Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-13 / 11. szám

132gr~januar~Ø^ leltározás! messen Leszál­lott cron! 40 BsGrentitt mérteks utáni asiáos őri szabóság! Mikádók, Paleroi-l­ük­abátok, Berlini Siók, Szőrraís-Mikádók és Ulsferefe, Gyemek-íéHkabétok, Öltönyük, Sport-nadrágok óriási választékban. FÖLDES IZSÓ RUHA-ÁRUHÁZ, KÁRÁSZ UCCA. szeged mmö telim»®­ ­ 4 4 * tisz ® Kálmán mm lm érte szeged­et. írja: Szabó L6**ió XII. Tisza Kálmán miniszterelnök nem ismerte Szegedet, melyet megmenthetett volna. Viszont Szeged városa nem szerette Tisza Kálmánt , a kegyeit egyáltalán nem igyekezett meg­nyerni. Szegeden még soha nem volt egy kor­mány sem annyira gyűlöletes, mint a Tisza­­kormány a veszedelem napjaiban. A szabad­­elvüpárt lapja, a Híradó egyáltalán nem volt hajlandó védelmezni a kormányt, amelyet viszont az ellenzék lapja, a Napló annál kímé­letlenebből támadott. A Napló főmunkatársa és igazi munkaereje Mikszáth Kálmán volt,­­ később a Tiszák családi zsurnalisztája, de jövő­ben még elkeseredett ellenfele. Már körülbelül bizonyos volt Szeged pusztulása, amikor (már­­cius 3-án) Mikszáth a következő tréfás dol- BKE- írta Tisza Kálmánról: A Sors nem büntetheti Magyarországot an­­­nyira, hogy Szegedet tönkretegye. A Sorsban van annyi becsület, hogy egy rókáról, ha két bőrt húz is, legalább nem nyuzatja két vargával. Két Tiszát nem mér reánk egyiptomi csapá­sul, elég nagy kereszt nekünk az az egy is! Nem lehet csodálkozni rajta, ha Tisza Kál­mán érzelmei sem voltak sokkal melegebbek Szeged iránt, mely végre is »paraszt város« volt a dsentri szemében (bár a »paraszt város« fából vaskarika, mert a városi polgár nem volt paraszt) és elsősorban is katolikus a Tiszák szemében. Szegednek egyetlenegy családja sem volt, amellyel a Tiszák valaha valamilyen összeköttetésben lettek volna és Tisza Kálmán az árvíz előtt talán sohasem látta Szegedet. Szeged ügyeiben való tájé­kozatlansága ki is tűnt abban a beszédben, amellyel Mocsáry Lajos interpellációjára a március 5-iki ülés végén válaszolt. Ez a be­­széd, mint a kormány álláspontjának kife­jezője, figyelmet érdemel.­t Szeged városának fontossága, mondotta Tisza Kálmán, csak egy okkal több arra, ami egyéb­iránt az ország legkisebb községét illetőleg is . kötelességem volna, hogy ami teendő és tehető, azt segélyezésére és megmentésére belügyminisz­teri minőségben megtegyem. Hogy Szeged városa bajainak részben a Tisza­­i szabályozása is­ oka, azt sem kívánom tagadni; • de az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy ami különösen most a bajt legnagyobb mérvben előidézi — a Maros áradatának Szeged fölött a Tiszába rohanása — azt eredetileg, szemben az akkori összes szakértők vélemé­nyével és nagy áldozatok árán Szeged városa maga vásárolta meg magának. Ami az áldozatok nagyságát illeti, tagadha­tatlan, hogy bár a szegedi községi adó, azt a nagy mérvet, melyet a­­ képviselő úr mondott, nem érte is el, de bizonyára óriásiaknak nevez­hetők azok az összegek, melyeket ezen város a maga megvédésére áldoz és hogy Szeged váro­sát abban, hogy saját részéről, amit tehetett, meg ne tette volna, valóban a legkisebb szem­rehányás sem illeti és az, hogy a maga részé­ről, amit tehetett megtette és megteszi, minden­esetre egy okkal több arra, hogy az állam, hogy a kormány részéről is, ami teendő és