Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)
1928-09-01 / 197. szám
Szombat, 1928 szeptember 1 Kölcsön könyvtár A* Jegyiroda : Aradi ucca>S. Telefon: 30«. ^ Nyomda: LBw , ____ , Lipót ucca 19. Telefon: lö—34. «»«»«» IV. CVfOlyciikk 197.szám MAKÓ: Szerkesztöség As kiadóhivatal: Url ucca «. Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZOVASÁRHELY: SzerkesztösAg As kladAfrivatal: AndrAssy ucca 23. Telefont»: 49. szÁm. *< » «» « » «< » ^ » m ElöllzetAal Ara havonta 3*20 vidéken AS a IfivArotban 3*00, kUlföldön 0*40 peng«. Egyes szAm lö,vatór- As Ünnepnap 24 tlllAr. Borzalmas robbanás egy francia dinamitgyárban Levegőbe repült két főépület és két lőszerraktár — Nyolc balott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Párisból jelentik: A normandiai Ablon városka dinamitgyárában ma borzalmas robbanás történt, aminek okát még nem tudták megállapítani. A robbanás következtében elpusztult a gyár két főépülete és két lőszerraktár. Estig a romok alól nyolc holttestet és számos súlyos sebesültet ástak ki. Veni Sancre ... Az iskolák városában szeptember elején kitárják kapuikat az iskolák és a jövendő nemzedéke sietve indul a szent küszöbök felé, amelyeken túl a tudást osztogatják a nevelés és tanítás mesterei. Igaz, hogy az iskolák városában jó ideje inkább csak az iskolák szaporodtak és nem a növendékek. A magyar Dél sorompóit elzárták előlünk és különösen a felsőoktatás intézeteinek a kapuit se tárják ki olyan egészen, mint régen, amikor még boldognak, boldogtalannak joga volt a tudás és a tudásnál is fontosabb diploma megszerzésére. Ma külömböző Cerberusok állanak az iskolák ajtajában és mindenféle tiltó rendelkezésekkel állják el útját a szabad bemenetnek. Maguk a tanárok is tudják és érzik a lelkük mélyén, hogy ez nem igen van rendjén, hogy a huszadik századnak ez a magyar vívmánya nem felel meg túlságosan a kor követeléseinek, hiszen ezek a tanárok jelentékeny részben teljesen európai műveltségű és humanisztikus szellemű emberek, akik a tanulás és tanulás szabadságát valahogy másképpen értélmi világban éltek és működtek azelőtt. Ezek t tanárok alapjában véve elítélik azt, amit ,végre kell hajtaniok és kénytelenek e legkülönfélébb helyes értelmezések, méltányos magyarázatok kibúvóihoz folyamodni, hogy tudós lelkiismeretüket megnyugtassák. A halleri korszak csökevényeit ideje lenne már revizió alá venni és a középkori klauzura méltatlan és oktalan intézkedéseit megszüntetni. Mindekelőtt és legfőképpen a helyesen és okosan értelmezett magyar nemzeti érdek kívánja ezt, hiszen ez az egész anakronisztikus história elsősorban azt a célt nem szolgálja, amelynek érdekében annak idején dilettáns fajvédelmi kontárok megcsinálták. A főiskolai oktatás a teteje a pedagógiának, d de ha az alapok nem elég erősek és biztosak, akkor a tető is a levegőben fog lógni. A középiskolai nevelésnek és tanításnak korszerű reformja még mindig késik, mert ami ma van, az úgy lebeg a múlt és a jövő közötti iránt Mohamed koporsója. A mostani középiskolai rendszerek (mert nem is egyről van szó a jelen állapotban) se nem egészen humanisztikusak, se nem egészen praktikusak és azt se lehet rájuk fogni, hogy egyenlő adagban mérik a humaniórákat és a reáliákat. Az öszvérhez hasonlítanak ezek a rendszerek, a mester maga is állandóan tanítványnak érezheti magát bennük, de maga se igen tudja, hogy kinek a tanítványa? Mintha egy nagy és állandó kísérletezés volna a jelenlegi középiskolai tanítás, amelyben elavult régiségek és bizonytalan újdonságok keverednek tarka egyvelegben. És éppen az a nemzeti szellem látszik itt a legkevésbbé erőteljesnek és diadalmasnak, az a nemzeti szellem, amelyet folytonosan hangoztatnak és rendszeresen elkallódni hagynak a divatos jelszavak, talmi