Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-01 / 272. szám

SZEGED: Szerkeím­­iség: Somogyi ucca 22. I. era Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kincsönki­nyvfér ét jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. «• Nyomda : L8w Lipót ucca 19. Telefon : 16—3-4. «»«»«» Szombat, 1928 december 1 TV. évfolyam 272. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: III. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVASARHELY : Szerkesztőség 6» kiadóhivatal: Andrássy ucca 2A, Telefon:­­49 szám. « » « » « » « » « » Elől­zd­ési ara »avonin 3*20 vidéken és a lővárosban 3­:­o. »llimiddn 6*40 pengő. Egyes szám 16, vásár- és Ünnepnap 24 UUéf Vörösmarty Nem ártana egy magyar kalendáriumot szer­keszteni, amelyben a magyar művelődés nagy neveinek emlékezetét őriznék a napok. Mert igen feledékenyek lettünk a halhatatlan nagy­ságok iránt, az élők kultusza dühöng ma min­den téren, annyira, hogy már az uccáinkat és tereinket is a mostani hatalmasokról keresz­teljük el, nehogy nyomtalanul menjen el ne­vükkel az idő hajója. A perc emberkék dári­­dója tart, nem igen érünk rá megállani és m­egilletődni a múlt nagysága előtt. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homály­ban? — énekelte száz esztendeje a költő, aki ezen a napon, december elsején született a tovatűnt század első esztendejében. A magyar kultúra oltárain és munkahelyein áldozati tü­zeket kellene gyújtani ezen a napon, a lán­goló szeretet és lobogó büszkeség érzésével emlékezve a költőre, aki a magyar nyelv leg­nagyobb diadalát aratta verseiben és a magyar lélek legmélyebb rejtelmeit tárta föl örökéletű alkotásaiban. De nekünk most más dolgunk van, nem érünk rá az időtlen értékek megcso­dálására és a múlhatatlan kincsek fölbecsü­­lésére. Pedig Vörösmarty költészetében sok ta­nulság van, amelyet ma is meg lehet szívelni és el lehet fogadni mindenkinek. Vörösmarty nagy nevelője volt a legkülömb nemzedéknek, amely valaha magyar históriát csinált és ma­gyar hagyományt teremtett. E nélkül az örök­ség nélkül koldusok lennénk és ezt az örök­séget hiánytalanul illik ráhagyni utódainkra. Vörösmarty Mihály a magyar humanizmus legméltóbb énekese volt. ő hitt, rendületlenül és állandóan az emberi haladás üdvözítő gon­dolatában, az emberi méltóság fölemelő és boldogító eszméjében. A kétség keselyűje az ő máját is marta néha-néha, de ez a nagy és nemes szellem mindig győzedelmet vett ma­gán és a bizalom zászlaját lengette a jövő felé. A nemzeti imádságot az ő szózatos ajka rebegt­e, a munkás hazaszeretet megváltó igé­jét ő hangoztatta, maga is az első dolgozók so­rában építve egy jobb kor számára a hazai művelődés égigérő palotáját, ő a magyarság hivatását abban látta, hogy az emberiség szá­mára sajátos értékeket kell kitermelnie, az egyetemes fejlődés nagyszerű lendületébe a maga külön ritmusával illeszkedve bele. Vörösmarty a jog nagy költője, aki a ma­gyarság jogát az élethez és szabadsághoz ha­talmas erővel és igazsággal proklamálja. Nem forradalmas szellem, mint Petőfi, de nála senki sem testesíti meg azt az ideált, amelyet előtte Csokonai Vitéz Mihály rousseaui szellem­ben így jelöl meg egyik legszebb költeményé­ben: Ember és polgár leszek! A magyar sza­­badelvűség aranykorának prófétája a Szózat poétája, aki Széchenyi reformtörekvéseinek ad­­ lángot, amelynél ércesebb még nem zengett magyar lanton. Az európai magyarság esz­ménye lebegett mindig Vörösmarty előtt, az a vágy, hogy legyen minden magyar utód kü­­lömb ember, mint apja volt. A nagy nemzeti tragédia után elborult lélekkel bolyong az óriás romokon, de még egyszer utolszor a re­mény húrjába kap és azzal az érzéssel távozik •a fájdalmas földről, hogy lesz még egyszer ün­nep a sál ágon. Az a nemzedék, amely most indul a magyar élet legnagyobb küzdelmében a magyar igazság leghatalmasabb harcába, ez a nehéz próbák­ előtt álló uj nemzedék sokat tanulhat Vörös­­martytól. Mindenekelőtt hitet az igazságban és a szépségben, amelyek nélkül sivó siva­­­tag volna az élet, reményt a haladásban, amely örök és szeretetet minden iránt, ami emberi. A kultúra költője Vörösmarty, aki a Gondola­­tok a könyvtárban című filozófiai magasságo­kat és mélységeket átívelő versében az ön­tudatos és önzetlen férfimunkát vallja az élet legfőbb javának, a legszentebb és legkomo­lyabb kötelességnek. Ebben a hitetlen és reménytelen korban nem árt néha hozzá folyamodni, az ő erős és bizó lelkének korából inni és megittasodni cso­dálatos melódiáitól. Élő szobor az ő költészete, amely úgy zeng egy dicsőséges korszak föl­kelő napjának sugaraitól, mint a Memnon szobra. Bölcseség és kedély, magasztos lendület és játszi szeszély, erő és kellem, villámló harag és szivárványos derű