Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

Városi fogyasztási adók A város közgyűlése szerdán elhatározta, hogy a városi tanács által a városi fogyasz­tási adókról elkészítendő szabályrendeletet júniusi közgyűlésén veszi tárgyalás alá. A ivárosi fogyasztási adók kérdése ezzel ismét az aktualitások sorába lépett, szeretnénk azon­­ban azt hinni, hogy ez a közgyűlési határozat nem jelenti még a városi fogyasztási adók behozatalát. Emlékezetes még az a harc, amit a városi fogyasztási illetékek ellen folytattak,­­ nem ugyan a szegedi gazdasági érdekeltségek, mint ahogyan a közgyűlés egy szónoka mondotta, hanem a szegedi gazdasági érdekeltségek ne­hezen kiverekedett s későn jövő támogatásá­val egyedül és magárahagyatottan a szegedi szikvizgyárosok,­­ s amelyik harc formai­lag teljes győzelemmel s lényegileg mindkét fél érdekét kielégítő, okos egyességgel ért vé­get. A kormányhatóság megállapította, hogy a város jogtalanul szedi a fogyasztási illetéket, jogtalanul szedte éveken keresztül s felhívta a várost, hogy ezt a jogtalan és törvénytelen illetékszedést azonnal szüntesse be. Ha azonban a fogyasztási illetékek szedése törvénytelen volt, akkor törvénytelen a fo­gyasztási adó szedése is. A kutya nem vál­tozik, ha másik érvöt kötnek rá, a törvény­telen fogyasztási illetékek törvényessé nem válnak pusztán annak következtében, hogy ezentúl nem illetékeknek, hanem adóknak ne­vezik őket. A fogyasztási illetékek kivetésé­nek alapja ugyanaz volt, amit a fogyasztási adók alapjává akarnak tenni, erről az alap­ról pedig a kormányhatóság már megállapí­totta, hogy törvénytelen. Törvénytelen pedig — nem a mi véleményünk, de a kormány­hatóság meggyőződése szerint — azért, mert voltaképen a forgalmat adóztatja meg, amit pedig, mint adóbevételt az államkincstár a forgalmi adóval már igénybe vesz, a törvény­­hatósági­ törvény rendelkezései szerint pedig önkormányzati adókat csak az államkincstár által igénybe nem vett alap után lehet szedni. Azok, akik ennek a fogyasztási adónak be­­hozatala mellett kardoskodnak, arra szoktak hivatkozni, hogy a város nem mondhat le, évi 80.000 pengő bevételéről. Ez kétségtele­nül így is van. A köztartozások rentabilitását azonban csak úgy lehet megállapítani, ha a bevételt az adminisztrálás kiadásaival vetjük össze. Pár évvel ezelőtt a belügyminisztérium már megállapította, hogy a város sokkal töb­bet költ el a fogyasztási illetékek beszedésére és ellenőrzésére, mint amennyit ezen a cí­men bevesz. A rezsi tehát felülmúlta a bevé­telt, vagyis népiesen: többe került a leves, mint a hús. Pár évvel ezelőtt még ez volt a helyzet, megint csak arra a belügyminiszteri leiratra hivatkozunk, amelyik ezt a tényt a városi költségvetés adatai alapján megállapí­totta. Mielőtt tehát a közgyűlés véglegesen állást foglal ebben a kérdésben, helyes lenne, ha a fogyasztási adók kivetésének, beszedésé­nek és ellenőrzésének költségei felől is tájé­kozódást szereznének. A szegedi kereskedők joggal panaszkodnak a helyi fogyasztási adó ellen. Ennek ugyanis, minthogy helyhatósági adó, az az egyik ha­tása, hogy Dorozsmán, vagy Kisteleken, Szőre*­gen, vagy Deszken olcsóbban lehet az árut­­ beszerezni, mint Szegeden. Ha Szegeden a­­ város fogyasztási adót szed a cukor, a citrom, a rizs, a kávé s a többi közszükségleti cikk után, ami után a szomszédos községekben nem kell helyhatósági fogyasztási adót fizetni, akkor a dorozsmai, kisteleki, deszki, vagy sző­­regi kereskedő olcsóbban kapja a közvetlenül rendelt, vagy a makói, a félegyházai nagy­­kereskedőktől vett árut, mintha azt szegedi nagykereskedőktől szerezné be. Ha pedig a nagykereskedő Szegeden olyan városi