Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. I­­era. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. — Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon - 10—34. «»«»«» Szerda, 1929 május 1 000 ACT­­­­V. évfolyam -99. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal - Vrt ucca O. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » «» « » « >* Előfizetést Ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3­ 0», krimiddn 6-40 pengő, egyes szám 16, vasár­­es Ünnepnap 24 «liter A vizdijfizetés problémái Irta: Deb­re János Máról holnapra rendkívül érdekes s hozzá­tehetjük: nehezen megoldható kérdéssé vált a vizdijfizetés problémája. A legújabb lakásrendelet erre vonatkozólag két kérdést vet fel. Milyen mértékben szedheti a város május első napjától kezdve a viz­­dijat s a szabad rendelkezések alá eső laká­­sok után ki tartozik a vizdijat fizetni. Ehez a két kérdéshez kapcsolódik a harmadik: mi­lyen módon tudja a város a vizdij kezelés adminisztrácionális nehézségeit megoldani? A szegedi lapok mai számában jelenik meg a városi tanács 15.246/929. sz. határozata, mely több igen helyes intézkedés között arra az álláspontra helyezkedik, hogy a város az új lakásrendelet értelmében május hó első nap­jától kezdve a lakbérnek négy százalékát jogosult szedni vízdíj címén a lakásbérlőktől. Ezt az álláspontot tévesnek kell tartani. Az uj lakásrendelet szerint azokban a vá­rosokban, melyekben 1917. évi november hó első napján jóváhagyott szabályrendelet alap­­ján a bérlők a vizdijat közvetlenül fizették s ennek következtében ez a dij az 1917. évi november hó első napján érvényesen kikötött bérben nem szerepelt, a szabályrendeletben megállapított korábbi jogi állapot lép ismét hatályba. Miután pedig Szegeden 1917. évi november hó első napján jóváhagyott sza­bályrendelet alapján a vizdijat a bérlők fizet­ték, a vizdijra vonatkozóan Szegeden e sza­bályrendelet alapján megállapított jogi állapot lép ismét hatályba. A vízdíjfizetés tekinteté­ben tehát Szegeden az 1917 november hó első napján hatályban volt szabályrendelet álla­pítja meg a fizetésre kötelezetteknek és a város közötti jogviszony tartalmát. E szabály­­rendelet szerint pedig a lakásbérlők lakrészük arányában voltak kötelesek vizdijat fizetni, még pedig az első és második kerületben lakrészenkint öt koronát, a harmadik és ne­gyedik kerületben lakrészenkint négy koro­nát s a város többi részén lakrészenkint há­rom koronát fizettek. Miután pedig az 1917-es jogállapot áll helyre, nyilvánvaló, hogy az 1917-es jogállapot szerint ha­tályos mértékben s e jogállapot szerint érvényes alapon szed­heti csak a város a lakások bér­lőitől a vizdijat. A város közönsége a vízvezetéki szabályren­deletnek a vizdijak fizetésére vonatkozó ré­szét 1924-ben módosította s a módosított sza­bályrendelet szerint a lakbérek négy százaléka fizetendő vizdij­ban. Ezt a szabályrendeleti­ módositást a belügyminisztérium bizonyos vál­toztatások kikötésével hagyta csak jóvá. Igaz ugyan, hogy a törvényhatóság ezeket a változ­tatásokat elhatározta s az erről szóló köz­gyűlési határozatot jóváhagyás végett fel is terjesztette, de az még a mai napig sincs kor­­mányhatóságilag megerősítve. De ha ki is zárjuk megfontolásunkból a kor­mányhatósági jóváhagyás hiányát, nyilván­való, hogy az 1917-es jogállapotra való vis­­­szatérés nem jelentheti az 1924- ben alkotott (s kormányhatósági jóváhagyással el sem látott) sza­­bályrendeletmódosítás életbelép­tetését. A lakásrendelet nem a korábbi, hanem az 1917-es jogállapot hatályba visszaállítását ren­delte el. E kérdés megvitatásánál eddig igen fontos körülményt hagytak figyelmen kívül. Az új lakásrendelet nem szállítja le a közüzemi költ­­ségeket, csak arról rendelkezik, hogy a bér­lők kötelesek az 1917-es jogállapot szerint vi­selni a közüzemi költséget. Ebből pedig az következik, hogy ha a város magasabb mérték­ben jogosult a közüzemi költ­ségeket szedni, mint amilyen mértékben a lakásbérlők azt fi­­zetni tartoznak, akkor ezt a kü­lönbözetet a háztulajdonosok tar­toznak megtéríteni. A város vízdíj címén olyan összeget jogosult szedni, mint amilyen összeget eddig szedett, mert — mint említettük, — az uj lakásrendelet nem szállította le a közüzemi költségek mér­tékét, csupán a lakókra hárította a közüzemi költségeknek azt a részét, amit már 1917-ben is ők fizettek. Mivel pedig az uj lakásrendelet 3. §-a nem helyezte