Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-01 / 197. szám

Szombat, 1928 szeptember 1 Kölcsön könyvt­ár A* Jegyiroda : Aradi ucca>S. Telefon: 30«. ^ Nyomda: LBw , ____ , Lipót ucca 19. Telefon: lö—34. «»«»«» IV. CVfOlyciikk 197.szám MAKÓ: Szerkesztöség As kiadóhivatal: Url ucca «. Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZOVASÁRHELY: SzerkesztösAg As kladAfrivatal: AndrAssy ucca 23. Telefont»: 49. szÁm.­ *< » «» « » «< » ^ » m ElöllzetAal Ara havonta 3*20 vidéken AS a IfivArotban 3*00, kUlföldön 0*40 peng«. Egyes szAm lö,­vatór- As Ünnepnap 24 tlllAr. Borzalmas robbanás egy francia dinamit­gyárban Levegőbe repült k­ét főépület és két lőszerraktár — Nyolc balott (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése­) Párisból jelentik: A normandiai Ablon vá­roska dinamitgyárában ma borzalmas robba­nás történt, aminek okát még nem tudták megállapítani. A robbanás következtében el­pusztult a gyár két főépülete és két lőszer­­raktár. Estig a romok alól nyolc holttestet és szá­mos súlyos sebesültet ástak ki. Veni Sancre ... Az iskolák városában szeptember elején ki­tárják kapuikat az iskolák és a jövendő nem­zedéke sietve indul a szent küszöbök felé, ame­lyeken túl a tudást osztogatják a nevelés és tanítás mesterei. Igaz, hogy az iskolák váro­sában jó ideje inkább csak az iskolák szapo­rodtak és nem a növendékek. A magyar Dél sorompóit elzárták előlünk és különösen a felső­oktatás intézeteinek a kapuit se tárják ki olyan egészen, mint régen, amikor még bol­dognak, boldogtalannak joga volt a tudás és a tudásnál is fontosabb diploma megszerzé­sére. Ma külömböző Cerberusok állanak az isko­lák ajtajában és mindenféle tiltó rendelkezé­sekkel állják el útját a szabad bemenetnek. Maguk a tanárok is tudják és érzik a lelkük mélyén, hogy ez nem igen van rendjén, hogy a huszadik századnak ez a magyar vívmánya nem felel meg túlságosan a kor követelései­nek, hiszen ezek a tanárok jelentékeny rész­ben teljesen európai műveltségű és humanisz­tikus szellemű emberek, akik a tanulás és ta­nulá­s szabadságát valahogy másképpen értél­­mi világban éltek és működtek azelőtt. Ezek t tanárok alapjában véve elítélik azt, amit ,végre kell hajtaniok és kénytelenek e legkü­lönfélébb helyes értelmezések, méltányos ma­gyarázatok kibúvóihoz folyamodni, hogy tu­dós lelkiismeretüket megnyugtassák. A halleri korszak csökevényeit ideje lenne már­ revizió alá venni és a középkori klauzura méltatlan és oktalan intézkedéseit megszüntetni. Min­­d­­­ekelőtt és legfőképpen a helyesen és oko­san értelmezett magyar nemzeti érdek kívánja ezt, hiszen ez az egész anakronisztikus his­tória elsősorban azt a célt nem szolgálja, amelynek érdekében annak idején dilettáns fajvédelmi kontárok megcsinálták. A főiskolai oktatás a teteje a pedagógiának, d de ha az alapok nem elég erősek és biztosak, akkor a tető is a levegőben fog lógni. A kö­zépiskolai nevelésnek és tanításnak korszerű reformja még mindig késik, mert ami ma van, az úgy lebeg a múlt és a jövő közötti iránt Mohamed koporsója. A mostani közép­iskolai rendszerek (mert nem is egyről van szó a jelen állapotban) se nem egészen humanisz­­tikusak, se nem egészen praktikusak és azt se lehet rájuk fogni, hogy egyenlő adagban mérik a humaniórákat és a reáliákat. Az öszvérhez hasonlítanak ezek a rendszerek, a mester maga is állandóan tanítványnak érez­heti magát bennük, de maga se igen tudja, hogy kinek a tanítványa? Mintha egy nagy és állandó kísérletezés volna a jelenlegi kö­zépiskolai tanítás, amelyben elavult régiségek és bizonytalan újdonságok keverednek tarka egyvelegben. És éppen az a nemzeti szellem látszik itt a legkevésbbé erőteljesnek és dia­dalmasnak, az a nemzeti szellem, amelyet folytonosan hangoztatnak és rendszeresen el­kallódni hagynak a divatos jelszavak, talmi szólamok, üres beszédek hangzavarában. Egy­általában legfőbb ideje volna