Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
BZEOED. Steere*e*jrte*Ag: Somogyi ucca az. L cm. Ielefon : 13-33.^ Kiadóhivatal, kOlcMunkanyvtár *• Jegyiroda : Aradi Utea S. Telefon: 306.*■ Nyomda : Low UpOI ucca I». Telefon : 16-34. TAviroU «S levélcím: DélmegyaroszAg Szeged. Kedd, 1929 október 1 Ara 1 © fillér f " * V. évfolyam, 2M. szám ELŐTIZETÉS: Havonta helyben 3-210, Tidéken és Budapesten 3-60, délibldön 0-40 pengd. tgyet szám Ara hétköznap 1 t>, ■vásár- és Ünnepnap 14 mi. Hírdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenít féitö ilvéleieve! naponta reggel. Mindnyájunk kötelessége A zajló közélet, a nagy mérkőzésre való készülődés el tudja-e terelni a figyelmet a mindennapi s ami ennél tragikusabb: a mindennapos gondoktól? Alig van köztünk valaki, akit vagyoni helyzetének függetelnsége függetleníteni tudna a megnehezedett élet problémáitól is , aki a jólét és gondtalanság páholyából tudná szemlélni a cirkuszi játékok izgalmas fordulatait Nincs közöttünk néző és nincs aktor, a rivalda nem választja fel egymástól a szereplőket és nézőket: mindannyian küzdünk s mindannyian egyre nagyobb kétségbeeséssel szemléljük ennek a küzdelemnek hiábavalóságát Október, itt az ősz s itt vannak az őszi gondjai. Hiába takarítottuk be a termést ez a termés a tél hónapjaira nem ad gondtalanságot A kereskedelem válsága, a tisztviselőosztály válsága, a földbirtok válsága, az iparosság válsága, hitelválság, pénzválság, a kamatpolitika válsága, az európai gazdálkodás válsága, a termelés válsága, — észre kell vennünk, hogy másról, mint válságról alig lehet már beszélni s egyre inkább nyílnak szét s egyre inkább mélyülnek el a ránk nehezedő válság kontúrjai. Nem kell nagy összefüggésekhez fordulni akkor, ha a válság méreteit akarjuk megállapítani. Polgártárs, van-e fád télire, van-e liszted télire, van-e ruhája a gyerekeknek, cipője az asszonynak, van-e házbérre való s a fűszeresnek mióta tartozol? Nem kell elolvasni a gazdasági rovat híreit hogy a válság híreivel találkozzunk. Mindenki érzi a maga válságát. Mindenki érzi, hogy keresni nem tud, munkája megfogyatkozott állásának biztonsága megingott. A munkaadó érzi, hogy alkalmazottait kénytelen lesz elküldeni s az alkalmazott érzi, hogy teherré vált a vállalatnak, a munkaadójának nyakán. Senki nem fogadja el a maga személyére nézve a közgazdaságtan igazságait, melyek szerint nem szabad a válságot fogyasztásra képtelen munkanélküliek számának emelésével fokozni. Mindenki — joggal — úgy érzi, hogy ő maga nem feszítheti mellét a válság fallankszjával szembe s amit nem követ mindenki, nem követheti egyedül ő maga sem. »A magángazdaság szanálásai — ez volt a követelés s ebből a követelésből lett a leghangosabb jelszó. Először csak a viszonzás kötelessége adott hangot ennek a követelésnek. Az állami gazdálkodás szanálása ugyanis olyan mérhetetlen áldozatokat követelt a magángazdaságtól, hogy az állami háztartás szanálása után nem lehetett ígéretek nélkül elhaladni a szanálás áldozatai, a szanálás rokkantai mellett. Ám mivé lett ez a program is, hová közömbösült ez a jelszó is? Még mondogatjuk olykor, tollunkra és nyelvünkre szalad még néha ez a szó, de a meggyötört arcvonásokat már inkább mosolyra torzítja s nem simítja békésre. Kenyér kellene, ruha és tüzelőanyag, — mit szavalnak még szanálásról, a magángazdaság talpraállításáról, a termelő osztályok megmentéséről! Ezek a követelések, ígéretek és fogadkozások inkább elkeseriők már, mert csak azt mutatják, milyen felvállalatlan a feladat s milyen elvégezetlen a kötelesség. Itt az ősz és újra itt vannak az őszi gondok, a fűtetlen szobák, az elnyűtt ruha, a feslő cipő gondja. Olykor ráeszmélve a borzalmak országútára, amit életnek nevez a költő és a biológus, elcsodálkozunk: honnan vesszük mégis az energiát, kedvet, elszántságot harcolni gondolatok megvalósulásáért, igazságok beláttatásáért, eszmék győzelméért? Mi fűti a kedvet, amikor nincs semmi, ami a szobát fűtené, mi táplálja a lelkesedést, ha nem tudjuk a beteg gyereket táplálni? Talán azért tudunk harcolni a közérdek parancsszavára, amikor már magunkért harcolni nem tudunk, mert a lelkünk mélyén mindenki érzi, tudat alatt mindenkiben él az a meggyőződés, hogy a politika, a közügyekkel való foglalkozás nem magánszórakozás, nem egyéni kedvtelés, nem léha időtöltés. Minél nehezebbek az életnek és munkának feltételei, annál elhanyagolhatatlanabb köteleség a politizálás. Ha mi nem foglalkozunk a politikával, majd a politika foglalkozik velünk. Senki maga nem tudja megoldani exisztenciális problémáit, mert