Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-01 / 220. szám

4 Harc az iparművészeti kiállítás körül (A Délmagyarország munkatársától) Néhány nappal ezelőtt iparművészeti kiállítás nyílt meg Szegeden. A kiállítás körül érdekes harc támadt a szegedi kézimunkakereskedők és a ki­állítók között. A harc ma már az illetékes ha­tóságokat is foglalkoztatja, amely rövidesen meg­hozza döntését. Az történt ugyanis, hogy Simon Blanka veze­tésével több budapesti iparművész Szegedre ér­kezett és kiállítást nyitott meg az egyik belvárosi kiállítási helyiségben. A kiállításról tudomást szer­zett több szegedi iparművész és kézimunkakeres­kedő, akik a budapesti kiállítók ellen panaszt nyúj­tottak be a kereskedelmi és iparkamarához. Mi­előtt azonban még határozhattak volna a panasz ügyében, tárgyalások kezdődtek meg Simon Blanka és a feljelentők között, amelynek eredményeképen a feljelentést még szombaton visszavonták. Ilyen körülmények között a budapesti iparmű­vészek kiállították műveiket és megnyitották a kiállítást. Tegnap történt azután, hogy az ügyben újabb feljelentés érkezett a kamarához és az ipar­hatósághoz, amelyet most már az összes szegedi kézimu­nkakereskedők adtak be, hivatkozva Sze­ged speciálisan nehéz helyzetére. A kamaránál azonnal átvizsgálták az ügyet és az iratokat át­tették az iparhatósághoz a megfelelő eljárás lefoly­tatására. Az iparhatóság alaposan kívánta megvizs­gálni a dolgot és ezért kedden délután a kiállítás helyszínén vizsgálta meg az ügyet. A vizsgálat eredményéről írásos beszámolót készítenek és szer­dán, vagy csütörtökön meghozzák a döntést. Az érdekes harcról beszélgettünk az érdekel­tekkel. Simon B­anka iparművésznő ezeket mondotta: — Mi meghívásra jöttünk le Szegedre és csak akkor, amikor az engedélyt már megszerezték ki­­állításunk számára. A múltban már hét városban tartottunk hasonló kiállítást és mindenütt a leg­nagyobb előzékenységgel fogadtak bennünket. Mi egyáltalán nem akartuk megnehezíteni a szegedi kereskedők helyzetét, hiszen mi egészen más mun­kákat állítunk ki, speciális iparművészeti produk­tumokat, kerámiai munkákat, iparművészeti já­tékokat, stb. Hogy nem akartuk megnehezíteni a szegediek helyzetét, bizonyítja az is, hogy azonnal felkerestük az egyik szegedi kollégát, megbeszélé­sünknek eredménye is volt: megegyeztünk és az első panaszt ezután vissza is vonták. Annál na­gyobb meglepetés most számunkra, hogy ezek után újabb panaszt adtak be. Hangsúlyozom, hogy mi semmiképen sem akarjuk megnehezíteni a sze­gediek helyzetét. A szegedi kézimunkak­ereskedők a következőket mondották az ügyről: “ A szegedi kézimunkakereskedők egymással szolidaritást vállalva, kénytelenek voltak panasszal fordulni a kamarához és az iparhatósághoz, mert bennünket sérelem ért és erre orvoslást kell kap­nunk. A mai nehéz viszonyok között ugyanis csak a legnagyobb nehézségek között tudjuk fentartani üzemünket és amikor súlyos terhekkel, adókkal küzdünk, szerintünk nem engedhető meg, hogy máshol dolgozó kézimunkakereskedők és iparművé­szek Szegeden eladásokkal összekötött kiállítást rendezzenek, mi itt Szegeden súlyos terheket fize­tünk, a vásárt szerintünk csak szegedi kereskedő rendezhet. Az iparhatóság helyhez kötött, ezért kénytelenek voltunk orvoslást kérni. Nehéz helyze­tünket méltányolni kell. Érdeklődéssel várják most az iparhatóság dön­tését. DÉLMAGYARORSZÁG 1930 október 1. j William Haines­­, Anita Page főszereplésével ft csókok hajósa péntekről a Korzóban.