Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
SZEGED. Szerkeszlység: Somogyi tzcca 77. ! em. Telefon 13—33. Kl*»ílöf»lví»lel. lOlcsä a btinyviAr és legytrod« ■ Arad bcca 8. Telefon: 306 - Nyomda • LOW [Ipót utca 19. Telefon 16-34. T4riall !»» levélcím: Bélmanyarorág Szeged. Szerda, 1930 Január 1 VI. évfolyam, 1. szám Ára 24 fillér ELŐFIZETÉS : Havonta helyben 3-20 ■Mdéken és Budepesten 3*00, üAlftildifn 6*40 pengő. * Egyes számára hétkör» nap 16, vashr- és Ünnepnap 24 «SU. HUT« etetéseit (elvétele tarifa szerint. Megjelenik ■’éti« kivételével napsnta reggel Régi gond, új év Semmi nem bizonyítja meggyőzőbben, hogy milyen életfogytiglani rabjai vagyunk a legrészegebb illúzióknak, mint a szilveszteri mámor és az újévi várakozás. Az időszámítás mesterkéltsége határvonal*t húzott a napok közé s mi úgy megyünk át ezen a határon, mintha útlevél és vizum kellene ehez a határátlépéshez s mintha erotikus örömök nyílnának a határon túl. Szilveszter éjszakája nem Iélne vize. Nem tudjuk magunkról lemosni egy pohár pezsgőre] azoknak a rettenetes gondoknak szennyét, amivel bepiszkolt az élet s amivel betiszleltük egymást. Szilveszter éjszakája örök refrénje az időmúlás tragikus eposzának. Ez az éjszaka az idő asztalán az alkohol. Megmámorosít, megrészegít, egyetlen éjszakára elfelejtjük az élet terhét, a kenyér gondját s a megaláztatás szégyenét s pohárkoccintásokba fullasztjuk a jajokat és bajokat. Egyetlen éjszakára még ezt a csudát is véghez tudjuk vinni. Egyetlen éjszakára az öröm görögtüzével világosítjuk meg az élet salét színpadát s megünnepeljük a gondok bilincseitől felszabadult rabszolgák szamurDáliáját. Az élet színpada forgószínpad, egyetlen gombnyomás kell csak hozzá s ami ma tündén tündöklés, az hörgő jajongás lesz holnapra. A fényből, amit felgyújtunk magunk körül, belezuhanunk megint a sötétbe s mig ma az ünnepi kalácsból szedegetjük ki a szőlőszemeket, holnap talán már egy csöndesebb hazába emigrálunk az élet elbírhatatlan terhei elől. Minek újra kezdeni azt, amit csak folytatni lehet? Miért csaljuk magunkat jókivánságokkal s a jobb jövő hitével, amikor a jobb jövő s a nyugodtabb s élni érdemesebb élet eljövetelére semmi mást nem teszünk, csak boldog újévet kívánunk egymásnak. Hányszor örültünk már annak, hogy a régi év elmúlt és új év következik? S tudunk-e visszaemlékezni arra, hogy csak egyszer is volt oka örömünknek és volt alapja várakozásunknak? A múló fiatalság emléke bearanyoz mindent, ami a múltak tengerébe sülyedt. Az ember emlékéből — Shakespeare szerint — csak a rossz marad meg, de az élet emlékéből csak az, ami jó volt. A várakozások illúziói és az emlékek illúziói között botorkálunk és bujdosunk egyik stációtól a másikig. Az indus közmondás szerint születik az ember haj, fog és illúziók nélkül s meghal haj, fog és illúziók nélkül. Az embert elhagyja a haja, elhagyja a foga és utoljára elhagyják az illúziói is. Ez a nemzedék még fiatal, csak az élők öregedtek meg. Ez a nemzedék fiatal, mert tud gyűlölni, tud gyilkolni s önkéntes rabja tud lenni részeg reményeknek. De a nemzedék tagjai öregek, kifogyott belőlük a lelkesedés szent olaja, elszáradt bennük s kóróvá vált minden palánta, amit áldott kezek bíztak televény lelkére harmattal és könnyel öntözve. Mi is teremhetne meg azon a talajon, amin gyötrelmek gázoltak végig s amit iszapos vérrel trágyáztak éveken keresztül. Sötét éjszakákban ez illúziók apró karácsonyfa-gyertyái világítanak csak, minél sötétebb az éjszaka, annál tündöklőbb fényforrásként tűnik fel minden pislákoló lángocska is. A régi év nem viszi el azt, amitől elbúcsúztunk s az új év nem hozza azt, amit várunk. A régi és az új év között csak olyan láthatatlan vonal van, mint amilyen az egyenlítő vonala az Óceánon. A tengeri hajó utasai is megünneplik, ha átmennek az egyenlítőn s bennünket is egy jókedvű éjszaka választ el attól, amitől elválaszthatatlanok vagyunk: az idők szenvedésétől s a kor nyomorúságától, e két állócsillagától elsötétült égboltunknak. Ha az elmúlt évtől búcsúzva, elbúcsúzhatnánk az elmúlt év keserveitől is, ha a ránk köszöntött új év nem hozná magával a régi év megoldatlan problémáit, be nem töltött feladatait, el nem intézett kérdéseit, el nem végzett kötelességeit, még lenne okunk hurrázásra és dáridóra. De annyi változás sincs velünk, mintha a rabszolgatartó-végzet az egyik gályapadról a másikra ültetne le, vagy az egyik taposó malomból belökne a másikba. Csak az évszám változik, de nem fogy a reménytelenség és nem lesz nagyobb a mindennapi kenyér. Csak az évszám változik, öregebbek leszünk mindnyájan s mint ahogy az üstökös magával viszi csóváját az égi pálya végtelenjén, úgy hurcoljuk magunkkal mi is egyik évről a másikra elnyomorodott életünknek minden terhét és minden kilátástalanságát. S az évforduló csak arra jó, hogy magunkra eszméljünk olykor: csak az idő rohan, de mi egyhelyben állva veszteglünk az élet meg nem oldott problémái és meg nem válaszolt kérdései előtt. A haruspexek nem nevették el magukat, ha egymással találkoztak. S mi is ártatlan, derűs, komoly arccal kivárniuk egymásnak boldog új évet. Hatvan gyarmak borzalmas tűzhalála egy skóciai városka mozijában A gyermekek nem tudtak menekülni az égő moziból, mert az ajtók befelé nyíltak (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Szörnyű katasztrófa történt Paisly városkában. A városka mozijában tűz támadt, amelynek hatvan emberélet esett áldozatul, mind gyermek. A moziban kedden délelőtt szilveszteri mekelőadás volt, amelyen közel mek vett részt. Előadás közben a fából hirtelen láng csapott ki, a pillanatban már az egész mozi égi téren leírhatatlan pánik keletkezet mektek az ajtók felé rohantak, egyén hátán igyekeztek menekülni. Az ajtók természetesen befelé nyíltak, úgyhogy sok gyerek a fojtó füsttől ott esett össze az ajtóban. Amikorra a tűzoltók megjelentek és hozzáfoghattak az oltási és mentési munkálatokhoz, már kétszáz gyermek feküdt eszméletlenül, akik közül hatvan a kórházbaszállítás közben meghalt. Kórház előtt szivettépő jelenetek játszód' Attól tartanak, hogy a halálos áldozatta el fogja érni a százat, miután még a kis sebesült már a halállal vivődik. MacDonald sszózatci A domíniumok alkotmányát követelik az indusok (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.’) Londonból jelentik: MacDonald miniszterelnök az angol nemzethez intézett újévi szózatában annak a reményének adott kifejezést, hogy az uj évtized az előzőnél szerencsésebb korszakot nyit meg Anglia számára. Kedvező jelnek mondható, hogy az új esztendő tengeri leszerelési konferenciával kezdődik, kérdés azonban, hogy Anglia elég bátorsággal néz-e szembe a gazdasági nehézségekkel. London, december 31. Az indiai liberális szövetség szózatot intézett India összes pártjaihoz, amelyben hangoztatja, hogy a hinduk, mohamedánok, keresztények, európaiak és benszülöttek és minden más csoport számára a domíniumok alkotmányának kivívása közös érdeket jelent. Nem szabad elhalasztani a mostani kedvező alkalmat, amikor Anglia is a kérdés megoldása mellett foglalt állást- Agyonütötte sógorát egy őrült bécsi nagykereskedő A gyilkosság után fejbelőtte magát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Becsből jelentik: A Neubau Gürtelen kedden délelőtt véres tragédia történt. Rockenbauer és Graf szövetáru nagykereskedés tulajdonosa, Karcsay Ferenc, három lövéssel agyonlőtte se^cát, I'ando fi ’o ot,azután főbete Ic macát. A meggyilkolt Fanto Karcsaynak a társa volt és üzletük egyik legnagyobb szövetáru vállalata volt Bécsnek. Karcsayn az utóbbi időben elmezavar tünetei kezdtek mutatkozni, kedden összeveszett Fantoval, akiről azt hitte, és üzletük egyik legnagyobb szövetáru váltani a ii magával is végzett. /