Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

SZEGED: sjzerkesztőség: Somogyi ucco 77. L cm Telefon: 15-33,^Kiadóhivatal, kolcstínk­önyvtár és Iegy­.roda : Aradi ucco 8. Telefon: 300.­­ Nyomda: EÖW UpOt ucco 19. tele­fon : 10—34. «*»«»«» Kedd, 1929 Január 1 <5@LI­V. évfolyam 1. szám MAKÓ: SserketcMMég és kiadóhivatal ! Eri ucco 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség­i» kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » «» « » « » « » E­tOIiseiest­ara pavonia 3*20 vidéken és a fővárosban 3*00. KUUSldSn 0-40 pengő. Egyes szára 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A krimi félsziget egyik része elmerült a tengerben A lezuhanó földrétegek hajókat sülyesztettek el Eddig harminc halottja van a borzalmas szerencsétlenségnek (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) London­ból jelentik: Moszkvai jelentés szerint a Krimi­­félsziget egyik nyugati része, az Ilja-félsziget föld­rengés következtében elmerült a tengerbe. A ten­gerbe zuhanó földrétegek három hajót elsül­lyesztettek. Az első jelentések 30 halottról tesz­nek említést. Fejelés esztendő Nem mint: találtuk ki ezt a metaforák Egy halhatatlan magyar paraszt köszöntötte így a Bach-korszak valamelyik ujesztendejét: Uj­esztendö? Manóba aj, — mindössze is csak fejelés. A halhatatlan magyar parasztnak, aki Arany János néven állócsillaga a magyar firmamentumnak, ez a szentenciája minden ujesztendőre ráillik. Nincs ujesztendő, csak fejelése a réginek. Ahogy a Szilveszter-éjszaka belehajlik a január elsőbe, úgy kanyarodik bele az élet tavalyi folyama az uj mederbe. Az illúziók, amelyekkel az emberek ünneppé teszik maguknak az új partszakasz kezdetét, nem változtatják meg a természetszerűség törvényét. S tulajdonkép nem is az újév hozza ezeket az illúziókat, hanem a régi hagyja itt. Nem annak örülünk, hogy megint kezdődik valami, amit nem ismerünk, hanem annak, hogy elmúlt valami, ami csúfot űzött belőlünk. Azt tartják, hogy esztendő szombatján nincs távolság, városhatár, országsorompó, mert egy pillanatra, ha gondolatban is, minden jószán­­dékú ember egymásra talál a jókívánságban. Ez igaz lehet, csak hogy ez a kicsit nagyon tudatos műtestvériesülés nem az ujesztendő­­nek szó. Ezzel az utólagos szolidaritással az óesztendőt tapossuk meg, a zárószámadás közös deficitjét, az elherdált napokat és hó­napokat, a hitvány vetést és sovány aratást Nemcsak az, aki személy szerint is bűnös benne, hogy rosszul ütött ki az év végi szá­madása. Az övénél még keserűbb a szája íze annak, aki úgy érzi, hogy nem a maga ron­totta el az esztendejét Aki tudja, hogy nem henyélt, nem tékozolt, mindent jól csinált, mégis kárvallottnak maradt itt az esztendő végén. Ki a bűnös benne? A magyar sors. Ki a felelős, kit lehet számadásra vonni érte? Kényelmes, de hazug álláspont, hogy a sorsért nem felelős senki. Bizonyos, hogy a sors viszi emberéletek és nemzetéletek hajóját, de a kor­mánylapát emberek és nemzetek kezében van. Ugyanaz az antik világ, amelyik isteni rangra emelte a fátumot, azt a közmondást is rá­hagyta a világra, hogy kiki maga kovácsolja a szerencséjét. És itt a magyarázata annak, hogy a magyar ember nem láthat mást a boldog uj esztendő­­ben a régi rossz megfejelésénél. Az újév uj nekilendüléseket, uj erőket s talán uj célokat is jelentene. Hol van itt csak valami is mind­ezekből? Mi nem is kívánnánk egyszerre ilyen sokat a magyar sors uraitól. Mi sokkal keve­sebbel is beérnénk e szegény föld hatalma­saitól viszonzásául annak, amit egész eszten­dőben át tőlünk kaptak: tekintélyt, hatalmat, bennük való hitet, toleranciát. Ha eszükbe jutna nekik a magyar politikából rég kiveszett úri gesztus, a gavallér viszonzás, mi csak egy garanciáját kérnénk tőlük a boldog új­­esztendőnek: a magukbaszállást. Ez jelentené a kiszakadást abból a