tehető, megtörténjék. Ami az eddigi történteket és tetteket illeti, a veszély beállásának első percétől kezdve a legnagyobb gyorsasággal megtörtént minden. Amint Szegedről az első kérés intéztetett ka­tonaságért — nem, mint munkaerőért, mert ebben Szeged nem szűkölködik, hanem azért, hogy a munkaerő kirendelése körül a szükséges rmgadün — azonnal távirati utón­­ történt meg az intézkedés és 21 óra! Időn belül a katonaság már ott is volt Én, mint belügyminiszter azon kivül, hogy a katonaságra nézve intézkedtem s azon kivül, hogy a szegedi helybeli hatóságot kötelmei­nek ily nehéz időkben legpontosabb teljesitésére folyton figyelmeztetem, magam intéztem h­ozzá­­jok pár nap előtt táviratilag utasítást, hogy ha bármi segély szükségeltetnék, melyre nézve saját hatáskörükben nem intézkedhetnek, forduljanak azonnal táviratilag hozzám és minden, mi embe­rileg tehető, meg fog történni. (Élénk helyeslés.) A kormány kötelességének ismeri mindazon kérdéseknek sürgős és folytonos tanulmányo­zását, melyek Szeged városának és általában a Tisza vidékének ily veszélyektől való meg­mentésére vonatkoznak. Az ellen azonban ter­mészetesen kötelességemnek tartom már ma sza­vaim félreértése kikerülése céljából óvakodni, mintha minden, ami teendő az állam teendője volna, mert azt gondolom, hogy ily dolgokban a feladat első­sorban az érdekelteké és másod­sorban ott, ahol az semmikép nem elégséges és ahol oly viszonyok vannak, mint éppen Szeged­nél, a segédkezés igenis az államnak elmulaszt­­hatatlan kötelessége. (Általános élénk helyeslés.) Ezt a választ az interpelláló képviselő, Mocsáry Lajos is tudomásul vette s az egész k­épviselőháznak nyilván az volt a benyo­mása, hogy a kormány részéről csakugyan megtörtént minden, ami szükséges volt. A szegediek azonban a segélynek még eddig a színét sem látták s a valóságban nem is történt a kormány részéről egyéb intézkedés, mint hogy katonaságot rendeltek Szegedre. Vass Pál aljegyző, akinek módjában volt tudni, hogy mi történt és akinek ismernie kellett Szeged népének körhlacgulatát, a Pesti Napló március 4-iki számában leírta, hogy mit gondoltak Szegeden a kormányról? Az Alföld szive, Szeged óriási vihárral küzd >­­ magyar törvényhozástól, a magyar kormány­tól elhagyatva! Hozsannákat zengtek 1876-ban, midőn a vizveszélytől megmentette magát; össze­hasonlították a védelmet Páris hősies védelmé­vel, sőt ennek is fölé helyezték s mi lett a vége? Az, hogy a kormány egyet hunyorított és Szeged 3 év óta küzd a vízveszéllyel. A szegediek megelégedtek azonban a dicsérettel­­ is, a hősiességgel is! Ha bármely vidéken apróbb kiöntések vagy kisebb áradások állnak be, a kormány készen van azonnal a segítséggel. Van kormánybiztos, van segély, de midőn a legnagyobb magyar város sorsa a 12-ik éra felé közeledik, sem kormánybiztos, sem segély nem adatik a kor­mány által, sőt bátran elmondhatjuk közked­­­­vességű kormányunkról, hogy bizonyos rideg­­ közömbösséggel vesz tudomást a magyar nép egy tekintélyes részének küzdelméről Világítsuk meg a helyzetet _Ez a vizár, mely most jelentkezett, minden eddiginél veszé­lyesebb. S a kiküldött kormánybiztost, Kende Kanutot nem láttuk sehol. Megérkezett végre akkor, mikor már a harangot kellett félreverni. S mit hozott nekünk, szegedieknek reményül a kormánytól? Rögtön megkereste a város kö­zönségét, hogy