Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)
1928-11-03 / 248. szám
SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. Lem Telefon: 13-33.Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. Nyomda: Löw Up öt ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«» Szombat, 1928 november 3 «SOS IV. évfolyam 2.48. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Iri ucca 6. Teletöm 131. szám.« » «»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » «» « » « » « » Előfizetési str.: navonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3*60. ktllsztldön 6*40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és ünnepnap 24 fillér Magyarél A Védegylet korának szinte ködbevesző emlékei elevenednek fel, mikor a Magyar Hét propagandája azzal a riasztó kiáltással fordul az országhoz, hogy elveszünk gazdaságilag, ha nem tudjuk megszüntetni kereskedelmi mérlegünk fenyegető passzivitását. A Magyar Hét kirakatainak gazdagsága és ragyogása mögül ijesztően merednek elénk eladósodásunk komor számadatai. A 346 milliós külkereskedelmi deficit azt jelenti, hogy az országnak kerekszámban 8 millióra tehető lakossága évenkint és fejenkint átlag 43,3 pengővel szegényedik. Egy másik kimutatás azt mondja, hogy a súlt esztendőben a belföldi ipar 225 millió pengőt fizetett ki munkabérekben, ami az egész ipari termelés értékének 12 százaléka. Külföldi behozatalunkból 524 milló volt a készáru. A 12 százalékos arányszám szerint ebben a behozatalban 63 millió pengő értékű munkabér van elrejtve, ami viszont azt jelenti, hogy ugyanezen termékeknek a hazai ipar által való előállítása révén 30 százalékkal lehetett volna a belföldön elhelyezhető munkások és tisztviselők számát emelni, holott az ipari munkanélküliek száma a foglalkoztatott összes ipari munkások számának csak 8—9 százalékára rúg. Készáru behozatalunknak egyharmaddal való csökkentése már az egész ipari munkanélküliséget megszüntetné. • Más, szerencsésebb helyzetben levő országoknál a külkereskedelmi mérleg passzivitásának nincs az a tragikus jelentősége, mint nálunk. Nekünk nincsen olyan idegenforgalmunk, mint Svájcnak, vagy Olaszországnak, hogy annak bevételei pótolnák az áruk behozataláért a külföldnek fizetett összegeket. Mi nem vagyunk a világ tengereinek fuvarosai, mint Anglia, amely a szállítási díjakból beszedett milliókért kényelmesen vásárolhat a világ földkereksége minden részében. A háború óta még az amerikai kivándorlók hazaküldött milliói is elapadtak, amelyek azelőtt jótékonyan termékenyítették meg a magyar közgazdasági életet. Külföldön elhelyezett tőkéink nincsenek, ellenkezőleg évről-évre jelentős kamatmennyiséget fizetünk idegen országoknak. Fizetési mérlegünk még kereskedelmi mérlegünknél is aggasztóbb évente legalább 440— 450 millió pengő az az összeg, amely száz, meg száz különböző csatornán kiszivárog az országból. Ennek a vérvesztési folyamatnak megszüntetésére vagy lecsökkentésére első kísérlet a Magyar Hét. Kimondottan kísérlet, amely társadalmi úton, a propaganda eszközeivel akarja a közönségben felébreszteni a magyar ipar pártolásának szükségességét és azt a tudatot, hogy a magyar termékek vásárlása, előnyben részesítése olyan szolgálat amelyet a magyar közgazdaságnak teszünk, a Magyar Hét erkölcsi védővám, amely ott akar gátat emelni a külföldi behozatalnak, ahol a vámtarifa tételei határtalanok és felmondják a szolgálatot Lehet-e egy ilyen kísérletnek kilátása a Sikerre? Erre a következő napok, hetek és hónapok tapasztalatai fognak megfelelni. Azzal ugyanis tisztában kell lenni mindenkinek, hogy a Magyar Hét csak akkor érheti el célját, ha a benne rejlő gondolat nem lokalizálódik néhány napra, hanem időben és térben egyaránt állandósul. Az a nagyon széleskörű propaganda, amire eddig Magyarországon még nem volt példa , amely kiterjed nemcsak az iparosok műhelyeire és a kereskedők kirakataira, hanem a hivatalokra, intézményekre, egyházakra és iskolákra is, ezt az állandósulást akarja elérni. Ha a Magyar Hét plakátjai lekerülnek is a falakról és a hirdető táblákról, maradjon meg az általunk valóra váltott gondolat. Sokan azt mondják, hogy a »honi« pártolásának jegyében nyolcvan egynéhány esztendő előtt megindított védegyleti mozgalom levendulaszerű illatával nem illik be a mi korunkba. Emlékeiből megmaradtak a kartonruhás arisztokrata nők, a poéták iparpártoló versei, Kossuth vezércikkei és a törvényhatóságok iparvédő határozatai. De megmaradtak az osztrák kereskedelmi minisztérium irattárában a helytartók