képzelt horizontból, amely azt hiteti el velük, hogy csak az a jó és csak úgy jó, amit és ahogy eddig csinálták. Ez jelentené sekélyes politikai dog­mák revízióját. Ez jelentené kurta lélekzetű koncepciók átcsoportosítását egy olyan te­remtő berendezkedésre, amely nyugalommal termékenyítené meg a lelkeket, nem pedig félelemmel tenné hisztériássá. Ez jelentené emberi és polgári megbecsülésünknek legalább ■ az illúzióját. — aminél kevesebbet már iga­zán nem kívánhat ez az ország, amely újabb­­kori történetének nagy részében úgyis csak az illúziók kenyerén tengődik. Legalább annyit adnának belőle vissza, amennyi a háború előtt ki volt porciózva a számunkra. Leg­alább annyit, amennyi az önámításra elég. Sehol semmi nyoma itt annak, hogy a múlt esztendőből előre mosolyogna valami jó. Sö­téten, ködbe borult kietlenséggel semmit is váró magyar éjszakába csavarodik be a ha­talom virágos, muzsikás autója, de­ sóhajtások és fohászkodások sorfala közt. Boldog ujesz­­tendőt kívánnak egymásnak az ember*ek, de elszorul a szivük és fáradtság terhesiti a hang­jukat. Boldog ujesztendö itt csak azoknak nyit kaput a szép napokra, az elégedett életre, a címekre, a rangokra, a jövedelmek­re, akik tapsolva és kalaplengetve köszöntik a virágos, muzsikás gépkocsit. A töb­biek, a kitagadottak, az illúziótlanul ha­gyottak ököllel verhetik a kaput, mint eddig s csak­ magukat törik rajta véresre, vagy min­denbe belefáradva, erőtlenül még a kétségbe­esésre is, teljes elfásultsággal várják, hogy eltemesse őket a magyar sivatag homokja. oincaré lemondott, de lemondását azonnal visszavonta (Buidapesti tudósítónk telefon­jelen­té­sét Párisból jelentik­. A pénzügyminisztérium­ban szombaton­­ Poincaré elnöklete alatt minisz­­teri anatlÖp volt. Poipané beszámolt a politikai helyzetrőll,majd feljerentette, hogy az új kormányt azért alakította, hogy a költségvetést minél előbb elfogadtassa. A kormány ezt a kitűzött célját elérte, kötelessége tehát lemondani. Poincaré minisztertársai azonban rámutattak arra, hogy úgy kel-* mint külpolitikai szempontból igen fontos feladatok várnak a kormányra és h­ez Poincaré személyes közreműködése szükséges, Poincaré engedve minisztertársai kérésének lemondási szándékától elállóit. Politikai gyilkosság Délszerbiában (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Belgrádból jelentik: Délszerbia lakosságát nagy izgalomban tartja egy politikai gyilkos­­ság. Prisztinában a nyílt uccán ismeretlen tettesek több revolverlövéssel megölték az ot­tani demokrata párt vezérét, Juszuf Ah­med városi tanácsnokot. A szerb király betegsége miatt nem tudják megoldani a kormányválságot (Budapesti tudósítónk: telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: A király betegsége követ­keztében a politikai helyzet változatlan. Még az sem bizonyos, hogy a király elfogadja-e Korosec lemondását, különösen arra való te­kintettel, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a Radics-párt a válság megoldásánál nem kíván szerepet játszani. Járványszerű­en terjed a spanyolnátha Berlinben Berlin, december 31. A spanyolnátha most már Berlinben is járványszerűen terjed. Az influózás­­betegek száma naponta többszáz beteggel növek­szik. A betegség lefolyása a legtöbb esetben nem életveszélyes, mindamellett azonban olyan súlyos, hogy a betegek nagy részét kórházba kell szállí­­tani. A berlini közkórházak és szanatóriumok zsú­folva vannak spanyol betegekkel. A szükségkórhá­zakat is igénybe kellett venni. A berlini mentő­­egyesület csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudj ellátni szolgálatát. 1919. óta, a nagy spanyoljár­­vány napjai óta, a mentőknek sohasem volt an­­­ngi dolguk, mint most. A mentőkocsik a nap min­den órájában állandóan uton vannak s egyre­­másra szállítják a spanyolnáth­ás betegeket a kór­­házakba.

Next