Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-01 / 122. szám

SZEGED. Szerkesztő>en: Somogyi uccu 22. L cm. Telefon: 15-33. - Kiadóhivatal, kölcsönkö­nyvtár és jegyiroda : Aradi ucco 8. Telefon: 306. - Nyomda : Llm­ tlpdi ucco 1». Telefon :­ 16-34. TávIrafl és levélcím: Délmagyaronrég Szeged. Vasárnap, 1930 június 1 VI. évfolyam, 122. szám Ara 24 fillér ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-23 vidéken és Budapesten 3*60, Külföldön 6*40 pengés. ^ Egyes szám ára hétköz­ nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 mi. Hír­» detések felvétele t­ri’a szerint Megje* lenik­ "h­étfA kivételével naponta reggel Motalkókenyér Köszönthetjük-e még a virágos, kalászos, gyümölcsérlelő júniust? A napsugár még hű maradt hozzánk s nem tagadta meg kegyét a jóságos, áldást­­hozó májusi eső sem. A napsugár ragyogva táncol s hétszín ruháját csereberélve fürdeti meg az esőcseppben, a fű zsendül, a rügy fakad, minden jó, minden hit, minden ra­gaszkodó; csak a föld, a föld lett hirtelen. Búzát vetettünk és életet arattunk s most éle­tet vetünk s alig-alig aratunk búzát. A búza volt a magyar áldás s a búza lett a magyar gond. Áldás volt és jólét, szegénység és meg­oldhatatlanul nehéz probléma lett. Ezer éven keresztül kitartott, az Alföld kincseskamrájá­ban ő volt a kincs, mintha a történelem előtti idők vizei azért gazdagították volna ezt a te­­levényt, hogy valamikor évmilliók múlva meg­érkezhessen a magyar búza. A búzából eddig csak kenyér lett s most politika és gazdasági krízis lesz belőle. És boletta. A kenyérjegy után jön a búzajegy. A búzajegy a kenyér fogyasztási adója lesz. Teremtő Isten, elérkeztünk oda, hogy fogyasz­tási adót kell kivetnünk a kenyérre. Föld­adó és jövedelmi adó, kereseti adó és for­galmi adó, útadó és betegápolási adó szegé­lyezik két oldalt azt az utat, amelyik a bú­zától a kenyérig vezet el. S már az adóknak ez a kettős sorfala is kevés. »Kettőzni kell az őrt.« Jön a boletta s vele a kenyérre ki­vetett fogyasztási adó. Ez az adó szellemben és korszerűségben visszatérés a dézsmához. Add meg nekünk a mi mindennapi kenye­rünket, — sóhajtott fel az áhitat a szoron­­gattatásos időkben. A mindennapi kenyérrel jön a mindennapi kenyéradó. Ha egy karéj kenyeret adsz a koldusnak, fogyasztási adót fogsz lerónni. A gazdag ember jövedelme egy ezredrészét költi kenyérre, a szegény ember a jövedelme felét. A kenyér fogyasztási adója csak a szegénység adója lesz. Minden fo­gyasztási adó igazságtalan, de a kenyér fo­gyasztási adója az igazságtalanság trónusán ülhetne. Búzaválságról, kenyérválságról, agrárvál­ságról hallunk, beszélünk, olvasunk. A válsá­gok mindig megsarkantyúzzák a fantáziát s termelésre késztetik a gondolatot. Mit termelt ki nálunk a válság iszapjával megtrágyázott talaj? Talán több termelést, talán jobb terme­lést, talán okosabb értékesítési módot, talán racionálisabb feldolgozási eljárásokat, talán észszerűbb termelést, talán szervezettebb fo­gyasztást? öh nem, ne fárasszuk magunkat a hiábavaló kérdésekkel. Kitermelte a boletta­­rendszert, kitermelte a kenyér fogyasztási adóját, kitermelt miniszteri pályázatot, ho­gyan lehetne a bort megkedveltetni a gyere­kekkel, hogyan lehetne a gyerekeket rendes borfogyasztókká tenni. Bacchusi koncepció, ganymedesi ötlet. S majd jön a kevert kenyér. Hogyan lehet megoldani azt a feladatot, hogy a kenyér fo­gyasztási adója ne drágítsa a kenyeret? A megoldás kézenfek­ő: amennyi fogyasztási adó terheli a kenyeret, annyival legyen silányabb a mindennapi kenyerünk. A búzalisztet tehát keverni kell s miután a kukorica kell azok­nak, akik állami hizlalási kölcsönnel hizlalják­­ magukat, mivel a kukoricát drágítani en­nél fogva nem szabad, elrendelik tehát a búzalisztnek rozsliszttel való keverését. Ez lesz a kenyérmotalka, vagy a motalkókenyér. A búzalisztnek is épp úgy kell a keverés, mint a benzinnek. Valahol jól keverik a kártyát és jól keverik a benzint s talán ezután jól fog­ják majd keverni a búzalisztet is. Belügyi pagoda, freskóinfláció, tyúkköltészettani ösz­töndíjak és­­ fogyasztási adó a Miatyánk mindennapi kenyerén. Nehéz szatírát nem írni, de szatírát írni még nehezebb ebben a világban, melyben Eskütt Lajos is hamarabb szabadult ki a Markóból, mint az esküdt­szék a kivételes rendszabályok bilincseiből. Az az egy bizonyos, hogy a termelőkön segíteni kell. De ne a fogyasztókat dobják oda áldozatul. Az baj