Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-01 / 220. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi uccu 22. I. cm. Telefon: 13—33.­Kindök­lvalol, kill­oonkönyvtár 6»­­egyiroda : Aradi uccu 8. Telefon: 306. — Nyomda : l#w f­ fpel uccu 19. Telefon : 16—34. Távirati ea levélcím: Délmagyaronrég Szeged. Szerda, 1930 október 1 I­­. évfolyam, 2.2,0. szám Ara 16 fillér ELŐFIZETÉS s Havonta helybrtl 3*20 vidéken és Budapesten 3*60, kü­lföldön 6*40 pengő. — Egyes szem éra hétklí*. nap 16, vasár- és ünnepnap 24­­ 111. Hír­­delések felvétele tarifa szerint. Megje­lentve hétfő felvételével naponta reggel Cselekedni,­­ cselekedni! A város közgyűlése örvendetes tanúsá­got tett amellett, hogy van szociális lelki­ismerete. S erre a szociális lelkiismeretre ma majdnem annyi szükség van, mint pénzre, ami nélkül nincs segítség. Ahány ember­rel találkozunk, mind azzal a kérdéssel gyötrődik: mi lesz a télen­? Sötét fenye­getésként, gyötrő gondként veti előre ijesz­tő árnyékát ez a tél. Az elmúlt tél a leg­­tolsó tartalékok frontbadobását követelte már meg. Az utolsó fillér s az utolsó párna romantikája keserves valósággá vált már az elmúlt télen. Ez a tavasz és ez a nyár csak tengette-lengette az életet, de egy darab fát, egy darab kenyeret az ín­séges téli idők számára félretenni nem tudott. Nyugtalan gondolatok és izgalmas várakozások fűtik izzóvá az atmoszférát. Mi lesz itt, ha az első hóval ránk tör az éhség farkasa is? Ki fogja fékentartani az éhezőket? Nincs forradalmasítóbb erő, mint az éhes gyomor s ha a gyomrok éhesen maradnak, ki tudja biztosítani a polgári társadalom maradék nyugalmát? Nem rendszabályokkal kell megvédeni a közrendet, hanem kenyérrel és munká­val. Nem bűnöző ösztönöket kell féken­tartani, az éhező gyomrot kell kenyérrel­­ pacifikálni.­­ Az ínség elleni védekezés vezessen ma minden gondolatot. A munkának és kö­­elességteljesítésnek minden más terén be kell szüntetni a tevékenységet, ma pénzt­­ költeni és energiát áldozni csak olyan célra lehet, ami munkát és kenyeret ad a munkanélküli éhezőknek. Amikor a köz­gyűlés elhatározta, hogy hozzákezd a fá­sításhoz, akkor is a munkanélkülieken akart segíteni. Amikor a közgyűlés út­építési programját megállapította, akkor is a munkanélküliekre gondolt. A város­­fejlesztés és városszépítés feladata má­sodrendűvé s eszközzé vált a munkanél­küliség elleni küzdelemben. Minél nagyobbra méretezte a köznyo­mor a teendőket, annál gyorsabban, an­nál határozottabban kell felismerni, hogy pepecselésekkel, toldozással és foldozással ennek a problémának gyökeres megoldá­sához hozzányúlni sem lehet. Mit érnek a munkanélküliség és nyomorúság ka­­tasztrofális méretei mellett a társadalmi mozgalmak, a százszor igénybevett embe­reknek százegyedszer igénybevétele, a jó­tékony célra rendezett vigalmak, a sakk­illetékek és kártyaadók s mindazok a módszerek és eszközök, melyeket normá­lis időkben a jótékonykodás találékony­sága teremtett meg, amikor csupán ötven éhezőnek kellett ötven kenyeret adni, vagy harminc didergő gyereket kellett csak fel­ruházni. Ma ezredei vannak a nyomornak és dandárai a munkanélküliségnek. Az egyéni jótékonykodás dilettantizmusából ma ki kell emelni a szociálpolitikát s a közkötelességek sorában is a legelső hely­re kell tenni. Örömmel köszöntjük azt a szellemet, mely az utolsó közgyűlés határozataiban megnyilatkozott. A közgyűlés, főként a baloldalról elhangzott felszólalások ny­o­­mán tanúságot tett amellett, hogy nem­csak érzéke van a rendkívüli idők rend­kívüli teendői számára, hanem bátorsá­ga is van ahoz, hogy méltó módon vegye ki részét a kötel­ességtel­j­esítésből. Ez a kötelesség nemcsak az éhezők és nem­csak a munkanélküliek, hanem a polgár­ság, sőt a vagyon irányában is gyors cse­lekvésre készteti. Az éhezőnek kenyér kell, a munkanélkülieknek munka kell, a pol­gárságnak rend kell, a vagyonnak bizton­ság kell. A kenyérről és munkáról gon­doskodó politika ezért egyetemes érdeket szolgál most, a város minden polgárának érdeke az, hogy az elkeseredés ne az éhező gyomrokat használja dobul a rend­bontás rajta-rajtá­jához. Joggal várja azért a város polgársága a törvényhatóságtól, hogy gyors elhatáro­zás és gy­ors cselekvés kövesse a tegnapi örvendetes felbuzdulást. A