és tartományi főnökök jelentései, melyek aggodalmaskodó hangon számolnak be arról, hogy a magyar kereskedők vásárlásai csökkennek,, mert a Lajtán túl valami felbuzdulás hevében mindenki magyar árut keres és magyar árut akar. Ha van rá szükség, ezek az akták a rehabilitálói a védegylet mozgalmának és igazolói annak, hogy a Magyar Hét kísérletének is lehet sikere. Lehet, csak akarni kell. És ez egyszer hallgasson el a kicsúfolás szava. Hallgassanak el a közgazdasági elmélet tudósai és hallgassanak el azok, akik biztosan tudják, hogy a gazdasági élet nem tűr el mesterséges baavatkozást. Jusson eszünkbe, hogy Anglia akkor engedte meg magának a szabadkereskedelem luxusát, mikor a legkeményebb eszközökkel maga alá gyűrte összes számottevő versenytársait. Vegyék tudomásul, hogy Anglia nem szégyenli ma sem,hogy Old England Welket rendezzen és hogy sajt polgárainak közgazdasági fiataiságára appelláljon. Ezek a gondolatok és megfontolások rejtőznek a Magyar Hét propagandájának hátterében. A siker azon múlik, hogy ezeket a gondolatokat mennyire sikerül a nagyközönség tudatába is belevinni. Az eddigi jelek kedvezőek. A minden oldalról megnyilatkozó érdeklődés azt mutatja, hogy az érdeklődést felkelteni sikerült. Az eredmény a kitartáson és az akarás állandóságán múlik. Tonelli Sándor. Szombaton lemond a Brasianu kormány Bukarest november 2. A Curentul, amely szoros kapcsolatban áll a kormánnyal, mai számában azt írja, hogy az utolsó 24 óra leforgása alatt a politikai helyzet rendkívül kiélesedett. A minisztertanács után hírek terjedtek el, hogy a kormányválság küszöbön áll és Vintilla Bratianu kabinetjének haladéktalanul le kell mondania. A tegnapi minisztertanácson Bratianu Vintilla közölte minisztertársaival, hogy eltökélt szándéka a régenstanács elé terjeszteni a kormány lemondását. Bratianu Vintilla elhatározásának okául azt emlegetik, hogy a régenstanács figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy kormánya számára letelt a megszabott átmeneti idő, tehát le kell mondania. Bratiano Vintilla a régenstanácsot kényszerhelyzetbe hozta, amennyiben kijelentette, hogy kész azonnal lemondani anélkül, hogy a függőben lévő fontos kérdéseket, a kölcsönt és a Németországgal való megegyezést szabályozná. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: A régenstanács Bratianu kijelentésére azzal válaszolt, hogy végső elhatározását szombaton délelőtt 11 órakor közli a miniszterelnökkel. Bratianu tehát holnap újabb kihallgatáson jelenik meg a régenstanács előtt és ezen fog eldőlni a kormány sorsa. Déli 12 órára minisztertanácsot hívtak össze, amelyen a régenstanács döntése után beálló helyzetet beszéli meg a kormány. A régenstanács várható döntését illetőleg politikai körökben teljes a bizonytalanság. Ha a régenstanács úgy határoz, hogy a Bratianu-kormány továbbra is uralmon marad, akkor ezzel a döntésével évekre meghosszabbítaná a Bratianuéletét. 74 millió aranymárka kölcsönt kap Románia, ha teljesíti a német feltételeket Berlin, november 2. A német—román megegyezés tervezetének tartalmáról azt jelentik, hogy abban az esetben, ha Románia lemond kártérítési igényeiről a német megszállás idején kibocsátott bankjegyekért és egyúttal elejti azt a követelését is, hogy a német birodalmi bank térítse meg az ott letétbe helyezett aranykészletét, akkor Németország a legközelebbi három év alatt 74 millió aranymárka kölcsönt folyósít Romániának. Ha Románia teljesíti ezeket a feltételeket, akkor a megegyezés a jövő héten megtörténhetik. nek fiatalan lelkesedéssel fogadták; a Graf Zeppelint Friedrichshafen, november 2. Szerdán éjjel arra a hírre, hogy a Graf Zeppelin hajnalban megérkezik, ezer és ezer ember tódult ki a léghajócsarnokhoz. Éjjel fél négykor rádión jelentte a léghajó Baselből, hogy csütörtökön hajnalban 4 és 5 óra között fog Friedrichshafenben leszállani. 4 óra 35 perckor már hallatszott a Graf Zeppelin motorjainak zúgása és a holdiágnál egyszerre csak ezüstösen felcsillant a léghajó teste. Egetverő hurrázásban tört ki a tömeg. A Graf Zeppelin csak néhány percig maradt a tér fölött, majd északnyugat felé kanyarodott és hamarosan eltűnt. Később dr. Eckener rádión jelezte, hogy csak 6 óra tájban száll le, amikor majd megvirrad. Hét óra tíz perckor sikerült a kikötés. A léghajót lassan a csarnok felé vontatták és lecövekelték. Elsőnek dr. Eckener szállt ki a léghajóból, a tömeg megrohanta és éljenezte. Hivatalos üdvözlést nem rendeztek sem Eckenernek, sem az utasoknak, mert mindenki fáradt »