Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)
1930-10-01 / 220. szám
4 Harc az iparművészeti kiállítás körül (A Délmagyarország munkatársától) Néhány nappal ezelőtt iparművészeti kiállítás nyílt meg Szegeden. A kiállítás körül érdekes harc támadt a szegedi kézimunkakereskedők és a kiállítók között. A harc ma már az illetékes hatóságokat is foglalkoztatja, amely rövidesen meghozza döntését. Az történt ugyanis, hogy Simon Blanka vezetésével több budapesti iparművész Szegedre érkezett és kiállítást nyitott meg az egyik belvárosi kiállítási helyiségben. A kiállításról tudomást szerzett több szegedi iparművész és kézimunkakereskedő, akik a budapesti kiállítók ellen panaszt nyújtottak be a kereskedelmi és iparkamarához. Mielőtt azonban még határozhattak volna a panasz ügyében, tárgyalások kezdődtek meg Simon Blanka és a feljelentők között, amelynek eredményeképen a feljelentést még szombaton visszavonták. Ilyen körülmények között a budapesti iparművészek kiállították műveiket és megnyitották a kiállítást. Tegnap történt azután, hogy az ügyben újabb feljelentés érkezett a kamarához és az iparhatósághoz, amelyet most már az összes szegedi kézimunkakereskedők adtak be, hivatkozva Szeged speciálisan nehéz helyzetére. A kamaránál azonnal átvizsgálták az ügyet és az iratokat áttették az iparhatósághoz a megfelelő eljárás lefolytatására. Az iparhatóság alaposan kívánta megvizsgálni a dolgot és ezért kedden délután a kiállítás helyszínén vizsgálta meg az ügyet. A vizsgálat eredményéről írásos beszámolót készítenek és szerdán, vagy csütörtökön meghozzák a döntést. Az érdekes harcról beszélgettünk az érdekeltekkel. Simon Banka iparművésznő ezeket mondotta: — Mi meghívásra jöttünk le Szegedre és csak akkor, amikor az engedélyt már megszerezték kiállításunk számára. A múltban már hét városban tartottunk hasonló kiállítást és mindenütt a legnagyobb előzékenységgel fogadtak bennünket. Mi egyáltalán nem akartuk megnehezíteni a szegedi kereskedők helyzetét, hiszen mi egészen más munkákat állítunk ki, speciális iparművészeti produktumokat, kerámiai munkákat, iparművészeti játékokat, stb. Hogy nem akartuk megnehezíteni a szegediek helyzetét, bizonyítja az is, hogy azonnal felkerestük az egyik szegedi kollégát, megbeszélésünknek eredménye is volt: megegyeztünk és az első panaszt ezután vissza is vonták. Annál nagyobb meglepetés most számunkra, hogy ezek után újabb panaszt adtak be. Hangsúlyozom, hogy mi semmiképen sem akarjuk megnehezíteni a szegediek helyzetét. A szegedi kézimunkakereskedők a következőket mondották az ügyről: “ A szegedi kézimunkakereskedők egymással szolidaritást vállalva, kénytelenek voltak panasszal fordulni a kamarához és az iparhatósághoz, mert bennünket sérelem ért és erre orvoslást kell kapnunk. A mai nehéz viszonyok között ugyanis csak a legnagyobb nehézségek között tudjuk fentartani üzemünket és amikor súlyos terhekkel, adókkal küzdünk, szerintünk nem engedhető meg, hogy máshol dolgozó kézimunkakereskedők és iparművészek Szegeden eladásokkal összekötött kiállítást rendezzenek, mi itt Szegeden súlyos terheket fizetünk, a vásárt szerintünk csak szegedi kereskedő rendezhet. Az iparhatóság helyhez kötött, ezért kénytelenek voltunk orvoslást kérni. Nehéz helyzetünket méltányolni kell. Érdeklődéssel várják most az iparhatóság döntését. DÉLMAGYARORSZÁG 1930 október 1. j William