közigazgatás­nak erőt kell vennie önmagán s —* peri­­culum in mora — bürokratikus nehézkes­ségek s üres formalitások kielégítése he­lyett hozzá kell kezdeni még ma s hozzá kell kezdeni bátorsággal, szeretettel és cse­lekvéssel, cselekvéssel s harmadszor is cselekvéssel annak a szociálpolitikai pro­gramnak megvalósításához, mely a teg­napi közgyűlés elhatározásából és han­gosságából sarjadt ki. Nincs helye a této­vázásnak s nincs ideje a köntörfalazás­nak, — hozzá kell látni a cselekvéshez. Semmi sem foglalhatja le a közigazgatás munkaidejét, amíg ezen a téren tennivaló van. Az ünnepségek megrendezése előtt kell még gondoskodni ennek a program­nak megvalósításáról, nehogy a korgó gyomrok szimfóniája zavarja meg a hála és emlékezés himnuszát. Kinevezték a Vaugoin-k­ormányt Vaugoin első lépése: feloszlatta a parlamentet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.­) Becsből jelentik: Miklas köztársasági elnök kedden aláírta az új Emniltoin-kormány kine­vezését. Vaugoin a kormánylista egyidejű át­­nyújtásával azt javasolta Miklas elnöknek, hogy haladéktalanul oszlassa fel a jelem­zefi Bécs politikai köreiben most a legnagyobb érdeklődéssel várják, hogy mit fog tenni Scho­ber volt kancellár, Bécs jelenlegi rendőrfő­nöke, aki közvetlen fellebbvalója a belügy­miniszterré kinevezett Starhemberg herceg , ^__ belügyminiszternek. Starhemberg ugyanis pa-Tanácsot, miután semmiféle értelm­ű'flUHlSg^S­rancsnoka a Heimwehrnek, annak, hogy kisebbségi kormán­­ fjjra m­utat­« N Az uj szövetségi kormány elhatározta, hogy hozzék be a parlamentnek, wievoéá a: tjj Siavasolni fogja a szövetségi elnöknek, hogy választásokat november 16-ra 'mztse 'M. külügyek tárgyi vezetését dr. Seipel Ignác Az uj miniszterek letettek bw e&kvit és Ism­vetsegi miniszterre, a belügyek tárgyi ve­­kormány az első minisztertai ®^ofyfszéníiín *3|etését abban a terjedelemben, amelyben el­tartja, amelynek egyetlen sárga­ fej. AVuk­fre­­dig külön szövetségi miniszter alatt volt, Star- Tanács feloszlatása és az nn <>áhemberg Rüdheer Ernő szövetségi miniszterre írása, ruházza. Németországban leszállítják a köztársasági elnök, a képviselők és a közalkalmazottak fizetését A Bruning-kormány új programja áldozatot követel Németország minden rétegétől (Budapesti tudósítónk telefon­jelentés­e.­ Berlinből jelentik: A Brümnff-kormány nagy érdeklődéssel várt programját kedden dél­után hozták nyilvánosságra. Hivatalos címe: y>A birodalmi kormány gazdasági és pénz­ügyi tervei.­ A bevezető rész megállapítja, hogy az új tervek a mai idők nagy gazdasági nyomorá­ból születtek meg, az árak összeomlottak, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termények világpiaci pozíciója megrendült. Kiderült, hogy revízió alá kell venni a háború utáni évek gazdasági szemléletét, ami abból indult ki, hogy a népek lényegesen magasabb árak mel­lett élnek, ami azt jelenti, hogy az arany vásárló ereje csökkent. Az árösszeomlás következményei természete­sen még nem terjedtek ki a német nép vala­mennyi szükségleti cikkére, miután az ál­talános olcsóbbodásnak még útjában állanak a magas termelési költségek, amik a fizetések­től, a bérektől, az adóktól és a társadalmi terhektől függenek. Megállapítja a kormányprogram, hogy az 1930. évi költségelőirányzatban 700-900 mil­lió márka deficittel kell számolni és az 1931. évi költségvetést egymilliárd márkával csök­kentik azáltal, hogy elsősorban csökkentik a közalkalmazottak fize­tését, a birodalmi elnök a miniszterek és képviselők fizetését húsz százalékkal, a tisztviselők és nyugdíjasok fizetését hat százalékkal. Hasonló intézkedést terveznek a birodalmi vasutaknál és a birodalmi banknál. A munkanélküliek­ biztosítását a jövőben a birodalmi költség­­vetés megterhelése nélkül kell végrehajtani, a pénzügyi és adóigazgatás költségeit a mi­nimumra kell redukálni. Külön törvény fogja biztosítani, hogy a gazdasági válság alatt a minimumra csökkentett kiadások három éven belül sem a birodalmi, sem a községi ház­tartásokban ne emelkedhessenek. A birodalmi kormány új programja a német nép valamennyi rétegétől ál­dozatokat követel, Németországnak azonban a huszonnegyedik óra előtt alkalmazkodni kell a világgazdaság­ban beállott nagy fordulathoz, amelynek fő-

Next