szólamok, üres beszédek hangzavarában. Egyáltalában legfőbb ideje volna már, ha az iskolákban végképpen leépítenék azt a meddő »korszellemet«, amely a boldogult kurzusnak szomorú maradványa és amely olcsó és hig frázisainak mákonyával csak elhódítja és elernyeszti a fiatalságot, ahelyett, hogy a férfias akarat, a munka, a helytállás és az önismeret vértezetével látná el a jövőre, az életre, amely előtte áll, kegyetlenebbül, mint valaha. Annyi bizonyos, hogy az iskola legjelentékenyebb és leghatékonyabb tényezője magának a nevelőnek és tanítónak egyénisége. A legkülömb művész e földön a jó pedagógus. Ő a valódi szobrász, aki eleven embereket farag, jellemeket alakít, egyéniségeket formál. De ha ez a nevelőtanító maga is mindenféle előítéletek és elfogultságok gúzsába van kötve, ha maga is a kor kóros áramlatainak sodrában vergődik, akkor mit várhatunk attól a generációtól, amely az ő kezéből kikerül Ha azt látjuk, hogy egy szegedi középiskolai értesítő szerkesztője a magyar nyelvtan és a stilisztika elemi szabályaival is hadilábon áll, sőt a helyesírás körül is téves fogalmai vannak, akkor egy kissé fájdalmas lemondással tekintünk a közeljövő elébe és megilletődve gondolunk a magyar kultúra lelkes és buzgó miniszterére, akinek emberi ereje újabbnál újabb iskolai épületeket emel a magyar homokon, de persze ezeket az épületeket ő maga nem töltheti meg teljesen azzal a szellemmel, amelyet neonacionalista programjában annyi lendülettel és meggyőződéssel hirdet. Az iskolákba, a kicsinyekbe és nagyokba, az alacsonyakba és magasakba szeptember elején ne csak az ifjúság vonuljon be, de az igazi tudás is, amely a nemzeti élet termékenyítő levegője. Az a tudás, amely nem holt betű, de eleven lélek. Szentlélek: világosító és boldogító. Szabadlábra Stinnes Hugó magántitk Stinnes azzal védekezik, hogy semmit sem tudott alkalmazottai manipulációiról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A Stinnes-ügynek ma újabb szenzációja van, amennyiben a vizsgálóbíró ma szabadlábra helyezte Stinnes magántitkárát, Waldowot, aki már hetek óta fogságban ült. Stinnes kihallgatása néhány napot fog igénybe venni. A terhelő bizonyítékokkal szemben azt állítja, hogy alkalmazottainak manipulációiról tudomása nem volt. ( Teljesíti-e a Népszövetség a magyar kormány javaslatát ? „Az optánspör tárgyalása elől nem lehet kitérni" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Géniből jelentik: A Tanács tagjai között élénk eszmecsere folyik afelett, hogy eleget tegyenek-e a magyar kormány kívánságának, hogy ismét napirendre tűzzék a magyar-román optánsport. Az előjelek szerint a többség véleménye az, hogy a magyar javaslat tárgyalása elől nem lehet kitérni, mert különben a dónitőbírósági eljárás kezelésének egész komplexuma rendkívül kedvezőtlen megvilágításba kerül. Az optánspörök előadójának, Chamberlőimnek távolléte nagy mértékben megnehezíti a tanácstagok egységes állásfoglalását. Genfből jelentik: A Népszövetségi Tanács ma délelőtti tanácsülése befejeztével titkos ülést tartott, amelyen Costa rica beadványával foglalkozott. E beadványában Costa rica a Monroe-élv értelmezését kérte a Népszövetségtől. Apponyi levele a Népszövetség titkárságéhoz (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Gróf Apponyi Albert ma levelet intézett a Népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a a magyar delegációhoz intézett közleményét, mely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzékét tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állításokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltatnak, de már most jelzi, hogy a levél olyan ténybeli, megítélésben tévedéseket tartalmaz, amelyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak.