen nagy az izgalom. Itt javarészt nők gyülekeznek: a nőegyletek­ és a leányegyletek. Sorjában állanak a Szegedi Kato­­likus Nővédő Egylet, a Lorántffy Zsuzsáina Egye­sület, a Szegedi Zsidó Nőegylet, a Szegedi Zsidó Leányegylet, a Szegedi Kisdedóvó és Jótékony Nő­egylet, a Szegedi Evangélikus Nőegylet, a Szegedi Görögkeleti Nőegylet, a Mansz. magyarruhás as­­­szonyai és leányai. Édesbús magyar zene zendül fel a magasban. Toronyzene. A közgyűlési terem ezalatt zsúfolásig megtelt, m­íg a Feketesas­ uccai bejárónál pompás dísz­­m­agyaros öltözetű urak, köztük munkaruhában a sajtó képviselői, gyülekeztek. Dr. Szalay József, Buócz Béla, Berzenczey Domokos, vitéz Fegyveres tábornok, dr. Tóth Imre, dr. Pap Róbert, dr. Pálfy József, Fluck Dezső, dr. Hainiss Elemér, dr. Sós hódmezővásárhelyi polgármester, dr. Hajnal Ist­ván, Ch­atricis Lajos, Pollner Ödön, Fodor Jenő, dr. Gyuritza Sándor, Molcsay Zoltán, Szatmáry Tihamér, Kun Béla, Bokor Pál és mások voltak még ott Egyszerre feltűnt Nagy Emil, a volt igazságügy­­miniszter termetes alakja. Azonnal nagy udvara támad. A többi között ezt mondja: — A béke kedvéért kell a határkiigazitás, de a célkitűzésben mérséklet, a kivitelben erély. Ekkor már a várakozás izgalma tetőfokra há­gott A fotóriporterek és filmoperatőrök munkára­­készen állanak. A bejárattól fél a közgyűlési te­remig cserkészek álltak sorfalat. Az uccán pedig végeláthatatlan sorokban vonul a nép rengeteg irre­denta táblával. Ilyenek voltak: »Vem, nem soha — no, no never*, vagy »Négy Elszász egy helyett«, ■»Vesszen Trianont, *3^00.000 magyar idegen rab­ságban*■ Azután üdvözlő táblák: "Éljen Anglia*, »Éljen Esmond Harms­worth«1, »Éljen ford Rother­mere«. . Példás rend mindenfelé. Sehol semmi zúgoló­dás, panasz, összezsúfoltság, ami fölöttébb helyes, mert a nap egyre égetőbben tűz alá. Késés. A díszmagyaros urak idegesen nézik az órákat. 15 perc késés, 20 perc. A falnál ismerős arc boldogan köszöntget. Szegény Szűcs Laci négyszáz darab levelező­lapot szorongat a kezében, ötezer aláírást gyűjtött a tömegben né­hány kislánnyal, boldog, hogy átadhatja Harms­­worthnak. Még nem kezdődött semmi, de már a mentők vagy harmincszor szedik ki a tömegből az ájul­­tan összeesetteket. ' "V ■ Harmsworth Féltizenkettőkor nagy izgalom a városháza Feketesas­ uccai kapujában. Egy kis cserkész kiállt az út közepére és tele tüdővel kezdte a generalmarsot. — Jön Harmsworth! Három autó rohan el a kapu előtt, a ne­gyedikben, egy gyönyörű Rolls-Royce, kocsi­ban ismerős arc mellett — dr. Somogyi Szil­veszter polgármester — ifjú és mosolygó an­gol ur ül, lord Rothermere fia. Viharos él­jenzéssel fogadják, Bokor Pál lelkes szavakkal megérkezik üdvözli mint a magyar igazság legnagyobb szószólójának fiát«. Berregnek a mozigépek, ezernyi fényképezőgép csattan. Harmsworth mosolyogva áll autója előtt egyszerű, de ki­tűnő szabású szürke zakóban, szürke fekete­­pettyes a nyakkendője, kezében keményka­lap és sárga szarvasbőr -keztyü. Piros sző­nyegekkel leterített és pálmákkal gazdagon feldíszített után halad fel a közgyűlési te­rembe, ahonnan rövid egy-két percnyi tar­tózkodás után kimegy az erkélyre. Ves­~szen Tria­non, ves­­szen Tria­non!!! Nagygyűlés 30.000 ember részvételével Felejthetetlenül lenyűgöző látvány! Olyanok szerint, akiknek gyakorlatuk van a tömegek felértékelésében, ötvenezer ember volt együtt Osztály és felekezeti különbség nélkül test­véri egyetértésben ölelkezett össze Szeged és a környék magyarsága. Egetverő éljen, hip­­hip-hurrá harsogott, amikor Harmsworth megjelent az erkélyen dr. Somogyi Szilveszter, dr. Rassay Károly, gróf Zichy Ernő, Vár­helyi Józs­ef, Szalay Ilonka, néhány angol és magyar újságíró kíséretében. Harmsworth láthatólag elbűvölten nézte a csodálatosan színpompás képet A remekbe készült tükör­park közé beékelt embererdőt. Áhitatosan szálltak a magasba a Himnusz hangjai. — Mister Harmsworth — kezd beszélni dr. Somogyi Szilveszter — tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy az alatt a három és fél­órás út alatt, amig a fővárosból ideérkezett az országnak majdnem az északi határától a déli határra tette meg az utat. Amikor először mondja ki a polgármester Rothermere nevét, olyan éljenzés zúg fel, aminőt még nem hallott Szeged. Extázisban kiabálták az emberek: — Ves­­szen Tria­non, ves­­szen Tria­non!!!, A megafonok harsogva hordják széjjel a leg­távolabbi sarokba is Somogyi szavait: — A mi országunk halálos betegsége a trianoni szerződés... — Ves­­szen Tria­non, ves­­szen Tria­non!!! Minden mondatnál felzúg a harsány éljen­zés, mámoros, lelkes ünneplés. — Nagy bűne volt a békekötésnek a trianoni határoknak igazságtalan, gondatlan és vétkes megállapítása, de még nagyobb volna azoknak fen­tartása — fejezte be a polgármester hatá­ros beszédét. Perceken át zúgott az éljenzés és taps. Dr. Ch­atricis Lajos ny. főispán beszélt ezután hos­­­szasan, közben Harmsworth állandóan moso­lyogva szemlélte a gyönyörű látványt nyújtó káprázatos teret. * — Ilyen szépet még nem láttam — mondta a háta mögött ülő Zichy Ernő grófnak. — Ma, mi magyarok vagyunk a világ meg­nyomorított rabszolgái és elnyomottai — mon­dotta Cicatricis —, akiket a szerencsétlenség­nek, sőt a gyűlöletnek szinte áttörhetetlennek látszó gyűrűje vesz körül. — A trianoni békének csúfolt hatalmi szó le­tépte az ország testéről a legértékesebb része­ket, szétszaggatta vasúti és hajózási hálózatát, feldúlta egységes folyamrendszerét, a termé­szet szeszélyének és gonosz indulata szomszé­dok önkényének szolgáltatva ki azt az egész világon párját ritkító, nagy műszaki tudással és áldozattal létrehozott vízszabályozási és be­­csapolási rendszert, amely a Duna—Tisza Jfe mellékfolyói völgyét ragályterjesztő mocsár­ból kultúrterületté fejlesztette. Azzal fejezte be Cicatricis szavait, hogy­­­ az innenső parton egy minden védőeszköz­től megfosztott nép a korbács előtt nem haj­lik meg, de a segítő és simogató kezet a hála könnyeiben füröszti. Dr. Somogyi Szilveszter Harmsworth köszö­netét tolmácsolta Ch­atricis beszéde után, majd maga Harmsworth is odaült a me­gafon elé és a következő szavakat mondotta magyarul: — Éljen Szeged kedves népe! . . — Köszönöm önöknek! — Éljen Magyarország! Bokor Adolf a szegedi és szeged-vidéki ke­reskedők, Körmendy Mátyás az iparosok, Deák János a gazdatársadalom, Csajkás Bódog az egyetemisták és Fürdők Dezső a munkások nevében köszöntötte lord Rothermerét és fiát. Még a Good save the King, az angol­ Him­nusz akkordjai csendülnek fel. A nagygyűlés után Harmsworthnak a közgyűlési teremben Várhelyi József prelátus átadta dr. Glatt­­felder Gyula Csanádi püspök levelét, amely­ben Glattfelder elpanaszolja, milyen égbekiáltó igazságtalanságokat követtek el a román­ok egyházmegyéjében, amelyek végül az ő tá­vozására is vezettek. ’ ’ ;. VV­ j Csiby Jenőné pár angol szóval köszöntötte Harmsworthot. Óriási a hőség a közgyűlési teremben, men­ne mindenki kifelé. Egy szép szegedi úrileány autogramot kér Harmsworthtól, akit most már az egész városi tanáccsal együtt sodor az áramlat kifelé. Viráge&öb­en a Klauzál­térre: Harmsworth a polgármester és Várhelyi­­ pré­post között gyalog indult el a Klauzál­ térre a díszmagyaros urak, a törvényhatósági bizottsági­­ tagok, a fővárosi kísérőitől követve. Amerre el­haladt, a tömeg mindenütt viharosan ünnepelte, a szőnyegekkel leterített ablakokból virágokat do­báltak eléje. Valóságos virágesőben ért a Klauzál­­térre, amely gyönyörűen fel volt díszítve. A Kiss-, a Lengyel-, a Kárász- és a Gál-ház ablakairól va­gyonokat érő perzsák csüngtek alá és mindent elborított a virág. A Kossuth-szobor előtt A ci­gányok abban a pillanatban zenditettek a Rákóczi- indulóra, amikor Harmsworth karcsú alakja fel­tűnt a Kígyó­ uccában. A Rákóczi-induló akkord­jai közben lépett a díszsátorba, amelynek környé­két ismét a filmolperatőrök és fotóriporterek száll­ták meg. A bordóvörös drapériákkal, belül pedig szőnyegekkel nagyon ízlésesen díszített sátort a Lengyel Lőrinc-cég készítette. A sátorban a kíséret, az angol, a budapesti és a szegedi újságírók fog­laltak helyet. És megkezdődött a felvonulás, ., Hatvanezer ember mami köszöntötte lord Ilyen hatalmas felvonulás A cigányok szünet nélkül húzták a Rákóczi­­tndulót, a korzó felöl pedig hirtelen felcsil­lantak a lovasrendőrök sisakjai­ A lovasrend­őrök diszszázada nyitotta meg a menetet. Len­ge magyarban, piros lajbiban kétszáz főnyi lovasbandérium. Jött a bámulatosan jól össze­hangolt cserkészzenekar, vidáman fújva az ismert­­ cserkészindulót. Nagyszerűen festettek a csinos cserkészlányok. Mosolyogva nézte őket Harmsworth, hiszen Anglia a cserkészek őshazája. A leánygimnázium hosszú soraiból most kilép az egyik diákkisasszony és fekete szalaggal átkötött virágcsokrot nyújt át Harms­worthnak. Külön hadsereg az iskolák és leventék. Az egyik iskola élén hét diák halad, mindegyikük mellén, a­­ Trianon szó egy-egy piros b­etűje. Harmsworth előtt fomtot csináltak, majd hirtelen lekapták a táblákat és összetépték. Egyszerre egy alsóvá­rosi levente rugtatott lo­von Harmsworth elé. Nehéz angol szavakat tör, de vitézül deklamál. Körülbelül ezt mondja:­­ »ros, lelkes felvonulása Rothermere fiát még nem volt Szegeden — Magyarország ezer éve a magyaroké, adják vissza elrablóit határainkat.­­ Viharos lelkesedés ünnepli a SzAK közel kétszáz főnyi leventecsapatát, amely címeres dresszében még a 6000 főnyi leventetömegből is messze kiemelkedett. Leventekerékpárosok bicikli kolonnékban felfejlődve, a felsővárosi leventeevezősök ma­gasba tartott evezős lapátokkal, a dorozsmai »kis leventék« fapuskákkal. — Hogy ezt nem érhette meg szegény Tóth Károly — mondja valaki a díszsátorban s meghatóban gondolnak a tragikus végű pro­fesszorra, aki ennek az ünnepségnek kezde­ményezője volt. Sportszövetségek, sportegyesületek, egyetemi hallgatók következnek. Ott áll a sátor előtti dobogón Harmsworth és nem győzi mosolygással, integetéssel vi­szonozni az ovációt. Trianoni nagy fajelvényt hoz eléje egy kül­döttség. — Vesszen Trianon! és földhöz válti&k » felvinvi amely bangóé

Next