Haines, Anita Page főszereplésével ft csókok hajósa péntekről a Korzóban. nem mondotta ki gondatlan emberölés vétségében Felföldi Istvánt és 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az özvegyet kártérítési igényével polgári perre utasították. Az ítélet ellen az ügyész, az elitért és a védő fellebbezést jelentett be. RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó László 40 Csaba. Rókuson volt ilyen nevű család; 1810 után szerepel az anyakönyvekben. Csakovácz: Régi szerb család Szegeden. 1720 május 17-én a város tanácsa Csakovácz Sztankót 12 frtra büntette, mert »alkalmat adott arra, hogy vele szemben Eötvös János becstelen szavakat használjon.« Csakovácz György jogi tanulmányai után 1846-ban került haza Szegedre. 1848-ban ő is elmenekült Szegedről, de a szabadságharc után visszatért és ügyvédi irodát nyitott. 1857- ben felvették a Belvárosi Kaszinóba. Belvárosi háza az 1879-iki árvizet kiáltotta. Csala: Kiterjedt szegedi család. 1748-ban Alsóvároson Csala Pál háza leégett. 1790-ben Csala Pál tanító a felsővárosi iskolában. Rókuson 1850—79 között szerepel az anyakönyvekben a Csala név. Csaldy: Lehetséges, hogy török ivadék volt. Csaldy Ferenc 1721-ben »némely puszták« bérlete tárgyában alkudozott a tanáccsal. Csaldy György, aki 1698-ban született és 1728-ban esküdt polgár volt, ez évben Katona Ferenc boszorkánypörében vallomást tett, hogy őt is, leánykáját is megrontották. Csaldy Ferencnek és Csaldy Istvánnak a háza leégett, 1722 április 26-án. Csaldy István palánki esküdt polgárt 1723- ban borbirónak választották, Csaldy Pál is viselte a borbirói tisztséget. A XVIII. század közepén nyoma veszett ennek a családnak. Csamangó A város történetírója, Reizner János azt írja, hogy ez »oly név, mely az avaroknak és magyaroknak a törökséggel való ősi érintkezésre utal«, — és hivatkozik Vámbéry Árminra, hogy ő is ezen a véleményen van. De nem szükséges az avarokig visszamenni, 1686-ig volt itt török több, mint elég. A Csamangók legrégibb nyomát az esküdt polgárok 1723-iki jegyzékében találjuk: itt szerepel Alsóvároson »Farkas Jancsi Csamangó.« Itt a »Csamangó« nyilván vagy ragadvány-név, vagy’ egy régibb név, melyet Farkas Jancsi valami okból nem akar viselni. 1728-ban egy boszorkányperben emlegetik, hogy Csamangó János fiát a boszorkányok vesztették el. 1737-ben Csamangó József mentőtanu egy boszorkánypörben. A város határában van egy Csamangó szöllőhegy, de ennek az elnevezése nem régibb a XVIII. század végénél. Rókuson az anyakönyvekben 1820 után kezd szerepelni a Csamangó családnév. Csamangó Gáspár 1892-ben jegyzője lett a Szent József és Szent Antal Társulatnak. Csamorlai, 1748 május havában a nagy tűz alkalmával leégett Csamorlai György palánki háza is. 1758-ban »Csamurli« György a magyar szabók céhmestere. Alig lehet kétséges, hogy mind a két név ugyanazt az embert jelöli meg. Csanadacz: Szerb család volt, mely valószínűleg elmagyarosodott, vagy elköltözött innen. Csanadacz Pata 1723-ban szegedi lakos, Palánkban. Csanadacz Milet ugyanakkor szintén palánki lakos, de már esküdt polgár. Csanády. Nehéz volna eldönteni, hogy a palánki és a rókusi Csanádyak egy törzsből fakadnak-e? Az első Csanády, akit Szegeden ismerünk, Csanády Gergely, tizedes volt Felsővároson 1741-ben. Hogy tőle a palánki, vagy a rókusi Csanádyak származnak-e, nem tudjuk. Csanády István atyamester