hatályon kívül, csak kiegészítette a régi lakásrendelet 10. §-át, mely a közüzemi költségeket a lakbérbe bentfoglatnak te­kintette, önként következik, hogy a háztulajdonosok kötelesek a közüzemi költségeknek azt a ré­szét továbbra is fizetni, amit az új lakásrendelet nem hárított át a lakókra. Vagyis ha egy lakás után lakrészenkint szá­mítva 40 pengő lenne a vizdij, a házbér négy százaléka pedig 60 pengőt tesz ki, akkor a város ezután is jogosult az 1924-es szabály­­rendelet alapján hatvan pengő vizdijat kö­vetelni, de ebből a hatvan pengőből az új lakásrendelet 3. §-a alapján negyven pengőt behajthatnak a lakókon, míg a különbözetként jelentkező húsz pengő továbbra is a háztulaj­donosok terhe marad. A kifejtettek szerint tehát a lakók Szegeden nem kötele­sek többet fizetni vízdíjban, mint amennyit 1917-ben fizettek a lakrészek után. Itt még egy nehéz kérdés vár megoldásra. Az 1917. novemberének első napján a ko­rona körülbelül negyvenöt aranyfillért ért Eldöntendő most már az a kérdés, hogy az 1917-es jogállapothoz való kényszerű vis­­­szatérés mellett lehet-­e száz aranyfilléres ko­ronát alapul venni a negyvenöt filléres ko­rona helyett s ott, ahol lakrészenkint öt, négy, illetve három 1917. évi november hó elsejei értékű korona a kötelezettség mai mértékének alapja, lehet-e az 1917-es jogállapotra való kötelező visszatérés mellett öt, négy, illetve három teljes értékű, tehát aranykoronát venni az átszámítás alapjául? A másik eldöntendő kérdés, amit a városi tanács mai határozata nem is érint, az, hogy a szabad rendelkezés alá tartozó lakások után ki köteles vízdíjat fizetni: a háztulajdonos-e vagy a lakásbérlő? A korábbi lakásrendelet hatályosságának ideje alatt a város a szabad rendelkezés alá eső lakások után is a ház­­tulajdonostól szedte be a vízdíjat. A legtöbb háztulajdonos a lakbérbe kalkulálta be ezt a­ közüzemi költséget, előfordult azonban az is, hogy a háztulajdonos a lakójával kötött meg­állapodás alapján az általa fizetett vizdíja­t a lakójára áthárította. Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy a városnak az az eljárása, ami­vel a szabad forgalmú lakások után a háztulajdonostól szedte be a vizdíjat, nem volt jogszerű s a háztulajdonosok nem lettek volna kötelesek­ a szabad rendelkezés alá eső lakások után a vízdíjat befizetni. A régi lakásrendelet 10. §-án nyugodott a városnak ez az eljárása, ez a szakasz mon­­dotta ugyanis ki, hogy­­ a lakók érdekében tel­­jesített szolgáltatásokból (vízszolgáltatás, csa­tornázás, szemétfuvarozás, kéményseprés, pö­­cegödörtisztítás stb.) felmerülő költségeket a tulajdonos köteles viselni­. Ez a rendelkezési azonban csak a kötött forgalmú lakásokra vo­­natkozott, mert a régi lakásrendelet 2. §-a szerint a szabad rendelkezés alá eső laká­sokra y>e rendelet hatálya nem terjed ki­ 4 Kétségtelen tehát, hogy a szabad rendelkezés alá eső lakások után a háztu­ajdonos nem volt kötelezhető a közüze­mi költségek viselésére s így joggal tagadhatta volna meg a víz­­díjak fizetését is s joggal tiltakozhatott volna az ellen, hogy a bérlő a közüzemi költségeket, melyeket a szabályrendelet szerint a bérlő volt köteles viselni, a lakbérrel kifizetettnek, a lakbérbe bentfoglaltnak tekintse. Ámde a most kibocsátott lakásrende­let hatálya alá is csak a szabad rendelkezés alá nem eső laká­sok esnek s így az uj lakásrendeletnek az a rende­­­kezése, mely az 1917-es jogállapotnak meg­felelően rendezi a közüzemi költségek viselé­sének kérdését, a szabad rendelkezés alá eső lakásokra nem vonatkozik. Ezek tekintetében kizárólag a helyi vonatkozású jogszabályok hatályosak. Minthogy azonban a régi szabályrendelet­nek egy, bár téves, értelmezése alapján Sze­geden az a tényleges gyakorlat alakult ki, hogy a közüzemi költségeket a háztulajdonosok fi­zették a szabad rendelkezés alá eső lakások után is , mivel a háztulajdonosoknak ezek­ben az állandó cselekvésekben megnyilatkozó magatartásából joggal lehet arra következtetni, hogy kifejezett szerződéses megállapodás nél­kül is magukra vállalták s az általuk követelt bérbe beszámították a közüzemi költséget, a szabad rendelkezés alá eső lakások bérlői, akiktől az 192b-es szabályrendelet alapján­­ a módosított szabályrendeletben megszabott mértékben joggal szedheti be a város a víz­­díjat, jogszerűen követelhetik a háztulajdo­nostól az általuk fizetendő vízdíjak megtérü­lését, hacsak a Háztulajdonossal szemben .

Next