Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-02 / 196. szám

2 Dr.LMAC.VARORSZifi 1931) szeptember 9 Fotoriport a munkásság néma tüntetéséről Fél 11-kor: Az els­ő csoport megérkezik a Munkásotthonból. (Elöl Lájer Dezső párttitkár.) 11 órakor: Munkáslángok a tömegben« zárta be: azok, akiknek van munkájuk, visszavonultak a munkahelyekre és dél­után ismét megindultak a kalapácsok, a gyaluk és a gépek. Az impozáns néma tüntetésről az alábbi tudósításaink számolnak be: Reggel Gyönyörű nyárvégi nap köszöntött rá szep­tember 1-ére. A déli tüntetés előjelei azon­ban már a kora reggeli órákban meglátszott a város képén. A korzón, a városháza előtt, a Kossuth Lajos-sugárúton izgatott csoportok sé­tálgattak, latolgatták az elkövetkezendő órák eseményeit. Izgalom volt a városháza körül is, ahol nyiltan látszott a különleges nagy rend­őri permanencia. Rendőrosztagok, kerékpáro­sok, lovasrendőrök cirkáltak föl és alá, rendőr­tisztek várakoztak az intézkedésekre. A korzón kisebb munkanélküli csoportok beszélgettek, de amint 3—4 ember összeállt, azonnal rendőr érkezett és szétküldte őket. Egy-egy csoport helyet foglalt a korzós bérszé­keken, megváltotta szabályos jegyét, de a rend­őrök itt sem engedték meg a munkáskülsejű emberek pihenését. Fel kellett kelniök a szé­kekről és el kellett hagyniok a korzót. Több méltatlankodó kifakadás hangzott el, a többi között az, hogy abban az esetben, ha meg­váltották jegyeiket, joguk van leülni a szé­kekre, de a rendőrök sehol sem tűrték a mun­kások korzói letelepedését, a csoportok pedig sehol sem szegültek ellen az energikus fel­szólításoknak. A munkásotthonban A kora délelőtti órákban a munkanélkü­liek egy része a Hétvezér­ utcai Munkásotthon­ban gyülekezett és békésen várakozott a ter­mekben. Olvastak, beszélgettek az emberek, amikor rendőrök jelentek meg és közölték, hogy nem engedik meg, hogy a munkások a Munkásotthonban gyülekezzenek. A munkások tiltakoztak az ellen, hogy saját házukban is előírják számukra a magatartást, a titkár­ság közölte ezt a rendőrséggel, amikor azon­ban a rendőrök nem tágítottak, az összegyűltek L­ájer Dezső titkár vezetésével egyszerűen ott­hagyták a rendőröket és kivonultak az ott­honból az uccára. Lájer titkár hivatalosan is bejelentette a párt tiltakozását, hogy a rend­őrök beleavatkoztak a Munkásotthon belső életébe. Az uccán így az első csoport már fél 11 órakor az uccán volt. Nyugodtan sétálni kezdtek a Kossuth Lajos­­sugárúton és a tömeg percről-percre nőtt az ér­kező munkanélküliekkel. Ekkor már mindenütt tel­jes felkészültséggel intézkedett a rendőrség. A városháza előtt egy szakasz kerékpáros és lovasrendőr állt minden percben indulásra készen. Az üzletvezetőség előtt két lovasrendőr dirigálta az utcán járókat. Az úttest közepén dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos intézkedett, mellette egy raj kerékpáros rendőr, akik percenkint járták végig az útvonalakat és adtak jelentéseket. Minden saroknál kisebb-nagyobb rendőrcsapatok. Minden csapatot egy-egy tiszt vezényelt, dr .Schön Károly kapitány, dr. Vastagh Zoltán kapitány és a körútnál dr. Papp Menyhért tanácsos. Rendőrök és detektívek helyezkedtek el a járdákon és amint megállt valaki, azonnal sétára nógatták. Érdekes jelenet volt, amikor az egyik ház falának nekidült biciklijével egy­ fiatal legény. Egy másodperc múl­va két rendőr állt előtte és elküldte a faltól, csak sétálni szabad, megállni tilos! A Kossuth Lajos-sugárút hullámzó hömpölygés képét mutatta. Még messze volt a tüntetés ideje, de a sugárút máris fölvette a néma tüntetés képét. A rendőrök csak­ egyirányban küldték és engedték a járókelőket is, alakot nem engedtek át az ártézi kútnál felállított kordonon. Különösen vigyáztak a rendőrök a kerékpárosokra, hiába volt minden argumentálás, mindenkit a mellékutcákba igye­keztek beterelni. A műhelyeknél már jóval 11 óra előtt rend­őrcsapatok jelentek meg minden nagyobb üzemnél és gyárkapunál. Az volt a rendőrség­ haditerve, hogy meg kell akadá­lyozni, hogy a munkások egy tömegben hagyják el a munkahelyeket. 