társulati járulék fejében annál bizonyosabban iparkodjék rendelkezése alá bo­csátani 15.000 frtot, mivel ellenkező esetben minden bekövetkezhető veszély esetére elhárítja magáról a­­ községet. S ezt a kormánybiztost a kormány küldötte a 12-ik órában, mondja ►, mintegy pisztolyt szegezve a város közönségé­nek, kényszv.h­ti: fizess, vegy vízbe falszl Ezzel "Vabart * ■' v&iaánybiztos v"­ nem elégedett mcst, hanem megkeresésében azon kategorikus kije­­lentést tette, hogy úgy gondoskodjék a város közönsége, hogy a vízvédelmi munkálatoknál reá nem számíthat, tőle egy krajcárt e célra kapni nem fog, hanem Istenben bízva, tegyen úgy, ahogy jónak látját Belekényszeritette a kormány e sokat szen­­vedett várost egy tiszaszabályozási társulat kebe­­lébe, mely pedig nem is képezi Szeged vég­­vonalát . Sarcolja e várost a szabályozó társu­­lat s a kormány-közöny. Csoda-e, ha a város tengernyi adósságba sülyedvén, városi pótadója minden királyi adóforint után 90 kr—1 fr­ közt ingadozik? Csoda-e, ha népe fásult, kor­­mányhatalomtól undorodó s reményvesztetté vált? Egykor, mikor csak remélni volt szabad, sóhajtoztunk magyar kormány után, ettől vár­tunk boldogulást s ma keserű fájdalommal ta­pasztaljuk, hogy az osztrák kormány is töb­­bet törődött az ország egyik kincsével, az ország szeme fényével. Ez a cikk nyilvánvalóan hű képe a szegedi közhangulatnak. A Tisza Kálmán által emlí­tett »segítségnek« azonban semmi nyoma sem fedezhető fel benne. Nagyon kellemetlenül érintette Szegedet a miniszterelnöknek az a megjegyzése is, hogy »a mai helyzetet Szeged maga vásárolta meg drága áron« 185­1-ben, amikor a város til­takozott az ellen, hogy a Maros torkolatát a város alá helyezzék. A miniszterelnököt a szó szoros értelmében félrevezették, mikor el­hitették vőle, hogy az árvíz­veszedelmet a Maros okozza. Tisza Kálmánnak a vízállásra vonatkozó napi jelentésekből módjában volt megtudni, hogy a Maros apadóban van és módjában volt megállapítani, hogy az árvíz­­veszedelem okára és természetére vonatkozó hivatalos értesülései hamisak. A­ meg nem érdemelt leckéztetés mellett a jövőre nézve csak bizonyos fentartással tett ígéretet a mi­niszterelnök; nem csoda tehát, ha szavai sen­kit sem nyugtattak meg Szegeden. Még a kormánypárti Szegedi Híradó is a következő­ket írta Tisza Kálmán beszéde után: »Ki csodálkozhatnék azon, ha az alsó Tisza-völgyi magyar népessége az örökösen fenyegető ka­tasztrófával szemben elkeseredik és átokra fakad mindazok ellen, akiknek hatalom vcnt a kezeikben s ezt nem használják föl arra, hogy a felismert bajon segítsenek?­« KIBIáEN GYE hgy ts a arlalneműek, női fehérneműéit a i«?* 129 finomabb kivitelben, divaton férfi ing Anyagok, paplanok »ib. dús választék, olcsó árak Polláls. Testvérednél C»ckonicN u. és I ckolcso» u. sarok ** állandó akf­uimulátor fülfés dinamóval! „STARTER" akkumulátortöltő üzem Szeged, Boldogasszony sugárút 1. 57 Kerékpárokban a Styxie». és Triumph vezető márka. Egyedül kaphakt! SzántfcSáüásrsR: fcs azt ta arja. Minek rádiója van hogy­­ ne Session vela bal, lEMolnár János: Hibakeresés és készillékkarbantartás f­önyvCI Magyarország első teljes rádió! Szl­ípÉveL SJLra P 3"60. I Győző Antícnr könyvkereskedésében 8­­ Budapest, V., Vilmos császár és 34 j Cs Szegeden a Détei­gyarország kiadóhivataláb­an 1 oz vegye meg EajtSalö:

Next