Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-01 / 98. szám
SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. Iera. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon - 10—34. «»«»«» Szerda, 1929 május 1 000 ACTV. évfolyam -99. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal - Vrt ucca O. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » «» « » « >* Előfizetést Ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3 0», krimiddn 6-40 pengő, egyes szám 16, vasáres Ünnepnap 24 «liter A vizdijfizetés problémái Irta: Debre János Máról holnapra rendkívül érdekes s hozzátehetjük: nehezen megoldható kérdéssé vált a vizdijfizetés problémája. A legújabb lakásrendelet erre vonatkozólag két kérdést vet fel. Milyen mértékben szedheti a város május első napjától kezdve a vizdijat s a szabad rendelkezések alá eső lakások után ki tartozik a vizdijat fizetni. Ehez a két kérdéshez kapcsolódik a harmadik: milyen módon tudja a város a vizdij kezelés adminisztrácionális nehézségeit megoldani? A szegedi lapok mai számában jelenik meg a városi tanács 15.246/929. sz. határozata, mely több igen helyes intézkedés között arra az álláspontra helyezkedik, hogy a város az új lakásrendelet értelmében május hó első napjától kezdve a lakbérnek négy százalékát jogosult szedni vízdíj címén a lakásbérlőktől. Ezt az álláspontot tévesnek kell tartani. Az uj lakásrendelet szerint azokban a városokban, melyekben 1917. évi november hó első napján jóváhagyott szabályrendelet alapján a bérlők a vizdijat közvetlenül fizették s ennek következtében ez a dij az 1917. évi november hó első napján érvényesen kikötött bérben nem szerepelt, a szabályrendeletben megállapított korábbi jogi állapot lép ismét hatályba. Miután pedig Szegeden 1917. évi november hó első napján jóváhagyott szabályrendelet alapján a vizdijat a bérlők fizették, a vizdijra vonatkozóan Szegeden e szabályrendelet alapján megállapított jogi állapot lép ismét hatályba. A vízdíjfizetés tekintetében tehát Szegeden az 1917 november hó első napján hatályban volt szabályrendelet állapítja meg a fizetésre kötelezetteknek és a város közötti jogviszony tartalmát. E szabályrendelet szerint pedig a lakásbérlők lakrészük arányában voltak kötelesek vizdijat fizetni, még pedig az első és második kerületben lakrészenkint öt koronát, a harmadik és negyedik kerületben lakrészenkint négy koronát s a város többi részén lakrészenkint három koronát fizettek. Miután pedig az 1917-es jogállapot áll helyre, nyilvánvaló, hogy az 1917-es jogállapot szerint hatályos mértékben s e jogállapot szerint érvényes alapon szedheti csak a város a lakások bérlőitől a vizdijat. A város közönsége a vízvezetéki szabályrendeletnek a vizdijak fizetésére vonatkozó részét 1924-ben módosította s a módosított szabályrendelet szerint a lakbérek négy százaléka fizetendő vizdijban. Ezt a szabályrendeleti módositást a belügyminisztérium bizonyos változtatások kikötésével hagyta csak jóvá. Igaz ugyan, hogy a törvényhatóság ezeket a változtatásokat elhatározta s az erről szóló közgyűlési határozatot jóváhagyás végett fel is terjesztette, de az még a mai napig sincs kormányhatóságilag megerősítve. De ha ki is zárjuk megfontolásunkból a kormányhatósági jóváhagyás hiányát, nyilvánvaló, hogy az 1917-es jogállapotra való visszatérés nem jelentheti az 1924- ben alkotott (s kormányhatósági jóváhagyással el sem látott) szabályrendeletmódosítás életbeléptetését. A lakásrendelet nem a korábbi, hanem az 1917-es jogállapot hatályba visszaállítását rendelte el. E kérdés megvitatásánál eddig igen fontos körülményt hagytak figyelmen kívül. Az új lakásrendelet nem szállítja le a közüzemi költségeket, csak arról rendelkezik, hogy a bérlők kötelesek az 1917-es jogállapot szerint viselni a közüzemi költséget. Ebből pedig az következik, hogy ha a város magasabb mértékben jogosult a közüzemi költségeket szedni, mint amilyen mértékben a lakásbérlők azt fizetni tartoznak, akkor ezt a különbözetet a háztulajdonosok tartoznak megtéríteni. A város vízdíj címén olyan összeget jogosult szedni, mint amilyen összeget eddig szedett, mert — mint említettük, — az uj lakásrendelet nem szállította le a közüzemi költségek mértékét, csupán a lakókra hárította a közüzemi költségeknek azt a részét, amit már 1917-ben is ők fizettek. Mivel pedig az uj lakásrendelet 3. §-a nem helyezte