­­ nem mondotta ki gondatlan emberölés vétségében Felföldi Istvánt és 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az özvegyet kártérítési igényével polgári perre utasították. Az ítélet ellen az ügyész, az elitért és a védő fellebbezést jelentett be. RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó László 40 Csaba. Rókuson volt ilyen nevű család; 1810 után szerepel az anyakönyvekben. Csakovácz: Régi szerb család Szegeden. 1720 május 17-én a város tanácsa Csakovácz Sztankót 12 frtra büntette, mert »alkalmat adott arra, hogy vele szemben Eötvös János becstelen szavakat használjon.« Csakovácz György jogi tanulmányai után 1846-ban került haza Szegedre. 1848-ban ő is elmenekült Szegedről, de a szabadságharc után visszatért és ügyvédi irodát nyitott. 1857- ben felvették a Belvárosi Kaszinóba. Belvárosi háza az 1879-iki árvizet kiáltotta. Csala: Kiterjedt szegedi család. 1748-ban Alsóvároson Csala Pál háza le­égett. 1790-ben Csala Pál tanító a felsővárosi is­kolában. Rókuson 1850—79 között szerepel az anya­könyvekben a Csala név. Csaldy: Lehetséges, hogy török ivadék volt. Csaldy Ferenc 1721-ben »némely puszták« bérlete tárgyában alkudozott a tanáccsal. Csaldy György, aki 1698-ban született és 1728-ban esküdt polgár volt, ez évben Katona Ferenc boszorkánypörében vallomást tett, hogy őt is, leánykáját is megrontották. Csaldy Ferencnek és Csaldy Istvánnak a háza leégett, 1722 április 26-án. Csaldy István palánki esküdt polgárt 1723- ban borbirónak választották, Csaldy Pál is viselte a borbirói tisztséget. A XVIII. század közepén nyoma veszett ennek a családnak. Csamangó A város történetírója, Reizner János azt írja, hogy ez »oly név, mely az avaroknak és magyaroknak a törökséggel való ősi érintkezésre utal«, — és hivatkozik Vám­­béry Árminra, hogy ő is ezen a véleményen van. De nem szükséges az avarokig vissza­menni, 1686-ig volt itt török több, mint elég. A Csamangók legrégibb nyomát az esküdt polgárok 1723-iki jegyzékében találjuk: itt szerepel Alsóvároson »Farkas Jancsi Csa­­mangó.« Itt a »Csamangó« nyilván vagy ragad­­vány-név, vagy’ egy régibb név, melyet Farkas Jancsi valami okból nem akar viselni. 1728-ban egy boszorkány­per­ben emlegetik, hogy Csamangó János fiát a boszorkányok vesztették el. 1737-ben Csamangó József men­­tőtanu egy boszorkánypörben. A város határában van egy Csamangó szöllőhegy, de ennek az elnevezése nem ré­gibb a XVIII. század végénél. Rókuson az anyakönyvekben 1820 után kezd szerepelni a Csamangó családnév. Csamangó Gáspár 1892-ben jegyzője lett a Szent József és Szent Antal Társulatnak. Csamorlai, 1748 május havában a nagy tűz alkalmával leégett Csamorlai György palánki háza is. 1758-ban »Csamurli« György a magyar sza­bók céhmestere. Alig lehet kétséges, hogy mind a két név ugyanazt az embert jelöli meg. Csanadacz: Szerb család volt, mely való­színűleg elmagyarosodott, vagy elköltözött innen. Csanadacz Pata 1723-ban szegedi lakos, Palánkban. Csanadacz Milet ugyanakkor szintén pa­lánki lakos, de már esküdt polgár. Csanád­y. Nehéz volna eldönteni, hogy a palánki és a rókusi Csanádyak egy­ törzsből fakadnak-e? Az első Csanády, akit Szegeden ismerünk, Csanády Gergely, tizedes volt Felsővároson 1741-ben. Hogy tőle a palánki, vagy a rókusi Csanádyak származnak-e, nem tudjuk. Csanády István atyamester a szabócéhben 