ezek a problémák nem egyéniek, az egész gazdasági rend, az egész gazdasági uralmi rendszer s a gazdasági rend uralmi képviseletének, a politikai irányzatnak jelenségei. Jólétben élő társadalom s jólétben élő egyének megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy másokra bízzák ügyeiknek intézését s a társadalom ügyeinek ellátását a társadalom ügyvédeire és orvosaira, a politikusokra bízzák. De minél súlyosabbak a problémák, minél nehezebbek az élet feltételei, annál keményebb parancs követeli meg mindenkitől, hogy részt kérjen azoknak az ügyeknek intézéséből, melyek bármilyen messze látszanak tőle, mégis csak az ő bőrére mennek, mégis csak az ő exisztenciáját érintik. Csak a megelégedett ember lehet közömbös. Akinek panasza van, annak kötelességei is vannak. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bethlen miniszterelnök mai nyilatkozata az ellenzéki politikusok egész sorának nyilatkozatát vonta maga után. Ezek között a legérkesebb Friedrich Istváné és Nagy Emilé. Friedrich István szerint a közvélemény ma már tetteket a vSSgjSf. ha Bethlen hajlandó tettekre, úgy jöjjön- e, de ha megint tempóról beszél és halogat, úgy be kell látnia, hogy félre kell állnia az útból Nagy Emil % nyilatkozatában kijelenti, hogy az ő akciójának semmi köze a Rothermere-akcióhoz, mert ő még Rothermere lorddal való tárgyalásai előtt demokráciát követelt. Belátja, hogy ötven év mulasztásait egyszerre behozni nem lehet. Nem is akar megrázkódtatást, de törvényt akar arra, hogy — mondjuk — tíz év múlva meg lesz az általános titkos választói jog.. Kijelenti nyilatkozatában, hogy Bethlent nagyon szereti és elismeri, hogy a múltban nagy történelmi missziót töltött be, de fél, hogy e nagy politikai tölgy megvénül és egy-két év múlva kidőlése tragikus lehet és nagy értékeket ránthat magával. A szociáldemokraták álláspontját a miniszterelnöki nyilatkozattal szemben a Népszavában .A rettegés politikáját cinü vezércikk szögezi le, amely megállapítja, hogy a szegénységnek és a szolgaságnak kettős nyűgét az emberek nem bírják el. Ha egy politikai irányzat tíz esztendő alatt nem tudott más eredményt felmutatni, akkor valóban nincsen jogosultsága ahoz, hogy további türelemre intse az ország népét. Foglalkozik a kedden reggel megjelenő vezércikk a miniszterelnöknek a tempóra vonatkozó kijelentéseivel és megállapítja, hogy a tempót veszedelmek nélkül senki sem diktálhatja egy népnek. A tempót a nép életritmusa diktálhatja csupán. A tempó ma már nem holmi ritmusprobléma a magyar nép számára, hanem a lényeg, mert a magyar nép nem akar még újabb évtizedekig jogokból kitagadott szolganép maradni. A különböző társadalmi osztályok együttműködésére vonatkozólag a miniszterelnöki felhívással kapcsolatban azt mondja a szociáldemokrata párt,hogy ilyen együttműködésre, ott ahol maga a kormányzat húz éles választóvonalakat a különböző társadalmi rétegek köré, burkolt pluralitással, érdekképviseleti rendszerrel, az albérlők jogaikból való kitagadással és a jogfosztás ezernyi más változatávál, — képtelenség. A miniszterelnöknek azzal a kijelentésével, amely utal a szociáldemokrata párt és a közte lefolyt tárgyalásokra, megállapítja a párt, hogy nincsen tudomása arról, hogy a miniszterelnök kijelentései milyen kormányzati tényeket jelentett be. A tárgyalásokat a pártvezetőség illetékes fórumai előtt ismertette és most sem mondhat mást, mint amit akkor hangoztatott, hogy likvidálni kell az ellenforradalmat az egész vonalon, likvidálni a gyűlölködés és bosszúállás szellemét és sürgősen, mindent megelőzően megalkotni, az általános titkos és aggálytalanul tiszta választásokat biztosító választójogi törvényt. Msz ellens éles "kritikája a minisszterelnök 4 hétfői nyilaskoszaibiról „A magyar nép nem alkar még újabb évtizedekig jogfosztott szolganép maradni” Frieárhíj, Nagy Emil és a szociálisták válássá Rei&len nyilaik aszald ■ ' W rfüiz«.'& IS#* fff* Aá* 'úti'* ct A miniszterelnök litkén tette meg terjedelmes nyilatkozatát. A gazdasági bajokról szólva, azt mondta, hogy azt abnormis, átmeneti helyzetnek tartja. A pénzpiac helyzetéről beszélve, kijelentette, hogy erőszakos eszközökhöz nyúlni nem lehet. Akadályokat lát egy nagy államkölcsön felvétele előtt is. Adót csak úgy lehet csökkenteni, ha leapasztják a kiadásokat, mondotta. Beszélt a revízió ügyéről is és azt mondotta, hogy ebben a kérdésben nincsenek elvi differenciák, de nézeteltérés van az időpont megválasztása és a tempó kérdésében. A hivatalos hatalom megszüntetéséről csak annyit mondott, hogy ezt az állapotot csak neg-