hatályon kívül, csak kiegészítette a régi lakásrendelet 10. §-át, mely a közüzemi költségeket a lakbérbe bentfoglatnak tekintette, önként következik, hogy a háztulajdonosok kötelesek a közüzemi költségeknek azt a részét továbbra is fizetni, amit az új lakásrendelet nem hárított át a lakókra. Vagyis ha egy lakás után lakrészenkint számítva 40 pengő lenne a vizdij, a házbér négy százaléka pedig 60 pengőt tesz ki, akkor a város ezután is jogosult az 1924-es szabályrendelet alapján hatvan pengő vizdijat követelni, de ebből a hatvan pengőből az új lakásrendelet 3. §-a alapján negyven pengőt behajthatnak a lakókon, míg a különbözetként jelentkező húsz pengő továbbra is a háztulajdonosok terhe marad. A kifejtettek szerint tehát a lakók Szegeden nem kötelesek többet fizetni vízdíjban, mint amennyit 1917-ben fizettek a lakrészek után. Itt még egy nehéz kérdés vár megoldásra. Az 1917. novemberének első napján a korona körülbelül negyvenöt aranyfillért ért Eldöntendő most már az a kérdés, hogy az 1917-es jogállapothoz való kényszerű visszatérés mellett lehet-e száz aranyfilléres koronát alapul venni a negyvenöt filléres korona helyett s ott, ahol lakrészenkint öt, négy, illetve három 1917. évi november hó elsejei értékű korona a kötelezettség mai mértékének alapja, lehet-e az 1917-es jogállapotra való kötelező visszatérés mellett öt, négy, illetve három teljes értékű, tehát aranykoronát venni az átszámítás alapjául? A másik eldöntendő kérdés, amit a városi tanács mai határozata nem is érint, az, hogy a szabad rendelkezés alá tartozó lakások után ki köteles vízdíjat fizetni: a háztulajdonos-e vagy a lakásbérlő? A korábbi lakásrendelet hatályosságának ideje alatt a város a szabad rendelkezés alá eső lakások után is a háztulajdonostól szedte be a vízdíjat. A legtöbb háztulajdonos a lakbérbe kalkulálta be ezt a közüzemi költséget, előfordult azonban az is, hogy a háztulajdonos a lakójával kötött megállapodás alapján az általa fizetett vizdíjat a lakójára áthárította. Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy a városnak az az eljárása, amivel a szabad forgalmú lakások után a háztulajdonostól szedte be a vizdíjat, nem volt jogszerű s a háztulajdonosok nem lettek volna kötelesek a szabad rendelkezés alá eső lakások után a vízdíjat befizetni. A régi lakásrendelet 10. §-án nyugodott a városnak ez az eljárása, ez a szakasz mondotta ugyanis ki, hogy a lakók érdekében teljesített szolgáltatásokból (vízszolgáltatás, csatornázás, szemétfuvarozás, kéményseprés, pöcegödörtisztítás stb.) felmerülő költségeket a tulajdonos köteles viselni. Ez a rendelkezési azonban csak a kötött forgalmú lakásokra vonatkozott, mert a régi lakásrendelet 2. §-a szerint a szabad rendelkezés alá eső lakásokra y>e rendelet hatálya nem terjed ki 4 Kétségtelen tehát, hogy a szabad rendelkezés alá eső lakások után a háztuajdonos nem volt kötelezhető a közüzemi költségek viselésére s így joggal tagadhatta volna meg a vízdíjak fizetését is s joggal tiltakozhatott volna az ellen, hogy a bérlő a közüzemi költségeket, melyeket a szabályrendelet szerint a bérlő volt köteles viselni, a lakbérrel kifizetettnek, a lakbérbe bentfoglaltnak tekintse. Ámde a most kibocsátott lakásrendelet hatálya alá is csak a szabad rendelkezés alá nem eső lakások esnek s így az uj lakásrendeletnek az a rendekezése, mely az 1917-es jogállapotnak megfelelően rendezi a közüzemi költségek viselésének kérdését, a szabad rendelkezés alá eső lakásokra nem vonatkozik. Ezek tekintetében kizárólag a helyi vonatkozású jogszabályok hatályosak. Minthogy azonban a régi szabályrendeletnek egy, bár téves, értelmezése alapján Szegeden az a tényleges gyakorlat alakult ki, hogy a közüzemi költségeket a háztulajdonosok fizették a szabad rendelkezés alá eső lakások után is , mivel a háztulajdonosoknak ezekben az állandó cselekvésekben megnyilatkozó magatartásából joggal lehet arra következtetni, hogy kifejezett szerződéses megállapodás nélkül is magukra vállalták s az általuk követelt bérbe beszámították a közüzemi költséget, a szabad rendelkezés alá eső lakások bérlői, akiktől az 192b-es szabályrendelet alapján a módosított szabályrendeletben megszabott mértékben joggal szedheti be a város a vízdíjat, jogszerűen követelhetik a háztulajdonostól az általuk fizetendő vízdíjak megtérülését, hacsak a Háztulajdonossal szemben .