Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
ft HELMAGY1SZ.4G meg, hogy az elnök mikor és mely ténykedéseivel járt el házszabályellenesen. Farkas István felszólalása után Pukli Endre elnök megállapítja, hogy az interpellációs jog elkobzásáról nincs szó, mert a legközelebbi interpellációs napon elmondhatják a hátramaradt interpellációkat. Az ülés 3 óra előtt néhány perccel ért véget. A berlini Discobsio bank betörői után eredménytelenül nyomoz a rendőrség A bank kára hárommillió márka (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A rendőrség az elmúlt éjszaka is általános razziát tartott, hogy esetleg fényt derítsenek a Disconto bank fiókjának kirablására. A rendőrség fáradozásai azonban hiábavalónak bizonyultak. A megejtett helyszíni szemle és az alagút tüzetes átvizsgálása után a rendőrség arra a meggyőződésre jutott, hogy a betörést a legnagyobb és legalaposabb szél:értelemmel hajtották végre. A betörők között még értékpapír szakértők is voltak, akik kiválogatták a sok ezer darab értékpapír közül a legkönnyebben értékesíthetőket. A bank az okozott kárt hárommillió márkára becsüli és a betörők nyomravezetőjének tízezer márka jutalmat tűzött ki. Sí tanári katedrán lőtte főbe magát egy megbuktatott diák (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pozsonyból jelentik: A pozsonyi kereskedelmi iskolán véres diáktragédia játszódott le az iskolai bizonyítványok szétosztása közben. Német István 15 éves diák, aki több tárgyból megbukott, a bizonyítványt darabokra tépte, felugrott a katedrára és ott föbelőtte magát. Azonnal meghalt 1929 február 1. Back Bernát előadása a szegedi Rotary Klubban „Amerika és a szocializmus" Bégavári Back Bernát felsőházi tag a szegedi Rotary Klub tegnapi összejövetelén nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott »Amerika és a szocializmust címmel. Előadásában többek között ezeket mondotta: — Közismert tény — mondotta előadásában —, hogy az Egyesült Államokban a szocializmus nem tudott lábra kapni. Ennek magyarázata az Egyesült Államokban uralkodó gazdasági és termelési viszonyokban keresendő. Amerika alatt mindig az Egyesült Államokat értve, a gazdasági életnek legfeltűnőbb jelensége az, hogy Amerika annak dacára, hogy a legmagasabb munkabéreket fizeti, mégis olcsón és versenyképesen termel. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban a bérek 4— 3-szor olyan magasak, mint nálunk, viszont ezekkel a bérekkel csak 2—3-szor annyit lehet vásárolni, mint nálunk. A reálbérek ilyenformán körülbelül 2—3-szor oly magasak, mint a kontinensen. — Ha tehát ennek dacára Amerika Európával szemben versenyképes, úgy feltétlenül oly körülmények működnek közre, melyek a magas munkabéreket paralizálják. Ily körülmények kutatásánál gondolhatnánk az árak dumpingjára, mely nézet eléggé elterjedt azonban dumpingárakat ily óriási méretű exportnál nem lehet tartani. Lehetséges, sőt biztosra vehető, hogy egyes cikkek kivitelénél dumpingárukat alkalmaznak, azonban az is bizonyos, hogy az export túlnyomó része normális árak mellett történik. Egy körülmény, mely kedvezően befolyásolja Amerikának versenyképességét, kétségen kívül Amerika gazdag természeti kincseiben és általános gazdagságában keresendő. — Az Egyesült Államoknak, melyeknek lakossága az egész világ népességének csak egytizenötöd része, birtokában van az egész világ aranykészletének fele, a szénnek kétötöd része, a petróleumnak háromnegyed része, a réznek több mint a fele, a kukoricának háromnegyed része, az összes vasutaknak egyharmad része, azonkívül Amerika oly gazdag, hogy háromszor annyi autója és négyszer annyi telefonja van, mint az egész világnak; a lakosságnak fejenként, a csecsemőket is beleszámítva, 2190 márka jövedelme van, például Németországgal szemben, hol csak SCO márka jövedelem esik egy fejre. Ezen kedvező viszonyok dacára a megejtett számítások azt mutatják, hogy az amerikai többtermelésnek, vagy a nagyobb produktivitásnak csak kétötöd része áll elő a természeti kincsek adományaként, háromötöd része azonban a munka nagyobb produktivitásának köszönhető. Ezt a nagyobb produktivitást kizárólagosan a munka tökéletes kihasználása folytán érik el. — Az általános óriási munkáshiány és különösen a kiképzett munkásokban mutatkozó hiánynak kényszer hatása alatt az Egyesült Államokban minden munkát a gépekre ruháztak és a munkást csak a gépek kezelésére, a gépek szolgálatára alkalmazták. Azonban éppen az említett óriási munkáshiány kényszerítette a munkaszervezőket arra, hogy az emberi munkát a végletekig kihasználják, hogy az embert állandóan és szakadatlanul foglalkoztassák és így bevezették a taylorizmust és a conveyert, vagy a folyószalagot . A folyószalag, vagy conveyer Ford találmánya. Kezdetben az autók összeállítása