már, ha az is­kolákban végképpen leépítenék azt a meddő »korszellemet«, amely a boldogult kurzusnak szomorú maradványa és amely olcsó és hig frázisainak mákonyával csak elhódítja és el­ernyeszti a fiatalságot, ahelyett, hogy a férfias akarat, a munka, a helytállás és az önismeret vértezetével látná el a jövőre, az életre, amely előtte áll, kegyetlenebbül, mint valaha. Annyi bizonyos, hogy az iskola legjelenté­kenyebb és leghatékonyabb tényezője magá­nak a nevelőnek és tanítónak egyénisége. A legkülömb művész e földön a jó pedagógus. Ő a valódi szobrász, aki eleven embereket farag, jellemeket alakít, egyéniségeket formál. De ha ez a nevelőtanító maga is mindenféle előítéletek és elfogultságok gúzsába van kötve, ha maga is a kor kóros áramlatainak sodrá­ban vergődik, akkor mit várhatunk attól a generációtól, amely az ő kezéből kikerül Ha azt látjuk, hogy egy szegedi középiskolai értesítő szerkesztője a magyar nyelvtan és a stilisztika elemi szabályaival is hadilábon áll, sőt a helyesírás körül is téves fogalmai van­nak, akkor egy kissé fájdalmas lemondással tekintünk a közel­jövő elébe és megilletődve gondolunk a magyar kultúra lelkes és buzgó miniszterére, akinek emberi ereje újabbnál újabb iskolai épületeket emel a magyar ho­mokon, de persze ezeket az épületeket ő maga nem töltheti meg teljesen azzal a szellemmel, amelyet neonacionalista programjában annyi lendülettel és meggyőződéssel hirdet. Az iskolákba, a kicsinyekbe és nagyokba, az alacsonyakba és magasakba szeptember ele­jén ne csak az ifjúság vonuljon be, de az igazi tudás is, amely a nemzeti élet terméke­nyítő levegője. Az a tudás, amely nem holt betű, de eleven lélek. Szentlélek: világosító és boldogító. Szabadlábra Stinnes Hugó magántitk Stinnes azzal védekezik, h­ogy semmit sem tudott alkalmazot­tai manipulációiról (Budapesti tudósítónk tele­fon­jelentése.) Berlinből jelentik: A Stinnes-ügynek ma újabb szenzációja van, amennyiben a vizsgálóbíró ma szabadlábra helyezte Stinnes magántitká­rát, Waldowot, aki már hetek óta fogságban ült. Stinnes kihallgatása néhány napot fog igény­be venni. A terhelő bizonyítékokkal szemben azt állítja, hogy alkalmazottainak manipulá­cióiról tudomása nem volt. ( Telj­esíti-e a Népszövetség a magyar kormány javaslatát ? „Az optánspör tárgyalása elől nem leh­et kitérni" (Budapesti tudósítónk tele­fon­jelentése.) Géniből jelentik: A Tanács tagjai között élénk eszmecsere folyik afelett, hogy eleget tegye­nek-e a magyar kormány kívánságának, hogy ismét napirendre tűzzék a magyar-román op­­tánsport. Az előjelek szerint a többség véle­ménye az, hogy a magyar javaslat tárgyalása elől nem lehet kitérni, mert különben a dón­­i­tőbírósági eljárás kezelésének egész komp­­­­lexuma rendkívül kedvezőtlen megvilágításba kerül. Az optánspörök előadójának, Chamber­­lőimnek távolléte nagy mértékben megnehezíti a tanácstagok egységes állásfoglalását. Genfből jelentik: A Népszövetségi Tanács ma délelőtti tanácsülése befejeztével titkos ülést tartott, amelyen Costa rica beadványával foglalkozott. E beadványában Costa rica a Mon­roe-élv értelmezését kérte a Népszövetségtől. Apponyi levele a Népszövetség titkárságéhoz (Budapesti tudósítónk telefonjelen­­tése.) Genfből jelentik: Gróf Apponyi Albert ma levelet intézett a Népszövetség főtitkárához. A levélben elismeri, hogy átvette a főtitkárnak a a magyar delegációhoz intézett közleményét, mely Antóniádé román delegátus levelét és az augusztus 29-én kelt román jegyzékét tartalmazta. Apponyi Albert gróf kijelenti a levélben, hogy nem kíván részletes vitába bocsátkozni azokkal az állí­tásokkal, amelyek Antóniádé levelében foglaltat­nak, de már most jelzi, hogy a levél olyan tény­beli, megítélésben tévedéseket tartalmaz, ame­lyekre részletesen rámutat majd a tanács előtt, kiemelve mindazokat a következtetéseket, amelyek ezekből a tévedésekből folynak.

Next