1762-ben. Csanády Péter a magyar szabók céhmestere 1790-ben és 1802-ben. A palánki Csanádyak előkelő szerepet játsz­hattak, mert 1805-ben a palánki magyar gya­logszázadban Csanády Tamás főhadnagy, Csanády József pedig hadnagy volt. A rókusi ág ismert feje Csanády János, 1792 óta csizmadiamester, 1802—1803-ban céh­mester. Ifjabb Csanády­ János 1810-ben született; szintén csizmadiamester lett, 1835-ben rókusi harangozó lett. A plébános eleinte nagyon meg volt vele elégedve; az 1852-iki esperesi látogatás alkalmával azonban a plébános máj­ j kéri, hogy az általában csak »Jaksa« néven­ ismert Csanády Jánost bocsássák el a szol­­­gálatból, mert »hanyag és fejes ember­« fii­ plébános kívánságára Csanádyt­ megfosztották­ hivatalától. Az elcsapott harangozó és fia, Csanády István erre elkezdett izgatni Szücs Antal plébános ellen, hogy részeges ember, nem gyóntat, zsarolja a népet stb. Évekig izgalomban volt e miatt az egész Rókus, mert a közönség nagyobb része a Csanádyak párt­­­ján volt. 1860-ban, mikor a törvényhatóságot­ újra megalakították, Csanády István városi képviselő lett s Gaál Antal és Börcsök Mihályi városi képviselőkkel együtt kivitte, hogy a város a plébános felfüggesztését kérte a püs­pöktől. Még a plébános élete sem volt biz­tonságban, — egy éjszaka petárdával törték rá az ajtót. Hosszadalmas vizsgálat után a Csanádi püspöki szentszék a plébánost java­dalomcserére ítélte. A plébános felebbezett a kalocsai főszentszékhez, de még mielőtt ügye dűlőre jutott volna, meghalt. Rókuson a­ Csanády család elég kiterjedt volt. 1842-ben Csanády János (alkalmasint Jaksa, a harangozó) 2 frt 30 krt adott az uj teme­­tőre, Csanády István pedig egy forintot. Csanády Miklós 1848-ban nemzetőr-altiszt volt. Felmerül az a kérdés, hogy a Csanády haran­­gozót miért nevezte mindenki Jaksának? Hi­szen a keresztneve János volt. A felsővárosi polgárok 1723. évi lajstromában szerepel »Csa­nády Jaksa.« De Rókuson előfordul a »Jaksa«, mint családnév is; talán az 1723-iki Csanády­ Jaksa leszármazottai ezek. 3 OKOS í SZÓ - Közkívánatra megismétlem az Ingyen lenyképnegy liAtl akciót! Aki október hó ■4, S, ft ti* 7-en vultn@p, hésfő, kedd) Hal drb rnlive&w kivitelű­ fányképleeetoeóUpot rendel 5 pengőért, az egy Hrb­iSx24-et művéett nagyítóét díjtalanul kan. SZEGSZARDY BŐRÖND JÓ!___w Országos őszi férfiruha és szövetakció. A tavaszi akciónk forgalma sokezer méter gyapjúszövet volt. Ezen eredményt nem mint üzleti sikert köny­­velük el, hanem vevőközönségünk tanúságtételé­­nek tekintjük amellett, hogy tényleg kulturmis­­­sziót teljesítünk akkor, midőn lehetővé tesszük, hogy bárki csekély anyagi megterheléssel jól szabott ruhához juthat, olyan kiváló magyar szö­vetekből, melyek minőségéért teljes garanciát vállalunk. Férfi őszi kamgar­ és Cheviot, tiszta gyapjú öltönyszövet kiváló, nehéz, őszi minőség, eredeti magyar gyártmány, melyért a legmesszebbmenő garanciát vállaljuk, méterenként részletfizetésre P 18.— készpénzért . P 16.20 Férfi casso, vagy sportöltöny, méret után, elsőrendű szabással készítve, gondos ki­dolgozásban 114 részletfizetésre P 110.— készpénzért . P 102.— Férfi Hubertus kabát 38.— F, készpénzért 34.20 P Gazdász kabát 35.— p, készpénzért. . 31.50 p Szent Imre vászon, mosott, garantált minőség 1­40 p, készpénzért 1.26 p I Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szöv. Ruházati áruháza Szeged, Márev ucca 1.

Next