úgy történt, hogy voltak munkáscsapatok, melyek az egyes alkatrészeket a műhelyekben összeszedték és a szerelőmunkásokig vitték. A másik stádium pedig az volt, hogy az alkatrészeket rakásokra kirakták és a szerelés alatt álló autókat húzták oda mindaddig míg Ford a folyószalagot, később a végnélküli szalagot ki nem találta. Most minden munkás az általa elkészített alkatrészt felrakja a végnélküli szalagra, mely körülszalad és minden munkás azt veszi le róla, amire szüksége van. — Csodálatos annak a propagandának az eredménye, melyet a gazdasági erők pocsékolásának »waste in industry« meggátlása érdekében kifejtenek. Ez a propaganda meggyőzte az egész országot afelől, hogy az ország legnagyobb gazdagsága a legnagyobb produktivitásban rejlik, hogy mindennemű energiapocsékolás az általános jólétnek árt és végül a munkást meggyőzte arról, hogy állandó emelkedő reálbérek kizárólagosan csak növekvő produktivitás által érhetők el. Statisztikai adatokkal lehet például bizonyítani, hogy 1914. óta elért nagyobb produktivitás folytán az amerikai munka-reálbérek 30 százalékkal emelkedtek, szóval a munkás ma a bérével 30 százalékkal több árut vásárolhat, mint 1914-ben. Ezen munkáskörökben mindjobban és jobban elfogadott ténynek felismerése, hogy tudniillik a munkás jóléte, a munkás gazdasági boldogulása kizárólagosan csak a munka intenzivitásával és a munka nagyobb produktivitásával áll összefüggésben és az a meggyőződés, hogy emelkedő reálbérek emelkedő produktivitás nélkül sohasem érhetők el, meggátolta Amerikában a szocializmusnak térhódítását. Az amerikai munkás a munkaadót nem tekinti kizsákmányolójának, hanem barátjának és támogatójának, annál is inkább, mert mindig fokozottabb mértékben részesítik a munkásokat a vállalatok jövedelmében, így minden munkás maga előtt látja a haladásnak, az önállóságnak, a gazdagodásnak a lehetőségét, vagy — ahogy azt Hugo Stinnes kifejezte — Amerikában minden munkásember az élet alkonyán a szabadság derengését látja. — A propaganda eredménye még az is, hogy általában elismerték és elfogadták a »Service«-t, a szolgálat ideáját, hogy tudniillik minden munka egy »service«, egy szolgálati kötelezettség a közzel és a fogyasztóval szemben és mindenkinek kötelessége a legjobb »service«-t teljesíteni. — Az Egyesült Államokban a munkásoknak az a meggyőződése, hogy a magasabb reálbérek kizárólag a nagyobb produktivitástól függnek, akadályozta meg, hogy a szocializmus Amerikában elterjedjen olyannyira, hogy a szakszervezetek kongresszusa, mely 1923-ben Allantic cityben gyülésezett, az európai delegátusok tiltakozása dacára a következő határozatot hozta: »Úgy a munkások, mint a köz érdekét a legjobban a produkció növelésével szolgáljuk, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében, mely magas bérivót, magasabb vásárlóerőt és magasabb életstandardot biztosít.« Ezzel az amerikai munkáskongresszus elfogadta azt az álláspontot, hogy a munka produktivitásának emelése nélkül a reálbérek nem emelkedhetnek. Növekvő produktivitás, emelkedő reálbérek, emelkedő életstandard Csökkenő produktivitás, süllyedő reálbérek, sülyedő életstandard. —■ A produktivitás emelése új munkaalkalmat teremt, azonban az államnak, vagy a köznek volna kötelessége a haladás átmeneti áldozatait addig támogatni, míg másutt elhelyezést és kenyeret találnak. - Befejezésül arra akarok rámutatni, hogy sajnos a munkaadók sem értik még meg a produktivitás jelentőségét. Míg tudniillik Amerikában a munkabérek általános emelkedését szerencsének tartják, mert a megnövekedett produktivitásból fakad, nálunk sajnos az a hiedelem, hogy a munkabéreket lehetőleg alacsonyan kell tartani, hogy versenyképességünket el ne veszítsük. Hiba az is, ha kartellszerű megállapodásokat kötnek az árak emelése céljából ahelyett, hogy a termelést olcsóbbá tennék. Mindig szem előtt kell tartani úgy a munkásnak, mint a gyárosnak és gazdának, hogy a nagyobb produktivitás az, melyből magasabb bér, magasabb fizetés és magasabb jólét fakad. mim,, ———————— ———— . A fég&okUltpajnokság Ausztria—Magyarország 3:0, j~ Frackingék ~ S Polláre Testvéreknél Csekonics utca és Széchenyi tér i ll 111II l lillll—Ilii llllilllllilí] ÍB^ Érteiité s. I g x Kőbányai Polgári Serfőző világhírű SZENT ISTVÁN ü Porterse az alanti üzletekben állandóan frissen csapolva kapható : SZEGEDEN: Knappé János éttermeiben Vár ucci : Kass-sxdlloda éttermeiben Szinnáz tér 1. Makón: Lugosi szálloda éttermeiben Széchenyi tér 17. Hódmezővásárhelyen : „Feketesas“ szálloda éttermeiben Hódi Pál ucca 1. Bondala Sándor vendéglőjében Sizentesi út 27. Orosházán : Központi szálloda éttermeiben Széchenyi Miklós tér 3. nyakkendők, kertyek stb eijtobb kivitelben Kiskunfélegyházán : „Korona" szálloda éttermeiben Városház tér 2. 129 46 I