Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)
1930-05-01 / 97. szám
SZEGED, szerkesztőség: Somogyi ucca •2. L cm. Telefon - 13-33. ^ Kiadóhivatal, fületönkönyviái és jegyiroda Aradi Leen S. Telefon: 306. Nyomda • Löw ip6i ucca 1». Telefon • 16-34. Táviralls levélcím t Délmagyarország Szeged, Csütörtök, 1930 május 1 óra 16 fillér VI. évfolyam, 97. szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3*2 ® vidéxen és Budapesten l öO, Ktlfürdtfn 6*40 pengd.* Egyes szám Ara hétköz* nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 1H1. Hirdetése Se felvétele tarifa szerint. Megjen lentre hétfő kivételével naponta réggé Május elsején A jövő évben lesz négyszázadik évfordulója •Imák, hogy Lucca városának selyemszövő frankosai május első napját választották ki arra, hogy a munkásság követelései mellett öntessenek. A május elsejei munkásünnepnek tradíciói immár négyszáz év előtti események Emlékeinek, hangulatainak és elszántságának mélyéig gyökereznek le. Amikor negyven, lágy negyvenegy évvel ezelőtt a nemzetközi Munkásság párisi kongresszusán indítványt tettek a május elsejének megünneplésére, ennek a négy évszázaddal ezelőtt lezajlott munkástüntetésnek emlékét akarták a nap kijelzésével örökössé tenni. Negyven, vagy negyvenegy évvel ezelőtt a munkásság azért határozta el a május elsejének megünneplését, hogy a nyolcórás munkanap követelésének nagyobb nyomatékot adjon. Negyven évvel ezelőtt még csak Ausztrália egyes államaiban volt törvénnyel biztosítva a nyolcórás munkanap s ma már nincs olyan európai állam, melynek kormánya legalább nem vállalta volna azt a kötelezettséget, hogy a nyolcórás munkanap törvényes biztosítása érdekében törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Negyven évvel ezelőtt még majdnem forradalmi elhatározás volt arra gondolni, hogy május elseje hivatalos munkaszünet legyen s ma már Ausztriában, Németország több tartományában s egy-két svájci kantonban törvénybe iktatott munkaszüneti nap május elseje s Németország, Svájc és Franciaország igen sok városában szabályrendelet teszi kötelezővé a május elsejei munkaszünetet. Tagadhatatlan tehát, hogy az utolsó negyven évben óriási utat tett meg a szociális gondolat az elismertetés felé a polgári társadalomban is. S ha mégis kicsit fonák s kicsit groteszk május elsején a munka ünnepét ünnepelni, ez nem azért van, mintha a munka jogának s a munkás jogának elismerése az ellenforradalmi Európa megbecsülésében csökkenne és csorbulna. A polgári társadalom nem reakciós, nem retrogád része szívesen vesz részt még a harcban is, ha a munkás emberi és politikai jogainak kiküzdése a cél. S ha a munkához való jog nem is részesül még abban az elismerésben, amelyet számára a munkásság politikai képviselete meg akar szerezni, ennek nem az emberi szolidaritás hiánya az oka, hanem az a példátlan méretű és példátlan súlyosságú gazdasági válság, mely minden dolgozó társadalmi osztály tagjaira egyenlő kíméletlenséggel és egyenlő súllyal nehezedik. Május elseje ma sokkal inkább nagypéntekje a munkanélküliségnek, mint ünnepe a munkának. Az erőtől duzzadó, vállalkozói kedvtől friss vérkeringésű, elhelyezkedésre váró tőkében gazdag s minden munkás kezet és munkás agyat foglalkoztatni tudó társadalom szívesen ünnepelhette meg május első napján a munka ünnepét. Eddig ahoz voltunk szokva, hogy május első napján a munkások tartanak seregszemlét rendezett sorokban, tagozott hadtestekben vonulva fel. Teljesen felesleges volt az idén a rendőrhatóságoknak a munkások május elsejei felvonulását betiltani: honnan verbuválták volna a felvonuló munkásokat? Ma nem a munkások, csak a munkanélküliek tarthatnának felvonulást s a munkanélküliek számára a munka ünnepe már majdnem a vallásos elmélyülés áhítatát kelti, olyan messze, olyan elérhetetlen távolban van tőlük a munka áldott, szent, jóságos alkalma, mint a vallásos tisztelet megszemélyesített tárgyai. A munka ünnepén ma csak a munkanélküliség jajong és esdeklik kenyérért. Valamikor azt tanították, hogy az embernek veleszületett joga a szabadság. Később azt hirdették, hogy az embernek veleszületett joga a választójog. Most azt hiszik, hogy az embernek veleszületett joga van a munkához. Május elseje most nem a politikai jogokért vívott küzdelem jogosultságát hangoztatja s nem a nyolcórai munkaidő