volt mindig, ha egy társadalmi osztályt, vagy egy foglalkozási ágat a másik rovására akartak támogatni, a másik társadalmi osztállyal, vagy­ a másik foglalko­zási ággal akarták eltartatni. A trafikokba lehetett kényszertársat behelyezni, de a fo­gyasztóhoz nem lehet kényszertársként behe­lyezni a termelőt. Rombolják le azokat a politikai, ha úgy tetszik, gazdaságpolitikai rendszabályokat, melyek drágítják a termelést, megnehezítik az értékesítést s megmerevítik a gazdasági élet szabadságát. Ha drágább lesz, vagy íztelenebb lesz a kenyér, a fogyasztó még kevesebbet fog fogyasztani. S mit hasz­nál majd a termelőknek, ha adókban veszik­ vissza a bolettákon keresztül nyújtott támo­gatást? A fogyasztók holttesteivel nem lehet eltartani a termelőket. Szabadság kell, poli­tikai és gazdasági, több egyenlőség és ke­vesebb közteher s nem kenyér-gond, nem liszt­jegy és nem motalkakenyér lesz a mi min­dennapi kenyerünk. Az álarcos bankrabló: Kovács János Bűntársa, Czinóber József Budapesten bujkál • Reg­­gelre elfogják? Budapest, május 31. A Leszámítoló Bank rablóját szombaton elfogta a rendőrség. A rablás után megkezdődött nyomozás szálai már az első pillanatban Czinóber Józsefhez, a bankgyakornokhoz vezettek, akit a rendőr­ség kihallgatása után elbocsájtott, de csak azért, mert meg akarták tudni,­­hogy hová és merre fog menni. Czinóbert a rendőrség Kispestig követte, ott eltűnt az őt figyelő detek­tívek szemei elől és azóta nem került elő. Czinóber konokul tagadott, mégis sikerült a tettest néhány óra izgalmas munkája után egy újságíró segítségével kézrekeríteni. A si­keresen nyomozó riporter Révész György volt. Czinóber egy Kovács János nevű barátjával évek óta együtt volt. A nyo­mozás során az is kiderült, hogy amikor ke­reskedelmibe jártak, betörtek az iskolába, hogy a bizonyít­­vány­okat kijavítsák és azokból a sze­­kundákat kivakarják. Czinóber nem tudta a bizonyítványokat ki­javítani, mert az őrszemes rendőr észrevette, hogy a magas iskola kerítésén átmásztak és megzavarta Czinóberéket a munkában. Miután ez a nyom megvolt, a rendőrség Kovács János keresésére indult, akit Remete­ utcai lakásán sikerült elfogni. Kovács János rövid vallatás után megtört és bevallotta, hogy a rablást ő követte el. A detektiveket elvezette a ház padlására, ahol a küszöb alatt egy bőrtáskában is pénzkötegek között az eldugott From- ^ megtalálták a 160.000 pengőt és a mer-pisztolyt. Bevallotta azt is, hogy Czinóber volt a bűntársa. Kovács Jánost bevitték a rendőrségre, ahol részletesen elmondotta, hogy mint készültek Czinóberrel együtt a bankrablásra. Régóta tervezték már, hogy kifosszák a bankot és egy héttel ezelőtt Czinóber lelkendezve ro­hant hozzá, hogy itt az alakalom a régi terv valóra váltására. Alaposan megbeszéltek min­dent és amikor a végrehajtásra került a sor, Czinóber odáig maszkírozta az ijedtséget, hogy, a bankókat előzékenyen beledobálta Kovács táskájába. A taxin, amelyen a rablás után elrobogott, azért ment a Keleti pályaudvarra, hogy a gyanút elterelje magáról. Az fáj neki legjobban, hogy elvették új ruháját, új cipő­jét és most mezítláb kell neki járkálni, mert a régi cipőjét eldobta. A rendőrség most Czinóbert keresi. Éjszaka jelenti budapesti tudósítónk. A rendőrség és az újságírók Czinóber útját szinte félóráról­ félórára ismerik. Megállapították, hogy a fiatalember szombaton különböző he­lyeken fordult meg. Reggel bement a bankba és a portástól néhány pengős kölcsönt kért, majd elvitte felöltőjét. Délután a Boráros­­téren látták, este egy Ferenc-körúti vendég­lőben vacsorázott, de mire a rendőrséget ér­tesítették, eltűnt. Remélik, hogy reggelre Czi­nóber is a főkapitányságon lesz. 2 és 5 pengős ezüstérméket hoznak forgalomba június végén Budapest, május 31. A pénzügyminiszternek a hivatalos lap legközelebbi számában közzé­tett rendelete a kiverhető 5 pengős ezüstérmék mennyiségét 2,000.000 darabban, a 2 pengős ezüstérmék mennyiségét pedig 5,000.000 da­rabban állapítja meg, úgy, hogy mindkét érme egyenként 10.000.000 pengő névértékben lesz kiverhető. Ugyancsak a hivatalos lapban je­lenik meg az 5 és 2 pengős ezüstérmék kül­alakját szabályozó rendelet is. Az 5 pengős egyik oldalán párkányszerű talapzaton álló angyalok tartják a magyar címert, a másik lapján a kormányzó mell­képe van tábornagyi egyenruhában. A lap körirata: »Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulójára«.

Next