11 óráig minden üzemben a legnagyobb rendben folyt a munka. Reggel a bizalmiak mindenütt be­jelentették a vezetőségnek, hogy 11-kor abbahagy­ják a munkát, így is történt. Amint az óramutató elérte a 11-est, a dolgozó tömegek nyugodtan le­tett­ék a szerszámokat, megmosakodtak és eltávoz­tak a munkahelyről. Mivel a rendőrök mindenütt megszállva tartották a kapukat, csak kisebb cso­portok távozhattak el egyszerre, akik azután a mel­­lékutcákon igyekeztek a Kossuth Lajos-sugárút felé. Kisebb tumultus csak a Kend­erfo­nó gyár­nál tör­tént, ahol megerősített szakasz várta a kivonuló 7—800 munkást. Itt vigyáztak a rendőrök­ a legszi­­gorúbban arra, hogy a munkásság ne vonulhasson fel egy oszlopban. Megakadályozták, hogy a tá­vozó munkások a körúton át jussanak ki a Kossuth Lajos-sugárútra. A munkások minden ellenkezés nélkül megkerülték A Mars­ téri kaszárnyát és a Kórház-uccán keresztül meneteltek a tüntetés út­vonalára. Egy fiatal munkást azonban itt »kiemel­tek« a rendőrök. A kaszárnya tatarozásánál ugyanis több munkás dolgozott az állványokon. Egy fiatal kendergyári munkás közölte velük, hogy a tüntetés megkezdő­dött, jöjjenek ők is. A rendőrök azonnal körülvet­ték ezt a fiatal munkást és eltávolították. A néma szín­elés Negyedtizenkettő volt, amikor az üzemek­ből kiértek a munkások a Kossuth Lajos­­sugárútra. Minden további nélkül beálltak a tömegbe és folytatódott a néma séta. A höm­pölygés állandóan tartott, a tüntetők száma nőtt állandóan. Egymás után érkezett a jelen­tés: megérkeztek a kendergyáriak, az ujsze­­gediek­ uton vannak, a vasasok a Tisza Lajos­­körúton jönnek... Néhány perc múlva készen állt az egész néma tüntetés. A sugárút mindkét járdáját belepték a tüntetők, akik állandóan mozgás­ban voltak. Az Artézi kúttól a körútig mint­egy 1—5000 ember haladt a két úttesten. Min­denki egyszerű munkaruhában, a munka porá­val. A munkásnők színes tömege néhol egés­zlain air képet varázsolt a tömegnek. Félóráig tartott így, a munkásság az egés vonalon mindenütt fölényes nyugodtsággal biztos fegyelmezettséggel állotta a néma tün­tetést, sehol egy hangos szó, sehol rendbontás Impozáns kép volt ez, ahogy rendőrcsoport­tól rendőrcsoportig haladt a menet. Megérkeztek a legtávolabb helyeken dolgoz csoportok is, százszámra jöttek kerékpárokon Természetesen ezek a kocsiúton haladtak las­san és egymás mellett. Ekkor jelentkezett elő­ször a rendőrség. Szétküldik a kerékpáro­sokat Alig néhány percig karikáztak a kerék­párosok, amikor minden saroknál rendőrs fejlődött fel és kiadták az utasítást: eltávo­zani a kerékpárosokat! A legénység azonna teljesítette a parancsot, leszállította a gépé­ről a biciklistákat és beküldte őket a mellé uccákba. Egy-egy méltatlankodás, tiltakozó elhangzott, de a munkások itt is nyugodta viselkedtek, a kerékpárosok is engedtek a feg­veres parancsnak. Az ártézi kútnál léptek fel először erélyese a rendőrök. Elállták a gyalogjárót és vissza­felé szorították a hullámzó tömeget. Senk sem akartak átengedni a térre, a város fel Egyik rendőr visszafelé lökött egy fiatalember aki nyugodtan megjegyezte: — Nem kell azért lökdösődni! — Fogja be a száját! — hangzott a felele Majd egy rendőrtiszt érkezett és igy fejezi be a vitát: — Ha mi amelyik szemtelenkedik, ki ke emelni! Hallották! Azonnal be kell kísérn Azonnal tömeg vette körül ezt a helyet, né­hány percig némán hallgatta a különlege hangnemben folyó vitát, majd fegyelmezette tovább indult. Válasz nélkül maradt minde hang. Egy előállító! Féltizenkettőkor egy szürke kis Fiat­ autó száguldott végig a sugárúton. Dr. Buócz Be főkapitányhelyettes ült benne, végigjárta egész útvonalat és minden sarkon jelentés kért a vezénylő tisztektől. A körútnál percek­ állt a főkapitányi autó, dr. Buócz Papp nácsossal tanácskozott. Majd az autó vissz felé indult és az üzletvezetőség környék megtörtént az impozáns néma tüntetés eg­yet­len előállítása. A főkapitány autója itt ismét megállot, néhány percig beszélgetett a rendőrtiszte­kel. A némán tüntető munkások közül kise csoport verődött össze. Néhány másodpk múlva rendőr jelent meg a csoportnál és csj magas, nyúlánk munkás felé tartott, azt emelte a csoportból és felszólította, hogy

Next