Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

ft HELMAGY1SZ.4G meg, hogy az elnök mikor és mely ténykedé­seivel járt el házszabályellenesen. Farkas István felszólalása után Pukli Endre elnök megállapítja, hogy az interpellációs jog elkobzásáról nincs szó, mert a legközelebbi interpellációs napon elmondhatják a hátrama­radt interpellációkat. Az ülés 3 óra előtt néhány perccel ért véget. A berlini Discobsio bank betörői után eredménytelenül nyomoz a rendőrség A bank kára hárommillió márka (Budapesti tudósítónk­ telefonjelenté­se.) Berlinből jelentik: A rendőrség az elmúlt éj­szaka is általános razziát tartott, hogy eset­leg fényt derítsenek a Disconto bank fiókjá­nak kirablására. A rendőrség fáradozásai azonban hiábavalónak bizonyultak. A meg­ejtett helyszíni szemle és az alagút tüzetes átvizsgálása után a rendőrség arra a meg­győződésre jutott, hogy a betörést a legna­­­gy­obb és legalaposabb szél:értelemmel haj­­tották­ végre. A betörők között még értékpapír szakértők is voltak, akik kiválogatták a sok ezer darab értékpapír közül a legkönnyebben értékesíthe­­tőket. A bank az okozott kárt hárommillió márkára becsüli és a betörők nyomraveze­tőjének tízezer márka jutalmat tűzött ki. Sí tanári katedrán lőtte főbe magát egy megbuktatott diák (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pozsonyból jelentik: A pozsonyi kereskedelmi iskolán véres diáktragédia játszódott le az iskolai bizonyítványok szétosztása közben. Né­met István 15 éves diák, aki több tárgyból megbukott, a bizonyítványt darabokra tépte, felugrott a katedrára és ott föbelőtte magát. Azonnal meghalt 1929 február 1. Back Bernát előadása a szegedi Rotary Klubban „Amerika és a szocializmus" Bégavári Back Bernát felsőházi tag a szegedi Rotary Klub tegnapi összejövetelén nagy ér­deklődéssel kísért előadást tartott »Amerika és a szocializmust címmel. Előadásában többek kö­zött ezeket mondotta: — Közismert tény — mondotta előadásában —, hogy az Egyesült­ Államokban a szocializmus nem tudott lábra kapni. Ennek magyarázata az Egyesült­ Államokban uralkodó gazdasági és termelési vi­szonyokban keresendő. Amerika alatt mindig az Egyesült­ Államokat értve, a gazdasági életnek leg­feltűnőbb jelensége az, hogy Amerika annak da­cára, hogy a legmagasabb munkabéreket fizeti, mégis olcsón és versenyképesen termel. A statisz­tikai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült­ Államokban a bérek 4— 3-szo­r olyan magasak, mint nálunk, viszont ezekkel a bérekkel csak 2—3-szor annyit lehet vásárolni, mint nálunk. A reálbérek ilyen­formán körülbelül 2—3-szor oly magasak, mint a kontinensen. — Ha tehát ennek dacára Amerika Európával szemben versenyképes, úgy feltétlenül oly körül­mények működnek közre, melyek a magas munka­béreket paralizálják. Ily körülmények kutatásánál gondolhatnánk az árak dumpingjára, mely nézet eléggé elterjedt azonban dumpingárakat ily óriási méretű exportnál nem lehet tartani. Lehetséges, sőt biztosra vehető, hogy egyes cikkek kivitelénél dumpingárukat alkalmaznak, azonban az is bizo­nyos, hogy az export túlnyomó része normális árak mellett történik. Egy körülmény, mely ked­vezően befolyásolja Amerikának versenyképességét, kétségen kívül Amerika gazdag természeti kin­cseiben és általános gazdagságában keresendő. — Az Egyesült­ Államoknak, melyeknek lakossága az egész világ népességének csak egytizenötöd ré­sze, birtokában van az egész világ aranykészleté­nek fele, a szénnek kétötöd része, a petróleumnak háromnegyed része, a réznek több mint a fele, a kukoricának háromnegyed része, az összes vasutak­­nak egyharmad része, azonkívül Amerika oly gaz­dag, hogy háromszor annyi autója és négyszer an­­­nyi telefonja van, mint az egész világnak; a lakosságnak fejenként, a csecsemőket is bele­számítva, 2190 márka jövedelme van, például Né­metországgal szemben, hol csak­­ SCO márka jöve­delem esik egy fejre.­­ Ezen kedvező viszonyok dacára a megejtett számítások azt mutatják, hogy az amerikai több­­termelésnek, vagy a nagyobb produktivitásnak csak kétötöd része áll elő a természeti kincsek adományaként, háromötöd része azonban a munka nagyobb produktivitásának köszönhető. Ezt a na­gyobb produktivitást kizárólagosan a munka tökéletes kihasználása folytán érik el. — Az általános óriási munkáshiány és különösen a kiképzett munkásokban mutatkozó hiánynak kényszer hatása alatt az Egyesült­ Államokban min­den munkát a gépekre ruháztak és a munkást csak a gépek kezelésére, a gépek szolgálatára al­kalmazták. Azonban éppen az említett óriási mun­káshiány kényszerí­tette a munkaszervezőket arra, hogy az emberi munkát a végletekig kihasznál­ják, hogy az embert állandóan és szakadatlanul foglalkoztassák és így bevezették a taylorizmust és a conveyert, vagy a folyószalagot . A folyószalag, vagy conveyer Ford találmá­nya. Kezdetben az autók