adóval kénytelen számolni, amit a szomszéd közsé­gekben nem ismernek, akkor nem egyenlő feltételekkel kénytelen számolni a szegedi s a vidéki kereskedő . Szegeden drágábbak lesz­nek a városi fogyasztási adóval terhelt áruk, mint bár­melyik szomszéd városban, vagy köz­ségben. Évenkint százezreket fizetünk rá a tanyai vasútra s évenkint horribilis pénzünkbe kerül a városi autóbusz üzem is. Mindezeket az áldozatokat azzal kényszerítik ránk, hogy pótolnunk kell az elvágott gazdasági tápterü­letet. Egyfelől tehát horribilis áldozatot ho­zunk annak érdekében, hogy a város felé te­reljük a fogyasztókat, másfelől mesterségesen drácitjuk az elsőrendű életszükségleti cikkeket s mesterségesen tesszük versenyképtelenné a szegedi kereskedelmet. Minden fogyasztási adó igazságtalan és anti­szociális, de mennyivel igazságtalanabb és mennyivel antiszociálisabb ez a tervezett adó, amelyik már az állami adó igazságtalanságait és antiszociális hatását lesz hivatva fokozni. Telekértékadóról nem esik szó, de megsza­vazzuk a fogyasztási adót­ — ez a szembeál­lítás méltó, de súlyos elítélése a mai városi pénzügyi, gazdasági és szociális politikának. Jl munkáspárt óriási győzelmet aratott az angol választásokon Majdnem száz százalékkal gyarapodott a munkáspárti man­dátumok száma 11 munkáspárt: 288, koservativ 252, liberális 51 MacDonald Ismét kormányon ? (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.­) Londonból jelentik: A választások váratlanul nagy szenzációja a munkáspárt nagyarányú előretörése. A MacDonald vezetése alatt álló munkáspárt, amely az 1924 őszén megtartott választások után 151 mandátummal vonult be az alsóházba, a választások történetében egé­szen példátlanul álló elánnal tört előre és a mandátumok számát majdnem száz százalékkal gyarapította. A munkáspárt által meghódított mandátumok legnagyobb részét a konzervatív párt vesz­tette el, amely szemben a 924-es választások 429 mandátummal, csak nagy nehezen jutott el a 250 mandátumig. ___ Igen nagy meglepetés a liberális párt gyen­ge szereplése. Igaz ugyan, hogy a liberális párt 924-es 40 mandátumát 50 fölé emelte, de ez alig fele annak a számnak, amit reméltek. Abszolút többséget egyik párt sem szerzett, a munkáspárt azonban mint Anglia legnc­­gyobb pártja vonul be a parlamentbe, kétség­telen, hogy szava döntő lesz az angol és így az európai politika irányításában is. Annak dacára, hogy a liberális párt nem érte el a remélt mandátumok számát, sze­repe mégis döntőleg alakul. A legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy a munkáspárt a liberálisokkal koalícióban lép kormányra. Londonban azt hiszik, hogy az új kormány MacDonald miniszterelnökségével tart­mra ala­­kulni Este 7 órakor a mandátumok a következőképen oszlottak meg: munkáspárt, 283 konzervatív 240 liberális > 50 f egyéb 5 Este 9 órakor helyzet a következő volt: munkáspárt 289 (volt 160)' konzervatív 250 (volt 399)] liberális ‘ 52 (volt 46)' egyéb pár­t 5 (volt 10) Most már csak 19 mandátum sorsa isme­retlen, ezek közül 11 mandátum egyetemi vá­rosé, amely a munkáspárt szempontjából alig­jöhet számításba, ez a 11 mandátum a kon­zervatívok létszámát fogja növelni. Hátra vol­na még nyolc mandátum, amely azonban a végső eredményt semmilyen irányban sem befolyásolhatja. Az esti órákban egybefoglaló adtak ki, amely szerint az 596 mandátum a következőképen oszlik meg: munkáspárt 288 konzervatívok 252 liberálisok 51 egyéb 5 A leadott szavazatok száma: jelentés: munkáspárt SJ260.586 ,konzervatívok 8,123.875, liberális párt 5,023.320, egyéb pártok 196.083, Londonban 62 mandátuma közül 35-öt a munkáspárt, 25-öt a konzervatívok és 2-őt a liberálisok

Next