harcosainak elszántságát edzi meg, május elseje a munka követelésének harci napja lett A munka ünnepe munkát követelnek. Az emberi társadalomban nincs szomorúbb szerep, mint a munkanélküli munkás szerepe. Ez az ellentmondás a társadalmi berendezkedés nagy ellentmondásaira hívja fel a figyelmet. A társadalomnak kötelessége, hogy munkával lássa el a dolgozni akaró kezeket Ma azonban, amikor nemcsak munkanélküli munkások, de munkanélküli munkaadók is vannak, a gyógyítás majdnem nehezebb, mint a betegség elviselése. »Kizökkent a világ, a kárhozat, hogy mink születtünk helyretolni azt« De helyre tudjuk-e tolni? Helyre tudjuk-e tolni a kezeket a kalapácsokra, az eke szarvára s az irótollra? Ha helyre tudjuk tolni a kezeket, helyre tudjuk tolni a világot is. Egy budapesti rendőrtisztviselő elsikkasztotta tisztviselőtársai májusi fizetését Hegedűs Gyula felvette kollégái húszezer pengőjét és megszökött Budapestről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hegedűs Gyula rendőrtiszt az V. kerületi rendőrkapitányságnál teljesített szolgálatot, mióta nyolc évvel ezelőtt, mint leszerelt főhadnagy a rendőrség kötelékébe lépett. Hegedűs szerdán reggel fél 9-kor átment a Hold uccai postatakarékpénztárba, hogy felvegye az I. kerületi kapitányság tisztviselőinek május elsejei fizetését és lakbér járandóságát. Elmúlott már dél is, amikor Hegedűs még mindig nem jelentkezett a kapitányságon. Egy tisztviselő ekkor átment a postahivatalba, ahol azután megtudta, hogy Hegedűs már reggel fél 10-kor felvette a mintegy húszezer pengőt és eltávozott az épületből. Értesítették a főkapitányságot, ahonnan embereket küldtek ki Hegedűs pesterzsébeti lakására. Itt megállapították, hogy a tiszt holmiját már néhány nap előtt összecsomagolta és elvitte. Ekkor kétségtelenné vált, hogy Hegedűs elsikkasztotta a tisztviselőtársai pénzét és szökött Megállapították, hogy egy autófuvarozóval tartott fenn barátságot, ezt az autóst sem lehetett azonban megtalálni. Az eddigi feltevések szerint Hegedűs autón Ausztriába szökött. Körözőlevelet adtak ki ellene, egyidejűleg rádión is körözik. Gaál Gaszton: Ha nem szabadulunk meg a bürokráciáid, az ország elpusztul A képviselőház szerdai ülése Budapest, április 30. A képviselőház szerdai ülésén folytatták a költségvetés tárgyalását , Gaál Gaszton azzal kezdi beszédét, hogy egy óra alatt nem képes elmondani véleményét. Nem tartom magamhoz és az ügy komolyságához méltónak, hogy okfejtésem kellős közepén a házszabályok belémfojtsák a szót. Mindenekelőtt figyelmébe ajánlom a kormánynak a régi és új nyugdíjasok között való borzalmas igazságtalanságokat. — Hatályosabb módját javasolom a költségvetés leszokásának. Javasolom elsősorban a hatásköröknek a resti ingálását. Tisztára abszurdumnak tartom azt, hogy a kormány ma már minden klozetüggyel foglalkozik. (Derültség és helyeslés a baloldalon és a középen.) — Koldusország tisztviselői kara és háza ára a halmazadik az ország viszonyaihoz. Az autóláz csak szimbóluma a helyzetnek. Ezek az autózások iszonyúan rossz vért szülnek. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) — Egy állami főtisztviselő külön szalonkocsiban jött az én vidékemre vadászni és külön teherkocsi hozta améltósága autóját és a teherkocsi három napig ott állt az állomáson, amíg őméltósága a szomszédban vadászott. (Mozgás a Ház minden oldalán.) Ezek az állapotok visszaidézik azt a lelki állapotot, amiben Franciaország volt a francia forradalom előtt, amikor a lerongyolódott parasztság verejtékes adóiból a francia nemesség tobzódott. A mezőgazdaság pusztulására vezet ez a javaslat. A kormányt hathatósan figyelmeztettük, nem csak én, hanem az egész ellenzék is, de a kormány mindent elkövetett a költségvetés felduzzasztására és ezek után a miniszterelnök úrnak nincs joga bennünket figyelmeztetni arra, hogy mi figyelmeztessük a kormányt, hol csinálja a hibákat és ezzel a felelősséget mintegy ránk ruházza át. Ruházzák a felelősséget azokra, akik a hibákat előidézték. A 19-es forradalom mesterséges forradalom volt. A magyar nép ebben a forradalomban egyáltalán nem vett részt. Ma azonban én a francia forradalom megismétlődését látom és óva intem a kormányt attól, hogy ezen az úton tovább haladjon, vagy ha tovább halad, kénytelen vagyok minden felelősséget a Szormánijra ruházni.