váltakoznak az ő vilá­gában, amely a költői képzeletnek leggazda­gabb színü és ragyogása napkeleti szőnyegét­­ terítette a magyar földre. Ebben a világban mindig ott érezzük a magasság csillagait, a vég­telenség ez őrszemei, amelyek az örökké­valóság üzenetét küldik a hétköznapok fáradt és fásult robotosainak és tekintetünket föleme­­­­lik oda, ahol a halhatatlan szépség harmóniája­­ él és uralkodik mindenekfelett. Cena bén­gyilkosát az esküdtszéki tárgyaláson agyon­lőtte a bég testvérének a szolgája Prága, november 30. A prágai esküdtszék ma kezdte meg a tárgyalást az albániai Elbassanból származó Algériád Bébi­­ ellen, aki 1927 október 14-én Cena béget, Ahmed Zogu mostani albán ki­rály egyik sógorát, az akkori albán köztársaság újonnan kinevezett követét, orvval meggyilkolta. Amikor a törvényszék elnöke negyedórás szüne­tet rendelt el, a bírák és az esküdtek felemelked­tek helyükről, a hallgatóság soraiból egy ismeret­len, mintegy 35 éves férfi tolakodott elő és hir­telen lövöldözni kezdett a vádlottra. összesen hét lövést adott le egy hosszú revol­verből. Az egyik golyó közvetlenül fején találta a vádlottat és azonnali halálát okozta. Amikor a vádlott összeesett, a merénylő egy lövése, még nem lehetett megállapítani, hogy szándékosan, vagy véletlenül, Adriano de Vacchio olasz újság­írót, a trieszti­­ Picolo szerkesztőjét sebesítette meg, aki éppen a törvényszéki tolmáccsal beszél­getett. Adriano del Vecchio sebesülése súlyos. Egy lövés az újságíró tüdejének a jobb szárnyába­­ hatolt De Vacchiot egy orvos azonnal megvizs­­­­gálta. Kopn­ya Ferenc gyáros, esküdt, ijedtében a­­ földre zuhant és kificamilotta a jobb karját. Néhány asszony az ijedtségtől elájult. A tárgyalási teremben a merényletre leírhatatlan pánik tört ki. A közönség dulakodva rohant ki a teremből, amely azonnal kiürült. A teremben pusztán a halott Bébi maradt, aki a padlón vértócsában feküdt. Továbbá az újságíró, az őt kezelő orvos és néhány esküdt. A merénylőt tettének elkövetése után azon­nal letartóztatták és elvették tőle a revolvert. Első kihallgatása alkalmával nem akarta megmon­dani a nevét Azt hiszik, hogy a meggyilkolt Cena bég testvérének a szolgája. A gyilkosnál talált papírok szerint a gyilkost Zigo Vul­sterinek hívják. 1901-ben a Trianon mel­letti Koszovóban született és szolgája volt Cena bégnek, az albán hadsereg kapitányának, aki fivére volt a meggyilkolt Cena bégnek. Az országos tör­vényszék tárgyalási termében, tehát a merénylet színhelyén nyomban megtartott előzetes kihallga­tása alkalmával a gyilkos meglehetősen zavarosan és leverten viselkedett és a kérdésekre nem rea­gált. Kihallgatása után a rendőrség biztonsági osz­tályára szállították. Őrizetbe vették Gani bégét, aki vérbosszút esküdött bátyja gyilkosa ellen (Budapesti tudósítónk telefon­jelen­tése.) Prágából jelentik: Algeviad Bébi gyilkosa Vulciterna 28 éves albán hosszú idő óta állott a meggyilkolt Cena bég öccsének, Gani bégnek a szolgálatában. Vulciternának minden bizonnyal tet­testársai is voltak a teremben, mert amikor a revolverlövések eldördültek, két embert láttak menekülni az ajtó felé, akik azután a tumultusban eltűntek. A teremben különben is sok albán volt, akiket a szabályok ellenére nem kutattak ki, amikor a terembe léptek és emiatt fegyelmi vizsgálat is indult az üledékes törvényszéki tisztviselők ellen. Gani bég közeli rokona Ac­med Zogu albán ki­rálynak, akivel korábban nézeteltérései voltak, most azonban már jó viszonyban vannak. Gani béget a kora délutáni órákban őri­zetbe vették bűnrészesség gyanúja miatt. Del Vecchiot, a súlyosan megsebesült olasz hír­lapírót a prágai városi kórházban megoperálták. Az operáció után néhány percre magához tért. A golyó átütötte a jobboldali tüdőszár­­nyat. Az orvosok remélik, hogy megmentik. Del Vecchio el akart utazni pénteken reggel Prágából, azonban lapjától táviratot kapott, hogy küldjön részletes jelentést a Bébi-perről. Del Vecchio erre meg­változtatta tervét és elment a tárgyalásra, ahol majdnem áldozatul esett. A rendőrség a délutáni órákban megkezdte Vul­­citerna és Gani bég kihallgatását. Vul­iterna csak albánul beszél, analfabéta, még az órát sem is­meri. Tolmács segítségével hallgatták ki, tagadja, hogy megfontolt szándékkal lőtte le az albán diákot. Esze ágában sem volt őt meggyilkolni, amikor azonban olasz szavakat hallott, el­öntötte fejét a vér, elvesztette az önural­mát és előkapta a revolverét. Gani bég kihallgatása során tagadta, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz. Elmondotta ugyan, hogy az íratlan albán törvények szerin­t, ha egy albánt meggyilkolnak, családja vér­bosszút esküszik a gyilkos ellen, s azonban ő és családja Nyugateurópában nevel-

Next