Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1930-02-01 / 26. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon­­ 13—33.­­ Kiadóhivatal, Kölcsönk­­nyvtár és Jegyiroda ; Aradi ucca S. Telefon; 300. — Nyomda; Löw Lipót ucca 19. Telefon 16—34. Táviratl s levélcím: Délmagyarország Szeged. Szombat, 1930 február 1 VI. évfolyam, 26. szám Ára 16 fillér na ELŐFIZETÉS; Havonta helyben 3*20 vidéken él Budapesten 3*00, k­Ulftöldön 0*40 pengd. — Egye* izém Ara hétköz. nap lö, vasér* ét Ünnepnap 24 fill. Hir­detéseit­­ elvétele tarifa szerint. Megje­lenőt hétfő kivételével naponta reggel A hiteltullépések városa leszünk-e ? Még a hét elején történt, hogy a győri közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya hiteltullépés miatt pénzbüntetésre ítélte Sop­ron polgármesterét és négy tanácsnokát. Új­ságjaink szerte e kis országban sokat fog­lalkoztak az esettel, de a legtalálóbb mondást akkor hallottuk róla, amikor az egyik szegedi városatya megkérdezte: — Na és a közgyűlést? Ez a szegedi városatya soha életében nem járt Sopronban. Nem ismeri a soproni pol­gármestert, se a többi elitélt főtisztviselőt. Nem ismeri Sopron bajait, igényeik gazdag­ságát, kultúráját, intézményeit, nem ismeri múltját és jövőjét, fejlődésének állomásait, boldogulásának föltételeit, nem ismeri keres­kedelmét és iparát és nem ismeri közgyűlésé­nek összetételét, vitájának metódusok hangjá­nak elmélyedését és állásfoglalásainak gerin­cességét. De évtizedek óta figyelemmel kíséri és ismeri ez a szegedi városatya a szegedi közgyűlésen történteket. Tudja, hogy ezen a közgyűlésen az utolsó tíz év alatt egyetlen egyszer szavazták le a tanácsi javaslatok A Társadalombiztosító készült új székházat épí­teni, de nem volt elég pénze — jól tessék ezt megérteni, a Társadalombiztosítónak nem volt pénze — és Szegedhez fordult, amely pénzben tudvalevőleg mindig dúskált és most is dúskál. A tanács nyolcvanezer pengő ka­matmentes járadékelőleget akart adni a Tár­sadalombiztosítónak. A közgyűlés három tagja kifogást emelt ez ellen a gavalléria ellen és a többség — csodák csodája — kimondta a tanácsi javaslattal szemben, hogy akkora kamatot számít fel, mint amekkorát betétei után a pénzintézetektől kap a város. Ez 1929 május 29-én volt és a Társadalom­biztosító még mindig nem épít. Ellenben a szegedi közgyűlés minden mást megszava­zott, amit eléje hoztak. A szegedi közgyű­lésnek nem volt kifogása az ellen, ha valaki lakbért is kapott és természetbeni lakást is. A szegedi közgyűlésnek kifogása volt a leszá­molóhivatali rálátás ellen, ha a tanácsnak ki­fogása volt és megadta a pénzt a rálátásra, ha a tanács javasolta. A szegedi közgyűlés nem emelte fel a szavát, amikor a hetipiacos szekértábort a Rudolf-térre helyezte a pol­gármester, nem szólt semmit, amikor a ta­nács kitette a Mars-térre és akkor sem volt mondanivalója, amikor a polgármester vis­­­szahelyezte a Rudolf-térre. A szegedi köz­gyűlés ünnepélyes határozatokkal adott oda tízmilliót az egyetemre. A szegedi közgyű­lés nem alkudott. A szegedi közgyűlés nem kutatta — minek, hiszen a tanács sem ku­tatta —, hogy nem lehetne-e olcsóbban meg­kapni az egyetemet és hogy nem lehetne-e a feltétlenül szükséges áldozatok egy részét át­hárítani Hódmezővásárhelyre, Makóra, Oros­házára, Csongrádra, Szentesre? A szegedi köz­gyűlés nem emelte fel a szavát, amikor a par­lamentben tárgyalták az új közigazgatási tör­vényt. A szegedi közgyűlés nem szervezte meg a törvényhatóságok nemzeti ellenállását ezzel a törvényjavaslattal szemben. Szegeden hatósági hiteltúllépések esetén a vádlottak padjára kellett volna ültetni a közgyűlés leg­több tagját, ha itt nem voltak milliárdos hitel­­túllépések, az nem a közgyűlésen, hanem kizá­rólag a hatóságon múlott. Az új közgyűlés a jövő héten állítólag meg­kezdi érdemleges munkáját. Nagy változást, lényeges javulást nem várunk. De egészen bizonyos, hogy többen lesznek, mint voltak, akik nemcsak szavazni szoktak, hanem bele­mélyednek az ügyekbe, kritikát mondanak és eszméket termelnek. Az új közgyűlés talán észre fogja venni azokat a h­iteltúllépéseket, amelyek Szegeden állandóan napirenden van­nak jogi téren. Talán tud az új közgyűlés olyan szellemet teremteni, amely mellett a polgármester nem lépheti túl a részére meg­szabott szellemi hitelt olyan módon, hogy leül a gázgyár igazgatóival tárgyalni és anél­kül, hogy előzetesen bárkivel megbeszélte volna, előáll a megállapodás teljesen kész tervével. Emellett az új szellem mellett talán a közgyűlésnek is lesz beleszólása a szükség­munka idejének, méreteinek és megosztásának rendjébe és abba, hogy a városi bérház laká­sainak bérfeltételei ne legyenek súlyosabbak, mint a magánházak lakásaié, hogy a kór­házat ne a betegek ellátásának rovására sza­nálják és hogy évi 124 ezer pengővel, meg egyéb deficittel ne a szegedi színházi kul­túra egyik virágzóvá fejlesztett ágának leépí­tését fizesse meg a város. Talán. Talán. Ma még nem tudjuk. De reméljük. Ez a remény tartja a hitet a zilált háztartási tömegekben és a kultúra javíthatat­lan rajongóiban. Miben bízhatnak azonban e város reális jövőjének, a kulturális előrehala­dásnak, a szociális alkotásoknak, a jólétnek, szépségnek és önkormányzati igazságnak az álmodozói, ha kiderül, hogy a szegedi köz­­igazgatás az új közgyűlés mellett is beren­­dezkedhetik állandó jogi és szellemi hiteltúllé­­pésekre? Berlin riadókészültségben várja február elsejét Újabb zavargások voltak Hamburgban (Budapesti tudósítónk telefon­jel­en­­tése.) Berlinből jelentik: A rendőrség betiltó ren­delkezése dacára a kommunisták erősen készülnek a február elsei felvonulásra. Pénteken délután több kommunistát letartóztattak, akik izgató röp­cédulákat osztogattak. A rendőrség szombaton reg­gel körülzárta azokat a helyeket, amelyeket a kommunisták a gyülekezés helyéül megjelöltek. A holnapi nap folyamán a rendőrség állandóan riadó­készenlétben lesz. Biciklis járőrök fognak teljesí­teni szolgálatot főleg a külvárosokban, készenlét­ben állanak a géppukás autók tt. — Hamburgban a helyzet pénteken délutáni kri­tikusra fordult Újabb zavargások voltak A tün­tető tömeg kőzáport zúdított a rendőrökre, akik lőfegyverüket használták. A rendőrség megszállta az összes Hamburg felé vezető útvonalakat, hogy megakadályozza a kom­munisták Hamburgba tervezett özönlését A la­kosság nagy izgalommal várja a holnapi nap eseményeit és attól retteg, hogy megismétlődnek a tavalyi véres május elsejének eseményei. A­ román külügym­ás opiánsügyek rendezéséről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A Dimineaca munka­társának arra a kérdésére, hogyan lehet az, hogy úgy a magyarok, mint a románok tökéle­tesen meg vannak elégedve az opiánsügy há­gai rendezésével, Mironescu külügyminiszter a következő választ adta: “ Ha közvetlenül próbáltunk volna meg­egyezni, akkor úgy Magyarországnak, mint Romániának igen nagy áldozatokat kellett vol­na hozni. Hágában azonban a többi hatalom is interveniált, miután mindnyájan azt az elvet tartották szem előtt, hogy a békét min­denáron konszolidálni kell. A probléma meg­oldásához a hatalmak anyagilag is hozzá­járultak és ennek köszönhető, hogy a hágai megegyezés úgy Magyarországra, mint Romá­niára nézve csak jelentéktelen áldozatokkal járt. Bethlen a Pester Lloyd Társulatban „Elkövetkezett az ideje annak, h­ogy a kormány nagystílusu gazdasági politikát inauguráljon“ (Budapesti tudósítónk tele­fon jelentése.") A Pester Lloyd Társulat pénteken este Beth­len István tiszteletére nagy díszvacsorát ren­dezett a hágai tárgyalások alkalmából. A dísz­vacsora sok vitára adott alkalmat, többek kö­zött Sándor Pál országgyűlési képviselő nyílt levelet intézett a társulat elnökségéhez, be­jelentve, hogy nincs módjában részt venni a­­ győzelmi lakomán, mert nem lát okot arra, hogy díszes külsőségek között ünnepeljenek. A vacsorán Sándor Pálék kivételével megjelentek a társulat tagjai, valamint az egész kormány az államtitkári karral együtt. Az első felköszöntőt báró Kohner Adolf, a társulat elnöke mondotta a kormányzóra, majd Egry Aurél méltatta Bethlen Istvánt. Weisz Fülöp a pénzügyi körök, Fellner Henrik a gyáripar, Belatiny Arthur a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara, Mutschen­­bacher Emil pedig az OMGE nevében éltette s hágai út után hazatért miniszterelnököt. A Pester Lloyd­ Társul­at tagjai szinte egymást túl­szárnyalva, tomboló lelkesedéssel ünnepelték Bethlent.­ Bethlen István válaszában hangsúlyozta, hogy nem győzelmi tér a mai vacsora, mert hiszen a magyar delegátusok nem mint győ­zők mentek Hágába, hanem mint legyőzőt-

Next