a szabócéhben 1762-ben. Csanády Péter a magyar szabók céhmestere 1790-ben és 1802-ben. A palánki Csanádyak előkelő szerepet játszhattak, mert 1805-ben a palánki magyar gyalogszázadban Csanády Tamás főhadnagy, Csanády József pedig hadnagy volt. A rókusi ág ismert feje Csanády János, 1792 óta csizmadiamester, 1802—1803-ban céhmester. Ifjabb Csanády János 1810-ben született; szintén csizmadiamester lett, 1835-ben rókusi harangozó lett. A plébános eleinte nagyon meg volt vele elégedve; az 1852-iki esperesi látogatás alkalmával azonban a plébános máj j kéri, hogy az általában csak »Jaksa« néven ismert Csanády Jánost bocsássák el a szolgálatból, mert »hanyag és fejes ember« fii plébános kívánságára Csanádyt megfosztották hivatalától. Az elcsapott harangozó és fia, Csanády István erre elkezdett izgatni Szücs Antal plébános ellen, hogy részeges ember, nem gyóntat, zsarolja a népet stb. Évekig izgalomban volt e miatt az egész Rókus, mert a közönség nagyobb része a Csanádyak pártján volt. 1860-ban, mikor a törvényhatóságot újra megalakították, Csanády István városi képviselő lett s Gaál Antal és Börcsök Mihályi városi képviselőkkel együtt kivitte, hogy a város a plébános felfüggesztését kérte a püspöktől. Még a plébános élete sem volt biztonságban, — egy éjszaka petárdával törték rá az ajtót. Hosszadalmas vizsgálat után a Csanádi püspöki szentszék a plébánost javadalomcserére ítélte. A plébános felebbezett a kalocsai főszentszékhez, de még mielőtt ügye dűlőre jutott volna, meghalt. Rókuson a Csanády család elég kiterjedt volt. 1842-ben Csanády János (alkalmasint Jaksa, a harangozó) 2 frt 30 krt adott az uj temetőre, Csanády István pedig egy forintot. Csanády Miklós 1848-ban nemzetőr-altiszt volt. Felmerül az a kérdés, hogy a Csanády harangozót miért nevezte mindenki Jaksának? Hiszen a keresztneve János volt. A felsővárosi polgárok 1723. évi lajstromában szerepel »Csanády Jaksa.« De Rókuson előfordul a »Jaksa«, mint családnév is; talán az 1723-iki Csanády Jaksa leszármazottai ezek. 3 OKOS í SZÓ - Közkívánatra megismétlem az Ingyen lenyképnegy liAtl akciót! Aki október hó ■4, S, ft ti* 7-en vultn@p, hésfő, kedd) Hal drb rnlive&w kivitelű fányképleeetoeóUpot rendel 5 pengőért, az egy HrbiSx24-et művéett nagyítóét díjtalanul kan. SZEGSZARDY BŐRÖND JÓ!___w Országos őszi férfiruha és szövetakció. A tavaszi akciónk forgalma sokezer méter gyapjúszövet volt. Ezen eredményt nem mint üzleti sikert könyvelük el, hanem vevőközönségünk tanúságtételének tekintjük amellett, hogy tényleg kulturmissziót teljesítünk akkor, midőn lehetővé tesszük, hogy bárki csekély anyagi megterheléssel jól szabott ruhához juthat, olyan kiváló magyar szövetekből, melyek minőségéért teljes garanciát vállalunk. Férfi őszi kamgar és Cheviot, tiszta gyapjú öltönyszövet kiváló, nehéz, őszi minőség, eredeti magyar gyártmány, melyért a legmesszebbmenő garanciát vállaljuk, méterenként részletfizetésre P 18.— készpénzért . P 16.20 Férfi casso, vagy sportöltöny, méret után, elsőrendű szabással készítve, gondos kidolgozásban 114 részletfizetésre P 110.— készpénzért . P 102.— Férfi Hubertus kabát 38.— F, készpénzért 34.20 P Gazdász kabát 35.— p, készpénzért. . 31.50 p Szent Imre vászon, mosott, garantált minőség 140 p, készpénzért 1.26 p I Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szöv. Ruházati áruháza Szeged, Márev ucca 1.