összeállítása úgy történt, hogy voltak munkáscsapatok, melyek az egyes alkat­részeket a műhelyekben összeszedték és a szerelő­­munkásokig vitték. A másik stádi­um pedig az volt, hogy az alkatrészeket rakásokra kirakták és a szere­lés alatt álló autókat húzták oda mindaddig míg Ford a folyószalagot, később a végnélküli szalagot ki nem találta. Most minden munkás az általa elkészített alkatrészt felrakja a végnélküli szalagra, mely körülszalad és minden munkás azt veszi le róla, amire szüksége van. — Csodálatos annak a propagandának az ered­­ménye, melyet a gazdasági erők pocsékolásának »waste in industry« meggátlása érdekében kifejte­nek. Ez a propaganda meggyőzte az egész orszá­got afelől, hogy az ország legnagyobb gazdagsága a legna­­­gyobb produktivitásban rejlik, hogy mindennemű energiapocsékolás az általános jólétnek árt és végül a munkást meggyőzte arról, hogy állandó emelkedő reálbérek kizárólagosan csak növekvő produktivitás által érhetők el. Sta­tisztikai adatokkal lehet például bizonyítani, hogy 1914. óta elért nagyobb produktivitás folytán az amerikai munka-reálbérek 30 százalékkal emel­kedtek, szóval a munkás ma a bérével 30 száza­lékkal több árut vásárolhat, mint 1914-ben.­­ Ezen munkáskörökben mindjobban és jobban elfogadott ténynek felismerése, hogy tudniillik a munkás jóléte, a munkás gazdasági boldogulása ki­zárólagosan csak a munka intenzivitásával és a munka nagyobb produktivitásával áll összefüggés­ben és az a meggyőződés, hogy emelkedő reálbérek emelkedő produktivitás nélkül sohasem érhetők el, meggátolta Amerikában a szocializmusnak térhódí­tását. Az amerikai munkás a munkaadót nem tekinti kizsákmányolójának, hanem barátjának és támogatójának, annál is inkább, mert mindig fokozottabb mértékben részesítik a munkásokat a vállalatok jövedelmében, így minden munkás maga előtt látja a haladás­nak, az önállóságnak, a gazdagodásnak a lehető­ségét, vagy — ahogy azt Hugo Stinnes kifejezte — Amerikában minden munkásember az élet alko­nyán a szabadság derengését látja. — A propaganda eredménye még az is, hogy általában elismerték és elfogadták a »Service«-t, a szolgálat ideáját, hogy tudniillik minden munka egy »service«, egy szolgálati kötelezettség a közzel és a fogyasztóval szemben és mindenkinek kö­telessége a legjobb »service«-t teljesíteni. — Az Egyesült­ Államokban a munkásoknak az a meggyőződése, hogy a magasabb reálbérek ki­zárólag a nagyobb produktivitástól függnek, aka­dályozta meg, hogy a szocializmus Amerikában elterjedjen olyannyira, hogy a szakszervezetek kongresszusa, mely 1923-ben Allantic cityben gyü­­lésezett, az európai delegátusok tiltakozása dacára a következő határozatot hozta: »Úgy a munkások, mint a köz érdekét a legjobban a produkció növe­­lésével szolgáljuk, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében, mely magas bérivót, magasabb­ vá­sárlóerőt és magasabb életstandardot biztosít.« Ezzel az amerikai munkáskongresszus elfogadta azt az álláspontot, hogy a munka produktivitásá­nak emelése nélkül a reálbérek nem emelkedhet­nek. Növekvő produktivitás, emelkedő reálbérek, emelkedő életstandard Csökkenő produktivitás, sül­lyedő reálbérek, sülyedő életstandard. —■ A produktivitás emelése új munkaalkalmat teremt, azonban az államnak, vagy a köznek volna köteles­sége a haladás átmeneti áldozatait addig támogatni, míg másutt elhelyezést és ke­nyeret találnak. - Befejezésül arra akarok rámutatni, hogy saj­nos a munkaadók sem értik még meg a produkti­vitás jelentőségét. Míg tudniillik Amerikában a munkabérek általános emelkedését szerencsének tartják, mert a megnövekedett produktivitásból fakad, nálunk sajnos az a hiedelem, hogy a mun­kabéreket lehetőleg alacsonyan kell tartani, hogy versenyképességünket el ne veszítsük. Hiba az is, ha kartellszerű megállapodásokat kötnek az árak emelése céljából ahelyett, hogy a termelést ol­csóbbá tennék. Mindig szem előtt kell tartani úgy a munkásnak, mint a gyárosnak és gazdának, hogy a nagyobb produktivitás az, melyből magasabb bér, magasabb fizetés és magasabb jólét fakad. mim,, ———————— ———— . A fég&okUltpajnok­ság Ausztria—Magyar­ország 3:0, j~ Frack­ingék ~ S Polláre Testvéreknél Csekonics utca és Széchenyi tér i ll 111II l lillll—Ilii llllilllllilí] ÍB^ Érteiité s. I g x Kőbányai Polgári­­ Serfőző világhírű SZENT ISTVÁN ü Porterse az alanti üzletekben állan­dóan frissen csapolva kapható : SZEGEDEN: Knappé János éttermeiben Vár ucci : Kass-sxdlloda éttermeib­en­ Szinnáz tér 1. Makón: Lugosi szálloda éttermeiben Széchenyi tér 17. Hódmezővásárhelyen : „Fek­etesas“ szálloda éttermeiben Hódi Pál ucca 1. Bondala Sándor vendéglőjében Sizentesi út 27. Orosházán : Központi­ szálloda éttermeiben Széchenyi Miklós tér 3. nyakkendők, kertyek stb­­ eijtobb kivitelben Kiskunféleg­yházán : „Korona" szálloda éttermeiben Városház tér 2. 129 46 I

Next